Budapest 2000 – Cthulhu modul

Játékosoknak:
Ha nem akarod elrontani a szórakozásod, akkor szerintem kérj meg valakit, hogy mesélje el ezt a kalandot. :-) És csak eddig olvasd el.

Mesélõknek:
Háttérinformációk:
Ez eredetileg egy napjainkban, Budapesten játszódó Cthulhu kaland, de más rendszerekbe történõ átírása sem tûnik túl nehéznek. A dátum átírható, egy néhány héten belüli idõpont és az ismerõs környékek különös hangulatot adhatnak a kalandnak. A kaland egyik fõ szereplõi egy erõszakos társulat tagjai, eredetileg skinhead-ek lettek mesélve, de ha gondolod, cseréld ki õket. Az események hagymahéj-szerkezetet követnek, azaz a játékosok megismernek valamit a valóságból (egy vékonyka hagymahéjat), és amikor mélyebbre ásnak, akkor kiderül, hogy mégsem úgy (hanem rendszerint sokkal fenyegetõbben) mennek a dolgok, mint ahogy azt õk elképzelték.

A hagyma belsejében Schmidt Andor áll, egy egykori angol-svéd szakos bölcsészhallgató, aki elkövette azt a vétket, hogy elolvasta az istenkáromló színmûvet, a Sárga Királyt (Cthulhu szabálykönyv, 111. oldal), amelynek hatására elméje megbomlott. Azonban nem adatott meg nekünk az a szerencse, hogy Scmidt egy nyáladzó, tehetetlen idiótává váljék, nem, akaratereje, karizmája, aggresszivitása és egykori brilliáns elméjének szilánkjai a Sárga Király kultuszát (az élet értelmetlenségének hirdetését) szolgálták a maga sajátos és torz módján. Tettei is ezzel voltak összhangban: olykor bestiális módon gyilkolt. A brutálisan meggyilkolt áldozatainak arcát (csak az arcát? ezt ma már nem tudjuk megmondani…) titokban bizonyos szertartásokkal patkányokba ültette. (Lásd a patkányfajzatokat az `Álmok a boszorkánytanyán` címû novellában és a szabálykönyv 117. oldalán (azzal a különbséggel, hogy ezek nem tudnak semmiféle varázslatot)). Mindannyiunk nagy szerencséjére Schmidt Andor más bûnös varázslatot nem ismer.
A jó fellépésû (õrült, de nem buta!), karizmatikus és aggresszív Schmidt értelmetlen pusztításaihoz ideális eszközöknek vélte a skinhead-eket, akik élére kívánt állni. Az útjában lévõ korábbi vezetõk közül Kiss Tamást már patkányfajzatjai segítségével eltette láb alól, míg Fehér `Vaskezû` Zoltánt a kaland alatt fogja egy megrendezett balesettel a halálba küldeni. E `véletlen` baleset szenvedõ résztvevõi lesznek a karakterek.
Egyébként a Gourmand nagyon kellemes hely (volt). A modul közbeni (olykor gonoszkodó) megjegyzéseket [] jelek határolják.

1. Bevezetés, egy résztvevõ utólagos emlékei
Vajda Kira festõmûvész érzékeny lélek. Legutóbbi képe már elsõ ránézésre is viharos élményeket, nyomasztó látomást sugall. A látogatók kérdésére a mûvésznõ elcsukló hangon próbálja megvilágítani képének és Tissaud egyik híres képének közös pontjait, azonban mondanivalója zavaros és nehezen követhetõ. A mûvésznõ mesélése közben többször a sírás határán áll, most azonban összeszorítja ajkait, a távolba néz és -korábbi mondanivalójától elszakadva- így folytatja:
`Egykoron életem legszebb pillanatának születésemet, legátkozottabb pillanatának pedig halálom percét tartottam. 1999. noevmber 26-án [idõpont cserélhetõ] ez megváltozott. Most már átkozom azt a pillanatot, amikor tudatlan fejjel világra jöttem. Bár ne tettem volna, s akkor most nem várnám oly nagyon halálom pillanatát. A Végsõ Felejtés pillanatát…`

