Novella Dudorok
Onsai (2010.02.01)
Gall olthatatlan vágyat érzett a koponyadudorok iránt. Körülnézett a kocsmában, majd letelepedett az egyik kopott asztalhoz. Számtalan prostituált kellette magát, de őket már rég megdudorászta, és amúgy sem volt bölcs dolog helyiekkel kezdeni. Felmérte a mai vendégsereget. Csavargók, állást kereső legények, átutazó mesteremberek – mind-mind egy-egy lehetőség.
Két csésze kávé Agata_Wind (2010.01.22)
Óh, csendes éj… pontosabban este nyolc. Egy éves házassági évfordulónk alkalmából igencsak sietnem kellett. Úgy terveztem, hogy drága páromnak olyan élményt szerzek, amilyet el sem tud képzelni. Most aztán kiteszek magamért!
Tulajdonképpen már hétkor beraktam a sütőbe a töltött csirkét, ami nagy vidámságomban anyósom nevét kapta; „drága Pirike”!
Virágtündérek Abdul (2010.01.01)
Hol volt, hol nem volt, túl minden földi birodalmon, a világ legszéléhez közel, volt egy hatalmas rengeteg, és ennek a rengetegnek a közepén egy aprócska rét. Itt éltek a virágtündérek.
Minden télutón, amikor a rétet még puha hótakaró borította, egy aprócska virág dugta ki bimbóját a fehérségből. Lassan az égnek nyújtózott, kibontotta szirmait, és a szirmok közül előugrott a Hóvirág-tündér.
A Holdfarkas Agata Wind (2009.12.28)
Az ég mennydörgött, mégsem esett az eső. A környék fáiról jeges szél sodorta tovább a rátelepedett havat… mégsem fázott. Ugyan érezte, hogy hosszú hajába belekap és összeborzolja, arcába fújja szőke tincseit, mégsem emiatt hunyta le szemeit egy pillanatra. Úgy érezte magát, mint a mesében Piroska, ki gyanútlanul vergődik keresztül az erdőn. Vele ellentétben ő azonban itt állt. Megérkezett.
A tavi tündér és a varázsló Abdul (2009.11.30)
Messze délen, a távoli sivatagban fekszik egy oázis, és az oázisban egy kis tó. Kedves pihenőhelye ez a sivatag fáradt vándorainak, mert a tó vize olyan frissítő, hogy aki abból iszik, menten új erőre kap, s a felszínét borító miriád tavirózsa látványa még a legzaklatottabb szívet is határtalan nyugalommal tölti el.
Nem volt ez mindig így: sok évszázaddal ezelőtt az oázist egy tündérasszony uralta, aki varázslatos hatalmával megmérgezte a környéket.
Történet Shadonból daekow (2009.11.02)
Napok óta, az első komolyabb összetűzés óta pletykálják. Eleinte csak szórványosan, majd lassan egyre többfelé. Először nem hittem nekik, ostoba babonának, indokolatlan rémhírkeltésnek tartottam. Aztán amióta magas láz gyötör, és érzem a fájdalmas csomókat a hónom alatt, kezdem én is így gondolni. Hogy a hadjáraton átok ül, és az Isten elhagyott bennünket.
HangHáz Cs. Szabó Sándor (2009.10.27)
Karsay özvegyének arca csúnya grimaszba rándult, mikor előadtam neki, miért is jöttem.
- A rendőrség már feltúrta a lakást - közölte elutasítóan, s megragadta a kilincset, hogy rám csapja az ajtót.
- Várjon! - léptem egy kicsit közelebb. Az járt a fejemben, hogy nekem ez legalább annyira kellemetlen, mint neki. Bár talán mégsem, hiszen nem nekem halt meg a férjem...
Róka a lyukban raves (2009.10.26)
Skalin a mezőn futott, élvezte, hogy a szél a hajába kap. Lehunyt szemmel tartotta arcát a száraz fuvallatba, és azt képzelte, lóháton vágtat a csatába. Az ellenséges rongybábu sereg mozdulatlanul várt rá, és amint fejüket vette kardjával, a földre bukó testekből szalma pergett. A fiú felrikoltott és oldalra sandított: bátyja, Etire tisztelgett neki, elismerően mosolygott.
Skalin kinyitotta szemét. Megint kurjantott, és botjával nekiesett a száradó fűszálaknak. A vastagabbak úgy hanyatlottak le
A sápadt isten vágyakozása Abdul (2009.09.16)
Sűrű pára ülte meg a viharos éjszaka után az őserdőt, amikor a sápadt isten egy hegyi ösvényen lebotorkált a völgybe. Tejszínű bőrét nem borította ruha, fehér haja csapzottan omlott meztelen vállára.
Naln cölöpfallal körülvett falvának kapuőre lándzsáját elhajítva menekült a vesszőkből font kunyhók közé babonás félelmében, amikor meglátta a férfit, de ő nem követte. Lehunyt szemmel állt a kapu előtt, még akkor is, amikor a falu három vezetője, Naln népének vénei üdvözlésére siettek.
Erőskarú Nél holdutazása Balogh Zoltán (2009.07.27)
- Ennek semmi értelme!
Vitéz kapitány már legalább egy órája forgolódott félálomban mire a szándéka döntéssé érett. Lerúgta magáról a pokrócot és a félhomályban hozzáfogott a ruhája megkereséséhez. Pár perc küzdelem után magára kapta a vászonnadrágot és a vékony pólót és kilépett a fedélzetre. A kabin fülledt levegője után egész kellemes meglepetés volt a gyenge szellő, igaz az is inkább langyos volt, mint hűvös. A navigációs fények körül ott dongott a Mediterráneum összes repülő rovarja, köz
Hűsége végtelen wearydays (2009.07.14)
Intéző vagyok, egy tradicionális és virágzó vállalkozás munkatársa. Munkakörünk nyilvánvaló: elintézünk dolgokat. Valóra váltjuk a szívek vágyát.
Őrületbe kergeti az anyósa? Semmi gond! Egy hét múlva a sírja mellett gyászolhat titokban ujjongva. Hírnévre vágyik, de tehetségtelen? Megoldjuk! A közhiedelemmel ellentétben Michelangelo is a mi csapatunkban játszott, nem is említve Shakespeare-t, Einsteint, és még tucatnyi más nevet. (De ha pár nukleáris robbanófejet szeretnének, hogy eltakarí
Legenda beltine (2009.06.10)
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kert. Egy tó partján terült el, és a tó körülfogta és elringatta. Amióta csak csillagok fénylettek az éji égen, amióta csak a nappal és az éjszaka váltakozott, a kert ott állt a tó partján, és zöldellt, és örök tavasz uralkodott felette. Zöld gyepében hangyák és bogarak szorgoskodtak; méhecskék és dongók repkedtek; a fűszálak közt gyermekláncfű és százszorszép nyílt; a fehér és rózsaszín virággal borított gyümölcsfák ágain apró levelek feslettek, mint
Határidő Ghery (2009.06.09)
Az ifjú léptei visszhangot vertek az ódon, kihalt folyosón. Sietett, ideges volt. Az órájára pillantott és ennek következtében csak a pániktól hirtelen feljavult reflexeinek köszönhette, hogy nem ejtette el méretes mappáját, amit a hóna alatt cipelt. Még szitkozódni sem állt meg, késésben volt. Lélekben mormolt fohászokat csupán, bíztatva magát és a mappája tartalmát. Bár igazából maga sem tudta, miben hisz igazán, de most minden elképzelhető és elképzelhetetlen segítségre szüksége lesz. Olyasmi
Vadászidény Edward Flakfizer (2009.05.21)
Fejvadászkodni rohadt egy dolog, de ha az embernek ott kell hagynia a jardot, mert rajtakapják, amint a bizonyítékraktár helyett a saját zsebébe akar tenni némi dohányt, nincs sok lehetősége. Vagy ez, vagy, kilenc ötvenes órabérért bohóckodhat mint biztonsági őr valami szupermarketben.
Pedig ideális helyzet volt. Pár beszívott narkónepper cafrangosra lőtte egymást. Gondolom összevesztek azon, kinek mennyi jusson a bevételből, bár azt is el tudtam képzelni, hogy az ereikben keringő cucctól óriás
Szomjúság Sandmann (2009.05.19)
Bár az Akadémia belső ügyeit sosem kötötték a városlakók orrára, most mégis futótűzként terjedt a nyugtalanság. „A főmagiszterrel történt valami”, ez volt, ami kijutott a falakon túlra, és nem kellett sok idő, míg vadabbnál vadabb történetekké nőtte ki magát. Az egyszerű emberek nem tudták mire vélni már azt sem, hogy valamit hallanak a varázslóiskola rejtélyes uráról, és az a tény, hogy ez a hír ennyire ködös volt, a találgatások melegágyának bizonyult. Annál is inkább, mivel most
Tiszteletkör Lorinczy_Judit (2009.05.11)
Száz méteres síkfutás. Az atlétika olyan vénséges idők óta a sportok királynője, amióta először rendeztek olimpiát. Akkor még a régi Föld nemzetállamainak sportolói küzdöttek a dicsőségért, ma pedig bolygók, holdak, bolygónyi méretű űrállomások válogatottjai. A versenyszellem nem halt ki az emberekből, még ha öt évszázad telt is el a XXI. század globális megmérettetései óta.
Száz méter. Alig néhány másodperc, és eldől, érdemes volt-e elviselned annyi fájdalmat.
Életút Lavarhion Doran (2009.03.11)
Azt hiszem, az első (általam is átélt) összecsapás közben jöttem rá, miért tanultuk meg a lovaglás és a fegyverforgatás legelemibb szabályait olyan kapkodva. Ha egy félig képzett dzsadnak a kezébe nyomsz egy szablyát, és alá dugsz egy lovat, akkor, ha szerencséje van, egy-két ügyetlenebb támadót megöl, mielőtt életét adná a törzsért, ha azonban akkor fog először markolatot és kantárt, akkor erre a kis hőstettre sem lesz képes, ráadásul elmenekülni sem tud majd, nemhogy később hasznát vennénk.
A hazárdőr halálos játszmája Lazók György (2009.03.10)
A nevem Martin Boyle. Magánnyomozó vagyok, de sokan arról ismernek, hogy kedvelem a sportfogadásokat. Régen ez rengeteg bajt okozott nekem, amiknek végül az lett a következményük, hogy el kellett hagynom szeretett szülővárosomat, New Orleanst. Mióta San Francisco-ba költöztem, megváltoztak a szokásaim és jómagam is. Nem tudom, hogy én lettem-e az évekkel egyre érzékenyebb, vagy az emberek idegesítőbbek, de mind kevésbé voltam képes tolerálni a kosárlabda meccsek közönségét, pedig egykor még szer
Kard és Kehely E Szinuhe (2009.02.23)
A vad, sóízű szél a tengerről jött. Visítva tombolt a Brue- parti jegenyék közt, és szilánkokra törte az olajlámpást, mely a régi fogadó cégérén himbálódzott. A mázolt falap titokzatosan áttetsző, halfarkú nőalakot ábrázolt, amint ölében tatja egy zöldes arcú férfi fejét. Alatta, az egykori felirat helyén csupán néhány festékpikkely sötétlett – mintha csak a sellő farkáról hullottak volna le. A Vízbefúltak Lámpása nem volt különleges hely, viszont ilyenkor ősszel, mikor Norwich városá
Megkísértve setna (2009.02.20)
Az Ördög állítólag francia. De azt mondják, nem lehet eladni olaszul sem. Ám én először s legtöbbet egy omló és vízszagú holland városkában találkoztam vele, ahol kék hajók álltak a kikötőben, és az út élesen elfordult a temető kapuja előtt.
Sokszor csupán ballagott mellettem, konokul hallgatva, gőgös tekintettel, s finoman elmosolyodott, mikor időről-időre ütemet váltottam, hogy lépteim ne igazodjanak az övéihez.
A hazárdőr ráfizet Lazók György (2009.02.17)
Iszonyatos fejfájással ébredtem. Rosszabb volt a legrosszabbnál is, amiben valaha részem volt, bár abban a pillanatban nehezen idéztem fel bármilyen emléket. Csak annyi volt biztos, hogy valami félig megemésztett akart feltörni a gyomromból, ezért egyéni rekordot döntve kitámolyogtam a fürdőszobába és kieresztettem a rókát a vécécsészébe. Nem mondom, pazarul indult a reggel.
A hazárdőr testhezálló munkája Lazók György (2009.02.05)
A célpont a látószögembe került. A pozícióm tökéletes volt, nem férhetett hozzá kétség, hogy könnyű lesz lekapni. Annyiszor csináltam már, hogy a mozdulatok szinte maguktól jöttek, mégis élvezettel hajtottam végre őket. A fickó teljesen gyanútlan volt, nem sejtette, hogy napok óta követem minden lépését. Azt hitte övé a világ, de én kész voltam elvenni tőle. Csak egy halk kattanás és adios boldog élet.
A varázsló ékszerei Gris_Bleu (2009.01.28)
A varázsló egy teaházban ült a tanítványával. Kedvelte ezt a helyet, gyakran időzött itt, és növendékét is legszívesebben egy csésze tea mellett oktatta. A tanítvány már rendelt magának, a varázsló azonban hosszasan töprengett, mit válasszon a hatalmas teakínálatból.
A hazárdőr adóssága Lazók György (2009.01.19)
Bárkivel előfordulhat, hogy megszorul. Elég egy kicsit lazábbra engedett gyeplő, egy rossz befektetés vagy éppenséggel egy biztos tipp egy kosármeccsre, ami mégse jön be. Ugyan már többször ünnepélyesen megígértem magamnak, hogy „Én, Martin Boyle nem játszom többé nagy tétekben!”, de amikor nem akadt jobb dolgom előbb-utóbb mindig egy fogadóirodában kötöttem ki. Olyan ez, mint amikor Sherlock Holmes két ügy között belövi magát. Magánnyomozó vagyok és ha nincs semmi megbízás, ami lekö
Az öreg úr a homokórát figyelte Vist (2009.01.13)
Ez volt az év második napja. Épp lebukott a nap a horizonton, az öreg úr a dolgozószobában a homokórát figyelte. A felső tartályban apró homoklavinák indultak meg az egyre mélyülő középpont felé és a lavina széle fokozatosan elérte az üveg falát is. A finom szemcsék átszűrődtek a vékony nyakon és lent – az alsó tartályban – egy dombocskát kezdtek építeni.
Minden mozgásban volt.
A hazárdőr szívességet tesz Lazók György (2009.01.05)
Ahogy felidézem a múltam eseményeit, az jár a fejemben, hogy életem során milyen gyakran másztam bele igencsak bizonytalan kimenetelű helyzetekbe, amikből csak azon az áron tudtam kikerülni, ha olyat teszek, amit a Biblia úgy szokott meghatározni: bűn. Ha az ismerőseim csak a dolgaim feléről tudnának, mondhatom, gyorsan leszűkülne a baráti köröm. Hazugság lenne azt állítani, hogy a körülmények áldozata vagyok. Nem ritkán önnön hülyeségem sodort életveszélybe, bár az is előfordult, hogy elég volt
Vészkijárat esssay (2008.12.15)
Csak a hangot lehet hallani és egy apró, nagyon rövid fájdalomban van részünk. Olyan kicsiny, hogy az agyunk talán fel sem fogja. Talán csak hisszük, hogy éreztük a fájdalmat, aztán nincs elsötétedés, csak egy homályos folt, miután végre kinyitod a szemed. Azt mondják neked, nagy baj történt, de stabil az állapotod, úgy tűnik nincs maradandó károsodás. Arra senki sem gondol, egyik vadidegen sem a fehér szobában, ami körülvesz, hogy esetleg azzal kezdje, hogy mi történt egyáltalán.
A függöny mögött... Isilme Jarjayes (2008.12.08)
(Az írás a Thrillion Kincsei játék 2008-as novellapályázatán a Freestyle kategóriában a közönségszavazáson első helyezést ért el.)
Még mindig hallom a hangját, ahogy szólongat a házak közül, kezét végighúzva a falakon.
- Éliás, Éliás hol vagy?
Soha nem talált meg, és én soha nem várattam sokáig. Mielõtt még a hangja rekedtté vált volna, elindultam felé, és mikor meghallotta a lélegzetem, úgy mosolygott, mintha nem tudná. Talán nem is tudta. Talán tényleg elhitte, hogy mindi
Ómagyarország fejlesztési terv szs (2008.11.10)
A lovak tiltakozva prüszköltek, amikor újra csattant egyet felettük az ostor. Nekifeszültek a hámoknak, de az IFA meg sem mozdult. Az utász letörölt egy arcába csapódott sáros vízcseppet és Varga ezredesre nézett.
- Látja, uram? Ezt nem szedjük ki lovakkal.
Varga az agyagos gödörhöz lépett, amiben elsüllyed a teherautó. Már mindent leszereltek róla, ami nem volt odahegesztve, hogy könnyítsenek rajta, egyedül a motorhoz nem mertek nyúlni.
Grashrat Tauric Hunor (2008.08.27)
Vihar előtti csend ülte meg a völgyet. Uqhass hangos loccsanással csapódott bele a hideg folyó addig nyugodt és sima víztükrébe. Hangosabbal, mint szerette volna. Ahogy alámerült a jéghideg vízben, rövid időre kiszakadt a kétségbeejtő helyzetének valóságából és amint testét a felszínre igyekvő kósza buborékok futották körbe és egyre mélyebbre süllyedt a feneketlennek tűnő folyómederben, átsuhant elméjén az elmúlt két nap minden eseménye. Minden a sámán különös, érthetetlen, ám bíztató jóslatával
Kincs a lápban candax (2008.07.28)
Pál uram aggodalommal nézte a vonulók szomorú sorát. Jöttek gyalogosan batyukkal a hátukon, poroszkáltak soványka jószágokat hajtva maguk előtt és volt olyan, aki a gyerekeit madzagra kötve vezette, nehogy elmaradjanak egymástól. Lassan vánszorogtak a poros úton, időnként félrehúzódva, hogy elengedjenek egy-egy szekeret, amely zsúfolásig meg volt rakva ruhásládákkal. A ládák tetején jobb ruhácskájukban úrficskák és hölgyecskék gubbasztottak lassú, álmos pillantást vetve a szekereken ülőket megsü
Az elégedett vásárló Nathan Carter (2008.05.05)
fordította: Tika_
Melvin mélán pislogott és vakarózott miközben a tévéjéből csordogáló, agyzsibbasztó, tompa sugárzást bámulta. Jóval hajnali három után járt már az idő, a képernyőt a reklámok uralták. A 13-as csatorna 2 hónapon belül kőkemény hasizmokat ígért Melvinnek. Ujját a köralakú dudorra nyomta, melynek tetején távirányítója pihent és kifejezéstelen arccal bambult tovább. Miután eldöntötte, hogy a kőkemény hasizom nem szerepel a tervei között, csatornát váltott.
Kellékek Teno (2008.04.23)
- Kérsz körtelevet?
A kristálypohár a földön csattant, a szétrobbanó szilánkok csilingelve, surrogva csúsztak szét a konyha kopott kőlapjain. Szerettem ezt a poharat, sajnáltam, hogy elejtettem.
A borostás alak válla felett fehértollú szárny csúcsa libegett. Várakozva nézett rám, ahogy a kezében lévő papírdobozt előre nyújtotta. Nem értettem, hogy került a konyhámba.
Még egy perc LuiseX (2008.04.22)
Csendesen zuhogott az eső, lágyan verve a hátam. Én csak ültem, és figyeltem a kicsiny tábortüzet, mely a civilizáció utolsó emléke volt számomra.
Csak figyeltem a lágy a pattogást, a fel-felcsapó lángokat, és a tűz fényét, ahogy a körülöttem lévő romokra vetült…
A romokra, melyek már alig emlékeztettek az évekkel, vagy évtizedekkel ezelőtti valójukra. A fenséges város romjaira, melyben már csak a buzgó élet emlékei élnek.
Pyarroni Harsona - Edonius en Verastes feljegyzéseiből… zsoc_wargear (2008.04.04)
Első fejezet
Azt hiszem legjobb ha a történet közepébe vágok, nem untatok senkit az életem, vagy a csapatunk más tagja életének kezdeti korszakával. Ahol kell, ott majd röviden kitérek rá. A történet tehát egy faluban kezdődik, az ordani hágótól északra.
Maga a falu a szokványos porfészkek közül is a legszokványosabb vityillórakás volt. Néhány középülettől eltekintve érdekeset csak a Nyamvadt Révészhez címzett fogadó nyújthatott. Ayra egyből kacagva említett fel valami idevágó
Végzetes pszichológia Narmiraen (2008.03.21)
A férfi, miután végzett az adatok betáplálásával, elégedetten dőlt hátra a fotelben. Két lábát kényelmesen felrakta az asztalra, és szórakozottan játszani kezdett a távkapcsolóval. Unta már egész nap a képernyőt bámulni, de nem lévén más elfoglaltsága, mégis bekapcsolta a szerkezetet. Hosszú ideig keresgélt a DVD-k között, mire ráakadt egy amerikai akciófilmre. Ezeket szerette a legjobban. Lapos pillantást vetett a távkapcsolóra és aktiválta a szempont-vezérlőt; ezután két gombnyomás elég volt,
Károgó hajnal - 2. rész aures (2008.03.18)
Hosszú órák óta baktattak már a csuszamlós barlangfolyosókban. Chorvus fénye nem aludt ki, a hét tanácstag pedig egyre többször igényelte a pihenést, szívük már nemigen bírta az ilyen megerőltető túrákat.
Chorvus végig úgy érezte, hogy a járatok láthatatlan szemekkel és fülekkel figyelnek rá. Igyekezett tekintetét előre szegezni, hogy ne kelljen a falakra néznie. De már nem kell sokat várni, gondolta. Hamarosan az erdő mélyébe érnek az alagutak.
Többször megcsúsztak a köveken, véresre horzsolv
Károgó hajnal - 1. rész aures (2008.03.17)
Színes felhők kavarogtak. Úgy tűnt, mind a Vár felé tart; egy lényként gyülekeztek a hatalmas építmény fölött. Lengtek, morajlottak, szuszogtak. Eső pedig nem készült.
Minden nap így zajlott mostanában. Este hat óra felé a pirosban és lilában tündöklő tömegek megindultak a felségi lak felé, s egész éjjel ott tekeregtek utána. De ezek a felhők nem hordtak magukkal vizet; csak félelmet… A nép már késő délután otthonába zárkózott, nagy ritkán fordult elő, hogy valaki kint tartózkodjon sötéte
Az utolsó járat Kiss Gábor (2008.03.10)
- Takarodj innen! Ne gyere utánam!
Mióta a városszéli kocsmából kilépett, a kutya azóta követi. Tartja a távolságot. Ha megáll, a kutya is megáll, ha elindul, a kutya is azt teszi. Kővel is megdobálta már, de a kutya nem tágított, jött vele tovább. Most is itt van a sarkában.
Nehezen szánta rá magát, hogy megtegye. Hónapok óta tervezgeti, de a megvalósításba eddig nem mert belevágni. Először csak egy futó gondolat volt, felbukkanó kép, ami azonnal szerte is foszlott, amint megjelent.
Amíg a vas vág - X. rész Raoul Renier (2008.03.03)
Hideg, só- és hínárszagú szél fújt a láthatatlanul morajló tenger irányából, ami nem számított ritkaságnak Novarcorenában ilyentájt Szent Laurel havában. Sötét fellegek torlódtak a kék hold korongja elé, mely űzött bujdosóként menekült a látóhatárhoz, imitt-amott villantva ki csupán egy-egy kósza fénysugarat. Nem túl heves, ám kitartó esőpermet terítette be a horgonynagy palotáját, s a meg-megújuló széllökések szárnyán hullámokban csapódott a kőfalaknak. Koronkint, ha némely eltévedt hold
Húsevők Lazók György (2008.02.25)
Amikor Toros neve elsőként jelent meg az újságokban, sokan kétségbe vonták, hogy egyáltalán létezik. Ebben nincs is semmi meglepő, hisz az ügy kipattanása előtt csak egy jelentéktelen porfészek volt a Nyírségben, aminek lakói a XXI. század dacára lóval és szekérrel közlekedtek. Egy autóút ugyan elhaladt a közelében, de hozzá egy sem vezetett. Az átutazók úgy hajtottak el mellette, mintha egy tájelem lenne, amelyet legfeljebb futólag érdemes megpillantani. A húsz régies, fehérre meszelt, szalmate
Odüsszeusz és a szirén Nyemcsok Zita (2008.02.13)
Hínárillat. Érzed? Furcsa: egészen olyan, mint régen. Pedig te is tudod, hogy meg kellett volna változnia, hiszen örökké más a tenger is. Más… Mikor még engem szeretett, szétomló és elbódító illata volt, mint a szerelmes nők testének; szinte fulladoztam benne. És már nem gondoltam a kerek vállú ithakai asszonyra, aki búcsúzáskor véresre harapta a számat, és akinek nem csókoltam le a könnyeit, mert tudtam, hogy nem volnának olyan sósak, mint a hullámok a hajóm alatt. Elkomorult az arcod. Hű
A lovászfiú Abdul (2008.02.06)
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy mese. Ez a mese egy gyönyörűszép királykisasszonyról szólt és jól ismert sorsáról: az átokról, a rokkáról, a százéves álomról, a lovagról és a boldog befejezésről.
