Necromunda játékismertető

Necromunda játékismertető

A Games Workshop Warhammer 40000 univerzumába helyezett
stratégiai játékai között a Necromunda több szempontból is
kisebb nagyságrendet jelent: a Warhammer 40K néhány
tucatnyi harcosból álló csapatok, Epic-Space Marines nagyobb
seregek csatáit jeleníti meg, és a harcok színtere a
végtelen univerzum bármelyik pontján lehet, addig a
Necromunda az azonos nevű bolygó hamusivatagai fölé magasodó
bolyvárosaiban az egymással harcoló, néhány főből álló
bandák és házak harcát próbálja visszadni és modellezni.
Szerintem nem is rosszul, és ráadásul viszonylag elérhető
áron.
Kezdeném az anyagiakkal. A GW játékai köztudottan igen
drágák az átlag játékos számára (persze, persze: nagyon
szépek a figurák, meg minden, de azért…), a WH40K-ban
például egy jó sereg összeállítása több tízezrekre rúghat.
Ezzel szemben egy Necromunda-banda most (ha jól tudom –
kérdezzétek meg a Trollosokat) úgy ötezer Ft körül van – én
a játék megjelenésekor 3000-ért vettem egy bandát-, kell még
hozzá egy speciális kockakészlet (néhány száz forint), a
magyarra lefordított szabálykönyv (nagyjából ugyanannyi – de
kérd el vkitől és fénymásold le) és vége a kiadásoknak. A
tereptárgyakat kis kézügyességgel és türelemmel magad
elkészítheted hulladékokból: kartonból, gipszből,
hungarocellből. Ja, és győzd meg a haverodat, hogy ő is
vegyen egy bandát, hogy legyen ki ellen harcolni…
A játék menetéről. Akik ismerik a WH40K-t, azoknak kevés új
szabályt kell megtanulniuk, nagyrészt úgyanúgy zajlik a harc
a Necromundában is. A csata körökre oszlik, minden kör négy
fázisra: a mozgásra, a lövésre, a közelharcra és a
talpraállásra. A harc addig tart, míg az egyik banda fel nem
adja, vagy valamelyikük nem teljesíti a csata előtt
meghatározott különleges feladatot.
Mielőtt rátérnék a bandákra, feltétlenül kell néhány
mondatot szánni magára a bolyvárosra, a játék `világára`. A
Necromunda bolygót több ezer éve tönkretették, felszínét
hamusivatagok borítják, légköre mérgező, mára (i.sz. 40.
évezred) a népesség csakis a tíz-tizenöt kilométer magas
bolyvárosokban élhet. Ezek a városok szintén nagyon régiek,
az évezredek során az egymásra épülő kupolákból
méhsejtszerűen felépülő iszonyú monstrumok jöttek létre,
amelyek nagyrészt önellátóak, illetve kiterjedt
kereskedelmet folytatnak a külvilággal, más bolygókkal. A
játék helyszíne a legnagyobb bolyváros, a Primus, ahol a
bolygó kormányzója, Gerontius Helmawr is székel. Az ő
családja és a másik hat Nemesi Ház a kényelmes Csúcsot
lakja, amit egy vastag adamantium fal választ el a
tulajdonképpeni Bolyvárostól. A bolyban élők – akiknek már
csak a Csúcsban élők tisztított levegője és szennyvize jut,
élelmük feldolgozott „halott” fehérje. Ők hat Házba
tömörülnek, hasonlóképpen, mint a Csúcson élő nemesek, ők
foglalkoznak a javak előállításával, felségterületeik
precízen el vannak egymástól határolva. A bandáink ezen
Házak renegátjaiból, fiatal renitens kalandoraiból állnak,
ezért néhány szót kell róluk ejtenünk. Az Orlock-ház a boly
alján összegyűlt salakvermekből termeli ki a fémeket, ez
biztosítja a Házhoz tartozók megélhetését, a bandásaik
gyorsan fejlődnek a lövés terén. Legnagyobb ellenfelük a
Delaque-Ház, akik az uralkodó házzal állnak különleges
kapcsolatban, mint besúgók, hírszerzők, kémek; az
ellenségeskedés oka egy régebbi összecsapás, amiből az
Orlock-ház kerüt ki győztesen. A delaque-okat messziről meg
lehet ismerni halottsápadt bőrükről, kopasz fejükről és
gyenge szemüket helyettesítő látó-implantjaikról. A Goliath-
ház az Orlockhoz hasonlóan nehéziparral foglalkozik, aminek
során a boly általuk lakott része mások számára szinte
teljesen lakhatatlan: iszonyú hőség és mérgező szmog lengi
be a csarnokokat és folyosókat. Ennek viszont az az előnye,
hogy a goliath-ok erősebbek, szívósabbak, mint a többi ház
szülöttei. A Van Saar-ház technikai eszközök előállításával
foglalkozik,, mégpedig megbecsülten jó minőségben, a Nemesi
Házak felárral díjazzák őket árujaikért; a Hat Ház közül
zért ők a legtehetősebbek. A hátralévő két ház közül az
Escher-ek Necromunda amazonjai, férfiak csak elvétve
akadnak közöttük, a házat nők irányítják, és a harcosaik is
nőneműek. Minden férfit lenéznek, de különösen a goliath-
okkal szemben táplálnak igen mély megvetést – az
ellenségeskedést csak fokozza, hogy felségterületeik