2. Hangulati bemelegítés
Vajda Kira így folytatja:
`1999. november 26-a [idõpont cserélhetõ] bánatosan permetezõ esõvel indult, hogy aztán a nap folyamán kiteljesedve és viharos erõsségû széllel társulva ítéletidõvé váljék. Az Astoria metrómegállójának aluljárójától a Gourmand cukrászda talán ha 50 méterre található a Ferenciek tere felé és mégis, hiába halad a járda nagyrészt az árkád alatt és hiába használtam esernyõt, szinte teljesen eláztam és átfáztam mire a cukrászdába értem. Az örvénylõ szél alaposan beterítette szövetkabátomat vízzel, ráadásul új cipõm is bánatos csuffanással megadta magát a természet zord erõinek és beázott. A Gourmaund ajtajá belépve két dolog tûnt fel rögtön egyrészt az, hogy az alsó talponálló szinten milyen sok ázott ember ácsorog, másrészt az, hogy az ajtót becsukva hogy elhalkult a villámlás döreje és helyét a mennyivel kellemesebb duruzsolás vette át. Úgy tûnik, hogy hiába a civilizációs fejlõdés, a technika csodái, az anyatermészet néhány jelensége még mindig felbolygatja az emberek megszokott ritmusát lám, most is itt állnak és várnak, közben pedig élénken beszélgetnek. (Még a végén a természetnek lesz köszönhetõ, hogy az emberek néha újra beszélgetni kezdenek…) Leráztam esernyõmrõl a vizet az amúgyis vizes és sáros lábnyomokkal csúfított fehér márványpadlóra, majd elindultam az elegánsabb emeletre. A felsõ helyiségbe lépve az emberek megnövekedett számán kívül mindent normálisnak találtam. A körben elhelyezett, kényelmes bordó ülõalkalmatosságok és a lefüggönyözött, meleg fényt árasztó lámpácskák a hagyományos meghitt és barátságos Gourmand hangulatot árasztották. Fellépdeltem a megszokott asztalomhoz, ami – számomra némileg meglepõ módon- szabad volt, és miután kabátomat felakasztottam a fogasra, kényelmesen leültem. Most, hogy jobban szemügyre vehettem a helységet, tûnt fel, hogy a tõlem nem messze, balra lévõ ablaknál lévõ asztal is szabad. Nyilván senki nem akart az ablak mellé ülni, senki nem akarta, hogy háta mögött a nyomasztóan szürke esõfüggöny legyen az ablakon átszûrõdõ halk süvítésével. [hmmm… még kiderülhet, hogy nem is olyan rossz az a hely…] No, igen, néztem hátra, a szemközti Astoriát is alig látni, nemhogy a West-End Centert.`
[Ilyen idõben még egy Dobó Katáért sem menne át az Astoriába a miniszter félrelépni…]

3. Az elsõ különös vendég
Itt elvenném a leírást Vajda Kira kezébõl, mert félek tõle, hogy a visszaemlékezés úgy felkavarná, hogy eszét vesztve pattanna fel helyérõl és sikoltozva tûnne el az éjszakában, ezt pedig ugye ti sem akarhatjátok… Ugye?…
[Itt érdemes feszíteni a karakterek hangulatát…] Szóval, a karakterek talán ha pár percet melegedhetnek kényelmes ülõhelyeiken, amikor megtelik az emelet is. A legutolsó asztalt egy magas, ballonkabátos úr foglalja el. Amikor belép, elõször zavartan körbenéz, majd felfedezve az egyetlen szabad asztalt görnyedt háttal átsiet a helységen és fellépdel az asztalig. Most, hogy a legmagasabb lépcsõn áll, látszik csak igazán, hogy még görnyedt háta ellenére is milyen magas. Magasságát csak fokozza természetellenesen magas homloka, amelyet sápadt arca még jobban kiemel. Fogas híján vizes ballonkabátját az ablak kilincsére akasztja, majd leül és maga elé veszi az étlapot.
Kis idõ elteltével a kilincs enged a ballonkabát súlyának és kinyílik, a ballonkabát pedig a földre zuhan. Hirtelen hideg, könyörtelenül és hangosan zúgó szél csap be az ablakon és esõvel teríti be a férfit, aki gyorsan bezárja az ablakot. A zúgó szél hangja elhal, a férfi körbenéz, halkan és zavartan elnézést kér. Ahogy a karakterekre néz, szemében mintha különös nyugtalanság bújkálna… [hangulati intermezzo, egy kis húrfeszítés] [egyébként több alkalma nem lesz, hogy bármit is csinálhasson…]