Volt ennek a mesének egy másik hőse is, egy fiúcska (később férfi, legvégül pedig ősz öregember), akit hiába keresünk a gyermekkönyvek színes lapjain. Senki sem emlékszik már rá, a neve is feledésbe merült. Kihullott a történetből, mielőtt még a tollnokok évszázadokkal ezelőtt írott szavak
Mázlifaktor Lazók György (2008.01.17)
A szerencse Jerry Hunsent rég elhagyta, akár egy sértett rokon, aki soha nem bocsát meg. Annak idején sportösztöndíjjal vették fel az egyetemre, erre egy hétre rá lesérült és ezzel búcsút is mondhatott a szép reményekkel kecsegtető intézménynek. Jellemző volt tehát rá, hogy pont akkor közölte vele az orvos, hogy feltétlenül kerülje a magaslati levegőt, amikor feleségével a hegyekbe készült a hétvégére, melynek lemondásával a házasságára is keresztet vethetett volna.
A látogatás Sparrow (2008.01.15)
Csütörtök volt, levélnap. Miklós korán felkelt, leült egy kisszékre, és az ajtót leste. Egy olcsó, külvárosi bérlakásban élt, szegényesen, fázva. A háziasszonya spórolt a fával, csak ritkán fűtött be neki. A fiú reszketett a hidegtől, köhögött, és várta a levelet.
Múltak az órák, ám a levél nem akart megérkezni. A fiúnak remegett a gyomra. Türelemre intette magát. Eddig is előfordult, hogy késett a futár, de végül mindig megérkezett. Hiába nyugtatta azonban lelkét: noha volt még otthon némi ken
Túlélők Szalontai Tibor (2007.12.29)
Részlet Peter Arnett: A túléléstan filozófiája c. riportjából, International Herald Tribune, 2001.03.12
Amerikai családok tízezreit egyfajta általános félelemérzet járja át, kezdve a társadalmi bizonytalanságtól, az ebből is adódó erőszakhullámon át a nukleáris háború képzetéig és valamiféle idegen támadás rémképéig. Fegyvereket, élelmiszereket halmoznak fel, óvóhelyeket építenek, s elszántan készülnek arra, hogy mindezt megvédelmezzék bárkivel szemben, vagy csak egyszerűen nem vállalko
Az utazó O`Connor Marc (2007.12.28)
A piros számláló fénye ébresztett. Nem tudtam, hogy került ide, nem mondta el nekem senki. Nem tudtam a célját sem, csupán annyit sejtettem, hogy ha a nullához ér, valaminek történnie kell, a kilenc hónap vége pedig már közel. Fáztam, pedig a környezet szabályzó jól működött, ahogy ki tudtam venni a távoli panelről. A feleségem teste sem melegítette testemet Már ha feleségemnek nevezhettem a nőt magam mellett, nem én választottam, kirendelték hozzám.
Az én utam Adam Bellinger (2007.11.21)
- Miért nincs már itt? – kérdezte Kobajasi a fegyverhordozójától.
- Hát mester, én azt meg nem tudom mondani önnek.
Kobajasi nagyot suhintott kardjával a szolga felé, kinek kezében ketté estek a hordozott ingóságok.
- Kötelessége betartani a busidót! Nem késhet párbajról! Nem ismerek még egy olyan szamurájt aki ilyen arcátlanságot mer elkövetni. Ha egyáltalán az ilyet szamurájnak lehet nevezni...
Az utolsó lángnyelv Mario Ian Bridger (2007.10.15)
Azokban az időkben történt, hogy Arophizel e világot járta, és megölt százakat és elpusztított ezreket, és nagy vészt hozott e földre. Összegyűltek akkor a népek és a nemzetek, és azt mondták egymásnak: „Lássátok, Arophizel e világot járja, és megöl százakat és elpusztít ezreket, és nagy vészt hoz e földre. Tennünk kell valamit, hogy ellene álljunk és ne vesszünk el.” Felfegyverkeztek azért erős fegyverekkel és felszerelkeztek hatalmas eszközökkel, és ellene álltak, és nem vesztek el
Pontos lövés Lazók Győrgy (2007.10.02)
A kölyök nem sejtette, hogy napok óta követem. Azt hitte, hogy a felmentő ítélettel a zsebében már nincs mitől tartania. Pedig volt. Az esküdtek tévedtek, a szívemmel és az eszemmel egyaránt tudtam, hogy ő az, aki megölte a lányomat. A szemem láttára gázolta el és úgy hajtott tovább, hogy még csak nem is lassított. Az ügyvédje azzal jött, hogy éjszaka volt és zuhogott, nem láthattam jól, de én bizony felismertem azt a kocsit. Isten a tanúm rá, ezer közül is kiválasztottam volna.
Hazárdjáték Lazók György (2007.09.12)
Hello, a nevem Martin Boyle. A legtöbben magánnyomozóként ismernek, habár történetem idején csupán papíron voltam az. Ifjúkoromban faltam a film noirokat és a detektívregényeket, mondhatni egyenes út vezetett volna ehhez a pályához, azonban a sors néhány hálátlan fordulata révén egy végső soron rokon, de más természetű munka mellett kötöttem ki. Az, hogy mi is ez, egyelőre nem fontos. A lényeg, hogy emellett szükségem volt egy alibi állásra, amivel fedezni tudom azon tevékenységemet, mellyel val
Melléfogás Lazók György (2007.09.03)
David Slim jövője éppen olyan sötét és kilátástalan volt, mint a szoba, ahol tartózkodott.
Egy koszos széken ült, nyirkos levegő és hányadékszag ölelésében. A homály kezdett leereszkedni az érzékeléséről, a szédülést átvette a páni félelem. Váladék csorgott az orrából, amit megpróbált letörölni. Ekkor eszmélt rá, hogy a kezei a támlához vannak kötve, ugyanúgy, ahogy a bokái a szék lábához. Kiáltásra nyílt a szája, de egy ráragasztott szalag ebben meggátolta. Zavartan kapkodta jobbra-balra a fe
30 perc alatt Lazók György (2007.08.28)
Ted Calver még sose látott kivégzést, habár több embert eljutatott a Kalifornia állam által szentesített méreginjekciós tűig. Nem mintha izgatta volna magát emiatt. A gyilkossági osztályon eltöltött kilenc év során tanúja volt annyi halálnak, hogy szenvtelenné vált az őt körülvevő szörnyűségekkel szemben. Nyomozói munkáját mégis egyfajta küldetéstudattal végezte, mással össze sem hasonlítható elégedettséget érzett, ha a hűvösre küldött valakit.
Dicső győzelem Narmiraen (2007.08.27)
Egész testén kéjes borzongás futott végig, amikor meghallotta a sziréna különösen éles hangját. Imádta, ha valami megtörte az uralkodó csendet, ha darabokra szakadt a nyugalom. Ez alól egy kivétel volt: amikor aludt. Ebben az esetben felőle ugyan kirobbanhatott az akárhányadik világháború is (tényleg, hányadik is?), akkor sem értékelte, ha felébresztették. De most fenn volt. Most a sziréna berreghetett akár órákon keresztül is, az sem zavarta volna.
Aokigahara Jukai az erdők tengere Olaszki Tamás (2007.08.23)
Katsuro akkor sem sokat óvatoskodott, ha a dolga nem volt éppen sietős. A forró nyom kihűlt a friss hó alatt, nem árulta el, merre tartott a keresett terepjáró. Így aztán most mindent kipréselt motoros szánjából. Kegyetlen hajcsárként húzta tövig a Yamaha gázkarját; kilencven lóerő visított fel alatta, és a gép végigsöpört a fehér völgyön.
Ezúttal a Sasakura bérelte fel. Elektrotechnikai óriáscég, mely egy mérnöke ügyében nyomoztat.
A Fekete Ádám (2007.07.25)
– Mondjuk, elhiszem, elhiszem az egész rohadt történetét – mormogta visszafojtott haraggal az egyenruhás nő a hosszú fekete kabátot és széles karimájú fekete kalapot viselő vézna öregembernek.
– Nézze kapitány, nem vagyok biztos abban, hogy ilyen szavakat kéne használnia nő létére – válaszolta az öreg és a kávéfőzőre sandított, mivel a szerkezet kotyogni kezdett.
Az aranytojást tojó tyúk Vaszilij (2007.07.04)
Sebastiano barát lélegzetvisszafojtva rajzolta fel a varázskör utolsó vonalait az előtte álló asztalra. A dohos, levegőtlen pincehelyiségben sejtelmes félhomály uralkodott; annak ellenére, hogy falakon lévő gyűrűkben elhelyezett fáklyák természetfeletti bíbor-arany fénnyel lobogtak. A fény mélyvörösre festette a barát homlokán gyöngyöző izzadságot, aki ettől olyan benyomást keltett, mintha vért izzadt volna. A férfi vetett egy utolsó pillantást az előtte lévő különös ábrára – kettős körgyű
Pyarroni Harsona: Fájóbb a halálnál Ackenheil (2007.04.03)
Az alábbi történetet Karonar úr, Uwel felkent lovagja szájából hallottam, mikor ő Wiunel Marion gróf haldoklásakor beszédet mondott a távozónak.
„Gyermekem, jó Wiunel! Jöttem, amint tudtam. Híreim az utolsók, de kegyesek lesznek készülődő lelkednek. Testvéred, Gazol két holdtöltével ezelőtt keresett fel a Napnyugat erődjében innen két napi járásra. Hogy honnan hallott rendünkről, a mai napig ködös számunkra, de mondandója figyelmes fülekre talált. Kezdte azzal, hogy adományát az oltár
Tiszta helyzet tapsi (2007.03.26)
Sir Hywel megállt a hegy lábánál. Kipányvázta a lovát, és vállára vetette a jókora, acélfejű csákányt, amit Gadfael mester leírása alapján készíttetett. A nyeregtáskájában ott lapult a Varázsos bestiákról pár lapja: belenézett még egyszer, aztán elégedett hümmögéssel visszacsúsztatta a helyére. Kívülről tudta a sárkányokról szóló passzusokat. Megigazította a vállán a fegyvert, az övére akasztotta a boros kulacsot, és nekivágott az emelkedőnek.
A fajellenőr Onsai (2007.02.21)
Galilea pontosan olyan volt, mint amilyennek képzeltem. Az olajfák fölött ragyogó kék ég cseppet sem kárpótolt a mindent belepő fehér porért és a kecskesegg szagú városkákért.
A partot ellepte az izgatott tömeg, türelmetlenül várták a csónakokat. Utat törtem egy szikláig és lependerítettem róla a suhancokat. A napfény kínkarikákat írt a bal szemembe, mikor eltoltam a kötést. Erősen koncentráltam, hogy lecsökkenjen a fájdalom, majd körbenéztem a retinámba épített műszerrel. Hosszú ideig vizslatt
Mennydörgő - 2. rész Ádám (2007.02.20)
A fekete macska nemcsak azt tudta, hogy kicsoda Mennydörgő, de azt is, hogy hol lehet megtalálni. Így hát miután Miranda kerített egy kosárkát, illetve a legnagyobb csendben felszerszámozta a vézna öszvért, a páros elindult a Pisát körülölelő rengeteg felé. A városkapunál álló őrségen egy palack bor segítségével jutottak át, mivel a láng csak az erdőben vált úgy-ahogy elérhetővé. Földanya lángja valaha lepedőként fedte be a végtelen és lapos világot, de mára ez a lepedő igencsak foszladozott, és
Mennydörgő - 1. rész Ádám (2007.02.19)
Egyszer régen, amikor a Világ lapos volt és végtelen, és a csillagok nem égitestek, hanem halott istenek voltak, minden mágusok leghatalmasabbika, Mennydörgő az Öreg Tenger sötét hullámai felett lebegett.
Mennydörgő hosszú barna haját vadul lobogtatta a szél, de a hajba tűzött kecses ezüsttollat nem tudta onnan kiragadni. A mágus összehúzta magán barna köpönyegét, miközben az éjszakai tenger lustán hullámzott alatta, mint egy szunyókáló, jóllakott vadállat. Telihold volt, és a tejfehér fényben
Hunter ZéKósza (2007.02.06)
Az eső még mindig szemerkélt, amikor Peter Waken nyomozó megérkezett a gyilkosság helyszínére. Kiszállt a kocsijából. Bakancsa szétfröccsentette egy pocsolya zavaros vizét. Peter beletúrt a hajába, és idegesen körbenézett, miközben cigarettára gyújtott.
A nyomozók közül ő érkezett elsőnek – ahogyan számított rá. Két helyszínelő kocsi, és a mentő. Az a másik még nem volt itt, Peter legalábbis nem látta az autóját. Idejében akart végezni a helyszínnel, mielőtt a sajtó és persze az a másik b
Motor Mantis (2007.01.26)
Könnyű, kellemes érintésű műszálas nadrág, fehér póló. Mezítláb vagyok, a szobában padlófűtés van, jó érezni a meleget. Szeretem ezt a helyet. Világos színkombinációkból összerakott képek a falon, csend és nyugalom. A vizsgálóberendezések türelmesen ücsörögnek a fal mellett, mindegyik elvégezte a feladatát rajtam: reflexek, mozgáskoordináció, reakcióidő. Az orvos figyeli a képernyőn átszaladó állapotjelző csíkot, a gépek jelentést öntenek az adataimból, a nyomtató színes katalógust rajzol belőlü
Hadisarc Pierre Corbeau (2006.12.28)
Az Északi-szövetséget a Toroni Birodalomtól elválasztó hegyvonulatok – a Piderra és a Kenzal hegység bércei – az első zászlóháborúk óta véres csaták színterei. Fenyvesekkel borított völgyek, járhatatlan hegyoldalak, szakadékok választják el egymástól a két szembenálló felet, meggátolva a reguláris seregek bevetését. A fellobogózott ezredek helyett így kis létszámú, jól képzett alakulatok állnak hadrendbe, feladatuk a folyton változó határvonal védelme, és az ellenség védtelen h
Ázsin és Trüszke Oreskó Nándor / Defekt (2006.12.25)
Borgó hátsó lábára támaszkodva állt a rét közepén, és halkan énekelt a kelő Holdnak. Trüszke színpadiasan a fülére tapasztotta kezét és a vaskos lapulevelek közé huppant; Ázsin kipirult arccal lebegett felette.
- Ne lustálkodj! Így sosem végzünk!
- Dehogy nem – felelte Trüszke és egy selyemerszényt húzott elő a levelek közül.
- Ezt meg hogy csináltad? - kérdezte meglepetten a tündér, és a levélre csücsült.
Trüszke sokat tudóan tárta szét a karját, majd egy árvalányhajból szőtt kosarat
Időtlen időkön Ligeti Péter (2006.11.24)
"Nyilván nem én vagyok az egyetlen, aki értetlenül áll a történelmi tény előtt, hogy a kyr seregek partraszállásuk után néhány év leforgása alatt felmorzsolták a darabjaira szakadt Cranta nyugati részét alkotó Felhőtartományokat, majd utána még közel kétezer évig csatároztak a keleti utódbirodalmakkal. Sokan azzal magyarázzák a fentieket, hogy a nyugatiak századok óta békében éltek, és elszoktak a háborúzástól. Ez egyrészt nem így van, másrészt, ha igaz is lenne, akkor vajon nem ugyanez lett vol
Kalandozók karneválja Alan O` Connor (2006.11.13)
- Kétlem, hogy ezt meg tudnák magyarázni - Arknumoy báró komoran végigmérte a négy kalandozót. „Gorvikiak” - gondolta megvetően - „istenverte gyilkos népség, és mindjárt egy egész falkára való!”
Marcio Feroza, a csapat dalnoka nagy levegőt vett.
- Azért én megpróbálnám - mondta és miközben felöltötte legártatlanabb arcát, azon töprengett, hol is kezdhetné az egészet… hogy ne legyen annyira kínos.
Hideg, szürke, másvilági Honfy Ágnes Ilona (2006.11.09)
Germaine mindig jó fiú volt, akár egy földre szállt angyal. Mindenkivel kedvesen és természetes közvetlenséggel bánt, nagy tekintélyű apjával, a márkival éppúgy, mint annak legutolsó csatlósával.
És nemcsak a viselkedésében mutatkozott annyi kellem és báj, hanem a külsejében is. Már kisbabának is ennivaló volt, fiúcskának azután éppolyan édes. Később, ahogy lassan sihederré cseperedett, s lefogyott róla a babaháj, a vonásai határozottabbakká váltak, mégis megmaradtak megejtően szépségesnek. A
A Kert Defekt (2006.11.02)
Nyáridőn az ember fia sokkal fontosabb dolgokkal van elfoglalva mint holmi PC nyavalya. Mert ilyenkor eltűnik az iskola szürke, gerincet roppantó szigora és kitárul a végtelen. Megnyílik a világ, és az ember újra a Rózsa Lovagjává válik, ha csak hónapokra is. Seprűnyelet csen kardfabrikáláshoz, vesszőt hajlít íjnak, amit persze elkoboznak tőle. De nem adja fel, és újat készít. A kertben elbújva lehet. És nagyikám végre fapuskát fabrikál nekünk. Nem azért, mert megunta a nyavalygásunk, hanem azér
Pöröly Mantis (2006.10.16)
Már harmadik napja. Azt kívánom, bárcsak a lovam is olyan kitartó lenne, mint az eső, vagy a menekülők óriáskígyója, ami hasonló makacssággal tekereg az úton.
Velem szemben.
Szekerek, kordék, családok a porontyaikkal, holmijuk batyuba kötve a hátukon. Az út mellett eldobált kacatok, csupa olyasmi, ami induláskor szükségesnek, két nap menetelés után pedig nehéznek bizonyult. Ma már csak gyalogosakat láttam, a menet sereghajtóit. Lompos nők, durva pofájú parasztok és kölkeik, a hidegtől fehér
Zéró Zóna Olaszki Tamás (2006.09.27)
Nem látom a végüket! Oly messzire nyúlnak. Bele a végtelenbe. Napégette, ormótlan fém-monstrumok. Hiába is rágja őket rozsda, tonnaszámra van bennük anyag. Szinte izzanak a lángoló fényben. Néhány kimustrált személyvagon is van a teherszerelvények között, látom a levegő vibrálásán át. Ablakkereteikben néhol megmaradt az üveg, és most szinte felhólyagosodnak, megfolynak a tüzelő fényárban.
Vége a dalnak Gorbadock (2006.09.21)
Csak halványan emlékszem már, hogyan is kezdődött az egész. Igazából nem is érdekes, de szeretem felidézni azokat a képeket, amik megmaradtak. Meleg nyár volt, a levegő fűszeres illattal teli, amikor megszólaltak a dobok az erdőben. Senki sem tudta, mit jelenthet a dobolás, vagy ha tudta is, nem volt ideje tenni valamit. Talán az erdei népek valamilyen ünnepet ülnek? – találgattuk egymás közt, és tovább bámultuk a piacon sétáló lányok fenekét. Hideg sört ittunk apám pénzén, és a tizenöt ny
Khairóneia Valgab (2006.09.04)
- Van még valaki?
Ezt Philipposz, Makedónia királya kérdezte. Remélte, hogy nincs. Oldalán egyre jobban viszketett a kötés. A sátorban tartózkodó makedón vezérek valószínűleg ugyanúgy a nap végét várták, mint ő: keveset ittak, s annál gyakrabban nyomtak el egy-egy ásítást. Még Alexandrosz is csendesebb volt a szokásosnál.
- Ez tetszeni fog, uram - mondta Kleitosz.
Ráják az erdőben Tim Shaw (2006.09.01)
Az éjjeli erdő megszokott neszeibe sietős léptek zaja keveredett. Egy férfi igyekezett felfelé az ösvényen, melynek két oldalán meredeken sötétlett a szurdok fala. A magányos alak fekete nadrágot viselt és felette szürke inget. Komor öltözete hasonlatossá tette az erdő árnyaihoz, csupán verítéktől fénylő homloka válhatott volna árulóvá. A férfi jól ismerte az erdei csapást, csakhogy a természet nappal egészen más arcát mutatja; a világosban nem látszik olyan félelmetesnek, mint azon az órán, ami
Tökéletesre csonkítva Nadire (2006.08.10)
– Hogy érzed magad? – furcsa, mintha tényleg érdekelné. – Jobb egy kicsit?
– Igen, persze. Semmi bajom – felemelem a teám és belebámulok. Kinyújtja a karját és végigsimít a kezemen.
– Nem úgy nézel ki – végül is a nővérem, elég régóta ismer. Megszorítom a csészét, hogy ne remegjen, és rámosolygok.
– Nyilván nem fogok holnap kabaréban fellépni, de azt hiszem, túl vagyok a nehezén – úgy néz rám. Pontosan tudja, hogy hazudok. Bárki mást be tu
Fekete péntek Sparrow (2006.07.18)
A whisky keserű tűzfolyamként csúszik le a torkomon. Sóhajtok, és a kiürült poharat az asztalra csapom. Majdnem eltaláltam a hamutartót, de mellé ment, még szerencse, jó nagyot csörömpölt volna. De ki hallaná meg ebben a zajban? Felnézek a bár közönségére. Háttal ülnek nekem a füstben, a színpadot bámulják. Láthatatlan vagyok itt a sötét sarokban. Ez az én asztalom, és ne is nézzen ide senki, mert beverem a képét.
Azok gillz (2006.07.11)
– Elment… végre
– El. Pedig féltettelek tőle. Féltettem azt a kevés megmaradt lelkierődet is, mert biztos…
– Miért pedig? Mivel áll ez ellentétben?
– Mert nem kellett volna izgulnom. Mindenki olyan kiszámítható…
– Utólag!
– Nem feltétlenül. Most például tudom, mit fogsz csinálni… ne nézz így rám! Kérlek, hülyének néznek.
Kópia Hinata (2006.07.05)
Az óra monoton pityegéssel először csak egészen halkan, majd egyre erőteljesebben kezdett csilingelni. A nő kinyitotta a szemét és egy határozott mozdulattal lenyomta az ébresztő gombját. Felült, felvette a lábához készített köntöst, majd körülnézett. Ismerős volt a szoba, mintha valamikor járt volna már itt. Ismerte a bútorokat, a függönyt, tudta, hogy mi van a gardróbban, hogy az éjjeliszekrényben őrzi azt az amulettet, amit kislánykorában a nagyanyjától kapott, de arról fogalma sem volt, hogy
Órák Hinata (2006.06.01)
7 óra. Ezek az átkozott patkányok, csak ezek ne lennének! Belemásznak az ételembe. Már megdobáltam őket, de mindig visszajönnek. Egy fehér van köztük. Szerintem ő lehet a vezér. Ha agyon tudnám ütni azt az egyet, akkor a többi sem jönne ide. Nem találok követ. Nincs itt egyetlen egy darab kő sem. Mindegy, ez a szék is megteszi. Márta nem haragszik, amiért összetörtem a széket. Muszáj volt, és ő ezt megérti. Régóta ismer.
A halott tűz városa Abdul (2006.05.24)
Messze délen, túl Salrahar Éneklő Városán és az Opál-tenger színpompás partvidékén, mélyen az ember nem járta sivatagban áll egy romváros. Ha néhanapján valami eltévedt utazó, vagy kóbor vadász vetődik arra, meglepetten veszi észre, hogy a város környékén meghal a tűz: kova és acél nem vetnek szikrát, láng sem lobbantható fel ott. A Nap is halványabban süt a koromfekete romokra, mint a sivatag más vidékein, csak halódva dereng. Amikor pedig beköszönt az éjszaka, újabb furcsaság történik: a Hold
Megtévedt bárány Tiaro (2006.04.25)
A rózsaablakon beszűrődő holdfény mintáit nézem a kőpadlón. Megkapó kompozíció. A mintázat monotonitását megtöri a fény játéka, a harmóniába diszharmónia vegyül. Szépen kiemeli a köveken terjengő folyadék drámai hatását.
Figyelem, ahogy a vörös lé lassan elkeveredik az átható szagú világos folyadékkal. Nézem a természet különös játékát.
Máskor talán eltöprengenék a művészet alsóbbrendűségén, de most nincs kedvem filozofálgatni.
Bűnök és erények Tim Shaw (2006.04.10)
Hosszú idő óta ez volt az első alkalom, amikor Valmour lelkében felülkerekedett az elégedettség a gyűlöleten. A lovag nyugodt, de szigorú képpel állt a máglyával szemben, várta a megfelelő pillanatot, hogy jelet adjon a bakónak. Körülötte válogatott emberei alkottak gyűrűt, s tartották távol a gyülevész népséget. A harci mén kitágult orrlukkal fújtatott Valmour alatt; a pompás állatra átragadt a csőcselék izgalma. A lovag zord tekintettel figyelte a feldühödött tömeget és a cölöphöz kötözött var
Az Elveszett Város Olaszki Tamás (2006.03.30)
Vannak, akik szerint a helyekben lélek lakozik, vannak, akik tagadják ezt. Vannak, akik szerint álmaink beszélnek, ha meghallgatjuk őket, vannak, akik szerint ez nem így van. Jómagam nem merek erről nyilatkozni, de egy helyről mégis elmondom, amit tudok.
i>Úgy vigyorog arra a gyűrűre, mintha az tenné férfivá! Csak egy gyűrű, az isten verje meg! Éppen akkor jelentene valamit, ha csendben meghúzódna. Nem arra való, hogy hivalkodjon, csak jelezze szerényen, hogy viselője foglalt! - futott át H
Keresztutak – 2. rész Morthel (2006.03.29)
Valahogy mindig vonzalmat érzett az ilyen helyek iránt. A tulajdonostól kapott jókora dzsad olajmécses meleg mélysárga fénye – amit a kocsmáros úgy nevezett, a sivatag színe – sejtelmes derengésbe öltöztette a lefelé vezető szűk csigalépcsőt. Töredezett, a használatban fényesre és simára kopott grádicsokon vezetett az útja. Mindig izgalom töltötte el, amikor ilyen régi, a múlt szagát árasztó helyeken akadt dolga. Amikor leért, jókora, legalább húsz láb átmérőjű, nagyjából kör alakú h
Keresztutak – 1. rész Morthel (2006.03.27)
Hosszú utat tett meg, történeteket keresve, melyek a sors hálóját szövik szüntelen. Eleinte hitte, később biztossá vált számára: véletlenek léteznek ugyan, de vannak olyan helyek, ahol néha megmutatkozik a csillogó felszín alatti másik világ. A nem túl távoli múltnak is vannak történetei, legendái és többé-kevésbé összefércelt igazságtöredékei, melyekben ráakadhat az ember erre-arra. Sok éve már, hogy rájött: akármi történik is a leplen túl, vannak helyek, ahol megfoszlott a valóság szövete és á
Fordulópont Barsi Zoltán (2006.03.21)
Belenézett a tükörbe. A kép mögött látta a pici fülke falát. Felnézett a férfi szemére, amely élettelen volt, akár egy üveggolyó. Tudatosította magában, hogy jobb keze annyira szorítja a mosdó szélét, hogy kifutott belőle a vér, és ujjai lüktetnek a fájdalomtól. Ez kellett, hogy egyáltalán érezzen valamit.