határosak egymással. A Cawdor-ház is különleges a maga
nemében: ők vallási fanatikusok, a Megváltás Kultuszának
prófétái. Más házakkal való viszonyukat is a vallás
határozza meg, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy senkivel
sincsenek jóban. A ház tagjai felismerhetőek a kultusz által
előírt rémítő maszkjaikról.
A csatározások a Mélybolyban zajlanak, aminek határai a
Bollyal elmosódnak, mivel a mélyboly azon szeglete, amit
újra lakhatóvá tesznek a bátor pionírok, az gyakorlatilag
újra a Boly része lesz, de az amúgy virágzó bolyi területek
is a senkiföldjévé válhatnak, ha egy bolyrengés beomlasztja
a hozzá vezető folyosókat. A Mélyboly sötét, esetleg
félhomályos alagutak, beomlott csarnokok, törmeléksivatagok,
szennymocsarak földje, ahol nemcsak a Házuktól elűzött
bűnözők lelnek menedékre, hanem azok a mutánsok is, akiket
a felsőbb szinteken elfajzásuk miatt azonnal
elpusztítanának. De nemcsak veszélyek leselkednek a Mélyboly
lakóira: a beomlott kupolák törmelékhalmai sokszor hatalmas
kincseket rejtenek, réges-régi , még működése bírható
szerezeteket, a szennyvíz által kilúgozott érc- és
ásványteléreket, gyémántszerű adamantit-kavicsokat lehet
találni, amik mind keresett cikkek. Az újonnan felfedezett
gazdag lelőhelyek sorsa általában harcban dől el. Néhol a
törmelékrétegből talaj alakult ki, amin gombákat, algákat,
zuzmókatt lehet termeszteni, az ádáz körülményekhez
alkalmazkodott állatvilág (óriáscsigák, mutáns kutyák,
patkányok, rovarok) pedig a fehérjeszükséglet kielégítésére
is alkalmas. Így a Mélyboly légszivattyúkkal,
generátorokkal, no meg kemény munkával lakhatóvá tett
szegleteiben virágzó közösségek, „városkák” alakultak ki,
amikre a felsőbb szintek törvényei nem vonatkoznak, viszont
vannak saját, egyszerű szabályaik, amiknek főleg erővel
lehet érvényt szerezni – mint egy másik világban és korban,
egy Vadnyugatnak nevezett területen… A Mélybolyi
kereskedelmet a Céhesek, vagyis a Kereskedők Céhének egy
házhoz sem kötődő tagjai bonyolítják, akik mindig fegyveres
kísérettel – felbérelt bandákkal – kísértetik magukat.
Elérkeztünk végre a bandákhoz. A többi Games Workshop-os
stratégiai játékhoz hasonlóan, a Necromundában is szabott
pontmennyiségből vásároljuk meg a bandánkat: a tagokat, a
felszerelést és a fegyvereket. 1000 pontunk („céhes kredit”)
van a vásárlásra, amit néhány szabály szorít megfelelő
korlátok közé, mint pl. A bandában minimum 3 tagnak kell
lenni, max. 2 nehézfegyveres lehet, egy vezérnek lennie kell
stb. Az árakról (a viszonyítás kedvéért): egy bandavezér 120
kreditbe kerül, az átlagbandás 50, a nehézfiú (jó nagy
puskát lehet neki adni, de ő a technikus is) 60, egy
zöldfülű újonc 25 kredit; a tőr ingyér’ van, egy
rakétapisztoly 25, egy lézerstukker 15, egy gépágyú 300, egy
repeszgránát 30 kredit stb. Ha összeraktuk a bandát (ezt
megszabja az is, hogy milyen figuráink vannak – egy bandát
tartalmazó dobozban egy vezér van, egy nehézfiú, két bandás
és két újonc), indul a mandula…vagyis a hadjárat, ami
szcenáriók sora, azaz a két (vagy több) banda harca a
nagyobb hírnévért, befolyásért, gazdagságért. Ezt
technikailag úgy oldották meg, hogy a bandatagok a csaták
után TP-t kapnak, és a TP-k gyarapodásával fejlődik a figura
(karakter), új képességeket szerezhet például az alábbi
kategóriákban: Harc (pl.: Csel, Lefegyverzés, Hárítás),
Vadság (pl.: Tombolás, Vasakarat), Techno (pl.: Javító,
Medikus). Az egyszerűség kedvéért (ahogy azt már más GW-s
játékoknál megszokhattuk) mindenütt d6 dobással választjuk
ki táblázatokból a fejlődési kategóriákat, bár az a banda
Ház-hoz való tartozásától függ, hogy milyen képességek
fejlődnek (pl. A Goliath nem vehet fel Mozgékonyság
képességeket).
A bandákat kiegészíthetjük bérharcosokkal, fejvadászokkal,
patkányirha nyomkeresőkkel (a Mélyboly bennszülöttjei,
psykerekkel – lehet tápolni, meg figurákat vásárolni.
Röviden ennyit a játékról (bár biztosan nem teljes az
ismertető). Ami engem megfogott benne: az enyhe
szerepjátékos beütés (bár nem a SZEREPjáték: táp, táp, táp),
no meg a világ hangulata, amit egyedire szabott
szcenáriókkal meg jó kis tereptárgyakkal még tovább lehet
fokozni.
Még egy fontos megjegyzés: feltétlenül olvassátok el az Ian
Watson könyveket a világ hangulata miatt, az Űrgárdista
kötelező olvasmány (az elején necromundai bandaharcokról is
szó van!)

Jeles Attila