4. A megdöbbentõ vendégek
Az alsó szinten hirtelen néma csönd támad, ezt még fent is észre lehet venni [hmm… vajon mi történhetett…], majd a lépcsõn közeledõ lábdobbanások után megjelenik a csönd kiváltója és itt fent is hirtelen abbamaradnak a beszélgetések. Kísérteties, döbbent csend tölti be a termet és minden szempár a valószínûtlen jövevényekre tapad. Egy magas férfi áll az ajtóban, kezében egy szokatlanul nagy marionett-bábuval. Azonban.. Nem, ez nem lehet igaz… A madzagokra nem egy bábu, hanem egy… egy ember van kötözve. Egy töpörödött, gnóm bohóc. A bohóc csörgõsipkájáról csöpög az esõ, az arcán végigfolyt néhány csepp víz elmossa a halottfehér festéket és így a bohóc arcának inkább alattomos jelleget, mintsem vidámságot kölcsönöz. Ahogy belépnek a helységbe, a férfi mozgatni kezdi a marionettbábu fáját, a bohóc pedig engedelmesen játszani kezd a kezében lévõ harmónikával. A harmónika hangja élesen és könyörtelenül vágja ketté a csendet és szólni kezd a… GYÁSZINDULÓ. Az elsõ néhány meglepõ és hátborzongató taktus után a bohóc abbahagyja a játékot, és miközben a pult mellé teszi harmónikáját, hátborzongató nevetésben tör ki. Esetlenül felmászik a bárpultnál álló székre és krákogó hangon megszólal: `Egy meleg teát ebben a cudar idõben mindenki bohócának` [nem, nem politikusról van szó…] Ezután baljóslatú arccal sunyin körülnéz, majd végül sötéten elvigyorodik, felvillannak ocsmány sárga fogai. A néma csendben hangosan koppan a porceláncsésze a pulton, gyorsan fogy a tea és fémesen csendül a pénzérme. A bohóc leugrik, majd az addig mozdulatlan társa elindul a marionett-fával. (Ha a karakterek figyelnek, akkor észrevehetik, hogy az utoljára érkezett ballonkabátos férfi kitágult szemekkel, iszonyattal mered a két távozó jövevény után…) A lépcsõházban eszelõs, vad, kárörvendõ kacagásba kezd, majd távoztával ez fokozatosan elhal. [huh.. elment.] Többen egy darabig kényelmetlenül fészkelõdnek és csak egy kis idõ múlva áll vissza az eredeti kerékvágásába a halk társalgás, a kellemes, halk hangulat. Az utoljára érkezett, ballonkabátos férfi feláll és az ablakhoz lép, fáradtan és megtörten néz ki rajta, valószínûleg a szokatlan páros után. Mintha 10 évet öregedett volna… De… De… De mintha valami mégsem stimmelne egészen. A harmónika… Nem vitték el…
Hirtelen mindent elvakít a fény és a robaj, a robbanás ereje apró szilánkokban szórja ki az úttestre az üveget. Õrült sebességgel repülõ fa-, kárpit-, porcelán-, üveg- és mûanyagdarabok, füst és tûz, füst és tûz… [budapesti robbantások…] [sokkra dobás! (ÉPE)] A férfi halántékán folyik a vér, utolsó erejével jeghideg kezében átad az egyik karakternek egy apró, különös gyûrût. [következõ kalandhoz egy szál…] Az emeleten lévõk többsége azonnal meghal, a karakterek annak köszönhetik túlélésüket, hogy az ablaknál, a harmónikától távol ültek [ugye, hogy nem is olyan rossz az az ablak melletti hely?]. A sebesülés így is nagy [KM, szabad a vásár, de azért a sebesülés ne `tetemes` legyen].
Ezután menekülés ki a Gourmand-ból a hideg, üvöltõ viharba és esõbe, mentõk, nyugtatgatás, rendõrségi jegyzõkönyv, stb. Meg lehet nyugtatni a karaktereket, sérülések kezelve, egyszóval rendbe jöttek a dolgok [hmm…]. Ha máshol nem, akkor a karakterek a rendõrségen (illetve onnan hazafelé az egyikük autójában) összemelegedhetnek.