Oliver A. Shore, ez a neve. Technikusként került bejegyzésre a telepnaplóban, bár ez legalább annyira semmitmondó tény, mint egy név. Az embert nem ismerhetik meg pusztán azzal, hogy leírják
A vajúdás Szurok Tibor (2006.03.17)
– Meghalt az Úr, meghalt az Úr! – hallatszik be a kiáltozás az udvarról. A kis Ju riadtan néz ki az ágyából. Nem a hír rázza meg, hisz azt sem tudja mit jelent az igazán, hanem a szülei reakciója. Édesanyja sápadtan, kapkodva veszi elő a különféle medálokat, néhányat magára, néhányat Ju nyakába akaszt. Apja, a mindig szigorú és erős ember, most remegő kézzel gyújtja meg sorra a gyertyákat és lámpásokat. „Nem lesz semmi baj.” Mindenkitől csak ezt hallja, és ettől nagyon me
Nézőpontok Shadowmasters (2006.03.14)
Ha jól emlékszem, az alábbi hangfelvételt egy ismeretlen csempész hozta a Yavin 4-re. Állítása szerint egy Lionel Tag nevű fickó bízta meg a feladattal, hogy mindenképpen adja át egy jedinek a felvételt tartalmazó korongot. Nem tulajdonítottam túl nagy jelentőséget a dolognak, de meghallgattam az üzenetet. Egy napló volt. Lionel Tag naplója.
„Nagyon régen történt. Igen, eltelt már vagy öt év az Artus Prime óta. Hosszú idő, de még mindig tisztán emlékszem arra a napra. Bármennyire is h
Korokon túl Dalmar`ruan Velanthar (2006.03.07)
Úgy hírlik – talán igaz, talán csak a tábortüzek egy újabb legendája – hogy Erion kapuinak őrzői száz belépő szerzet közül is bizton kiválasztják azt, aki ferde úton jár. A hírnek ugyan ellentmondani látszik, hogy nincs még egy olyan város Ynev ege alatt, ahol annyi bajkeverő, tolvaj és orgyilkos bújna meg a törvény kinyújtott keze elõ;l, mint Erionban. Hírlik ugyanakkor az is, hogy az őröknek van még egy csodás képességük, mely nélkül nem lehetnének hosszú életűek a gárda szol
Felvételi Darkhart (2006.03.02)
Fakószőke haja zsírosan tapadt verejtékező homlokára. Kisimított egy nemlétező tincset szeméből és gondterhelten figyelte a mágikus szimbólumot a szoba közepén. Még nem száradt meg az olcsó tempera, de körben ott pihentek az áldozati tárgyak: friss virág, gyümölcs, egy darab ezüst, az idéző fekete cicája, ami nem is volt olyan fekete, mivel a homlokát, mancsait és a hasát fehér foltok fedték. Az idéző előszedte a Necronomicon nyolcadik magyar kiadását, és helyeslő bólogatások közepette leellenőr
Vadász Samuel B. Kingstone (2006.02.20)
Tél. Hófehér mozdulatlanság mindenütt. Az ágak nyögve hajolnak meg a hó súlya alatt, a szarvasok néha panaszosan bődülnek bele a némaságba, amikor a jéggé dermedt kristályok belemarnak a lábukba, kicsikarva tőlük a vér melegét, hogy megkezdhessék útjukat a nemlétbe.
Satax óvatosan lépkedett a bokrok között. Igyekezett minél kevesebb zajt csapni, néha-néha mégis huppant mögötte egy kisebb adag hó, amit elővigyázatlanságával vert le az ágakról. A szél orgonált a fák csupasz ágai között, a fiatal
A viking Ligetvári Gábor (2006.02.13)
Hannával egy óra késéssel érkeztünk a házibuliba. Merthogy a hegyek közt tartották, egy kis erdei nyaralóban. A közvetlen mellettünk lévő házban üdülő családon kívül tíz kilométeres körzetben sehol egy élő lélek.
- Mit hoztál? - kérdezte Feri, és könyékig túrt a táskámba.
- Meglepetés - ütöttem a kezére. - Majd meglátod. Amúgy, szevasz.
Xhaust Mantis (2006.02.07)
Álmodom.
Fémpor hullik a szemembe, acél ízét érzem. Izmaim sodronyok, szívem egy túlhajtott inverter, az agyam szupravezető. Égett kábelek szaga: ez nekem édes feromon, pörgök és szédülök tőle. Csavarokat hajtanak az izületeim helyére, forró gépolaj a vérem; ha lennének fogaim, most úgy szorítanám össze őket, hogy ropogva morzsolódnának a számba. Együtt vágtatok az elektronokkal, diódákon repülök át, a sörétzaj recseg a fülemben, nincs fülem, membránok dobolnak nekem. Gyors vagyok, mint a fény,
Amíg a vas vág - VIII. rész Raoul Renier (2006.02.06)
A fehér hajú férfi sokadik árpasöre fölé görnyedt a füsthomályos ivóban. Étel helyett vedelte, és méregerős, víztiszta macadóval csapatta meg; a gyűszűnyi kis cseréppohárkákból már vagy féltucat hevert szanaszét borulva az italfoltos asztalon. Marta a belét, és fosott tőle, mint a hókon bélelt tarkamacska, de nem rúgott be. Vagy legalábbis nem annyira, mint szerette volna.
Emberforma árnyék takarta ki előle a függőlámpások kolerasárga fényét.
– Leülhetek, főtábormester?
Az utolsó könnycsepp ára Anti (2006.01.31)
Kora hajnal volt. Ketten voltak, fivérek. 6 és 8 év körül. Az utolsók, akiket láttam, szívük tiszta, lelkük szabad. Így sétáltak tudatlanul az elhagyott, szemetes utcákon. Nem néztek hátra, tekintetük előre szegeződött. A távolban szürke felhőkarcolók csonkjai meredtek a borús ég felé. A szél újságpapírokat cibálva süvített át az üres sikátorokon. Az út mentén letűnt kor roncsemlékművei alkottak torlaszokat.
A sivatag magvai - 3. rész Barsi Zoltán (2006.01.30)
Ron épphogy le tudott bukni. A sárkány szájából lángnyelv csapott ki. A bajnok sohasem hitte, hogy valóban léteznek a nép ajkán szájról szájra járó mesékben szereplő lények. Ostobaságnak tartotta az egészet, és ostobáknak azokat az embereket, akik ahelyett, hogy hasznosan töltötték volna az időt, mesékkel traktáltak másokat. Abszurd gondolatnak tűnt, hogy egy élő, eleven állat tüzet leheljen. Legfeljebb arra tudott gondolni, hogy forró a lehelete vagy télen talán párás. Ami azt illeti, járt Tart
A sivatag magvai - 2. rész Barsi Zoltán (2006.01.27)
A katona szertartásos mozdulattal meghajolt. Öltözékének fémes részei halkan csilingelve koccantak össze. Feje tetején egy kupatalpnyi rózsaszín folt bukkant elő.
– Ne pocsékolja az időm! Így is késésben vagyunk.
Az uralkodónő felállt. Innen a széles ablakon át kilátott a domboldalra épült városra. A piacon óriási nyüzsgés, elért egész az alsóvárosig. A testőrparancsnok a kis padon ült a szoba sarkánál, előtte gyümölcsöstál. A katonát nézte. Szemében ott lobogott az a kíváncsi, nyughatat
A sivatag magvai - 1. rész Barsi Zoltán (2006.01.26)
Újra az arénában volt. Csak úgy kerülhet ki, ha meghal, de ezt, amíg csak tudta, próbálta halogatni. Létezése a cellájában eltöltött tétlenségre és az arénában lezajló harcok szintjére silányult. Akár egy cirkuszi bestia.
Végignézett a rácsokon. Valahonnan a sötétből mohó szemek lesték. Szorosabban markolta a hitvány kardot. Bárcsak elérhetné Shagyrt! Csak egy lehetősége lenne! Adná az ég, hogy itt, az arénában küzdhetne meg valamelyik korcsfajzattal!
A Pipogya Garai Gergely (2006.01.25)
Az íródeák legjobb barátja kettesével szedte a lépcsőket. Koszos, töredezett vakolaton suhant árnya. Földszinten a házmesterné ablakában felvillant az olajlámpa fénye. Átriumon keresztül sütött ezüstöt a hold a bérház lakóinak orcájára. Harmadik emelet rácsain jégcsapok törték a csendet, a fogvacogtató tél áldozatra lesett. Mihály szorosabbra húzta magán vékony vászonkabátját, halkan csörrent meg maradék három kopejkája. Megérkezett a kopott faajtóhoz, barátja bérelt lakásához. Végig magán érez
Horváth Ede Zajec (2006.01.24)
Az itt következő történet jórészt Horváth Ede (Szül.: 1976.03.21. a.n.: Perholics Borbála) budapesti lakos naplóbejegyzéseinek vázlatos interpretációja, pontosabban a történések a napló, a fellelt tárgyi bizonyítékok és összegyűjtött tanúvallomások alapján kikövetkeztetett, lehetőségeimhez mérten hű rekonstrukciója. Ede főiskolai évfolyamtársam volt, bár szorosabb kapcsolatot diákéveink alatt sem ápoltunk egymással. Különös történetébe ötéves évfolyam-találkozónk szervezése közben botlottam, és
Amíg a vas vág - VI. rész Raoul Renier (2006.01.23)
Lángcsóvát markolt kard helyett.
A tenyere, az ujjai persze tudták, hogy nem így van, hogy ők most is verítékmeleg acélt tapintanak, hogy csak a jól ismert sárkányidomok simulnak alájuk, hogy az egyetlen furcsaság a környékükön a rubinszemekben felizzó tűhegynyi fény – ők tudták mindezt, de hiába próbálták megértetni Gorzóval, akinek a kard közben csontig égett a kezébe, leperzselte a csuklójáig, majd piócaként tapadt a csonkra, s az ereken-idegeken keresztül lángokat fuvallt szét az eg
Átalakulás Alie Neetah (2006.01.18)
Ma orvoshoz kell mennem. Nem a legkellemesebb elfoglaltság, de szerencsére délutánra kaptam időpontot, így délelőtt felemelőbb szenvedélynek hódolhatok: megyek könyvet vásárolni. Nem is akárhová, a közelben van egy kis könyvesbolt, a tulajdonosa egy idős házaspár, régről ismerem őket. Ellátogatni hozzájuk nem csak a történetek birodalmában tett kirándulás, hanem igen szeretetteli találkozás is. Minden alkalommal rádöbbenhetek: megidősödve én is ilyen szeretnék lenni. Ők amolyan mindenki nagyszül
Alkonyat Nadire (2006.01.12)
Tüzek gyúlnak az éjszakában, mint újszülött csillagok. A távolból nézve lenyűgöző a születés csodája, még ha a pusztulás jön is világra. Lángok törnek az égre; a völgy városa lassan az enyészet fényébe borul. Idegen lábak dübörgését érezni a földön – az ellenség alapos munkát végez, hamarosan ide is eljut. A jövő árnyéka eltakarja a szépséget: a vöröslő foltok olyanok már, mint himlő a beteg testen.
A tavaszi szél azt súgja, valami mozog odakint. Egy pillanat, a barlang boltívén magas ala
Szabadszállás, végállomás Szalontai Tibor (2006.01.11)
Isu jókedvű bizakodással szállt fel az 5-ös trolira. Este újra találkozik majd szerelmével, és efölötti örömét csak csekély mértékben csökkentette az a tudat, hogy ma este a lány szüleivel is össze kell ismerkednie. Háztűznézőbe indult éppen, Nusi szülővárosába, Szabadszállásra. A lány még tegnap előrement, mivel nem voltak órái, és persze legfőképp azért, hogy az ősöket felkészítse kicsit a nagy találkozásra. A 2015-ös év első adventi hétvégéjétünneplik majd együtt. Aztán vissza az egyetemre, k
Odaát Sparrow (2006.01.06)
Amikor öntudatára ébredt, érezte, hogy fekszik. Egy szőke lány hajolt fölé; szeme kéken izzott, arcába lógó haját a füle mögé simította.
- Magadhoz tértél? - kérdezte. - Ha igen, állj fel. - Hátrébb húzódott, eltűnt a képből.
A sziklagólem a földbe vájta könyökét, megfordult és feltápászkodott. Megállt a szőke lány előtt, aki csupán a derekáig ért. A kőtestről por szitált.
Álom(?) Legoman (2005.12.28)
Egyik hétköznap délután a Debrecenben található, Bohém nevezetű vendéglátóipari-egységben próbáltam elkölteni néhány szerény szendvicset, plusz átfutni pár sajtóterméket (Élet és tudomány, hvg, valami mozis újság is volt ott, de ez tavalyi, viszont van benne egy cikk a Blade-ről, ezért megtartottam. Itt az ideje, hogy el is olvassam. Jó kis kardozós, vámpíros muvi, Wesley Snipes-szal a főszerepben, amit furcsállottam, de a filmre még nem jutott időm.
Bársonyvilág Raffy4 (2005.12.27)
Nehezen szántam rá magam, hogy kitegyem a lábam az otthonomból hét év izoláltság után. Ha az ember azt hiszi magáról, hogy retteg a külvilágtól, előbb vagy utóbb csakugyan rettegni kezd tőle. Egy dolog vígasztalt: hogy ez lesz az utolsó előtti alkalom.
A Hibernációs Központ a Szanatórium metrómegállónál található, nem kell sem átszállnom, sem túl messzire utaznom. Felvettem az egyetlen megmaradt, és mostanra kissé divatjamúlt kabátomat és csizmámat, hogy a szuperzárak felszerelése óta először k
Füstbement leánykérés Tim Shaw (2005.12.19)
– Eszem ágában sincs megnősülni! – toporzékolt a trónörökös. – Hát már nem emlékszik, édesapám, hogy jártam a legutóbbi lánykérésnél?
Az öreg egyik fején összeráncolta a homlokát, megcsóválta a másikat, s ezzel egy időben a harmadikon beleharapott a szája sarkába. Egy szem fia, a kipusztulástól fenyegetett dinasztia utolsó reménye duzzogva járkált a barlangban; léptei alatt csak úgy döngött a talaj.
Tejeskávé tarkólövéssel DrBala (2005.12.09)
Mindig is tudtam, hogy a trollok baromi erős fickók. Ez a nőszemély pedig simán felvehette a versenyt bármelyik hímmel. Kemény, csontos ökle akadály nélkül zúzta be arcomat a védekezésképpen magam elé tartott műanyag széken keresztül.
Szar koreai bóvli – jutott eszembe a székről, mielőtt lefejeltem volna a bütykeit, hogy aztán két métert hátra repülve egy csinos fűzabáló tünde ölében kössek ki. Kábán, aléltan, zsibbadó arccal próbáltam meg felkászálódni a kéjlány karjaiból, aki eléggé bec
John Smiley legendája Hamlet (2005.12.07)
Van néhány dolog a Rozsdaövezetben, amin nem fog az idő. Ilyenek a fejreállt autóroncsok, az ötven évvel ezelőtti kataklizma elpusztíthatatlan emlékei…
És ilyen az örökifjú John Smiley is.
Biztosan hallottál már Johnnyról, testvér. Ha valami nagy és értékes eltűnt vagy megkerült, ha egy híres vagy hírhedt személy meghalt vagy éppen életben maradt, akkor bizots lehetsz benne, hogy ez a gazfickó benne volt a dologban.
A lehetőség Avenone (2005.11.23)
Görög provincia, i.e. 403. Héra szentélye
Kibírhatatlan a forróság. Még napnyugta után is tombol a hőség. Szemét és ürülék orrfacsaró bűze kering az utcákon, de idebent, a templom mélyén, kellemes hűs a levegő. Huzat van. Beoson a khitonom alá, ez kissé felfrissít, de boldog akkor lennék, ha levehetném a mellkas páncélomat. Sajnos, ekkora bátorságra nem vetemedhetem. Az ember legyen résen, kivált, ha ármánnyal tett szert a hatalmára.
Felhőjáró Szalontai Tibor (2005.11.21)
Csengőfrász. Igen, mostantól minden ilyen távolsági csengésre megremegek majd, az egyszer biztos.
Egy héttel azután, hogy munkába álltam az új helyen, megkaptam végre a saját kódomat a külső telefonhívásokhoz. Azonnal hazacsörögtem a nejemnek.
- Szia szívem, bentről hívlak, írd fel a következő számot, ez a munkahelyi telefonom. De lehetőleg csak nagyon fontos esetben hívj.
A külső hívások csengőhangja sokkal magasabban szólt, mint a cégen belüliek. Furcsállottam is, rossz előérzetem támadt,
A lovag és a csirkeleves Gabriell (2005.11.17)
Ahogy a ló kilépett az erdőből a felperzselt földre, megtorpant, és felszegte fejét. Lovasa hiába nógatta, nem volt hajlandó továbbmenni. Kénytelen volt leszállni róla, kardját magához venni, és megindulni magányosan. Ahogy csörömpölve közeledett a hegyhez, egyre furcsább szagok, illatok játszottak orrával. Olyan kénesen furcsa szagok, meg füstszag, és valami furcsa ínycsiklandó szag is meg-megpöckölte szaglószervét.
Mese Hajdú Éva (2005.11.11)
Visz a villamos, és te is ugyanúgy kibámulsz az ablakon, mint bárki más. Legbelül azonban máshol jársz.
Valahol északon.
Ahol a nappal oly ködös, hogy elragadnak a képzelgések, és az éjszaka puha hava elnyeli a léptek zaját.
Képzeleted varázslat, amiben nem tudsz hinni, és mégis létezik. Álmod elhív olyan helyekre, ahová sohasem mehetnél. Valami más van ott, amit nem tudsz szavakba önteni, csak érezni.
Fehér falakhoz Uray Hunor (2005.11.10)
Lassan elernyedt a lábam, a motor halkan felbőgött, a kiszolgált terepjáró pedig egyre húzott magával. Úgy suhantam az örök éjszakában integető vén fák között, mint aki soha nem akar megállni. A fejem hátrabillent, a sebváltó előre, egyre csak az arcomba kúszó zsibbadásra figyeltem.
Lassan gyorsultam, hogy ne fájjon az autónak. Olyan lazán fogtam a kormányt, ahogyan mindig is kellett volna. A horizonton egy eldugott falu fényei jelentek meg, én pedig úgy bámultam, mintha először látnám. Semm
Egy kis vidámságot (vers) Őri Katalin (2005.11.08)
Most az előszoba fogasára akasztom a bánatot,
A szenvedést, a halált.
Minden boldogtalan gondolatot.
Írok valami szépet
Nagy mosolyokról,
Színes virágokról,
Tündöklő szépségről.
De előbb megnézem, leszakadt-e már a fogas
A félretett bánatok súlya alatt.
Mindörökké Vyergas (2005.11.02)
Nocsak… hát ismét megtaláltál barátom? Látom, megöregedtél… Igen, én valóban nem, de miért lep ez meg téged? Hisz tudod…
Tudod, tudod, hogyne tudnád, ott a heg a nyakadon. És, milyen volt nélkülem? Fárasztó? Na tessék, és te még azt mondtad mindig fárasztónak, amire én kértelek… most mégis mit panaszkodsz? Tudtad, hogy ez lesz, nem? Akkor meg? Igen, valóban, fiatal maradtam, neked pedig már reszketnek a csontjaid a bús halál közelétől. Most mit mérgelődsz, mit háborogsz?
Farkas - 4. rész LordSmail (2005.10.26)
X,
Az eset természetesen hatalmas port kavart. Az árnyak elhatárolták magukat az egyéntől, a Tanács pedig belső vizsgálatot tartott. Senki nem bízott senkiben. De Fenrirt ez már nem érdekelte. Ő tartotta magát a menetrendhez. Életének legnehezebb két napján volt túl. Leszerelni az arkánsűrítőket és megfelelően eltárolni az energiát a kristályban szinte megoldhatatlan feladatnak bizonyult. Folyamatos felügyeletre volt szükség, ezért alig aludt valamit…
Farkas - 3. rész LordSmail (2005.10.24)
VIII.
A vita sokáig tartott, bőven belenyúlt az éjszakába… de végül győztek. Fenrir terve megkapta a támogatást, bár pontosan tudta, hogy ezt nem saját magának köszönheti. Telnakil a kezdettől fogva mellette állt, és a sárkányok tekintélye sokat nyom a latban. Néhányan tartoztak neki (bizony, egyszer-kétszer kihasználta istenadta erejét…), innen már ment minden szinte magától. Végül már csak Flauthberry kis klikkje és érdekes módon a vallásokhoz közelállók egy része álltak vele szem
Farkas - 2. rész LordSmail (2005.10.21)
V,
Harmincöt év. Fenrir végiggondolta, mi mindent értek el ez alatt a harmincöt év alatt. Gyakorlatilag sokat. Mégis, szinte semmit. Elméleti munkájuk vetekedett bármivel, amit valaha följegyeztek, egész könyvtárakat tölthetne meg. Még ő maga sem látja át teljesen a hatalmas adathalmazt. És hogy hogyan érték el? Elmosolyodott magában. Eszébe jutottak regényes történetek hősei, kalandorok, akik nap, mint nap hatalmas kincseket találnak, hihetetlen tetteket hajtanak végre. Az egész világ ismeri a
Farkas - 1. rész LordSmail (2005.10.19)
- Fenrir, ezt ne csináld, soha, de soha többet, megígéred? - az apja úgy tűnik, most tényleg dühös volt. Sokszor leszidta, de ez most valahogy más… Az eddigiek inkább csak tanító jellegű intelmek voltak, egy jóságos apa tanácsai. Mindig mosolygott. Volt is rá oka. Fenrir jó gyerek volt, valahogy mindig tudta, hogy mi a helyes és mi nem. Soha nem követett el nagy hibákat, csak apró gyermekcsínyeket - de azokon, a legtöbb szülővel ellentétben, az apja mindig könnyen túltette magát. De most n
A Függetlenség Napja II. Sparrow (2005.10.10)
2005. július 4., 10.34, ki tudja, hol
A golflabda pörögve szállt a levegőben, holdkráteres felszínét napfény fürdette. Röppályája felfelé ívelt, ám a Föld tömegvonzása bizonyult erősebbnek: a labda zuhanásba fordult, végül a pázsitra huppant, és elgurult egy fekete lyuk mellett.
– Affene egye meg, mellé. – A férfi levette árnyékoló kezét a homlokáról, mire szemét fény öntötte el. Hunyorogva fordult egy pingvinruhás alakhoz. – De majdnem bement, mi? Majdnem hole-in-one lett.
Az öreg Hunter (2005.10.07)
A kihallgatótiszt letette a zakóját a szék háttámlájára, és megigazította a hónaljtokot, amiben a fegyvere nyugodott. Nézte az asztal túloldalán ülő ősz hajú férfit. Az „öreg” alig múlhatott ötven, de szinte teljesen kifehéredett a haja és a borostája, ezért nézett ki idősebbnek a koránál.
– Bekapcsoltam a rögzítőt, kérem, mondja el saját szavaival a tanúvallomását.
Átkozott körforgás Corvus666 (2005.10.06)
Hetedkor, a téli napforduló másodnapja,
A fák mögül előbukkanó kastély láttán megborzongsz, vészjóslóan ismerősnek találod a helyet. Olyan érzésed van, mintha valaki figyelné minden lépésed, mintha minden zugból, bokorból izzó szempárok lesnék mozdulataid, arra várva, hogy hibát kövess el és lecsaphassanak.
Parányi acélistenek - 2. rész Barsi Zoltán (2005.10.05)
Robert lassan közeledett a komplexum felé. Szépen kinőtte magát, gondolta. Sokáig tartott, de azért meglátszik. Emlékezett még, arra, mikor a fúró odafenn pihent a hajón. Valahol ott kezdődött minden. A leszállás, aztán a bányászat kezdete. A fúró a kibányászott ércet finomította, majd robotokat gyártott belőle. Kicsiny, ujjnyi jószágokat, a LINK felügyeletével. A kis robotok építettek egy új feldolgozót, nagyobb kapacitással, aztán nekiláttak a nagyobb szabású építkezésnek. Az energiatermelő vo
Parányi acélistenek - 1. rész Barsi Zoltán (2005.10.04)
A lány tűnődött. Most ébredt fel, tagjaiban még ott vibrált az alvó test nyugalma, csendje. Az álom még oly intenzíven élt benne, hogy ebben a pillanatban nem tudta eldönteni, hogy az emlék, vagy a most elé táruló látvány valóságosabb. Álmában esett az eső.
