Vavyan Fable: Tündértánc II.

Lilia, Seym, Kaiden, Rocca, Rongyó és Egory (pillanatnyilag szellem formában) a Patano-királyságba tartanak, mert meg vagyon írva a Holnap Könyvében, hogy nekik oda kell menniük, és meg kell szabadítaniuk a patanókat a gonosz Vyster rémuralmától. És mi mást tehetnének, mint engedelmeskednek a sors akaratának. Persze nem feltétlenül tetszik mindannyiuknak az ötlet, de ez mellékes.
A Tündértánc második kötetének elején még Rodis király birodalmának vendégszeretetét élvezik, de ez az állapot nem tart sokáig. Menniük kell, és útközben számtalan érdekes élményben van részük. Például Lilia úgy szeretkezik Seymmel, hogy annak lelke egy rövidke időre Kaiden testébe költözik. Így tehát Kaiden testével, de szerelmese lelkével éli át a gyönyört. És mindezt úgy, hogy mindannyian beleegyeztek. Őrületes. Hihetetlen. Meseszerű. Azért nem szeretném kipróbálni.

Rodis király birodalmát maguk mögött hagyva elérik Átokföldet, ahol sok mindent látnak, de néhány pillangót leszámítva semmi szépet. Sőt, a temetetlenül heverő halottak és a jóllakott dögevők látványa meglehetősen kikezdi a kis csapat tagjainak szépérzékét.
Egészen addig fogalmuk sincs, mit keresnek itt, amíg össze nem akadnak egy öregemberrel, aki a segítségüket kéri. Ha figyelmen kívül hagyják a kérést, és távoznak, meghal egy fiú, és vele együtt a remény is az átok feloldására, Xson, az országot bitorló szörnykirály pedig tovább garázdálkodik. Ha maradnak, csúnya harcnak néznek elébe. Bár szeretik a kihívásokat. És a gonosz elleni harcra bármikor kaphatók.

Nerv, a halálisten közben folyamatosan bosszantja hőseinket. Különösen Seymet és Liliát, akik nem győznek örülni, amikor a hercegnek éppen van fizikai teste, és majd a szívük szakad meg, amikor a férfi &#8211 Nerv jóvoltából &#8211 ismét visszatér a szellemlétbe. Mivel mindez meglehetősen kiszámíthatatlan, szinte borítékolni lehet, hogy egyszer még csúnyán megjárja valaki. Valószínűleg a legnagyobb veszedelem kellős közepén.
Rövid kitérővel eljutnak egy városba, ahol mindannyian különleges tetoválásokkal gazdagodnak, áthaladnak az időbirodalmon, Spetrián (itt begyűjtenek egy új csapattagot, akibe Rongyó rögtön bele is habarodik, ám a kis koboldlány nem tágít Seym mellől), meglátogatják a tündéreket, akik különleges és varázslatos tárgyakkal lepik meg őket, és máris elérkeznek patanóföldre. Vagyis az igazi feladat még csak most kezdődik.

Összességében nekem nagyon tetszett a Tündértánc (így a második kötet elolvasása után), bár még mindig az Álomhajsza lakik a szívem csücskében.
A notórius &#8220anyázóktól&#8221 pedig azt kérem, vegyenek vissza a lendületből. Mi, akik szeretjük Vavyan Fable regényeit, tiszteletben tartjuk, hogy ők nem szívesen olvassák. Talán ők is tiszteletben tarthatnák a mi választásunkat. Ettől még senki sem lesz rosszabb ember.

Fabyen Kiadó (2001)
Ára: 1099,&#8211 Ft