6. A `véletlen` baleset
[Jól meg kell nyugtatni a játékosokat, mert ez eddig csak a ráhangolás volt.] A karakterek éjjel hazafelé tartanak a rendõrségrõl. Haragosan és kibékíthetetlenül tombol a vihar, az esõ ömlik a szélvédõn, az ablaktörlõ csak pillanatokra képes láthatóvá tenni az utat. Inkább csak rémlenek a lámpák és fények, mint látszanak. Az utastér meleg levegõjét betölti egy halk, megnyugtató és bánatos jazz-szám, halványan világítanak a mûszerek. A Ferenciek terénél már sejteni lehet a Gourmand romjai körül tüsténkedõ tûzoltók, mentõk és rendõrök villogó lámpája. A tüzet mintha eloltották volna, mert már sehol nem látszik. A karakterekben elõtolulnak a még fel nem dolgozott élmények (kis híján õk is meghaltak…). És ekkor egy hatalmas csattanás, egy jajkiáltás, egy groteszk, eltorzult arc a szélvédõn, majd vér, csikorgás, fék, fájdalmas üvöltés, ami elhalkuló hörgésbe megy át… A vért lassan lemossa az esõ, az elgázolt skinhead szélvédõbe nyomódott kétségbeesett, eltorzult arckifejezése mementóként õrzi egy ember életének utolsó pillanatát. A karakterek sokkos állapotban támolyognak ki az autóból [megõrülésre dobás! (ÉPE)].
Valamelyik karakter ekkor észreveszi, hogy a vízfüggönyön át világít egy apró piros lámpa, amely aztán elalszik és ezt bakancsok halkuló csattogása követi, amely beleolvad az esõ kitartó zuhogásába és a szél süvítésébe. [Az átélt élmények súlya alatt ekkor ennek nincs nagy jelentõsége. Egyébként Schmidt vette fel a `balesetet`.] A rendõrök sincsenek messze (az út másik oldalán [tudod, itt helyszínlelnek a Gourmand-nál, valami történhetett ott…], úgyhogy hamar odaérnek a helyszínre. A rendõrök nagyon megértõek [mi a fene?!]:
`Nincs ma szerencséjük. Adják meg az adataikat, aztán menjenek haza, heverjék ki a mai estét, nyugodjanak meg. Holnap reggel bejönnek és elmondják, mi történt.` [Adatokat adják meg!] Itt záródik az elsõ hagymahéj, a véletlen baleset héja. A KM-nek itt az a feladata, hogy a játékosok megsejtsék azt, hogy itt valami nincs rendben. Én eredetileg a két tanúval értem ezt el, de így utólag az alkoholos megoldás jobbnak tûnik:
1. módszer, a két tanú:
A rendõr folytatja:
`Itt vannak a tanúk, nincs mitõl félniük.` Tényleg, van ott két öregúr, aki tájékoztatja a karaktereket, hogy azt a szerencsétlent néhány társa alálökte a kocsijuknak, aztán elfutottak. Reggel aztán a rendõrségen az alábbiakat közlik az autó vezetõjével:
`Sajnálattal kell közölnünk Önnel, hogy a két tanú ma reggel visszavonta vallomását és így Önt gondatlanságból elkövetett emberöléssel kell gyanúsítanunk. Megkérjük, hogy ne hagyja el Budapest területét bírósági meghallgatásáig, amely elõreláthatóan jövõ pénteken lesz.`
2. módszer:
Talán Cthulhu-sabb az a megoldás, hogy másnap reggel, relatíve kipihenten az eseményeket átgondolva valamelyik karakternek eszébe jut a furcsa piros fény. Azt is megtudhatják a másnap reggeli kihallgatáson, hogy a rendõrõk nem értik: az illetõ vérében olyan alkoholszintet találtak, hogy valószínûleg saját lábára sem tudott állni. De vajon hogyan lépett akkor az autó elé? Hogyan került oda? [Emlékeztetõ: bakancsok halkuló csattogása…]