Ő maga nem volt jelen, csak hallgatta a minden irányból jövő tompa, folyamatos súgást, nézte a homályos szürkeségből hulló cseppeket. Körülötte bokrok, magas fűszálak. Az ágak, levelek nehéz, csillogó rakománytól terhesen egyensúlyoztak, és
Áthangolva Avenone (2005.10.03)
„Továbbra sincs semmi hír a két hete tisztázatlan körülmények között eltűnt fiatal színésztehetségről, Andres Courtney-ról. A huszonnyolc éves szívtiprót, aki többek között a Láncra verve, a Vámpírherceg és a Rémkirálynő című filmekben is megmutatta tehetségét, a helyi rendőrség különleges egysége keresi, mindeddig eredménytelenül.
Andres Courtney ügynöke néhány napja hivatalos közleményt adott ki, melyben bejelentette, hogy a színész a saját házából tűnt el, anélkül, hogy üzenetet hagyot
Az ítélet napja Ursa Maior (2005.09.28)
2015. szeptember 7., 08.30
London
A csupa üveg irodaépület megrázkódott. Kovács János felnézett a monitoráról és a City felett megjelenő gombafelhőre meredt. Paintballversenyeken edzett reflexeinek köszönhetően székét hátrarúgva ösztönösen a földre vetette magát, így a lökéshullám által betört ablakok szilánkjainak nagy része a feje fölött repült el, a többit pedig felfogta az asztal, amely a légnyomás hatására a falig repült, magával sodorva az alatta hasaló férfit. A Védelmi Kutatóintézet
Loreley Tim Shaw (2005.09.27)
A mennydörgés sokáig robajlott a sziklák közt, mintha nem lelné a szurdok kijáratát. A meredek falak felerősítve verték vissza hangját, amit csak lassan nyomott el a viharos szél zúgása. Sűrű fellegek takarták el a Holdat, megfosztva a völgyet minden fénytől – de nem a fukar fajtából valók: cserébe borsónyi jégdarabokkal szórták meg a tájat. Féltenyérnyi buborékok nőttek nyomukban a pocsolyák felszínén, s a nappal is sötétszürke Rajna, ha lehet, még komorabb árnyalatát mutatta.
Menekülők Lexa (2005.09.26)
Rohanok. Nem tudom, hová, csak azt tudom, hogy el innen. El tőlük. Nem érdekel, hogy a csíkokká mosódó, arcomba csapódó ágak és a hideg szaggatják a bőröm, a sebeim úgyis a másodperc töredéke alatt begyógyulnak. Szerencse, hogy épp az erdőben akartak elkapni. Éjjel van, és a bizonytalan körvonalú felhőknek köszönhetően jóformán a hold sem segít nekik. Szinte vakok a sötétben, hiába az erősebbnél erősebb fényű zseblámpáik. Ha nem lenne rajtuk az a sok ezüst nyakék, most más lenne a felállás.
Egy sárkány vére royfox (2005.09.19)
A széken ültem, és nem gondoltam a társaim halálára. Nem gondoltam a pénzre. A sok drágaságra, mely ott vár.
Nem … a bakancsomat kellett lehúznom. Ültem a széken, és beszívtam a levegőt. Mélyen beszívtam, és megpróbáltam összeszedni magam. Kinyitottam a szemem. A szoba padlója lassan élesedett ki, miközben a fájdalmat ismét kezdte felváltani a zsibbadtság. Rettenetesen fáztam. Most kicsit kevesebb fekete bogár táncolt a szemem előtt. Kifújtam a levegőt. –Igen, sikerülni fog. Sikerül
Naomi Watts a lemezboltban dolgozik halhalal (2005.09.15)
Iszonyú fejfájással és elviselhetetlen szájízzel keltem fel. Előző este eléggé kiüthettem magam, mert arra sem emlékeztem, hogyan jutottam haza. Sőt valójából semmire sem emlékeztem. Mintha derengett volna valami vodkásüveg képe, és elmosódottan láttam pár sörösüveget is agyam memóriámért felelős kis szegletében, de amúgy minden más kiesett.
Nagy nehezen kicsoszogtam a konyhába, és amíg a kávém főtt, azon töprengtem, mit is kéne ma csinálnom. Mire megittam a kávét, már el is jutottam addig a g
Elhagyatva Kecskés Krisztián (2005.09.14)
Még a csönd is olyan túlvilágian hatott, olyan nyomasztóan, akár a környező sírboltok. A halmok elszórtan hevertek a dértől nedves dombtetőn. Minden lélegzetvétel apró küszködést jelentett a hideg kőtömbök között. Az emlékek fullasztó magánya egy ilyen helyen súlyos lepelként telepszik a megdobbanó szívre.
A páraként gomolygó lehellet gazdája görnyedt sziluettként rajzolódott ki az alkonyatban. Vékony köpenyét szorosan teste köré csavarta, hogy a hideg ne férkőzhessen oly könnyen közelébe. Resz
Café Megiddo Jámbor Attila (2005.09.13)
Az utcára néző nagyablak mellett ülök, cigarettázok és bámulok kifelé az esőbe, aztán a bent ülőket nézem. Igazából szerencsém van: péntek kora este, és a kávézó már kétharmadig tele, nekem mégis az egyik legjobb hely jutott. Talán csupán azért, mert az asztal nem több mint kétszemélyes. Azt meg kell hagyni, hogy nem véletlenül ilyen népszerű a hely; az egész belsőteret a fekete - piros - fehér színösszeállítás uralja, a bútor ugyancsak korszerű - szerencsére nem a többi belvárosi helyen szokáso
A szolgálat Hunter (2005.09.07)
Kovász Lajos letette a mosdókagyló peremére a pehelykönnyű, műanyag eldobható borotvát. Öt darab volt egy csomagban és mindössze 189 Ft-ba került a Tesco-ban. Remek vásárt csinált vele. Arcszeszes kezével megpaskolta frissen borotvált orcáját, orrát teljesen betöltötte a Barbon nehéz aromája. Levette a polcról a nyeles fésűt és eligazította fekete hajzatát. Ügyelt rá, hogy a választék pontosan középre kerüljön, egy vonalba az orrával. Miután végzett, elégedetten szemlélte azt a koranegyvenes fér
Seralin Njord (2005.09.02)
Merev testhelyzetben nehezedett rá az öreg tölgyfaágyra. Az ágy melletti asztalon egy gyertya halványan világította meg fehér bőrét. A feje a bal vállán feküdt, élettelenül. A kezei összekötözve telepedtek rá a testére, vékony lábai egy-egy tőrrel az ágyhoz tűzve. Egy hatalmas seb éktelenkedett a két melle közt, vér már alig folyt belőle. Merev tekintettel nézett az ágy mellett álló férfira, aki éppen a kardját törölte bele a selyemtakaróba. Arcát sötétkék lepel borította, köpenye kopott volt ug
Swad Ramwell: A szigeti csata Hunter (2005.09.01)
Nem vagyok tengerész, mióta katona bakancsot húztam, legfeljebb lovon néztem szembe az ellennel, de az esetek többségében a földet tapodva vettük fel a harcot. Az osztagom, az ordasok is nem tengermelléki, hanem pusztai, de leginkább hegyi legényekből kerültek ki, rühelltük hát az egészet, de azért hajóra kellett szállni, mert a kalózok nem mutattak hajlandóságot aziránt, hogy partra vergődjenek a mi vidékeinken és ott rendezzük le a dolgainkat. Így aztán mi jöttünk.
Ragadozókrónika Jáde Pentagram (2005.08.31)
Dobb.
A kezdetleges tutaj hangos roppanással kettétört a sziklán.
Dobb.
A testem az őrjöngő folyam habjai közé vágódott, és nem sokkal később a fejem felett a farönkök maradványait maga alá gyűrte a gyorsan ereszkedő mennyezet.
Dobb.
A csontjaim hangos koppanása visszhangzott a fejemben, ahogy a spirálisan zubogó tonnányi víz majdnem kerékbe törte a testemet. A folyam hangja beleásta magát az agyamba, már az agyam tekervényei közt vágtatott, a koponyám falát ostromolta. A kavargó víz majdne
Glória Hanna (2005.08.23)
A csomagot Hájfej hozta, egyenesen Tetűvégből. Ki tudja, mennyi időbe telt, amíg átverekedte magát a roncsföldön; én mindenesetre elfelejtettem megkérdezni. Az ő rezgő, kocsonyás testével nem lehetett könnyű az út.
Amikor megpillantottam, felsikkantottam, mint egy kisgyerek.
– Nem volt könnyű megtalálni téged – mondta, aztán megtörölte egy ronggyal homlokát és csupasz, redős tarkóját.
Acéltesók - 2. rész Hamlet (2005.08.19)
– Eljutottunk a reptérig, megtaláltuk azt a helyet is, ahol Ace-t őrzik… – hörögte a fal tövében fekvő Mendez. Tabardja szénné égett, az erőpáncélján tátongó hatalmas lyukon át még a bordáit is látni lehetett a hamuszínűvé pörkölődött hús alatt. Egy robbanás mindkét lábát leszakította. Egyik vascsizmája ott hevert mellette, a másik viszont ki tudja hol. – Aztán valahogy kiszúrtak minket.
Acéltesók - 1. rész Hamlet (2005.08.17)
– Földanya nem felejt! Ezt rikoltozták azok a disznók, még akkor is, amikor ezzel a két kezemmel nyomtam ki a megsárgult szemüket – bömbölte teljes átéléssel Pörölyfej, majd váratlanul olyan halkan kezdett beszélni, hogy mindannyiunknak közelebb kellett hajolni hozzá, ha érteni akartuk. – Hátborzongató tekintetük volt. Kedvenc tábornokunk életére esküszöm, saját haláltusámat láttam azokban a vizenyős szemekben!
Pörölyfej szimpla elitkatona volt, mint mindenki más az Acél Testv
Unikornis John J. Sherwood (2005.08.15)
Hajnalodott; lassan ébredezett az erdő. Az ártéri füzesben utószor még rikkantott az éji kuvik, aztán megmozdult az aljnövényzet: vaddisznócsalád tört elő a bozótosból, röfögve felszántották a harmatos avart, és nagy kedvvel belecsobbantak a vízbe.
Az unikornis csak jó órával később érkezett, mikor már élénken ragyogott a nap.
Óvakodva lépett csak ki a folyópartra, mintha megsejtett volna valamit. Ha így is volt, ő volt az egyetlen, mert még a vadkacsák is álmos nyugalomban pihentek a vízen.
Vakhit Tim Shaw (2005.08.12)
Az öszvér vontatta kordé nagyot zökkent, mikor az egyik kereke alá ökölnyi kő került. Laccieppo, a kalmár felriadt szendergéséből, vetett egy álmos pillantást unokahúgára, aki mellette bóbiskolt a bakon, majd elől az öszvérre, de aztán újra lecsukódott fáradtságtól elnehezült szemhéja. A derék igavonó magától is tudta az irányt, nem lett volna értelme nógatni.
Gyöngyök és gyémántok Wyquin (2005.08.10)
Amikor közel ért a fővároshoz, már tudta, hogy elkésett. Hiába volt a tajtékhabos, eszelős vágta. Fekete lobogókkal teleaggatott várfalat látott, bezárt ablakú palotát – a hagyomány szerint. A király… halott.
A kapuőrség szó nélkül engedte tovább, s a kastélyba is bejutott anélkül, hogy megállították volna. A királyi testőrség türkiz köpenye és a mellvértjén csillogó gyémántalakzat szavak nélkül beszélt – helyette is. A gyűlölködő pillantások pedig… nem lehettek rosszabb
Rémkirálynő - 2. rész Avenone (2005.08.08)
Doki nem akart istent játszani. Eldöntötte, hogy átveszi Cammie kezelését, és mindent megtesz, hogy a lánynak a három hónap helyett, legalább három, szenvedés nélküli évet adjon. Az időnyerés volt a célja. Cammie-nek és Jonz-nak akart lehetőséget teremteni arra, hogy kiteljesítsék a szerelmüket.
Cammie elvesztése elnémítaná Jonz lelkének zenéjét, határozta meg küzdelmének tárgyát, s vele együtt a hangot is, ami rajongók millióinak ad reményt és okoz örömet nap, mint nap. Minden koncert arról ta
Rémkirálynő - 1. rész Avenone (2005.08.05)
Sötét volt az aréna. A reflektorok fekete vakságban várakoztak. A tömeg moraja türelmetlen zúgás volt a dobhártyáján. Az izgalom adrenalinja kupolává feszült a fejek fölött, és a levegő megtelt apró, elektromos szikrákkal.
Kezek verődtek össze bizonytalanul. Egy-egy kiáltás szállt fel néha, megtörve a sötétség vastag bársonyát. A szívdobbanások visszhangoztak a meleg térben, testek érintették meg egymást az átérhetetlen feketeségben. A tömeg feszült volt és boldog.
Távozás a kolostorból Tóth Gábor (2005.08.01)
Lindisfarne, 793. június 7.
A lenyugvó Nap vörösre festette a nyugati horizontot. A tenger tompán visszatükrözte a vérző égbolt képét, s a látóhatár peremén vörös-arany izzásban találkozott vele. Enyhe szél fodrozta a víztükröt, és dél felé tolta a lomhán mozgó, apró felhőket. Keleten már fel-feltünedeztek a korán kelő csillagok, és álmos pislogásukkal intettek búcsút nyugaton vöröslő testvérüknek.
Szívszámadás (vers) Gradvolt Endre 30Y (2005.07.18)
A változást hittem a nagy elánban
hazugságnak, vagy elmúlásnak.
Bár mást reméltem, mint kellett volna,
de nem néztem előre, és nem is hátra.
Mindig volt időm mindenre, hogyha
sohasem hagytam elszámolásra.
Mindig csak tervek, és sohase célok,
mindig a "tudtam", és nem a "bánom".
Bár elvártak tőlem, az kitalált ok,
hogy számoltak velem a számadáson.
Becsület és büszkeség Gangler (2005.07.04)
Fáradtan, magába roskadva ült az ágy kemény kerevetén. Fásultan és - ha magában nem is tudta bevallani, de legbelül már - megtörten forgatta a keze ügyébe akadt tőrt. Egyetlen mozdulat és vége lenne… Dicstelenül és szégyenben, de legalább nem orvul az éj leple alatt. Vagy kiékelje vele az ajtót? Ugyan minek… hiábavaló, mint minden más az elmúlt négy napban.
Végítélet – Az apokalipszis musical (harmadik rész) deutschepunk (2005.07.01)
A függöny kinyílt, Sasvári úr a színpadra lépett. A világ egyetlen pillanatra megdermedt, az univerzum visszafogta lélegzetét.
Négyezer szempár szegeződött most a polihisztorra.
És négyezer ember remegett meg a csodálattól, amikor az univerzum kifújta a levegőt, és a világ felengedett.
Négyezer emberben tudatosodott, hogy bár eddig sosem gondolkodott a dologról, de igazából mindig is így képzelte doktor Jekyllt. Sasvári úr a színpadra lépett és megtörtént a csoda. Publikum és előadá
Végítélet – Az apokalipszis musical (második rész) deutschepunk (2005.06.29)
Az Operettkávézó egy monumentális üvegpiramis volt, melynek legfelső teraszán foglalt most helyet a befutott sztár, és a fiatal kórista.
Ám hiába az éjszakai Budapest romantikus kulisszái és Dolhai úr sokat gyakorolt férfias trükkjei, a siker nem akart könnyen jönni, Eszter (merthogy így hívták a lányt) továbbra sem hódolt be. A férfi rég megszokta, hogy a társaságokban mindig ő áll a középpontban, hogy gondolatai, történetei töretlen sikert aratnak és, hogy a nők természetesen rá figyelnek
Végítélet – Az apokalipszis musical (első rész) deutschepunk (2005.06.28)
Péter farkasszemet nézett az ezüstösen csillogó űr-heregolyókkal, és az előttük felsorakozott hadiflottával. Sasvári úr teljes magánhadseregét mozgósították, száz csatacirkáló, negyven nehézbombázó, és hatezer lélektelen android-harcos állta a zöld férfi útját. A gépemberek szemében nem látszott indulat, csakis a beléjük égetett engedelmesség vezérelte őket.
Péter szkafandere több helyen elszakadt, bőre a száguldástól pikkelyessé vált. Pórusaiból zöldes füst szivárgott kellemes körteillattal.
Leselkedők Tim Shaw (2005.06.23)
Az idegen, mint a végzet suhant a fák között. Mindene fekete volt: a ruhája, a vállán átvetett íj, a tegez benne a nyilakkal, sőt még a vesszők tolla is.
A kanyar után megritkultak a fák, s a vadász kúszva folytatta az utat. Az utolsó bokor mögött meglapult, félrehajtotta az ágakat és kilesett a tisztásra. Azonnal észrevette a célpontot.
Különleges zsákmány és kiváltképp értékes. Száz aranyat ér a feje, ha majd egy zsákban a megbízója elé viszi.
Az utolsó tekercs Borsai Levente (2005.06.22)
A nevem Thelben, származásomat tekintve nemes vagyok, egy kishtarai földesúr sokadik fia. Testvéreim között akadtak bölcs tudósok és félelmetes harcosok egyaránt, kik sok dicsőséget szereztek a családunknak. Erős gyermekekkel gyarapították több száz éves vérvonalunkat, és újfent beírták nevünket a birodalom történelmébe.
Nekem más jutott osztályrészemül. Mint nemesi vérből származó sokadszülött, tollforgatóvá lettem, egy azon írnokok közül, kik lejegyezték e birodalom történetét.
Sápcsőr Molnár Péter Erik (2005.06.16)
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer a világon egy nagy, talán végtelen erdő. Széleit mindenfelől tengerek mosták, és a költöző madarak is – ha úgy érezték, eljött a vonulás ideje –, az erdő fái közül indultak el, és messze délen, még mindig ebben az erdőben vészelték át a telet. Ebben a rengetegben mindenféle állat lakott, mint a rendes erdőkben másutt is. Nem háborgatta őket senki, mert történetünk réges-régen játszódik, amikor az erdők még nagyok voltak, és az emberek, akik me
Két világ közt Clevyon (2005.06.14)
– Ne aludj el! Próbálj meg ébren maradni! – hangja mintha távolról, víz alól szólt volna.
Hűvös, szeles éjszaka volt, és a Hold ezüstös fénnyel vonta be a tájat.
– Hamarosan odaérünk – suttogta halkan. Régóta ezt mondta már. Eleinte még reményt adott, de miután az Idő nyomtalanul, sietve illant el, mint egy kósza álom, rábíztam magam a Sorsra. Mindegy volt, mikor érkezünk meg.
Bevezető a Mos Eisley mesékhez - Költséghatékonyság Ursa Maior (2005.06.13)
„…nehéz idők jártak az Első Galaktikus Birodalomra, bár ennek a kiválasztottak szűk körén kívül nem sokan voltak tudatában. Palpatine császár ígéretéhez híven megszűntette a szeparatisták mozgalmát, visszaállította a rendet és a biztonságot. Hogy ennek a demokrácia és a szabadságjogok látták a kárát az eleinte senkit sem zavart. Ám amint teltek-múltak az évek az új rendszer elnyomó jellege kezdett nyilvánvalóvá válni.
Lányok és apák Szalontai Tibor (2005.06.09)
A város internetes fórumán futótűzként terjedt a hír: valami történt a vén Kukucskával, valami végzetes, visszafordíthatatlan dolog.
- Tényleg igaz, hogy a Szeged utcáin közismert Kapitány autóbaleset áldozata lett? Állítólag az elmúlt napokban jelent meg a hír a Délmagyarban, de a webes portálukon nem találom.
- Igen. :( Én is az újságban olvastam. Két hete még láttam a Dugonics téren.
- Meghalt? A Seprűs Samu? :(
- Igen, sajnos….
Az Órák szobája Vaszilij (2005.06.08)
Az alkonyat egyre tömörebbé váló szürkeséggel burkolta be a várost. Hideg északi szél száguldozott a szűk utcácskákon, úgy süvített, mint valami nyughatatlan, gonosz lélek. Irwing egy telefonfülkében próbált menedéket keresni előle, kopottas bőrkabátját szorosan maga köré fogva. A fülke ujjlenyomatoktól foltos üvegjén keresztül figyelte az utca túloldalán lévő kis órásműhely kirakatát, ahonnan barátságos, lágy fény csordogált ki a járdára.
Sellődal Kleinheincz Csilla (Hanna) (2005.06.03)
A tenger zúgott. Régen azt hittem, hogy az óceán csobog, mint a patakok, s csupán a kiterjedése más, gigászi léptékű; de mérete eltorzította a hangokat. Morajlott, mint ezer barlang kürtőiből visszhangzó hahó. Amikor először találkoztam vele rövidnadrágos kisgyerekként, megrémített
Nem volt tiszta a hang, valami sercegés vegyült belé. Tekergettem a gombokat, hogy a torzítást levegyem.
– Hallod már? – szűrődött át fülhallgatómon halkan.
Az a huncut mosoly Szalontai Tibor (2005.06.02)
András vidáman szaporázta lépteit a főváros egyik új lakótelepének tízemeletes házak övezte járdáján. Hóna alól műszaki rajzlap köteg kandikált ki. Büszke volt eme szerzeményére, a közeli ápisz-boltban sikerült beszereznie, és a diplomatervét fogja a tizenkét darab A1-es papírra megrajzolni. A panelek közötti apró parkokban kavicsos, bitumenes sétányok, körben padokkal, gyermekjátszóterek, hinták, homokozók, mászókák, focigrundok váltogatták egymást. Jólesett a hangulatos kis séta a sikere
Művészeset Nagy István (2005.06.01)
A művészecset a kedvenc tartójában pihent. Jó hely volt, a legjobb a helységben. Ő is kiváló anyagból készült és ezt tudta is magáról, evidens, hogy neki kellett ezt a helyet kapnia. Tevefülszőr ecset volt; aki tudta, mit jelent ez, tudta, mennyit ér. Ez az ő birodalma volt. Ha a szerencsétlenekre gondolt, akik mindenfelé szerteszét hevertek, csak nevetni támadt kedve.
Nem szerette a többi ecsetet. Persze voltak mások, akik többre vitték nála, de ők már nem voltak itt. Talán soha nem is voltak
A találka - avagy a Vadász, a Vénkisasszony és a Vámpír - 2. Cruzifix (2005.05.26)
Este tízre már szinte néptelen volt a park. Szerda este volt, az eső is eleredt.
Nem túl messze a murvás sétánytól, a fák sötét árnyékában, egy magányos autó parkolt. Kisvártatva fény gyulladt az utasfülkében, megvilágítva az autóban ülő férfi barázdált arcát.
A férfi összehajtogatott alufóliát tartott jobb kezében, melyre sárgás-fehér port, kábítószert helyezett. Öngyújtója lángjával alulról hevítette a fóliát, majd mikor a szer erősen füstölni kezdett, kabátját fejére húzva fölé hajolt és
A találka - avagy a Vadász, a Vénkisasszony és a Vámpír - 1. Cruzifix (2005.05.25)
Felesleges kérdés, hogy miért lettem rendőr, de ha valaki feltenné ezt a kérdést, minden bizonnyal csakis azt tudnám felelni, hogy kötelességtudatból. Persze ez legalább akkora hazugság lenne, mintha azt mondanám, én vagyok az USA elnöke, vagy netán a pápa.
De ez hosszú történet. Mondjam azt, hogy hülye voltam kalauznak? Azt mégsem mondhatom.
Dalpárbaj Mario Ian Bridger (2005.05.13)
Odakint már sötétedett. A vörös hold lustán kapaszkodott mind magasabbra az égbolton. A tenger zúgása és a sirályok rikoltása elvegyült a kikötõ; zajaival. A Szürke delfinhez címzett fogadó egyike volt a leglátogatottabbaknak a városban. Fõ;ként utazók és a hajósok látogatták szívesen. Tulajdonosa, az öreg Vilmynus maga is kiszolgált tengerész volt.
Mint mindig ma is sötétedés után lett nagyobb a forgalom. Aki csak tehette és éppen nem volt jobb dolga, hát betért a Szürkedelfinbe.
Sztornó Mikulás Szalontai Tibor (2005.05.10)
A dolog úgy négy évvel ezelőtt kezdődött, mikor a lottózóban egy négy-öt éves forma kisgyerek megbámulta és kibökte: „Szervusz mikulás bácsi”. Jót mosolygott rajta mindenki, neki meg szöget ütött a fejében. „Tényleg, ha már ilyen szép hófehérre tud megnőni a szakállam, miért ne lehetnék mikulás?” Aztán a tévében látta az első mikulás-szépségversenyt. Akkor elhatározta, hogy következő évben indulni fog. Szeptembertől növesztette a szakállát, sikerült rávennie a főnökét a s
A képtelenek Mantis (2005.05.02)
Azok voltunk. Sehová sem tartozó, értéktelennek kikiáltott figurák, félbehagyott zsenialitások, árva ihlet-darabok. Mi voltunk a képtelenek.
A múzeum raktárában bújtunk el, itt senki nem zavart meg bennünket. Társaságunk hasonlóképpen szerény: sértődött festmények kis csoportja, akik ugyan teljesek és egészek, de mégsem elég szépek ahhoz, hogy a galériába kerüljenek. Persze így is irigyeik voltunk, hisz legalább megértek annyit, hogy egy művész befejezze őket.
