Kim Lancehagen: Isten hajói

Egyszer volt, hol nem volt, valamikor a kétezeregyes év vége felé felbukkantak a címben szereplő hajók, s hófehér papíron száguldva kikötöttek a könyvespolcomon. Megérkezésük után kénytelenek voltak beállni a sorba, s csupán most jutottunk el odáig, hogy alaposabban megismerjük egymást.
Magyar felségjelű történetről van szó, ami erős mezőnyben indult, és bizony a három sci-fi között (a másik kettő a Hyperion és a Vörös Mars) csupán a harmadik helyet tudta megszerezni. Legalábbis az én értékrendem szerint. Figyelembe véve a másik kettő kiemelkedően magas színvonalát, ez egyáltalán nem rossz teljesítmény.

A Megváltó második eljövetelének köszönhetően, az emberiséget Őszentsége vezetésével az egyház irányítja. Inkvizítorok és templomosok, űrhajókkal közlekedő keresztes seregek tartják fenn a rendet, harcolnak az eretnekekkel (akik néhány alapvető hitkérdésben más véleményen vannak). Állandó a terjeszkedés, amely mögött egyetlen cél van: megtalálni a Megváltó által írt könyvet, benne minden, az emberiség számára szükséges tudással és válasszal.
Júdea Jose Dacossa (a központi alak) titkos küldetése is ezzel kapcsolatos. Úticélja az ismert galaxis peremén található Hades bolygó, ahová Őszentsége Kerub fregattján, maroknyi rohamosztagos társaságában indul. És legmerészebb álmaiban sem gondolna olyan nehézségekre, amikkel hamarosan szembetalálja magát.
Nem csak a jövőt nem ismeri, de emlékei törlésének köszönhetően saját múltjával sincs tisztában. A törölt &#8222adatok&#8221 helyett azonban elhelyeznek az agyába két új személyiséget (egy öreg férfit és egy fiatal lányt), akik egyfajta tanácsadóként és társként segítik őt. Közben persze megpróbálják feldolgozni a számukra is szokatlan helyzetet.
Az út igencsak hosszúnak bizonyul, hiszen nem csupán az eretnekek lázadásával kell megbirkózniuk, de a hajó fedélzetén is akad valaki, aki a küldetés sikere ellen ténykedik. És még el sem érték a Hades felszínét.

A jövő fejlett technikája majd minden oldalon szerepel. Ez nem is lenne gond, hiszen ilyesmit várunk egy sci-fi regénytől, de esetünkben időnként kissé túlburjánzik a technikai leírás. Íme egy példa:
&#8222&#8211 Irányt tartani! &#8211 bődült fel Eshanu. Oldalvást rápillantottam a parancsnoki híd vörös vészlámpáinak fényében egy minden idegszálával megfeszülő csatalovagot láttam, akinek homlokára a magasból strato-implant koronaabroncs csusszant. A koronában ékkő gyanánt csillogtak a különböző szakterületek minden létező tudását birtokló harci chipsűrítmények: asztronavigációs, hajóvezérlési, lézervezérlő, és pajzskezelői tudatok szorgoskodtak teljes erőbedobással, hogy a megfelelő döntések meghozatalára segítsék a lovagot. Eshanu szemei hófehér üveggömbként csillogtak, a retinája elé számítógép-vezérelte stratégiai térképet vetített az implant központi egysége: ezen a vibráló holomezőn elméleti jelek sokasága mutatta a kibontakozó csata különböző egységeit. Az űrállomás sematikus, halványzöld tömbje körül vörös háromszögek jelölték a kapitális csatahajókat, kék pontok a szolár-galleonok Silber-mezőit és zöld téglalapok a fregattokat.&#8221

Végezetül: Egy évvel korábban sokkal jobban élveztem volna a történetet, most azonban még nagyon elevenen él bennem Simmons és Robinson könyve. Erről természetesen nem a szerző tehet. Mindent figyelembe véve nem rossz könyv, bár komoly odafigyelést igényel a főszereplő hármas tudata, és a technikai elnevezések sem mindig a gördülékenység irányába viszik a történetet. Sötét színekkel megfestett kép a jövőről, amelyben a hit irányítja az emberiség mindennapjait és céljait. Folytatása következik.

Cherubion Könyvkiadó (2001)
Ára: 1498 Ft