Jó lenne, ha a party a közösen átélt kalandok után segítené kimosni az autóvezetõ társukat…

-*-*-

A karakterekben tehát felvetõdhet a gondolat, hogy ezzel a véletlen balesettel valami nincs rendben és megcsillan annak reménye, hogy videofelvétellel tudják bizonyítani társuk ártatlanságát. Vajon mi lehet a háttérben és hol lehet a felvétel? Ezután nyomozva a karakterek többek közt az alábbi információkhoz juthatnak [plusz ahhoz, amit te mesélsz még ide]:
[A nyomozás közben be lehet vetni a muslincás/wc-s intermezzot. Az intermezzo leírása a w3.swi.hu/rpgsite/ és a www.digitel2002.hu/info/RPGSite/ címen a hangulati kiegészítõk között található.]

1. Másnapi újságok:
A [] helyére helyettesítsd be a jó adatokat
`Halálos gázolás.
Egy ember meghalt abban a közlekedési balesetben, amely [szombaton] hajnali 2 órakor történt a Ferenciek tere és az Astória közötti gyalogosátjárónál. A [Renault] személygépkocsi utasai közül [ketten] könnyebb sérülést szenvedtek. Az áldozat F.Zoltán, 21 éves budapesti lakos, akit a budapesti skinhead-mozgalom egyik vezetõjének tartanak. 2 éven belül K. Tamás mellett õ a második szélsõjobb oldali vezetõ, akit halálos baleset ért. A rendõrségi vizsgálat a baleset ügyében még tart.`

2. Régebbi újság (1997)
`Titokzatos gáz Ferencvárosban`
A cikk arról szól, hogy a IX. kerületben, az Üllõi úttól nem messze egy szakközépiskola udvarában este 7 óra körül ismeretlen forrásból azonosítatlan, sárgás színû gáz szivárgott ki. A helyszínen életét vesztette K. Tamás 17 éves tanuló. Testén sok apró karmolás és harapásnyomot találtak. A vegyvédelmi szakemberek a halálát nem a gáz okozta mérgezéssel, hanem a gáz hatására megvadult patkányok támadásával hozták összefüggésbe. Az esemény nagy port kavart fel, a szakközépiskolában néhány héttel késõbb szervezett rovar- és rágcsálóirtást rendeztek.

3. Az üllõi úti szakközépiskola szomszédságában lakók:
Özv. Osváth Istvánné:
`Nem patkányok voltak azok, hanem ember méretû fenevadak. A kénes füstbõl jöttek elõ, világított a szemük, kiült a gonoszság a pofájukra, hörögtek és beszéltek is.`
Nagy István: (özv. Osváthnérõl)
`Vén, habókos öregasszony az. Rendszeresen sétáló csontvázak zörgését hallja a lakásában. Ha egy kicsivel soványabb lenne, azt mondanám, hogy nem is hülye, mert akkor saját csontjait hallaná… Patkányok voltak azon, a kutyámat is megtámadták. Azóta is fél a patkányoktól. De az a gáz tényleg furcsa volt.`

4. K. Tamásról halotti jelentés:
`Kiss Tamás testén harapás és karmolásnyomokat lehet látni, valamint bõrén apró piros elszínezõdéseket. Ez utóbbit a szemtanúk által említett irritatív gáz hatásának véljük, bár a gáz azonosítatlan maradt. A harapás és karmolásnyomok apróbb rágcsálók, patkányok támadására utal. Kérem értesíteni a KÖJÁL illetékeseit. 1997 május 11. Dr. Szabó Zoltán`

5. Fehér Erõ c. skinhead újság (nehezen beszerezhetõ)
Szerkesztõje Schmidt Andor. Az újságban megemlékeznek Fehér `Vaskezû` Zoltánról. Az ideológiai szósz (`Az erõszak önmagában még nem feltétlenül rossz. Csak megfelelõ okot kell találni rá.`, `Ha tökéletes világban élnénk, akkor ránk nem is lenne szükség. De ebben a mostani világban a fehér faj és kultúrájának szennyezését nekünk kell megállítani.`, `Ezek mind tisztavérû, magyar srácok.`, `Olyan értékeket kell támogatni, mint a család és a faji büszkeség.`, stb.) között megtalálható az emlékkoncertrõl szóló felhívás is.