Odaát Noah (2005.04.25)
Az ablak előtt elsuhanó táj, a világra szakadó éjszaka karcos ölelése, a csendben didergő kicsiny házak békével töltötték el. Szerette nézni, ahogy a fák megbújnak a mély feketeségben, elrejtőzve az ideát élők szeme elől. Gyönyörködött a fekete minden tónusában, minden árnyalat oly csodásan különböző volt a számára. A sötétség színeit elképesztő finomsággal tudta megkülönböztetni. Nem szerette az út mellett felvillanó lámpákat. Fényüknél a látvány fájdalmasan élessé merevedett, megtörve az éjsza
T. A. Vaszilij (2005.04.22)
Rohadt egy tél volt, összejött valahogy minden; mintha az időjárás rányomta volna a bélyegét az egész életemre. Odakint szürke és egyhangú volt a világ, a csillagtalan éjszakákat ködös, párás-hideg nappalok váltogatták, az emberek fele meg vagy az orvosi rendelők várótermében ücsörgött, vagy otthon próbálta kikúrálni magát valami vírusos nyavalyából.
Ütött az óra Hamlet (2005.04.20)
Biztos voltam benne, hogy Mazetti a kukucskalyukon át bámul kifelé, ezért habozás nélkül rá rúgtam a kopott, zöld ajtót. Csont reccsenése, és egy senkiházi elcsukló káromkodása hallatszott. Mazetti dermedt kocsonyaként remegett a szoba közepén. Tudta jól, hogy eljátszotta a bizalmamat – már csak a kezében szorongatott hatlövetűben, és legendás szerencséjében bízhatott. Kibiztosított Ares Predatorral a kezemben léptem át az ajtó maradványain; nem volt sok kedvem megvárni, mit hoz ki a stres
Végállomás Novicius G (2005.04.07)
Metszően hideg szél fogadta a férfit odafenn. Már bánta, hogy nem húzott sapkát, hisz évek óta kopasz feje tetejét igencsak csípte a zord légáramlás. Végigsétált a tetőn, és körülnézett. Igen. Hamarosan… - konstatálta elégedetten. Összedörzsölte két tenyerét, csekély hőt termelendő, majd megpillantott egy húsz év körüli fiút, aki a peremről lógatta lábát a semmibe. Szinte gyerek volt még. Közelebb lépdelt hozzá, aki felfigyelve rá elégedetlenül sóhajtott.
- Nem tudnál magamra hagyni? - mé
Fegyveresek Hamlet (2005.04.05)
– Hogyhogy nem volt a tündéreknek hajtűje? Hogy mondhat ilyet, kedves Rónaszegi! Tán már elfelejtette a skót felföldről való ó-gael ballada két sorát? – vonta kérdőre Kolozsváry úr, az angol irodalom szakavatott ismerője a beszélgetőpartnerét. Örült, hogy olyat mondhat, amihez a másik nem ért. Ő sok ó-gael balladát olvasott, ez a Rónaszegi meg minimum egy emberöltővel ezelőtt foglalkozhatott utoljára ó-gael balladákkal, másodéves történészhallgatóként az egyetemen. Ha egyáltalán fogl
Mr. Jones és a Zabálók ZéKósza (2005.04.04)
Mr. Jones egyik nap arra ébredt, hogy mindenki más meghalt a bolygón.
(Továbbá rángott egy ideg a bal farpofáján, de ennek nem tulajdonított különösebb jelentőséget.)
Ez persze nem egy olyan megállapítás, ez a meghalás, amit csak úgy tesz az ember, miközben a reggeli kávéját kortyolgatja azon mereng, melyik színű pulóverében is menjen aznap dolgozni.
Egy csepp málna Kleinheincz Csilla (2005.03.30)
Hirtelen ébredtem. Az egyik pillanatban még a vizek álmát aludtam, ki-be úszva az ébrenlétbe, akár egy lomha hal, aztán egyszeriben ott voltam a mederben, tudatában a föld ízének, a kövek érdes érintésének, a szellő csiklandásának. A testem hömpölygött, ízek, szagok rohantak meg – és a fájdalom.
A nehéz test csobbanása még ott fodrozódott a felszínemen. Éreztem, ahogy kirajzolódnak bennem a körvonalai: nagydarab férfi volt, a szeme nyitva. Pislogott, és belém nézett. Biztos vagyok benne,
Igen, uram! (második rész) Wyquin (2005.03.29)
– De uram… – Mont biztos volt benne, hogy ezt a két szót összesen nem ejtette ki ennyiszer a száján, mint ezen az úton. – Azok a szigetek hatalmas kerülőt jelentenek! És fogytán van a vizünk és az élelmünk. Északkeletnek kellene tartanunk, hogy elérjük a Kúp-szigetet.
– Ezek a szigetek sokkal közelebb vannak, mint a Kúp – mondta az elsőtiszt. Mont önkéntelenül lepillantott a híd korlátra, amin precízen egymás mellett háromszögek és négyzetek váltakoztak. Rim
Igen, uram! (első rész) Wyquin (2005.03.25)
– Fogd be szád! – a másodtiszt hangja nem árult el különösebb indulatot, mintha csupán megszokásból szólt volna.
– De… – a kaján hang a fedélzetmester részéről is jelezte, hogy nem veszi komolyan a rendreutasítást. A másodtiszt tekintete a fickóra villant.
– Nem mondom még egyszer, Robb! – a hangja fagyossá vált, és a másik elhallgatott. Csupán a szája sarkában bujkáló vigyor árulkodott arról, hogy továbbra is tartja magát a véleményéhez.
A fény a világ végén Gorbadock (2005.03.24)
- Most nézd meg! – kiáltotta feszült arccal a fiú és a nyugati égbolt szín kavalkádjára mutatott. Az ég alját felhők tarkították, mögéjük narancsszín hátteret igézett a lemenő Nap. A vár-fal tetején, a gyilokjárón, egy fiatal pár állt. Arccal a Nap felé fodultak, hátuk mögött a város mormolt, mesélt, alig hallható zsongással töltve meg a levegőt. Egyikük sem lehetett több, mint 16-18 éves.
- Most tisztán látszanak a szigetek!
- Bárhogy nézem, én csak felhőket látok.
Anita Uray Hunor (2005.03.22)
Selymes, vékony ujjak simították hátra a hajamat. Lassan nyitottam ki a szemem. Az ágy mellett álló, ismerős, szőke nő nem vette észre, hogy felébredtem, lassú léptekkel sétált ki a folyosóra. A sarokban ülő férfi fejét lehajtva, halkan szuszogva aludt. A falakon túlról valaki monoton hangon, mindig ugyanazt a mondatot üvöltötte, mintha megakadt volna a tű a lemezjátszón. A kórterem nyitott ajtaján hirtelen magas, szőkés kefehajú, öltönyös alak, a bátyám lépett be.
Hamis álmok Defekt (2005.03.21)
– Álmomban egy kastélyt kapott vissza a család… És mindenki kézműveskedett. Volt, aki a bútorokat rakta rendbe, volt, aki a fafaragásokat restaurálta vagy kárpitoskodott… Aztán meghívtunk rengeteg embert, főleg fiatalokat, nem is tudom miért… És szétverték az egész berendezést. Én persze, leszidtam őket… Nagyon leszidtam őket. Furcsa, pedig sosem volt kastélyunk… Te álmodtál az este valamit?
A tükör Gorbadock (2005.03.18)
Lomhán lebegtek a csatornák ólomszürke hullámai felett a gondolások évszázados dalai. Alattomosan befészkelték magukat az emberek fülébe olyan ősi lélekhúrokat pengetve, melyeket rég elfeledettnek hittek Velence lakói. A máskor szokványos hajnali dallamok most, félhangokkal és távolinak tűnő hamissággal teltek meg és mint villa a tányért, fájdalmasan karistolták a dobhártyát. Az eget felhők fátyolozták, a szitáló eső nyúlóssá tette a levegőt, az ereszről lecsepegő víz lassan eláztatta a szűk utc
Vingilot Körmendi Ágnes (2005.03.17)
Újabb szélroham rázta meg az aprócska kunyhót. A kémény felnyögött, és szikraeső csapott a szobába. Arinhald nagyot káromkodott, és rávágta az utolsó göcsörtös ágat is a tűzre.
– Mennetek kell! – A jövevény hangja tisztán surrant, mint a jeges patakok fenn a hegyen. Fáradt lehetett, szinte elhevert az ormótlan széken; csak a csizmája és a hanghordozása mutatta, hogy nem közéjük való. És nem egyszerű, simaképű kölyök.
Szamuráj Silvermoon (2005.03.16)
Nem maradt más, csak a becsület. Kár, hogy nekem az sincs. Asszonyok módjára szorítom a tantót, aztán összegyűjtöm minden megmaradt erőmet. Nincs jogom, hogy apám harcokban edzett katanáját használjam. A kis tőr éles, csupán egy mozdulat, megrándulok. Egész testem remeg, a nyakam szétnyílik, mint egy virág. Minden kép egy pillanatba zárul. Most egyedül vagyok, teljesen egyedül. Levegőért kapnék, mindhiába. Vér bugyog csak át a roncsolt torkon.
Alagút Sichetti (2005.03.14)
A vérpermet úgy hull alá, ahogy a mézbe ragadt bogár mozdul. Beteríti a férfi ruháját, aki a szélesfejű nagyolófejszét tartja, de nem zavarja. Arcán felhőtlen örömmel tekint az újabb elhanyatló testre – a sárban már tucatnyian hevernek, legtöbbjük örökre némán, egyikük kétségbeesetten szorítva a gyomrán tátongó sebet –, egy pillanatra lehunyja a szemét, hogy teljesen elmerüljön az élvezetben, vagy hogy ne kerüljön bele a szállongó vér, talán ő se tudja.
Csorba fogai előtűnnek ajkai
A várakozó Crystal Moon (2005.03.11)
Néha úgy érzem, nem lenne szabad emlékezni.
Az ember csak fájdalmat okoz önmagának. Minek feltépni a régi sebeket? Hadd hegedjenek be, eleget fájtak már.
Máskor nem bírom megállni, hogy ne vájkáljam meg a sebet, annak reményében, hogy újraélhetem a régi boldogságot. Pedig rövid az öröm, amíg újraéled a múlt, és keserves a fájdalom, amikor ráébred az ember, hogy örökre elmúlt. Nem marad utána más, csak a sajgó üresség.
Amikor ezt írom, ellentmondva orvosi hivatásomnak, fájdalmat okozok. Az sem
A tükör SzóLó (2005.03.10)
Golyó izzadt, pedig fázott. Már megint látta azt a férfit. Rettenetesen meleg volt, és vacogott a foga. Amikor beállt a disszupaletták mellé, látott valamit elsurranni a plató mellett. Nem figyelt oda, az utóbbi időben már szinte megszokta. Már ha meg lehet szokni egyáltalán az ilyesmit. De ahogy visszaült, hogy beírja a menetlevelet, megint feltűnt. És egy jókora kerékanya-kulcsot lóbált a kezében. Golyó meredten bámulta a tükörből, és amikor a Sógor beszólt neki, hogy vegye át a menettervet, ö
A sikongatás - esszé Peter S. Beagle (2005.03.09)
fordította: SeSam EGÉSZEN más, amikor sikongatnak. Minden teljesen rendben volt, amíg el nem kezdtek sikongatni.
Negyvenvalahány íróként és időnként énekes/dalszövegíróként eltöltött évem alatt számtalanszor beszéltem közönség előtt, és eközben meglehetősen sokat tanultam a szórakoztatóiparról. Megtanultam, hogyan kell megfelelően használni a mikrofont, hogyan kell sietve felmérni egy tömeget, és eldönteni mit szeretnek benned, és – a legéletbevágóbbat – hogyan kell elhagyni a sz
Viharkrónika - 2. rész Nagy Sándor (2005.03.08)
Arysa Kwy’Arin pejszín kancán léptetett a feketelunir páncélba öltözött mortorok sorai között. A ló és lovasa felemelő látványt nyújtott. A magas, kecses kyr palástja fodrozódva omlott a ló tomporára, az állat marjára fogatott éjszín hímzett bársony köntös végein apró ezüstcsengettyűk csilingeltek a fújdogálló szellő hívó szavára.
A férfi arca komor volt. Komorra festette az elkövetkező röpke óra víziója.
Ahol a madár se jár - avagy a trollok eredete Varga Illés (2005.03.07)
(törpe mese)
Történt pedig, hogy a törpék igen megsokasodtak, s hogy egy csoportjuk – erős és hatalmas ifjak – saját haza és saját otthon után kezdett esdekelni. Oly haza után, ahol csakis ők az urak, és nem kell hallgatni apjok szavára.
El is határozták, hogy alászállanak a hegyekből, és hogy az erdőn át nekivágnak az ismeretlen földeknek új hont keresni. No, ha elhatározták, hamar meg is cselekedték....
Viharkrónika - 1. rész Nagy Sándor (2005.03.04)
A Pyarron előtti 16923. esztendőben, az Amhua-hegy lábánál
A crantai szeme gyűlölettől izzott. Hatalmas, karmos markában irdatlan, embermagas kardot szorongatott, a fegyver pengéjéről bő patakokban folyt le a vér. A robosztus férfi előtt hamuszín hajú kyr nemes feküdt önnön mocskában, vérbe fagyva, felnyitott hasából belei ömlöttek a földre. A crantai felpillantott. Jobb szeme – az ép – összeszűkült, ahogy a hegy lábánál elterülő mezőn tomboló csatát fürkészte; bal szemének hely
Holtodiglan Crystal Moon (2005.03.03)
Ugyanaz az álom volt megint: egy pajtában állt, a két karját vasba öltözött katonák csavarták hátra. Amikor az előtte álló katonák kettéváltak, már tudta, hogy mi fog történni, mégis minden egyes alkalommal elfogta a félelem. Magas, karcsú férfi lépett eléje, fekete páncéljára vörössel húztak halvány ereket, vörös volt a köpenye is, amely fellibbent, ahogy közeledett feléje. Szőke haja a tarkójáig ért, a keskeny, szépvonású arcon győzelemittas, csúfondáros mosoly ült.
- Megvagy hát, boszorkány!
Angyal, ha lehullik SzóLó (2005.03.02)
A rádió megszokott stílusában harsogta tele baromságokkal a szobát, és Jan nem igazán érezte jól magát. A torka kapart, pontosabban nem is a torka, hanem a tegnap esti, mértéktelenül fogyasztott cigaretta. Úgy érezte, hogy a szájszagával komoly csapást lehetne mérni bármely második világháborús kommandós egységre, beleértve azt is, amelyik annak idején megpróbálta likvidálni a Führert, és majdnem sikerült is nekik. Minden bizonnyal a Sasfészek őrei is Karpatit szívtak…
Gaius Küzmös Imre (2005.03.01)
A hangzavar lassan csillapodni kezdett. Az Aréna penészes, szürke terméskőből épített falai megremegtek amint a lelátókon ülő több tízezer ember egyszerre üvöltött fel, ezzel nyilvánítva ki hangos tetszését a küzdelem végkimenetelét illetően. Gaius még mindig megrezdült minden egyes alkalommal, amikor a hangorkán kitört, pedig már veteránnak számított. Kilenc éve tapodta sarujával az Aréna véres homokját.
Jelek Villányi Dániel (2005.02.28)
Nehéz lejegyeznem a bennem kavargó, szüntelen remegésre késztető, nyomasztó érzéseket. Leginkább a félelemhez hasonlíthatnám jelenlegi idegállapotomat, bár ez a fogalom semmi esetre sem fedi le teljes mértékben a valóságot. Igen, talán a félelemhez, mégpedig az ismeretlentől való félelemhez áll a legközelebb, hiszen az egész testem borzong, mégpedig minden egyes pillanatban, amikor csak arra a bizonyos estére gondolok.
Harun ablaka Marvin (2005.02.28)
Nem igaz, hogy a végén mind egyformák, gondolta Harun. Azaz a legvégén igen, de kicsivel előtte még nem. Kiütközik a kiképzés, a megtört vagy még a rogyadozó öntudat, az akadozó szavak, és a terepgatyák, ritkábban öltönyök változatos geometriájú foltjaiban meg az önfegyelem. Errefelé már mind botladoznak. Némelyiket hozni kell, de erre csak a legritkább esetben hajlandók az udvari szolgák. Parancsuk van rá, addig üssék a foglyot puskatussal, vagdossák még folttalan testtájait a görbe nyelű tőrök
Gyerekjáték Matador (2005.02.25)
Máté páros lábbal huppant a homokozóba, majd a betonszegély takarásába vetette magát. Gyuri alig lemaradva követte. Egy percnyi pihenőt tartottak, amíg kilihegték magukat. Veszélyes szakaszt hagytak maguk mögött, a célpont könnyen észrevehette volna őket. Máté feltolta orrán szemüvegét, és kilesett a fedezék mögül. A tanárnő a hinták melletti padon ült, és elmélyülten olvasott egy könyvet. Mit sem gyanított az ellene irányuló hadműveletről.
Távol Angliától Hamlet (2005.02.24)
– Merem remélni, katona, hogy a foglyunk még él.
– Él, uram.
– Időben beadták neki az ellenanyagot?
– Igen, uram. Hárman kellett lefognunk, mert azt hitte, újabb méreginjekciót kap. Én megúsztam néhány zúzódással, a többiek bordatöréssel fekszenek a gyengélkedőn.
Köd (vers) Szénási Tamara (2005.02.24)
…béklyóba van már lényed zárva,
s a szabadság, mely éltetett, Nélküled,
olyan, mint egy árva…
…csend van - egy farkas üvöltése
hasítja szét az éjjelt,
Te egyedül vagy a vadakkal szemben…
…teljes a sötétség, csak a köd fehérlik
és belemész, hisz ott rengeteg titok rejlik,
sok - sok halál története, sok-sok ártatlan ember éneke…
Tündérekkel táncoltam Feleri (2005.02.23)
A várost betakarta az éjszaka köpenye, melyre aranyport hintettek az angyalok. Néhány sötét felhő kúszott az égen, hogy ezt a kis fényforrást is elvegye, meghagyva az embereknek a saját világosságukat, a reklámfeliratok, reflektorok, utcai lámpák vibráló, szemet bántó fényét.
Az utcák szövevényének egy eldugott, csendes részén egy gyermek az ablakhoz nyomta az orrát, és pár percig a csillagokat nézte. A padláson, Virág szobájában csak egy kis éjjeli lámpa világított. Virág az ablaka alatti ré
Játszma Shadowmasters (2005.02.15)
Valamikor, valahol volt egy hely, ahol…
A szemüveges, ötvenes éveiben járó úr elővett egy zsebkendőt, és megtörölte izzadó homlokát. Elrakta a zsebkendőt, majd megigazította a szemüvegét, aztán egy sóhajtás kíséretében újra megnézte az asztalon heverő kártyalapokat. A szerencse most nem az ő oldalán állt. Igaz, sosem bízott igazán a szerencsében, inkább az eszével szeretett nyerni, de egy ilyen játékban, mint ez, a véletlen szerepét nem lehetett nem számításba venni.
Édes a halál a tengeren… Ysabel (2005.02.14)
Az asszony messzi északról érkezett a városba. Hogy honnan? Senki sem tudta. A kikötőbéliek sokszor emlegették a sudár alkatú, világos bőrű, szürke szemű, szőkésbarna hajú nő különös hangzású nevét: Tatjana. Ezen a néven mutatkozott be a poros, legyektől hemzsegő, ócska kis fogadóban, ahol napokon át csak feküdt a hepehupás ágyon, s bámulta a mennyezeten mászkáló legyeket. Később már ki-kimozdult, először csak éjszakánként, aztán napközben is. A kikötő napbarnított, legnagyobbrészt félvérekből é
Halálnak halála Aingus Og (2005.02.11)
A polc jólesőt sóhajtott, mikor – hetek óta először – letöröltem róla a port. Bár az is lehet, hogy az inkább egy figyelmeztető felszisszenés volt, így utólag belegondolva. A következő pillanatban véletlenül meglöktem a tarot-kártyákat. Lehajoltam a földre, hogy felszedjem azt a kettőt, ami leesett. Már csak megszokásból is felfordítottam, hogy megnézzem: az első a Halál volt, a második… És ekkor belém csapott a frász: még egy Halál!
Végnapok - III. Boruzs Gergely Gábor (2005.02.10)
A khyrek ötször rontottak a falaknak, és mind az ötször súlyos veszteségeket szenvedve tántorodtak hátra. Nem bírtak a védműveket őrző crantaiakkal. A légiókat vezénylő tábornok nem adta fel, minden tartalékát csatába küldte, az erődfal teljes hosszát ostrom alá véve. Csak a rendezett sorokban várakozó Pusztítók nem mozdultak, szorosra zárt alakzatuk a parancsnoki sátor smaragdselyme körül csoportosult. A khyrek tábornoka nem mutatkozott, valószínűleg a térképek fölé görnyedve próbált valami t
Végnapok - II. - Hamu és pernye Boruzs Gergely Gábor (2005.02.09)
A könnyű, egykezes csatabárd gyomrot kavaró zajjal csapódott a mellvédre felhágó hóhajú arcában, vérfelhőt fakasztva ezüstsisakjának pereme alól. A csapás ereje hátralökte a légióst, de olyan erővel, hogy a háta mögött felfelé igyekvők közül még kettőt sodort le az erődfal magasából.
Bael-Ermor nyögve engedte le fegyverét, a pártázat védelme mögé bukva a haragos darazsakként zümmögő nyílveszők elől, amik egyre többször dongták körül arannyal hímzett páncélját. A város falai alatt feltorlód
Végnapok - I. - Arany és méz Boruzs Gergely Gábor (2005.02.08)
A súlyosan megrakott szekerekből állított karaván nyikorgó eresztékekkel kapaszkodott a meredek domboldalon, tarka színű kígyóként nyúlt el a csillagokkal hunyorgó hajnali égbolt alatt. A bakokon gubbasztó kereskedők álmosan pattogtatták ostoraikat, a csípős hideg ellen a vállukra borított pokrócokkal védekeztek. Hűvös volt a hajnal, bár a felhőtlen égbolt napsütéses reggelt ígért az útra kelt kalmároknak. A tartomány kereskedőházai a kék hold kiteltével indították útnak árujukat - a déli partv
Nahkohe Mantis (2005.02.07)
- Szürkehát fent lakik a hegyekben – Vén Apa hangja dallamos öleléssel óvott meg bennünket a sötéttől. A lángok nem győzhették le a homályt, ám ha ő kezdett mesélni nekünk, akkor az árnyékok mellénk ültek, és elfeledkeztek saját ijesztő történeteikről.
- Ő a Nagy Medve, Nahkohe. Mikor megszülettem, már akkor itt volt, ahogyan apám és az ő apjának születésekor is. Itt lesz, amikor majd a ti gyermekeitek is világra jönnek. Amikor az idő meleg, és lovaink zöld füvet tépnek, akkor Nahkohe a s
Begyűjtés Zyro (2005.02.04)
Hát nem mókásak az ujjaink…?
Kinyitom az öklömet, becsukom, azután kinyitom újra. Hús mozdul a bőröm alatt, izmok rándulnak össze az idegrendszerben száguldó mákszemnyi töltések által. Szabályozott mozgás, kombinációk százai, melyeket mégis alig néhányféle sejt bioelektromos kölcsönhatása idéz elő, egytől egyig.
Amit egy Caitiffról feltétlenül tudni kell… Nagy István (2005.02.03)
Mikor tíz éves lettem, óriási ünnepséget rendeztünk. Meghívtuk az összes barátomat, eljött apa összes ismerőse is, mindenki felköszöntött, meg rengeteg ajándékot kaptam. Apám azt monda, a tizedik születésnapnál nincs fontosabb az ember életében. Azért, mert a legtöbbünkkel csak egyszer fordul elő, hogy helyiértéket vált az évei száma.
Azt nem mondta, mi a helyzet a második élettel.
Televízió Szitás Attila (2005.02.02)
John majdnem mindenkit utált a környezetében. A munkatársait, akik állandóan a súlya miatt cikizték. A vásárlókat, akik olyan idióta kérdésekkel zaklatták, mint például, hogy merre található a televíziós részleg. John ilyenkor két dologra gondolt: először is, hogy miért pont a biztonsági őröket találják meg az ilyen idióta kérdésekkel. Másodszor pedig, hogy a mélyen tisztelt vevő, miért nem látja azt a futballstadion méretű tévét a polc tetején, egy sorral arrébb. De legjobban a főnökét gyűlölte
Fekete hold Narcyssa (2005.02.01)
Narcyssa dühösen csapta le a poharát a pultra. Öt napja, öt nyavalyás napja rostokolt a kocsmában. A Hervadt Rózsa fogadó egy ütött-kopott hely volt, mely a Milesbe tartó út mellett épült Erdőhatárán, ezért szinte mindig tele volt pihenni vágyó utazókkal. De nem csak helyéről volt híres. Aki megszállt benne, mind dicsérte söréért és lányaiért.
Az emlék Baribal (2005.01.31)
Arra eszméltem, hogy miközben én a földön fekszem, rengeteg ember halad el mellettem, méghozzá igen sietősen. Lábuk alatt dübörgött a föld, ráadásul olyan csörgést, csattogást rendeztek, mintha talpig páncélba lettek volna öltözve.
– Mi ez? – kérdeztem kábán, bele a vakvilágba, még mindig csukott szemmel. Az éktelen lármától majd szétrepedt a fejem.
– Roham – felelte valaki.
Hamvai régvolt lángnak Jámbor Attila (2005.01.28)
Kis csapat haladt a szürke vizű folyót kísérő úton. Nem voltak sokan: egy lovas és tíz gyalogos; egy kivételével mind fegyvert viselt. Kettejük martalékként a csapat előtt haladt egy iramodásnyira, a többi hét katona az egyetlen fegyvertelen férfit közrefogva a lovas előtt me-netelt. Mint szélfútta koszos ruhák, kövér felhők lógtak a fejük felett esőt permetezve az arcukba. Az út két oldalán szélben meggörnyedt fűzfák és panaszosan susogó sás rejtette őket a kíváncsi tekintetek elől. Nem véletle
Manó utazik Aingus Og (2005.01.26)
Manó felszállt a buszra. A bársonyos nyári hangok körülölelték a testét, a csillagok kacéran hunyorogtak le rá. Manó jól érezte magát. Életében először ivott alkoholt, és – mi tagadás – így elsőre egy kicsit többet a kelleténél. Ártatlanul csodálkozott rá a budapesti éjszaka folyton változó, furcsán zümmögő hangulatára.
Az erdő urai Loran (2005.01.24)
Enyhe szellő fújdogált az országút menti erdő fái között, a tavaszi lombok susogva hajladoztak a csillagfényes éjszakában. Itt-ott bagoly huhogása vegyült a tücsökciripelés és a kabócák neszezése közé.
Fény tűnt fel a ritkás erdei párában, és a társául szegődött zúgás varázsütésre elnémította az éji zenészeket. Egy autó közeledett. Széles esőgumijai harsogva falták a métereket, reflektora lyukat ütött a sötétségben. Meglehetősen gyorsan haladt, s egy szempillantás múlva már piros hátsó lámpái i
Emlék. Alorian (2005.01.21)
„Ez az az utca…” Rég nem járt erre, de most, hogy ennyi szabadideje volt, egyszer csak ide vezettek léptei. Amikor utoljára látta ezt a házat, még kihúzott derékkal és feszes léptekkel járt, most megtört öregemberként tért vissza. „Megtört? Hmmm… Mondhajtuk… Talán…” Nagyot sóhajtott. Ahogy közeledett a házhoz, úgy tértek vissza az emlékek. Egyre nehezebbnek érezte a lábait. „Nem… Nem akarok közelebb menni… De lám… még csak ú
Minden most kezdődik el Messor (2005.01.20)
Szent Ignitus havában, a tavasz elején, meleg volt. Ideális idő a földműveseknek. Így Avarius is a tulajdonán dolgozott kedvenc igavonójával, Jámborral. Nem volt különösebben nagy a telek, de elég volt ahhoz, két gyermekét és feleségét eltartsa belőle. Persze az ajándékok, adományok és az adók mellett nem maradt sok vagyona, de megéltek és neki csak ez számított. Barna szövetnadrágban, félmeztelenül szántott Jámbor segítségével kora reggel óta. Már majdnem végzett a búza elvetésével. Egész teste
Egy furcsa nap éjszakája Aingus Og (2005.01.19)
Az egész azzal kezdődött, hogy elmentem az Aeronautikai Akadémia gyűlésére, melyet a Légügyi Minisztérium épületében rendeztek. Ez már önmagában elég furcsa volt, hiszen én mindig is utáltam a repülést meg a repülőgépeket, így aztán nem voltam tagja az Akadémiának sem. Azt hiszem csak azért mentem el, mert Feri, a megszállott repülőgép-imádó barátom hívott. Most, hogy jobban belegondolok, valami egészen más is furcsa volt...
Rózsák Ruhája deutschepunk (2005.01.18)
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy lány. Igazi szépség volt, párja nem akadt széles e vidéken. Fiatal volt, szép, kedves, és találékony. Drága atyja szeme fénye, édesanyja reménysége. A falu összes ifja titkon róla álmodozott, és minden lány olyan akart lenni mint ö.
Ö mégsem volt boldog. Maga sem tudta mi hiányzik életéből, de belül rettentően üresnek érezte magát, olyan volt mintha szívében egy fekete lyuk tátongana, mely napról-napra szélesedik. Várt valamire, vagy épp az a v
Valódi hős Novicius G (2005.01.17)
– Menj haza, fiú! Mint látod, veszélyes ilyenkor a sötét utcán lófrálni – tanácsolta a fekete hajú férfi.
– De én komolyan mondtam! – lépte át a gyerek az ájultan fekvő banditát. – Isten bizony! Esküszöm!
– Hagyd ezt abba! Az előbb megígérted, hogy szépen hazamész!
– Jó, jó! Megyek már! De te is velem jöhetnél, és akkor bebizonyítanám, hogy igazam van! Itt lakom nem messze az Ash Street 20-ban. Lééécci! Gyere velem! Naaa! – erősködött a fiú.
&#
A kilencedik jel Celsior (2005.01.14)
- Add vissza! – Dr. Muna megvetette a lábát és a kajütperembe kapaszkodva kihúzta magát, teljes ötlábnyi magasságában. Sikerült elállnia a kajütajtót, ami persze nem nagy dolog egy ilyen űrállomáson, amelyet mintha a Dr. Muna – féle törpékre terveztek volna. Meg persze, a kínaiakra.
- Mi ez? – igyekeztem barátságos hangot megütni, hiszen a doktornőnek igaza volt. Ez a tollas indián baba, végül is az övé.
Csillagmiriád deutschepunk (2005.01.13)
A Here-2 navigátorhajó fényesen tündökölt az éteri csillagködben. Fenséges ezüstfelszíne tökéletes gömböt formázott, egyetlen hiba nélkül. Az egyszerűség lenyűgöző szépségének tízezer méter sugarú ünneplése volt.
Karesz, és Gyula a fúziós hídon sétáltak, közben a plexiüveg falakon át kémlelték az űr végtelenjét.
- Hát ez király - mondta Gyula.
Veszett Farkas 3. MeisVlk (2005.01.12)
Mostanra már mindent tudtam. Több hibát nem követtem el. Az emberekkel csak ritkán beszéltem. Az új csapatom hat tagú volt. Én. A kocsim. A fekete pisztoly. A szürke pisztoly. A puska. És Csaj, a távcső. Az ő lelke volt benne.
Körülbelül tizenöt-húsz év telt el azóta. Negyven éves lehettem, de nem öregedtem még. Csak megerősödtem. És mostanában alig éheztem. Hetven kiló egész jónak számított. Legalábbis az áldozataimhoz képest.
Veszett Farkas 2. MeisVlk (2005.01.11)
Csak álltam ott a hóesésben, egy rágót bontogatva, 22 évesen, és épp azon gondolkoztam, milyen rég nem ettem már. Pedig nagyon megörültem, mikor az egyik romos kisboltban rátaláltam erre, és 20-30 társára. Ez is a régi időkhöz kötött. Azóta egyszer sem rágóztam. Abban reménykedtem, talán majd eszembe jutnak gyerekkori emlékeim.
Amikor ismét eszembe jutott ez a gondolat, a rágó íze már elment. De én még mindig csak az éhséget éreztem, és fáztam.
Hollók a dróton Hanna (2005.01.10)
Lenézett a szürke aszfaltcsermelyekre, amelyek körbefolyták az épületet. A villámhárítók és az antennák meztelen fák gyanánt nyújtózkodtak felé, láthatatlan levelek susogtak. Hideg szél fújt idefent, bele-belekapott a ruhájába, besodorta haját félig nyílt ajkai közé.
Lábát egy cserépnyi csík választotta el az eresztől. Kicsi, hegyes orrú fűzős cipők a piros tetőn. Sóhajtott. A drótok zümmögtek tovább.
Veszett Farkas 1. MeisVlk (2005.01.07)
Sose gondoltam, hogy megtörténik. Főleg így... még az érettségim se volt meg. De már úgyse kell. A szüleim hiába kérdeztem, hogy mi fog még történni, nem adtak normális választ. Apa a háborúba ment, de azt se tudom, hogy hova. Anya... anya.. sincs már velem. Egyedül voltam.
Az embereket körülöttem nem ismertem, és nem tudom, hogy meddig maradhatok velük. Egy 16 éves fiú vagyok, és nem érek túl sokat. Tegnap találtam rájuk... alig vártam, hogy végre túlélőkkel találkozzak, de nem így képzeltem.
Dr. Tulp Patrick Bateman (2005.01.06)
Ősz volt, de a hűvös éjszakai levegőben határozottan érezni lehetett a tél illatát. Az alattomosan és lassan szétterülő köd hozta magával, mely minden zugot kitöltött, és minden apró repedésbe beférkőzött, mintha foggal-körömmel akarna a városba kapaszkodni, hogy aztán bekebelezze. Szürkesége már csak sejtetni engedte a fák és a nedvességtől csillogó korlátok, a bizonytalan formájú utcakő és a házfalak körvonalait, mintha az utcát a térből maguknak kikanyarintó formákat akarta volna elmosni, meg
Örök Árnyékban Szabó Jenő (2005.01.05)
Az árnymester arra ébredt, hogy baj van. Ébersége kiemelte a patyolat puhaságból, hogy résre nyitott szemmel vizsgálhassa a reggeli szoba félhomályát. A nehéz függönyök elhúzva, a ládák zárva, a könyvek a helyükön, a fegyverek a falon, a nehezék a leveleken, a kívánatos rend mindenütt. Nincs tompa zaj, sem gyanús légmozgás, a por is nyugodtan szédeleg a függönyöket elvágó fényben. Rózsái is pont annyit nőttek az éjjel, mint szoktak; az a sok, lusta, tövis nélküli fajta. Azóta nem szívlelte a tüs
Midnight Falls – Ha újra leszáll az éj Raffy4 (2005.01.04)
Közel sem igaz az a törvényszerűség, hogy egy telefon nem fog csörögni, ha bámulják – mert a kitartó várakozás, a nappali kanapéja és az ablak között százszor, ezerszer is lerótt út nem bizonyult hatástalannak. Ötvenes évei végéhez közeledve az asszony mit sem veszített fürgeségéből, és olyan lélekszakadva kapta fel a kagylót, mintha az élete függene rajta.
Darton lánya, Uwel angyala John J. Sherwood (2005.01.03)
1.
Az özvegy falubíró kisfia vízbefúlt a nyáron. Így beszélték.
2.
A lányka egy mókust követve csatangolt el a többiektől. A mókus fáról fára ugrott, de gyakran lemászott a földre, és az avarban szaladt. A kislány csillogó szemekkel követte egészen a tóig.
Varjak figyelték a fákról. Darton fekete szentjei.
Hajnal előtt - 2. rész Sparrow (2004.12.30)
A hold sápadtan derengett az égbolton, arca előtt fekete, radioaktív gomolyfelhők suhantak át. A két vándor szótlanul gyalogolt a pusztaságban. Lisa terepfoltos ruhában, vállát a hátizsák húzta, kezében Jane Westinghouse M-25-ösét cipelte. Saját pisztolyát az övén lógó tokba dugta. A fiú az északiak szürke kezeslábasát viselte, hátizsák helyett sokzsebes taktikai mellénye volt, kezében szintén puskát vitt. Lehajtott fejjel ballagtak a holdfényben. A város azon részén jártak, amelyet csak Fekete
Hajnal előtt - 1. rész Sparrow (2004.12.29)
Los Angeles, 2030 április 15, 03:18
A földbe ásott lyukban lobogott a tűz, a rajta fekvő rácsot már koromfeketére perzselték a lángok. A két nő egymással szemben ült, és a melegített konzervekből falatozott. Éjszaka volt, és a tüzet azért gyújtották egy gödör mélyén, hogy a még portyázó gépek hőérzékelői nehezebben találják meg őket. Egy éve még nem mertek volna ilyet tenni, hogy tüzet gyújtanak a szabadban, de most már ezt is megengedhették maguknak. A déliek fekete-szürke foltos egyenruhájá
Mese arról, miként mentette meg egy csapat bátor állat a barátait Aingus Og (2004.12.28)
- Elég legyen már! – kiáltotta a kétfejű víziló jobb oldali, öregebbnek tűnő feje olyan bődületes hangon, hogy a közeli tóban fél lábon álldogáló flamingók egyszerre letették a másik lábukat is, és riadt tekintettel pislogtak körbe. Azonban a víziló lábánál heverő sivatagi cickányt ez a bődületes hang egy cseppet sem zavarta, tovább folytatta beszámolóját kalandos útjáról. A flamingók is felmérték a helyzetet, abbahagyták a riadt pislogást, felemelték fél lábukat, valamint együttéreztek a
Fushyo Six Alan J. Ripley (2004.12.27)
Fushyo hátradőlt a hatalmas járműben. Izzadt tenyere rátapadt az ülés antilopbőr huzatára. Fejét hátrahajtva próbálta rendszerezni benyomásait. Képek vágtak elméjébe az első találkozásról, vakító profilja szinte beleégett a retinájába. Határozottan lépdelt felé. Szemhéját megfeszítve itta a látványt. Az első érintés… Polimerek és nanók kígyóztak bőre alatt, ahogy a hatalmas gép magába fogadta tenyerének lenyomatát. Szintetikus és organikus anyag legintimebb találkozása ez. Új és régi struk
Az éjjeli vonat Loran (2004.12.23)
Előbb az álmatlanság hozta ki éjjelenként Theobald Franken-t a háza mögött futó vasúti sín mellé. Pontban éjfélkor érkezett a vonat, hangos dohogással, zakatolva haladt el a férfi előtt. Az öreg állomásfőnök fejét rázta kérdései hallatán; már évtizedek óta nem járt gőzös, sőt, éjféli időpontban teher-, vagy személyvonat egyáltalán nem szerepelt a menetrendben.
Sosincs Győztes a Hold alatt Tiana Shadow (2004.12.22)
A Jég-hegység fagyos tája vette körül, ahová ember nem nagyon merészkedik, főleg ezekben az időkben. A Viharok Havának azon napjainál jártak, amikor a hegylánc megkeményedett, sziklái csúszóssá, fagyossá váltak, amiket sem ember, sem bármely teremtmény nem bírt ki. De ő mégis tovább ment. Ostobának mondanák, ha rájönnének, hogy egy alig huszonhét esztendős férfi nekivágott a fagyos csúcsoknak, melynek hidege egészen átjárta, hiába takarta be magát farkasbőrrel, mely klánja szent állatának számí
Ébredés Szitás Attila (2004.12.21)
- Leülhetek? – magas, jóképű fiú volt a kérdés feltevője. Judy örömmel igent mondott, bár lelkesedését őrülten jól titkolta. A fiú leült vele szemben. Judy önbizalmát tovább növelte, hogy még számtalan más lehetősége lett volna a srácnak. Pont előtte volt egy teljesen üres négy személyes hely. Megérzése nem csalta meg, a fiú tényleg akart tőle valamit.
- Bocs, de nem ismerjük mi egymást valahonnan? – iszonyú kezdeményezés volt, de ezt a lány elnézte neki.
Királynő Aingus Og (2004.12.20)
Királynő lettem. Milliárdnyi homokszem, tomboló viharok királynője. Keserves fagyok és gyilkos hőség királynője. Egy bolygónyi sivatag és egy félelmetes kőoszlop úrnője. Talán megérdemlem, talán nem. Te kedves egérke, te még megvagy nekem... Nem tudom, hogy kerültél fel a hajóra, de köszönöm neked...
Mondd csak, emlékszel még a királyra? Lenyűgöző volt, nem? Hatalmas űrhajók ontották távoli bolygóiról a kincseket... terményeket, ásványokat... Mit is értenél ehhez? Hazavágysz te is, ugye?
Mallior kegyéből Pierre Corbeau (2004.12.18)
A feketén csillogó, obszidiánból faragott maszk átrepült a ágak között, könnyed ívben hullva Laylair kezei közé. A megtartó tanítványa önkéntelenül szorította melléhez, azonnal megszédülve a faragványból áradó ősi hatalom érintésétől.
- Fuss, kicsi nővér! - a deinn, aki a kezébe hajította elfordult tőle és íját földre dobva húzta elő kardját.
- Menekülj! - kiáltott rá még egyszer, mielőtt társai után vetette volna magát - A megtartó meghalt érte! - biccentett a fekete maszk felé
Héthengeres Marvin (2004.12.17)
- Paraguayban durvább volt…
A város üresen zúgott, akár az Alienátor gondolatai odabent. Harmincnyolc árnyékban, gyorsan nő, Petra és Luxi a reggeli műsorban hál’istennek mondott egy üdítő viccet a tavalyi, hűs hullámokról. Hűs, értik? Maradjanak velünk. A betonon a Tastee Ghoul kannibálburger száraz, üres dobozai, nem zörgeti őket semerre a szél. Mert nem fúj.
Aranyszárnyak Hamlet (2004.12.17)
Omán, 1933
– Itt is volnánk uram. Ez Tawi Attatir, a Madarak Kútja; a víznyelő, amit keresett. – böktem az ablaktörlőkön túli smaragdszín tájra, és leállítottam a motort. Mindannyian kiszálltunk a katonai terepjáróból a szemerkélő esőbe. Eddinghton őrnagy szivarra gyújtott, majd pár kurta parancsot vakkantott a háromfős különleges alakulat felé.
A fotós Baross Dániel (2004.12.16)
Cliff Bardwoodnak hívnak, fotóművészként dolgoztam. Most egy állami börtön pszichiátriai osztályán kezelnek. Életfogytiglant kaptam. Az ügyvédem semmi jóval sem kecsegtet - az ügyészség fellebbezést nyújtott be, halálbüntetést kérve rám. Igazából nem érdekel. Nekem mindegy, kint vagy bent - esetleg hat láb mélyen a föld alatt.
Erdőmélye HienA (2004.12.15)
Az aranylón lenyugvó őszi nap fénye különös árnyalatúra festette az ápolatlan kertecskét és a kert közepén épült házikót. A ház sutácska, zsindelyes tetejéből két ferde kémény nőtt ki, falait mohos kövekből rótták össze, amit ráagatott lim-lomok tarkítottak. A kertecske közepén egy tölgyfa asztal állt, körülötte pedig három fura alak üldögélt. Egyikőjük hatalmas kalapot viselő zsémbes öregembernek tűnt és azzal foglalatoskodott, hogy a másik kettőnek teát töltsön egy gőzölgő teáskannából.
Az áldozat Novicius G (2004.12.14)
A férfi nehezen talált be kulcsával a zárba, és nem elsősorban a folyosó sötétje miatt, sokkal inkább, mert jobb keze használatát kénytelen volt mellőzni. A lakásba toppanva nem bajlódott kabátjának fogasra akasztásával, egyszerűen csak ledobta a földre. A landoló ruha kavarta szellő felemelte a porcicákat a kopott linóleumról, hogy aztán gyors keringőt lejthessenek a férfi tovasuhanó lába nyomán.
Nagyerdő Hanna (2004.12.13)
Már a Gerlos-hágónál jártak. A kanyargó út fölé zöld és kék falként magasodtak a hegyek, a sziklák összezárulni látszottak körülöttük, mintha fényes, erdőfalú alagútban járnának. A felhők páraszoknyájukat felemelve suhantak el a csúcsok felett, melyek a napfényben olyan élességgel rajzolódtak ki, hogy már-már kiszakították az égbolt takaróját.
Az aranykard Ottó András (2004.12.10)
A reggel harmatos illata messzire űzte az éjszaka árnyait. A nap egyre magasabbra kúszott az égen, talán délfelé is járhatott, mire Ármány és Hűség a palota déli kertjébe értek. Csak úgy mint minden nap - ha fújt, ha esett -, ma is végigjárták a nagytermeket és a falak szegélyezte kertet. A Nagyúr testőrségének ifjú parancsnokai voltak ők.
Egy méltánytalanul mostoha sorsú öregember feljegyzéseiből Kovács Sándor (2004.12.09)
A padon üldögéltem, mint ahogyan mostanában minden nap. Magányos és közönyös öregember voltam és a magánnyal nagyon nyugodt életet éltem. A hétköznapokból, a rohanó és kapkodó, emberekkel telezsúfolt hétköznapokból nekem csak annyi jutott, hogy lemehettem a bérház elé, a térre, és a fából készült játszótéren a minden nap ugyanabban az időpontban kiengedett óvodások gondtalan játékában gyönyörködhettem.
Az ellenőrök Aingus Og (2004.12.08)
Városunk közlekedési társasága újabban igen nagy hangsúlyt fektet az utasok jegyének, bérletének ellenőrzésére, mivel elterjedt, hogy igen sokan utaznak jegy nélkül. Könnyen előfordulhat, hogy a mit sem sejtő bliccelőt kellemetlen meglepetés éri a buszon vagy a villamoson.
- Jó napot kívánok, a menetjegyeket kérem ellenőrzésre! – hallottam én is ma délelőtt. Éppen elmélyedtem az egyik napilap olvasásában, így nem vettem észre időben a fölöttem tornyosuló ellenőrt.
Élő vagy halott - film noir vendetta Brother T (2004.12.07)
A fekete Mercedes ajtaja kitárult. Beszálltam. Mellettem egy teljesen szőke, mondhatni fehér hajú, harmincas férfi ült, laza tartásban. Arca nem mutatott semmilyen érzelmet. Hideg volt, mint a kő, vagy mint az időjárás. Ő Smile. Tartozik nekem.
- Hogy vagy Shades? - egy vodkával teli poharat nyomott a kezembe.
- Ma is a feleségemmel álmodtam. Halott volt. -a szavak fájtak.
Há’ mink is ’mberek vónánk! - 2. rész Sharkanj (2004.12.03)
A csapatszállító másfél méterrel a föld fölött lebegve megállt, hasán nyolc kör nyílt szét íriszesen. Két és fél méter magas, robotszerű katonák potyogtak a kékes sziklákból álló talajra, földet érésük után azonnal fedező pozícióba térdelve. Reflektorok kapcsolódtak a vállakon és a nyak két oldalán, nagy kaliberű fegyverek pásztázták körbe a kihalt bádogváros összetákolt házait. A sötétség nem volt olyan sűrű, mint lehetett volna, de az alsóbb légrétegek magas portartalma miatt a nappal és az éj
Há’ mink is ’mberek vónánk! - 1. rész Sharkanj (2004.12.02)
A mezei nyúl óvatosan dugta ki fejét a szélben lágyan ringatózó fű fölé. Körülnézett a széles domboldalon, de semmi ijesztőt vagy veszélyeset nem észlelt. A kora reggeli nap már most hevesen sütött, életet adó fénnyel öntözte a rónaságot. A magasban egy sasmadár körözött, de a nyúl tapasztalataiból tudta, hogy túl messze van ahhoz, hogy egy olyan apró és fürge állatkát észrevegyen, mint amilyen ő volt.
Kávé Defekt (2004.12.01)
Ágnes lassan nyit ajtót. Hosszú, fekete haja engedetlenül cirógatja arcát, ahogy a küszöbön átlépve cipőit a fal mellé dobja. Halkan lépked a márvány lapokkal borított padlón, óvatosan siet a konyháig. A munkaasztalról felemeli a távirányítót. A tágas nappali szemközti végében életre kel a falnyi plazmatévé. Cica ugrik hozzá, szürke bundájú, zöld szemű kandúr. Kandúr, hát hízeleg.
Midnight Falls Raffy4 (2004.11.29)
Az előkertben épp a biciklijét takarította, amikor a hatalmas, kék Ford Lincoln Continental begördült a szomszédos ház felhajtójára. Az utasok – harmincas férfi Ray-Ban szemüvegben, mint a világháborús pilóták; hasonló korú nő a karján csecsemővel; és egy maga korabeli kislány farmerban, mikiegeres pólóban – lassan kikászálódtak a rengeteg holmi és doboz alól. A férfi nyújtózkodott egyet, majd első dolga volt kihúzni a földbe szúrt fehér táblácskát, rajta az “ELADÓ” felir
Ma Novicius (2004.11.26)
Jelen iromány egy nagyon-nagyon – hangsúlyozom, nagyon – hosszú nap eseményeit volna hivatott summázni. Ennek természetesen nem tud maradéktalanul eleget tenni, mert huszonnégy óra vajmi kevés idő a Mai nap minden történését összefoglalni. Ennyi áll ugyanis mindösszesen rendelkezésemre, hogy az élményeimet megosszam egy számomra ismeretlen utókorral. Ezért aztán nem is teszek kísérletet minden apró részlet megörökítésére. Túl sok van belőlük, és a legtöbbjük lényegtelen tölteléke csu
A tükörhöz láncolva Feleri (2004.11.25)
A tükör elé állok. Ilyesmit ritkán teszek, pedig az én koromban lévő lányok többsége az idejéből rengeteget fölöslegesen tölt el e tárgy előtt. Miért? Nem tudom. Talán úgy gondolják létfontosságú, hogy az arcukra több réteg fullasztó fölösleg kerüljön mielőtt társaságba mennek. Én nem hordok ilyen fizikai maszkot, ezért nem töltök túl sok időt a tükör előtt. Kis koromban ellenben szerettem a tükröket… úgy gondoltam, rengeteg ikertestvérem van, beleértve tükörképeimet és az árnyékomat. Ez
A nem romantikus jogászhallgató története Kovács Sándor (2004.11.24)
Norman nehezen indult el otthonról. Sosem szerette az ilyen bulikat, de nem akart még jobban kilógni a csoporttársai közül, így hát elment a szabadtéri táncmulatságra, amit kizárólag a jogászoknak rendeztek. Nem volt ő olyan táncolós, sőt még jogásznak való sem, de hát ezt nem tudta megmagyarázni az apjának. Nem illett ő arra a szakra, bár nagyon okos volt. Mindig csak annyit tanult, amennyivel át tudott menni minden vizsgán, a többi idejét legkedvesebb időtöltésével, a zongorázással töltötte.