6. Skinhead klub, Néhány vélemény:
`Én katona vagyok. Egy forradalmár. Arra várok, hogy történjen valami katasztrófa. Vagy egy nagy járvány. És a Föld egy részét elfoglaljuk magunknak.`
`Adjanak nekünk egy területet és mi oda költözünk.`
`Nekem nem az a célom, hogy 65 éves kiöregedett fajgyülõlõ legyek, aki azon siránkozik, hogy egész életében nem ért el semmit. Én gyõzni akarok és gyõzni is fogok.`
Schmidt-rõl:
`Mindent megtesz azért, hogy elérje a célt. A mozgalom országszerte erõsödik és ez nagyszerû.`
`Csak homályos híreket hallottam, tudod én tatabányai skin vagyok. Az egyik barátom utalt arra, hogy titokban beavató szertartásokat végeznek.`
`Schmidt? Valahogy olyan furcsa.`
`Az elmúlt két évben két vezért is elvesztettünk. Schmidt Andor nélkül most komoly bajban lennénk.`

7. Plakátok a Fehér-emlékkoncertrõl
Rendezõ: Fehérvérsejt csoport (vezetõje Schmidt Andor)
Meghívott zenekarok: Oi-kor, Fehér Magyarország, Magozott cseresznye, stb… Helyszín egy újpesti, külkerületi mûvelõdési ház. Az idõ viharos, az esõ csak az elõbb állt el, a metszõ, hideg szél nagyon erõs. Már sötét van.
A koncerten a megemlékezõ beszédet Schmidt Andor mondja [megható, nem?]. A koncert leírását improvizáld, némi hangulati segítség:
Hatalmas tömeg, gõgös szónok (Schmidt), pokoli fekete ruhák, a zúzda zene alatt eszelõs õrület, pokoli hörgés, szájakat ellepõ fehér hab, hatalmas, alaktalan, fertelmes massza, meleg, izzadságszag, fullasztó levegõ, a karakterek levegõ után kapkodnak, zihálnak, fuldokolnak, az érzékenyebb karakterek félájultak a rémülettõl, stb…
A koncerten megtudható, hogy a Fehérvérsejt központja a Duna Plaza mögött, egy elhagyatott Ganz csarnokban található. [Itt van a felvétel is] (Ha a karakterek nagyon nem akarnak koncertre menni, akkor ez a Fehér Erõbõl is kiderülhet, de a koncertet kár kihagyni. Emlékszem, hogy az érzékeny Vajda Kirára és a baleset idején az autót vezetõ Ahmed Maszud szerb taxisofõrre különösen mély benyomást (ÉPE…) tett a skinhead-tömeg.) Megtudható, hogy koncert idején mindenki a koncerten van (`mindenki itt van, aki számít`), a csarnokban nincs senki.

-*-*-

A karakterek valószínûleg elõbb vagy utóbb (a koncert alatt az ideális) felkeresik a Ganz csarnokot, ott sejtve a videofelvételt. A Ganz csarnok képezi a történet utolsó héját, itt találkoznak olyan dolgokkal, amelyekre rémálmukban sem gondoltak.

A Ganz csarnok felé haladva el kell menni a Duna Plaza mellett. A két hely hangulata alapvetõen különbözik, ami még nyomasztóbbá teszi a Ganz telepet. Az esõ már elállt, a szél gyengül, de nagyon hideg van. A részletes leírás helyett néhány hangulati elem:

Duna Plaza: csillogó, gondtalan és dinamikus világ emberek masszaszerû tömege áramlik ki és be néhányan kint gördeszkáznak, bravúroznak és kiabálnak a nyirkos levegõben autók végeláthatatlan sora áramlik és zúg a Váci úton, fényeik egy hatalmas csíkká olvadnak össze a járda díszkövein lévõ vízben tükrözõdnek a Plaza fényei, stb…

Ganz: kihalt világ a fekete macsakakövön lévõ olajfoltokban tükrözõdnek a betegesen sárga, erõtlen fényû lámpák az úton keresztben ipari vágányok sínjei, elhagyott, magányos mozdony a sínen mozgó daruk, amelyek mint akasztófák szegélyezik a síneket ideges szentjánosbogarak cikáznak ide-oda
[Emellett be lehet vetni a lámpaelalvási intermezzo-t (leírása a w3.swi.hu/rpgsite/ vagy a www.digitel2002.hu/info/RPGSite/ címen a hangulati kiegészítõk között).] A játékosoknak legyenek rossz érzéseik a csarnok elérése elõtt.