A Vérengző Talaeus (2004.11.23)
Korábban azt hittem, mindig is szeretni fogom Anyát, aki világra hozott, és mindent megpróbált megadni nekem és a testvéreimnek; enni adott és felnevelt, óvott még a széltől is. Ragaszkodtam hozzá, szerettem volna, hogyha a hosszú nyári estéken játszik velem. Soha nem ért rá, mindig csak dolgozott, vagy a nagymamát ápolgatta. Kis házunk volt, de mindig annyi mindent kellett csinálnia. Miért nem tudott foglalkozni velünk?
Velem már soha, senki nem fog játszani.
Tél szele hóval, faggyal jő... HienA (2004.11.22)
Tűnnek el az emberek a városból, hogy hová, fogalmam sincs. Bertoldék, a szomszédaink tegnap előtt bepakoltak abba az elcseszett nagy, ezüstszínű furgonba és elpucoltak kölyköstül, mindenestül. Berti még egy helót is átköhögött a kerítésen, aztán csak a belakatolt kapu és a gazos kert maradt utánuk. Ma reggel tűnt el a kutyám és a feleségem.
Peter S. Beagle: Fabula a molyokról fordította: Hanna (2004.11.19)
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ifjú molylepke, aki nem hitte el, hogy a molyok életének feltétlen sisteregve, megpörkölve kell véget érnie. Valahányszor azt látta, hogy egy barátja vagy unokatestvére, vagy egy vadidegen végzetes randevúra siet egy menórához vagy kályhához, a saját szíve egy darabkája is megfeketedett és hamuvá omlott. Egy este összehívta a világ összes molylepkéjét, és prédikációt tartott nekik:
A bátor Sharkanj (2004.11.18)
Viktor megkerülte az előttük szerencsétlenkedő Nissan Micrát, napszemüvege mögül megvető pillantást küldve a szőke sofőr felé, majd jó tíz méterrel a kinézett hely után parkolt le. Vera cuppanós csókot nyomott az arcára és kinyitotta az ajtót.
-Szia szívem.
-Szia drágám. Akkor délután jövök érted.
Azután... Bálint Ferenc (2004.11.17)
Johann valami furcsa motoszkálást érzett. Épp időben tért eszméletére ahhoz, hogy elkergesse a mellkasán tollászkodó varjút, amely épp arra készült, hogy kivájja valamelyik szemgolyóját. A madár gyászos károgással röppent tova. Johann-nak lassan kezdetek felderengeni a csata történései. A roham, a gyilkos közelharc. Az érzés, amikor egy pika hegye a combjába vágódik.
Tenger Gyöngye (A kis hableány) - vers Zimraphel (2004.11.17)
Holdban ébredt sárga ágak,
Holdfény szülte vízi várak.
Korallvirág, tenger gyöngye
Szél suttog a vén fák hegyén,
De nem ott lenn , hol ők járnak.
Sötétkék haj sátrán villan,
Messze a zöld tenger színe,
Nővéreim nem rám várnak.
Királyleány, gyere velünk,
Hét tengerről hazaviszünk.
Haza hajók árnyékából,
El a vihar vad zajából-
Ember szeme meg nem láthat
Tenger mélye távolából.
Különös esszencia Sharkanj (2004.11.15)
18:12 Kensington Nemzetközi Űrrepülőtér, New Hawaii
Bár Jean-Michael kérdő tekintetéből a sötét napszemüveg miatt nem sok látszott, az enyhén megemelkedett szemöldök azért jelezte a többiek felé, hogy a főnök elégedetlen. Az elégedetlenség pedig a reptér dizájnjának, komfortjának és rejtetten – ezt mindannyian tudták- az egész UNAF társadalomnak szólt. “A jólét, az elhízottság és az igénytelenség birodalmának.” Persze az előítéleteket már idejekorán beléjük nevelték, ha aka
Fától az erdőt Seremys (2004.11.12)
A vihar elcsendesedett. A nap előbújt bársony rejtekéből, éltető sugarai átsejlettek a völgy fakolosszusainak lágyan ringó levelei között, előcsalogatva a rémült erdei állatkákat búvóhelyeikről. Háncsvillő erre a pillanatra várt már hosszú napok óta, mivel a tavaszi záporocska, amiben elindult ideiglenes kuckójából, gigászi fergeteggé változott, s tombolt ma reggelig. Háncsvillő végre vadászhatott. Apró könnycseppek gyöngyöztek a sápadt tündér arcán. Örömében röpködhetnéke támadt, de szárnyai el
Árnyak a falon Gyarmati Anna (2004.11.11)
Ha takaró alól bámulsz ki a világra - lopva, készen arra, hogy bármikor visszahúzd teljesen a fejedre a paplant, mihelyt veszély fenyeget -, megváltozik minden. A szoba unalomig ismert és kopott szögletei felfoghatatlan, idegen birodalmakká dagadnak, s az árnyak, melyek az asztal alatt vagy a szekrény polcai között húzzák meg magukat, lidérceket felböffentő, feneketlen kutakként pózolnak. Ha takaró alól bámulsz ki a világra, a világ összezsugorodik; a mindenség csupán egy kékes-szürkékben tobzó
Baráti tűz vinston (2004.11.10)
Buda
1686. július
A magyarok egykoron szebb napokat látott királyi székhelye haldokló sárkányként nyúlt végig az alacsony fennsíkon. A bástyák tövén kavargó sárgás füst összekeveredett az ostromlók sáncai között remegő hajnali köddel, és úgy gomolygott a talaj fölött, mintha csak a hegyen terpeszkedő szörnyeteg kénköves lehellete táplálná.
A keresztény tábor, melyre a sors a sárkányt halálra sebző Szent György hálátlan szerepét osztotta, elnyújtott félhold alakban vette körül a golyót
Igyunk a gladiátorra! Gabriel Thomas (2004.11.09)
Nem kellett igyekeznem a felkeléssel. Ráérősen nyújtózkodtam, magamba szívtam a kora-délutáni friss, citrusillatú levegőt. Minden izmom megfeszült, majd elernyedt, és szemem még hunyorgott a szobámba betörő, kora-nyári verőfénytől.
A villa csöndes volt, testvéreim már régen a köztereken beszélgettek vagy játszottak a barátaikkal, anyám pedig a piacra ment, hogy vásároljon és találkozzon barátnőivel. Atyám pedig… ő alighanem az Elisyum mezőin lovagol, immár hat éve. A szolgák csendben dol
Takarító Marvin (2004.11.08)
– Löttyedt, mi?
Ez japánul volt, a procim villant. Állítólag az óceán innenső oldalán, az ipari romokból emelt szigetek szélén kialakult zárványokban beszélik ezt a mutációt. Az össznépességre viszonyítva növekvő arányban. A procim csak annyit képtelen eldönteni, a löttyedt itt lazát vagy punnyadtat jelent-e. Kicsit odébb pendül egyet egy asztal üveglapja, és a cserediák szemvillanása nyomán a pillantásom leér a kezeimig.
Adam Werner esővilága Kovács Sándor (2004.11.04)
Adam Werner vándor volt, már legalább hat tél fordulta óta, vagyis amióta kitanulta cipészmesterséget. Akkor sihederként elhagyta kegyetlen mesterét, akihez az apja pénzért adta szolgálni, és egy városba ment. Itt egy ideig dolgozhatott egy suszter mellett, ám hamarosan újra el kellett szöknie, mert újdonsült mestere korántsem volt olyan jó szándékú, mint amilyennek Adam az elején gondolta. Sok-sok gyaloglás után több városban is megfordult, de sehol sem maradt sokáig.
Vérszínű Hold Gabriel Thomas (2004.11.03)
- Mindjárt kész – jegyezte meg társam, mikor a nyársra húzott nyúl húsába szúrta kését.
- Mégis mennyi az a mindjárt? – türelmetlenkedtem. – Ha te is olyan éhes lennél, mint én, már fákat csavarnál ki.
Ghorin elmosolyodott.
- Még egy kicsit bírd ki, Hrothgar! Még nem elég puha. Vagy holnapig akarod rágogatni?
- Nem… persze, hogy nem. De ha megég, jobb, ha menekülsz!
Templom MBR (2004.11.02)
Az élet nem egyszerű. Élni sem egyszerű, de legalább ismertek a szabályok. Ezekhez igazítunk mindent, ami érzékszervekkel megtapasztalható, és elég hihető elméleteket állítunk fel ősidők óta a tények magyarázatára. Én kicsit más szemmel látom a dolgokat, és értetlenül szemlélem a technokrácia által materialistává tett embereket, milyen boldogan eléldegélnek azzal, ami kézzelfogható, ami megmagyarázható, és hogy soha nem próbálnak meg a látható dolgok mögé tekinteni. Szerencsére egyre többen v
Egy pillanat Szalontai Tibor (2004.10.28)
Gémes András munka után három kollégájával betért a Zöld Galambba, hogy megünnepeljék egyikük születésnapját. Jóízűen ettek, sok sört megittak, kedélyesen elbeszélgettek, csevegtek, pletykáltak, világmegváltó dolgokban mondtak véleményt ott, a zsírfoltos vendéglői asztalterítőre könyökölve. Végül úgy döntöttek, hogy ideje már hazamenni, otthon vár a család.
Angyalok Defekt (2004.10.27)
Az éj átölel, hűvös csókkal illeti homlokom, ahogy a harmatos fűtől nehéz cipőmben a tóban fürösztött Hold képét lesem. A fák lombjának susogására a feltámadó szélben hajló nád felel. A víz tükrén csendes hullámok fodrozódnak, és mindkét gyermekem boldog mosollyal bújik hozzám. Leguggolok és hagyom, hogy átjárjon az öröm, a boldogság apró, forró szívdobbanásai, ahogy vékony gyermeki testük testemhez simul. Hajuk orromat csiklandozza, ahogy az illatos fürtökbe merítem arcomat. Ők az én menedékem.
Csak egy gondolat Villányi Dániel (2004.10.26)
Georg Tackert, az Egyesült Napenergia Szolgáltató részvénytársaság vezérigazgatóját mobiltelefonjának éles csöngése verte föl álmából. Gyors ébredése miatt csak lassan tért magához: hirtelen azt sem tudta, hogy éppen hol is van. Aztán lassan eszébe jutott minden: a cég, az utolsó napi rohanás egyik megbeszélésről a másikra, a majd’ egész naposra sikeredett, hosszú kocsiút az augusztusi kánikulában, az előző napon megkezdett kéthetes nyaralása, és végül az, hogy most épp a nemrég vásárolt n
Huracán ünnepe Narmiraen (2004.10.25)
A maja időszámítás szerinti 9.13.12.11.10 év 18 Yax Oc 8. napja
Chen Malak a szemét dörzsölgette, miközben az esős évszak beköszönte miatt bosszankodott. A víz elöntötte a házát, tönkretéve ezzel az elmúlt hónapok kemény munkájának gyümölcsét. Az írnok először iszonyú haragra gerjedt, a szolgák után kiáltott, de már nem tehetett semmit. A gipsszel kifényezett könyvek teljesen szétmállottak, szinte semmi sem maradt meg belőlük.
Kriptabeli buli MBR (2004.10.22)
Egy óriási probléma van a történetekkel: valaki meséli őket. Mással estek meg a dolgok; és az, hogy mennyire hisszük el, attól függ, mennyire hiteles előttünk a mesélő. Mesélő, már a szó is sokatmondó. A mesélő mesét mesél, azt pedig formálni lehet. Meg lehet kérdezni, hogy kell-e mese Emese? Ha kell mese, kellemes-e? És kívánság szerint lehet Happy, vagy Dead End a sztori végén. Azt hiszem, a valós elbeszélést az különbözteti meg a kitalációktól, hogy a vége mindig ugyanaz. Persze közben vál
Bebábozódás Navia (2004.10.21)
A város lakói minden áldott este napnyugtakor gyülekeznek a főtéren, amikor az a valami történik. Mindössze három napja élek itt, és mégis kezdek hozzászokni ehhez a különös rituáléhoz – ma este már a színházi ruhámat viseltem, amikor a Púpos Néni megkért, kísérjem ki a térre.
A város kicsi és kör alakú, fallal övezett, szűk utcákra és tűzfalakkal határolt zsebkendőnyi veteményesekre tagolt; emeletes, favázas házai vetélkednek a napfényért.
Valótlan valóság Bárdos Dávid (2004.10.18)
– Üdvözlöm, professzor úr! Örülök, hogy viszont láthatom. Remélem, jól pihent.
– Nem panaszkodhatom. Az idő jó volt, a tenger elég meleg, hogy kellemesen fürdőzhessünk, a szállodáról is csak dicsérőn szólhatok. És a levegő illata… Nejem is szinte kivirágzott.
– Ahogy mondja professzor úr! Mikor az imént ajtót nyitott, azt hittem egy pillanatra, hogy professzor úr lányát látom. Aztán persze rájöttem, hogy ő most nászúton van. Adott már hírt magáról?
– Hogyne. Néz
Cím nélkül Eronar Diaras (2004.10.15)
1. nap, 23:01.
A kisfiú még mindig nem aludt el. Már pár órája az ágyába parancsolta anyja, de ő nem bírt elaludni. Nyakig betakaródzott, és tekintetével a szobát pásztázta. Máskor is ébredt már furcsa, megmagyarázhatatlan hangokra, de eddig mindig elhessegette a gondolatot; hogy lehet valaki a szobájában, egy idegen, vagy talán egy szörnyeteg kaparja az ágya alját.
Tudomány Tóth-Czifra András (2004.10.14)
Szélfa kis falu volt. Ott állt valahol az Alföld egy elfelejtett zugában. A nagyvárosokból nemigen tudott róla senki. Talán csak azok jártak le Szélfára, akiknek ott éltek a rokonai, ismerősei. De mivel buszjárat sem volt, ilyen látogatások is ritkán estek. Így hát Szélfa szép lassan önellátásra rendezkedett be. Volt egy hentes, egy fűszeres és egy pék, volt iskolája is, sőt, még egy régi színházépület is állt a falu egyik végében. Tehát - folyt az élet.
Dancing Queen Szalontai Tibor (2004.10.13)
A narancssárga Volvo méltóságteljesen gurult be a kempingbe. Utánfutó nélkül. A luxusnál luxusabb lakókocsi-csodák után ez imponált Jocónak és Ferinek. Mindjárt valahogy demokratikusabbnak hatott a dolog, közelebb a plebshez. És a 4/a osztály táborhelyéhez, a svédek ugyanis attól nem messze, a 3-as számú mosdó és a parttól kb. egyenlő távolságra eső kis szabad helyen állapodtak meg.
Hős Marko Gergely (2004.10.08)
Egyedül volt a cellájában, amint az már szokás a halálraítélteknél. Fogta a rácsokat és kifelé bámult. Félt. Még félt.
Elkeseredetten arra gondolt, hogy minden milyen jól ment egészen idáig. Meleg, fülledt nyári estén kezdődött, amikor kis csapata megalázó vereséget mért az állami erőkre. A lázadók bekerítették őket az erdei úton, és szinte a semmiből rontottak rájuk.
Válogatás Tóth-Czifra Júlia verseiből Tóth-Czifra Júlia (2004.10.07)
Féltés
Görcsösen hámló kéreg a fákon,
Szétfolyó gallyak a felhők tövén,
Halovány lelked dúdol az ágon,
S én ülök a járda hűvös kövén.
Csak le ne ess.
Korlátok nélkül
Fagyosan csillagot sír az éjjel,
A csönd ropogva hullik széjjel
Súlya alatt, míg magányom belül
Egy újabb fokkal lejjebb kerül,
Visszhangot ver komoran a lépcsőn
Mutató Eldar (2004.10.05)
A sebességmérő mutatója elérte a százhúszat, ujjperceim halotti fehérre váltak a kormányon. Megkockáztattam egy villámgyors pillantást a visszapillantó tükörbe – ennél a sebességnél bármi 25 yardon belüli túl gyorsan bukkan fel ahhoz, hogy reagáljak. Reménykedtem, hogy távolban eltűnő üldözőimet fogom látni.
Egy vérfarkas emlékiratai Ónodi Zsolt (2004.10.04)
John Mascoln a nevem. Tudom, kicsit furcsán hangzik, de vérfarkas vagyok. Angliában, egy kicsiny városban lakom a Pennine-hegység lábánál. A település nevét nem tudom, én egyszerűen csak Területnek hívom. Szép hely, legalábbis emberek számára. Van minden, ami kell: szép házak, nyugalmas utcák, tömegközlekedés, munkahelyek, sőt, az Oxford Egyetem kihelyezett parapszichológiai tanszéke is. Mondanom sem kell, nem véletlenül tették ide a székhelyét. A Területen csak úgy nyüzsögnek a természetfeletti
Mérgezett lelkek Bocsi Rajmund (2004.09.24)
Daelwyr szomorúan nézett fel az éjszakai égboltra. Szerette volna látni a csillagokat, de azokat sűrű, a Quiron-tengertől a nyugati puszták irányába vágtató, fekete felhők takarták el a szeme elől. Szerette volna hinni, hogy Arel Úrnő viharfelhői rejtik előle a vörös színű holdat és a többi fényesen ragyogó égi lámpást, de nem tudott szabadulni a gondolattól, hogy Alborne haragja jelének tulajdonítsa, amiért egy igaz híve megtagadta őt.
Madarak Horus (2004.09.22)
A piszkos égbolt fakó szürkesége félénken kandikált ki a sötét fémdzsungel fenyegető árnyai mögül. Olajfoltos acél mindenütt, a szegecsekkel egybeágyazott masszív épületek magányos óriásokként mérföldekre nyúltak az ég felé. A közöttük cikázó villámgyors légi járművek apró legyekként zümmögtek a mindent behálózó közlekedési szintek között.
A komplexum mérete betöltötte a látóterem mindenfelől, amerre csak a szem ellátott fém és vas mindenütt.
A reménysugár Orastes (2004.09.16)
A rituálé megkezdődhetett végre, amelyet oly hosszú tervezés és előkészület előzött meg. A cél az volt, hogy megpróbáljuk Atlantisz végső pusztulását elodázni. Ekkoriban már mindennapossá váltak a kisebb-nagyobb földmozgások és szaporodtak a vulkánkitörések is. Tudtuk, hogy egyszer el kell hagynunk a Szigetkirályságot, és azt hittük, hogy ezzel a rítussal kapunk némi haladékot.
A szerződés Leviatan Max (2004.09.13)
Az éj sötétjét csak a csillagok fénye töri meg. A hold elbújt – nem kíváncsi a Kígyó-katlanban történt csata utáni tájképre. A szél hűvösen sikongat. Nincs igazán ereje, de azért próbálkozik. Az alig párszáz méter széles völgyben kisebb-nagyobb sziklák borítják az egyenetlen, sivatagos talajt. Egészen közel kell menni, hogy látni lehessen, hogy nem csak sziklák hevernek szerteszét. Tracht nagyúr és a fekete yagnodémonokból álló hordája az elmúlóban lévő nap derekán itt verte ronggyá a Shan
Hold Mantis (2004.09.08)
Nevettem. Kinyújtottam a karom, és két kezem közé fogtam a hold arcát. Ijesztően hideg volt.
- Mit... – a lány elakadt a gondolat közben, csuklott egyet. A hold csúszkált az ujjaim között, mint egy darab szappan.
Hanyatt feküdtem a töltésen, és ez az a pillanat, amiért hajlandó vagyok ezreket költeni egy ivászatra. Sokszor nem sikerül, de ha igen... Nos, akkor gyönyörű lesz a világ, olyankor elérem a holdat, és nevetek. Ma is csak leültünk meginni pár pohár bölcsességet, aztán elindultu
Keresd a nőt… Mészáros Gabriella (2004.08.31)
Az utolsó férfi a földön a szobájában ült, és akkor kopogtak az ajtón.
Nem sokkal ezelőtt éppen egy fegyver csövét nyomta a szájába, hogy a belőle kiszabaduló golyóval szétrobbantsa az utolsó férfifejet a világon, ám a kopogtatás megzavarta a cselekedetet.
-Iah?- kérdezte első pillanatban még a pisztolycsővel a fogai között, majd kihúzta és megismételte. - Ki az?
Veszteség Elsia (2004.08.30)
-Vigyázz! – üvöltöttem, de már késő volt. Nem tudott félreugrani, a kocsi pedig már nem tudott időben lefékezni. Hatalmasat sikítottam, ahogy láttam, hogy az ütközés ereje feldobja a levegőbe, majd jó pár méternyi repülés után a járdának csapódik. Villámgyorsan történt, én mégis kockánként végig tudtam követni, ahogy megemelkedik, miközben arcára sosem látott félelem ül ki, majd a betonnak ütközik, mégsem tudtam semmit tenni. Sokkolt a félelem.
A Tükrön Túl Sol Rapidus (2004.08.25)
Megvakulni. Egy azon dolgok közül, melytől minden ember retteg, akinek volt már alkalma akár csak egy másodperc erejéig megcsodálni azt a korántsem tökéletes, ám minden hibája és romlottsága ellenére gyönyörű, végtelen világot, amelyben él. Ha csak egy röpke pillantást vetettél már arra, ami körülvesz, többé nem akarod elengedni. Sötét pillanataidban mégis eszedbe jut, milyen lenne.
A Lorenz Szalontai Tibor (2004.08.19)
A Lorenz gép ott állt a forgácsolóműhely sarkában, egy éppoly ütött-kopott vésőgép és kúpfogazó-gép között. Talán már ősidők óta, mióta a technikum megalakult. Oldalán ugyanis a következő felirat díszelgett: „Huba és tsai. Vasöntöde és Gépgyár 1937”. Idén lesz hatvanéves. Akárcsak Boxer, ez a behemót, förtelmes szájú szakoktató, akinek tanári asztala a Lorenz és a síkköszörű gép között helyezkedett el.
Esőcseppek Sparrow (2004.08.18)
Sötét van és esik. Nem akarok így meghalni. És nem akarok most. Jobb lenne öregen, ágyban fekve, a szeretteim kezét fogva: mindig ilyen befejezésről álmodtam. De ezt nem mi döntjük el: lehet, hogy engem ma éjjel ér utol a vég...
A Halál és a zsivány Jámbor Attila (2004.08.17)
Éjfél felé járt az idő, és csupán egy nap maradt az életből, mert most aztán valóban nagy bajban volt a zsivány. Ez azonban nem tűnt volna fel egy külső szemlélőnek - már ha valaki tanúja lett volna egy halálraítélt utolsó napjainak a mocskos és bűzlő zárkában. Ahogy magában meghányta-vetette a szállás problémáját, arra a következtetésre jutott, hogy az ugyan nem egy cifra kastély, de arra a kis időre megteszi.
Pengeélen Lexa (2004.08.16)
Ezt is lehúzták. A tegnap még élettel teli sorok mára már csak kiszáradt kóróként zörögtek a szélfútta papíron. Felnéztem a füzetemből. A háztetőnkről messze elláttam a komoran magasodó hegyekre, a másik irányban pedig a pályaudvar kérlelhetetlen rohanására. Ha választhattam volna, már ezerszer felmentem volna a hegyekbe, hogy elmeneküljek a városból, de ez a kegyetlen pulzálás megbénított.
Galambok Sparrow (2004.08.13)
Novemberi nap volt, késő délután, az évszakhoz képest melegnek mondható. Mostanában nem esett hó; a nap langyos, halványsárga fénnyel szórta be a város épületeit. A terek és utcák szürke betonján félig olvadt hófoltok fehérlettek, az ereszekből piszkos lé csordogált. Az eget nagyrészt ólomszín felhősávok csíkozták, a nap át- meg átbukkant köztük, mialatt lefelé ereszkedett a nyugati oldalon.
Csend volt a városban, csak a szél fújdogált a romok között. A valahai zsúfolt megyeszékhely most jobbár
Reggel garw (2004.08.12)
Felébredek. Hajnali öt óra tíz. Az ágyam még megvan, a lakásom is. Úgy tűnik, én is megvagyok. A reluxán túli zajokból ítélve a tetves világ is megvan odakint, és ha jól hallom épp engem hív: "Gyere már elő! Minden pont olyan lesz, mint tegnap." Bekapcsolom a hifit. A hírek ma sem nem érdekelnek - Lou Reed kezd el zakatolni a hangfalakból. Kinyitom a reluxát, és feltárul előttem a Vincott Street.
Akié a hatalom... Pampalini (2004.08.11)
Idestova a harmadik hete, hogy csak őt figyelem, minden áldott este. Ma is itt ülök a bejárattól a negyedik asztalnál. Balra tőlem egy csepűrágó veri a lantját kitartóan, már vagy egy hete. Tegnap csak kevés hiányzott, hogy nyakon ne öntsem, amikor hetedszerre hallottam tőle ugyanazt a nótát. Persze, hamisan. De a sör inkább pocsékba vesszen, mint kárba, így egy jobb és kényelmesebb megoldást találtam; egyszerűen megittam.
Nagymama Uracs Tamás (2004.08.10)
2020. június 19. 22:32
Night City , Lincoln Ave.
Az éjszakai utcát teljesen beborította a fülledt neon áradat. Night City monumentális felhőkarcolói között itt-ott egy-egy AV suhant át a levegőben. A légi forgalom igencsak elenyésző volt ezen a nyári éjszakán, viszont alant a Lincoln Avenue-n hemzsegtek az autók és a járókelők. Az utcán hangyamód nyüzsgött a tömeg, mintha mindenkinek előre meglenne a feladata.