A csarnok:
különös nyugtalanságot árasztó ódon, elhagyott csarnok nehéz, olajos, nyirkos levegõ szegecselt fémszerkezet vasbeton falak, sínek a padlón porból és olajból összeállt sûrû massza a mennyezet alatt két függõdaru felül betört ablakok hatalmas (vasúti szerelvények jártak be rajta!), súlyos vasajtó néhány széthagyott vasúti kocsi tengely a padlón szétszórva nehéz vascsavarok a karakterek visszhangzó, kongó léptei nyomán felverõdõ por
a falakon graffitik (KKK, Fehér Magyarország, Sárga kereszt) a hatalmas csarnok másik oldalán nagy, nehéz ládákból összeállított nyugtalanító összhangú színpad látható. A színpadon apró, barna foltok (vér?), nyugtalanító csend, nagyon nyugtalanító csend…
Ha valaki észreveszi, akkor a sarokban, a feje fölött (úgy 8-10 méterre) egy vörösen villogó infra mozgásérzékelõt talál.
A karakterek megérkezése után van némi idejük kutakodni és az egyik ládában találnak is több kazettát (köztük Kiss Tamás és Fehér Zoltán haláláról felvételek, képek, amelyeken égõ horogkeresztek elõtt chopperes skinhead-ek, kis, különös iszonyatot árasztó sárga szobor és egyéb dolgok láthatók, valamint Schmidt bûnös varázslatának néhány információja,…). Hamarosan azonban kénes szag csapja meg az orrukat, majd az egyik sarok felõl a padló magasságában valami mozgás éreznek (a sötétben látni nem nagyon látják) és rájuk ront egy patkányfajzat-horda (köztük egy Kiss Tamás arcával, amelyet a karakterek különösen nehezen viselnek, magasabb ÉPE dobás). Itt szabad a vásár, létszám a KM döntése szerint.

Ha vannak túlélõ karakterek, akkor azok feltehetõen nyûszítve menekülnek a csarnokból. A gázolásról készült videofelvételekkel tisztázni tudják a baleset idején az autót vezetõ társukat. Az egyéb felvételekrõl, anyagokról (és az ezeken lévõ iszonytató dolgokról) valószínûleg mélyen hallgatni fognak és megpróbálnak felejteni… Az újságokban esetleg megjelenik egy cikk `Belsõ leszámolás a skinhead-mozgalomban` címmel. Ha a karakterek nem élik túl, akkor a cikk címe valószínûleg `Halálra mart emberek tetemeire bukkantak a Duna Plaza mögött` lesz. Amennyiben valaki mégis járatja a száját, akkor az emberarcú patkányokról szóló cikk hír bekerül valamelyik pletykalapba az `Elvis él és visszatér a pankrációs show-ba` és a `Yeti a Mecsekben` cikkek közé. Talán jobb is, ha senki nem hiszi el és nem kezdi el kutatni az általunk ismert valóság hajszálvékony burkát és nem látja meg az alatta lévõ oly borzalmas dimenziókat, amelyek már itt, Budapesten is megtalálhatók…

Levezetés
Vajda Kira így fejezte be az elmesélését:
`Máig sem tudom, hogyan keveredtem haza. Az elsõ, ami feleszmélésem után eszembe jutott, az Tissaud gyûlöletes képe. Tudtam, hogy azok a visszataszító foltok a fenyegetõ zöld-kék-fekete felhõkben vadul vicsorgó, vérengzõ patkányok. Most tudtam csak igazán. És a vicsorgó patkányok, köztük rémülettõl kitágult szemek, hegyes, alattomos fogak és karmok, és ez a bugyborékoló massza, ez az eleven gyûlölet megállíthatatlanul gomolyog a zöld mezõk felé, hogy beborítsa és eleméssze azt.`