Királygyilkosság Narmiraen (2004.08.09)
"Tekints ide! Hát nincs-e erre a tekercsre írva? Olvasd el Te, aki majd megtalálod a még meg nem született napokban, s ha isteneid kellő ügyességgel ajándékoztak meg, hogy elolvashasd. Olvasd el, gyermeke a jövőnek, és tanuld meg a múlt titkait, melyek tőled már olyan távol estek, és valójában mégis oly közel vannak."
(II. Széthi fáraó Anana nevű főírástudója és tanácsosa)
A Meg Nem Született Gyermek Bajomi-Nagy Attila (2004.08.05)
Valahol a sötétbe zárva álmából ébredt gyermek vár arra, hogy megszülethessen. Vár, hogy részese lehessen az angyalok és démonok idők kezdete óta tartó harcának. Vékony pengeélen fog táncolni a dicsőség és az örök kárhozat közt.
De addig is vár és tanul.
Rémmese Alakazam (2004.08.02)
Nem egy rossz álom vagy külső zaj okozta riadalom miatt ébredtem fel. Egyszerűen kinyitottam a szememet, és tudtam, nem vagyok egyedül a szobában. Nem voltak mozgó árnyak vagy megreccsenő padlórészek, de még csak alig hallható suttogások sem, mégis tudtam, hogy valaki áll az ágyam előtt.
Holnap kirakatrendezés Szalontai Tibor (2004.07.30)
Kilépett az utcára, a kollégium ajtaja becsukódott mögötte. Ezt is letudta. Tulajdonképpen nem maradt semmi. A suli zárva, vasárnap van, Magdus néniék, a távoli rokonok elutaztak Miskolcra, a még távolabbi rokonokhoz, semmi fellelhető ismerős, semmi ereklye, amit még meg kellene látogatni. Vagy mégis? Igen, a fénykép. Azt még érdemes felkeresni, ha ugyan még ott van.
Sidney Nagy G. Olívia (2004.07.29)
Sidney megállt a 22-es terem ajtaja előtt. Fülelt, hall-e bentről hangokat, és mivel meglehetősen csönd volt, bátran kopogott. Bentről egy jellegzetes magas hang szólt ki.
- Gyere be!
Ms. Gibbs egyedül ült egy asztalnál, szemben a bejárattal. Kicsit messzebb tőle balra egy zongora állt lecsukva, előtte pedig egy kottaállvány. Sidney elhúzta a száját. „Persze”, gondolta, „az örök kedvenc Emma játszott előttem, nyilván kifogástalanul. Az állvány tökig kihúzva, csak hogy Ms.
Több fényt Marvin (2004.07.28)
Egy lux: egy gyertyaláng fényereje nem tudom, mekkora távolságban. Nem tudom, mekkora fókuszban.
A Tizenegyedik és a Gray sarkán járunk, a kocsi reng alattunk. A felüljáró lámpái kicsit berezegnek, elhalványulnak, amikor elhúzunk mellettük, de még tartják magukat. Sárga neonok, ipari fény, ívfény, vagy hogy hívják az ilyet – én csak rohadtul tápláló, vastag ízű és zsíros fénynek.
Nem játék Sztorm (2004.07.27)
Füstös pincehelység volt. A teremben szétszórtan elhelyezett koszlott, kerek asztalok közül csak néhány volt foglalt, azokat hajlott hátú, keselyűkre emlékeztető alakok ülték körbe és elsárgult lapokkal kártyáztak. Csend volt, halkan szólt a rádió a terem egyik sarkában, de a kártyások ügyet se vetettek rá, belemerültek a partiba, csak néha sóhajtott fel egyikük, vagy káromkodta el magát félhangosan.
Ruol, az elveszett város Richard T. Engels (2004.07.26)
Az évezredek során új királyságok emelkedtek fel, hanyatlottak a porba. Azonban létezik egy legenda egy olyan rég elveszett királyságról, ami minden évezredben feltűnik ősi helyén, és pár napig földi paradicsomként virágzik. Azután eltűnik és újabb ezer évet kell várni rá, hogy megjelenjen.
Take a picture mg-b (2004.07.23)
Kilépett a férfivécé ajtaján: szokatlanul üres volt a folyosó, mintha kórházban lenne látogatás után, s a fülében még mindig ott zubogott az öblítés zaja.
Végighaladt a lépcsők felé, aztán le az első emeletre – gyűlölte a liftet, a közvetlen szorongást, az ismeretlen köszöngetés nyűgjeit –, végigsétált az irodák előtt (százhárom, négy, öt, száztizenkettő) egészen az utolsó előttiig, ahová aztán benyitott, beült, de üres emilfiók fogadta, sehol egy válaszreakció.
Közben kihűlt a káv
Téli Mese Küzmös Imre (2004.07.22)
Tél volt. Hosszú és hideg. A fagyos északi szél belemart jeges ujjaival a Hildera folyó völgyét övező dombvidéket borító hólepelbe, és az így kiszakított hódarát dühödt üvöltéssel vágta az úton vánszorgó postakocsi lovainak és hajtóinak szemébe. A látótávolság méterekre csökkent, ám a kocsis nyugodt maradt; tudta, hogy néhány percen belül meg kell érkezniük a Sánta Rókához, a fogadóhoz, ahol immár évek óta pihenni szokott, és amely kiválóan alkalmas a közelgő ítéletidő átvészelésére.
Mielőtt vége lenne Molnár Péter (2004.07.21)
- Figyelemreméltó kísérlet volt, Mr. Normann, de sajnos ezúttal nem célravezető. Mint ahogy azt a történtekből is láthatja, nem áll módunkban véget vetni a kérdezősködésnek, ameddig konkrét információkhoz nem jutunk, ráadásul az idő rövidsége miatt nem válogathatunk az eszközökben. Tehát kezdjük elölről! Egész pontosan honnan, és kitől származnak az értesüléseik? Ki az összekötőjük a palotában, Mr. Normann? Kicsoda?
Az élet rendje (vers) Wolflord (2004.07.20)
Ember
Mi is egy ember?
Nem más, mint egy gondolat.
Kétségek gyötrik,
S ő maga ezeken mulat.
Végszóként
Az élet rendje mindig kicsit más.
Az élet rendje egy végtelen ámítás.
Az élet rendjében mindig ott a cél.
Az élet rendjétől mindenki mást remél.
Az élet rendje egy állandó folytatás,
Egy azonban biztos:
Mindenkinél ugyanaz a Végállomás.
Csak egy kávé Maurice (2004.07.19)
A park a város szélére szorult, akár egy szegény rokon egy előkelő vacsorán, akit meghívtak ugyan, de beszélgetni már nem akar vele senki. Kusza bokraival, törött padjaival igencsak hasonlított is egy lepusztult csavargóra. Azon a sűrű köddel érkező késő novemberi hajnalon úgy vonta magára a lengedező fehér leplet, mintha mindezzel tisztában lenne, és megpróbálná hiányosságait a ködfüggöny mögé rejteni.
Műanyag szerelem Vaszilij (2004.07.16)
- Ciki – ennyit mondott Helga, mikor közöltem vele, hogy megbuktam az államvizsgán. Álmaink a közös jövőről kártyavárként omlottak össze. Pár napig bírta még velem – utólag már elismerem, hogy nem lehetett könnyű, annyira átadtam magam az önsajnálatnak – aztán egyik délelőtt összepakolt, és elment.
A Próféta Gaia (2004.07.15)
S eljõ; majd a Halál Angyala, s megtisztítja a Földet a Gonosztól, s a bujdosók hazatalálnak, s a könnyezõ;k megvigasztaltatnak.
Sosem hallgattatok a szavamra. Azt mondtátok, õ;rült vagyok az õ;rültek között. Elkerültetek engem, tartottatok tõ;lem, s volt, hogy üldöztetek. De sosem tudtatok elkapni, talán mert õ;rültebb vagyok mindõ;töknél…
A bolondok klánjának legbolondabbika? Majd meglátjuk…
Almák az asztalon Defekt (2004.07.14)
Gyönyörű haja volt, és Péterrel rendszeresen betörtük egymás orrát abbéli igyekezetünkben, hogy ki üljön mellé az óvodai uzsonnakor, mert olyankor a napfény aranyló ujjai között lágy fénnyel ragyogtak a göndör fürtök. Aztán vége lett, mert Péter a szüleivel együtt elköltözött Dunaújvárosba, mert ott volt valami vasmű-féle. Unalmassá szürkültek a mindennapok, és az aranyhajú is unalmas lett, mert sosem játszott autószerelőset.
Embergép Zyro (2004.07.13)
Csak ülök és bámulok magam elé. A képernyőt nézem. Zsibbadnak a tagjaim. A tarkómba illesztett kábel információkat közvetít, az agyalapon keresztül teremti meg az összeköttetést az elme és a gép között. E-maileket böngészek – ehhez nem is kellene a monitor, de szeretem, ha láthatom a kezelőfelületet is.
A képernyő mögött egy plan parallel ablakszárny remeg szélesre tárva a huzatban, ahogy egy-egy nagyobb széllökés befelé jövet a falhoz préseli.
Az elátkozott gyűrű Chiiips(sz) (2004.07.12)
Egy távoli világ egyik kerek tavának éppen a kellős közepén állt a Nagy Gessai mágustorony, a maga egyszerű eleganciájával, és hatvankilenc emeletével. Az emberek gyakran megcsodálták a hatalmas építményt, főként mert a toronyhoz egyetlen egy híd vagy gázló sem vezetett, csak a kristálytiszta víz. Márpedig még egyetlen egyszer sem láttak úszni varázslót.
A beavatás Ágota (2004.07.09)
- …hogy a választópolgárok mindegyike úgy érezhesse, ugyanazok a jogok illetik meg, mint gazdagabb és magasabb pozícióban lévő polgártársaikat! – mondta Donald nagy hangerővel.
Végigtekintett a parkban összegyűlt közönségen. Fejek, fehér és fekete arcok erdeje fordult felé. Mindenki őt nézte.
- A teljes egyenrangúságot a törvény előtt! – kiáltotta.
- Ez az! - hallotta lentről a felröppenő választ. – Ez az!
Sors Andris (2004.07.08)
Harmincéves vagyok. Nincsen családom, se szabadidőm, csak a munkámnak élek. Tíz éve élek így, ha ugyan ezt életnek lehet nevezni… Huszonévesen belekeveredtem egy kiborgellenes társaságba. Sok ember nehezen viseli, ha a technika fejlődése elveszi a munkájukat ahelylett, hogy javítana az életükön. Géprombolóknak hívják őket, a legtöbben munkanélküliek. Jelszavakat festenek a házak falaira: „Éljen az Ember, vesszen a Gép!”
Sol@ris Defekt (2004.07.07)
Solaris hatalmas volt, már a kezdetektől fogva. Hatalmas és méltóságot sugárzó. Büszke, hófehér márványból készült tornyainak csúcsai a felhők között vesztek el. Felettük, ahol a felhőpamacsok vattacukrától édes az égbolt, sárkányok szelték az eget. Arany, bronz, ezüst és ón testük csillogott az égbolt türkizkék fátylán. Táncolva szálltak; mágiát szőve, ablakokat nyitva odafenn, vagy másokat bezárva parancsolták a felhők táncát, kavarták a szelet, vagy csak a csillagoknak engedtek bekukkantani S
Réka Ras (2004.07.06)
Áron és Jenő nem zavartatták magukat a zuhogó esőben, vidáman lógatták a lábukat az Alagút tetejéről. Lenn a kocsik araszolva haladtak, gyakran megszólalt egy-egy duda. Dugó volt, mint mindig napközben. A szőke hajú, kék szemű legényke, lehetett vagy tizennégy, álmodozva nézte a Lánchíd két oroszlánját. Vállig érő hajából hátára csorgott a víz. Mellette egy magas, barna hajú fiatalember ült. Hosszú haja és bozontos szakálla vadállati külsőt kölcsönzött neki. Mosolyogva nézte védencét.
Körülmények nadire (2004.07.05)
Tom Rodriguez az emberi természet visszásságán töprengett, miközben a megadott címet kereste. Tavaszi este volt, az a fajta, mikor a fiatal párok sétálni indulnak, és a szülők hagyják sötétedésig az utcán játszani csemetéiket. Tom nem számított riasztásra – ilyentájt ritkábban akadt dolga. Most mégis megdőlni látszott házi gyártású elmélete, miszerint a szép idő nem kedvez a gyilkosságoknak.
A kísértetdoktor Jámbor Attila (2004.07.02)
Bertrand Vermandois néha szinte már viszketett a türelmetlenségtől, alig bírta kivárni a híres doktor érkeztét. Milyen szerencse, hogy Giselle és Sophie, a két szemrevaló szolgálólány meg tudták édesíteni a várakozás kellemetlen perceit! Igazából ezek a percek időközben unalomtól ragacsos fertályórákká nyúltak, és a fiatal férfi valószínűleg később határozott neheztelését fejezte volna ki a doktorért szalajtott csatlósok felé, ha a két lány nem téved akkor a szobájába, és önfeláldozóan nem fele
Memento Mori Dodie (2004.07.01)
- Gyűlöllek…- suttogta dühtől remegő hangon a lány. A szórakozóhely sötét zugában álltak ketten, a dübörgő zene tompán jutott el hozzájuk, odabent, a tánctér villogó, harsogó világában fesztelenül simultak egymáshoz a testek, fűszeres illatuk hívogatta a lányt.
A férfi, fekete ruhájában szinte csak egy árnyék az árnyakkal teli sötétségben, most gúnyosan elmosolyodott.
...reggelre Jakus Dániel (2004.06.30)
A férfi pont ellépett a suhanó kard útjából. Szemében könyörgés csillogott. Még nem akart meghalni. Alig ha megélt tizennyolc telet. A fegyver megint suhant, de most a harcos felkapta a kardját, és azzal hárította az ellenfél csapását. Próbált ellenfele szemébe nézni, de a sisak, amit a másik viselt lehetetlenné tette ezt. Egyedül a rostély mögül felszálló lehelet párája adta tanúbizonyságát annak, hogy a támadója ember volt...
A könyv Drezzda (2004.06.29)
Néma csendben hajtotta be az ajtót maga mögött. A szoba ébenfekete falai sötétségbe borították a helyiséget, ám ő mégis látott. Valamiféle természetfeletti fekete fény világította meg a termet. Fény, melynek forrását nem tudta betájolni. Beletelt egy kis időbe, mire agya felfogta a szokatlan jelenséget. Odabenn, a kör alakú helyiségben mindenféle kacatok hevertek egy nagy, régi asztalon. Könyvespolcok takarták a falat, és otthont adtak a poros és régi könyvek százainak.
Az utolsó tél Heretic (2004.06.28)
Azon az éjszakán megállás nélkül havazott. Az öreg zsoldos napnyugta óta vágtatott a birodalom leggyorsabb ménjén. Ő vitte a hírt a király haláláról az ifjú trónörökösnek. Kevés volt az idő, reggelre a keleti végvárba kellett érnie a levéllel. Mást nem tehetett, minthogy önmagát és a lovát is a fájdalomig ösztökélte. Csontjaiban érezte a hideg szél süvítését, ujjai elgémberedtek, ahogy a kantár tartotta, lábai mintha fatönkök lettek volna csizmájában.
Látó és Láttató (a mágia útjai) Ramiz (2004.06.25)
A keskeny, macskakövekkel kirakott utcák mint sok kis ér hálózták be a holdfényben úszó várost. A hold még nem érte el legkövérebb alakját, de fényes volt és elég telt ahhoz, hogy a hegyek közt élő farkasok felverjék vonyításukkal az éjszaka csendjét.
Mégis, ebben a szokatlan kései órában is akadt, aki a város utcáit járta: egy utazó indult hazafelé a közeli ivóból, ám akár a szesznek, akár a zegzugos utcáknak volt köszönhető, a férfi eltévedt, s most kétségbeesetten, botladozva kereste a hazaf
Suttogó halál Virág Attila (2004.06.24)
Most épp reszketett.
Alig érezte végtagjait, ráadásul a hideg rázta. Kinyitotta fáradt, véreres szemeit. Nem tudta, mikor hunyta le őket, ahogy azt sem tudta, mikor dőlt lova nyakára. A megbízható hátas valószínűleg abban a pillanatban lépésre váltott a vágtából, amint érezte, hogy lovasával nincs minden rendben.
Dokumentumfilm (vers) Gradvolt Endre (2004.06.23)
Tizenkét óra munka után
ugyanazt hallgatom minden este.
Ugyanúgy nézek magam elé, hogy lám,
anyám az életet ma is kileste.
Ahol diplomaták habos süteménye
illatos szagokban áll a pulton,
ő a konyhában súrol, a véleménye
diszkréten osztozik a múlton
az örök jelennel, mert holnapra várni
meddő és nagyzoló lenne.
Óhajtó mondatok helyett csak holmi
pont-pont-pont kerül napirendre
Vielli ideje - 2. rész Túrin (2004.06.22)
Mennyire üres! Ez volt az első gondolata, amint szeme beitta a roppant csarnok látványát. Valóban, tömör oszlopaival, bal felől nyomasztó rózsaablakokkal holmi kifosztott katedrálisra emlékeztetett. Üresség áradt a falakból, a padlóból: tébolyult üresség, mohó, hibbant üresség, ami még a színes üvegtengeren becsorgó fényt is felnyalta. És az ürességnek teste volt, masszív, nehézkes teste, mely kitöltött minden hézagot, minden rést, bevonta a falakat és kifeszítette a kupolát...
Vielli ideje - 1. rész Túrin (2004.06.21)
Roven elhallgatott, tekintetét ünnepélyesen körülhordozta. Bűvölet lett úrrá a társaságon: megigézett szempárok meredtek a lobogó tűzbe, vagy a csillagos ég felé, mintha ott keresnék a mese utolsó foszlányát, mely a füsttel és szikrával együtt szállt fel, egyre feljebb, hogy beolvadjon Avalna, az égasszony palástjába.
Érkezés Hajnács Zoltán (2004.06.18)
Kevélyen tornyosult a város fölé a királynő palotája, hegyikristály kupolája jeges fénnyel ragyogta túl a déli napsütést. A torony, ami tartotta, ezer láb magas lehetett; fehérmárvány falai ablaktalanok voltak. (Egyetlen tömbből bányászták volna ki?) Lábánál hatalmas, obszidián tömbökből emelt palota pompázott. Az Előkelők városrészét körbeölelő, tízlábnyi magas fal tetején katonák járőröztek; a fekete nap vörös mellényükön – a királynő címere – félelmet lophatott a kocsis szívébe, m
A Sátán cirkusza (vers) Szarvas Balázs (2004.06.17)
„Tessék, tessék! Erre, csak erre!
Ilyet még nem látott a Föld
Hihetetlen hatással lesz az emberre
Minden ingyen, egy fillért sem költ!”
Üvölt a Sátán, hangosan, sivítón
Ős sötétség ül a fekete cilinderen
Vörös, villás farka lengedez kirívón
S a balga zombi meg se retten
Óriás sátor, mély fekete szája
A tömeget nyeli el dicstelen
A fény szikráit hamisan hányja
Mert belül a nagy tér fénytelen
Milliók foglalnak helyet
Az üszkös, véres sorokon
Egymást pusztítják az embere
Fáklyát az Őrzőnek! (vers) Sally (2004.06.16)
Ne legyen többé átok a vér szava,
forrjon a vér, amíg lobban a láng!
Sötét Menyasszony, menj haza, térj haza,
kegyes Hold fényével nézz vissza ránk!
Ragyogj, Örök Szűz, s légy áldott, Földanya,
tisztító-tűzzel vesszen a torz,
s jöjj, Kicsi Vérem, készen a nászra,
isten-ember lesz, kit méhem kihord!
Gyilkos Mantis (2004.06.15)
- Az Úr az én pásztorom…
Elhallgatott. Feljebb emelte tekintetét, s a Megváltó arcára nézett.
- Az Úr az én…
Lehunyta a szemét, s csak csendben állt az oltár előtt.
- Imádkozol, fiam?
Leengedte a kezeit, de nem hagyta, hogy szeme az oltárterítő rojtjait szabadon eressze.
- Már végeztem, atyám.
Kapcsolatok Defekt (2004.06.14)
Az Imperátor fia a sárban feküdt, mellettem, a romba dőlt épületek és bomló tetemek között. Energiavértje horpadt volt, a bíbor és arany díszítések lekoptak vagy letörtek az alig 22 órája zajló ostrom során. Korántsem volt az a magabiztos, erőtől duzzadó vezér, aki a ribancai között, irdumtól részegen a bolygó megszállásáról döntött. Most itt vacog, és a lassan távolba vesző ork egység dalától sápadtan motyog, akár egy elmebeteg.
A szörny, ami elragad Sandman (2004.06.11)
Élt egyszer egy Ben nevű ember egy helyen, amit a Szúnyogok- Szigetének hívtak. Ben halász volt, akár az apja vagy a nagyapja, ám velük ellentétben ő már egy motoros hajóról vetette ki a hálóját. A hajó ugyan kissé használt volt, nem kevésbé kopott, de igazi benzinturbinák hajtották, így Ben már nem volt kiszolgáltatva a szelek szeszélyes isteneinek. Szabad lett.
Örökség Mantis (2004.06.10)
- És tres, kedves öcsém, tres – Nathan földre hajította a kardját, ami csörömpölve esett a padlóra Nikolai bal keze mellé. Öccse jobbjával az arcát szorította, ahová testvére kardlapja vöröslő sávot rajzolt.
- Megint ugyanaz – Nathan már bort töltött magának, hanyagul a vívóterem asztalának támaszkodva. Nikolai még mindig a fájdalommal küszködve térdelt a hideg márványon.
A tanyánál Garouz (2004.06.09)
A kis tanyaház úgy elbújt az almafák között, hogy Karl is alig vette észre, pedig ő a motorháztetőn utazva kényelmesen belátta az egész vidéket. Így is vissza kellett tolatniuk, és Reimers csak harmadik próbálkozásra vezette be a lomha járművet az udvarra, mondván, ha kidönti a düledezett kerítést, a gazda biztosan nem ad nekik bort. Az öreget így is úgy kellett előrángatni a fészerből, de fertály órával később a kis társaság szinte mindennel rendelkezett, ami a zavartalan pihenéshez szükséges v
Az utolsó tűzelementál Hiena (2004.06.08)
Régóta élek Párizs utcáin távol az otthonomtól, talán négy vagy öt emberöltő óta. Hiányoznak Szalamandria tűztavai, a vulkánok, a kiégett puszták, az olvadt lávapatakok és az örökös újjászületés. Az időm lassan letelik, elenyészik a varázslat, amivel megidéztek és elragadtak a vörösen izzó ég alól - lassan vissza kell térnem oda, honnan származom.
Szobrok Mantis (2004.06.04)
Velence gyönyörű. Alapjaiban rohad az egész város, a házak lassan omlanak bele a bűzlő csatornákba, tetőik segélykérően nyúlnak egymás felé. Várom a napot, amikor nem lesznek többé, amikor már csak a Rhialto, a Szent Márk tér és a Dózse-palota mered ki majd a szürkére mocskolt tengerből. Ezek persze mindig állni fognak, hirdetve a mi dicsőségünket.
Kőfaragók Horus (2004.06.03)
Elmúlt a fiatalságom, s vele együtt lassacskán kialszik a láng.
Reményvesztett érzés. Szerettem volna hagyni magam után valamit, talán egy jelet, ha majd meghalok, ne múljak el nyomtalanul egy megkopott felirat alatt.
Mint a kőfaragó, aki egy életen át dolgozott, s bár élete munkája feledésbe merült, ő maga halhatatlanná lett néhány perc alatt. A kőbe vésve ma is ott láthatod keze nyomát.
Ég és föld Szalontai Tibor (2004.06.02)
Kényelmesen elterpeszkedett az ülésen. Mégiscsak rendes a fiától, hogy átengedte néhány percre az ablak melletti helyet. Most még a repülőgép szárnya sem zavarta a kilátást, mint jövetben. Alattuk, mögöttük, még éppen látszott az ablak sarkából a három nyúlványos Chalkidiki félsziget, jobbra előre pedig mozgalmas kikötő látványa tárult elő pöfékelő hajókkal, csápoló bakdarukkal...
Túl nagy szelet Molnár Péter Erik (2004.06.01)
Furcsa szorítást érzett a mellkasában, és arra gondolt, hogy nem lehet még vége. Pont most, az esküvője napján semmiképpen. Nézte csak a hömpölygő tömeget, – Catrine családja vagy ötszáz vendéget hívott, és persze a Brontavour ház – a saját rokonai – is meghívott legalább ugyanennyit. A szolgákkal, konyhai személyzettel, zenészekkel és hivatalos társalgókkal együtt több ezren lehettek a hatalmas, szinte végeláthatatlan boltíves teremben.
Az utolsó dobás Stöki (2004.05.28)
A korosodó benzinkutas csak nevetett a kérdésemen, bagószagú leheletétől a hányinger kerülgetett.
– Hogy miért van még egyben? Miszter, száz mérföldön belül nem talál olyan embert, aki hozzá merne érni…
Ez a roncs úgy áll itten, ahogy húsz éve az árokba került, ezt elhiheti a vén Ronnie-nak.
A roncs – egykor gyönyörű convertible, a régi, uszonyos fajtából – rettenetes állapotban volt, még korához képest is.
Biciklik, szerelmek, rejtekhelyek Jámbor Attila (2004.05.27)
Annyira bonyolult volt Daniel élete! Rengeteg dolog tette nehezebbé a napjait: először is ott voltak a lányok, illetve csak egy lány, Julie, aztán az az öregember, meg Anya, meg a parancsolgató bátyja, Phil, és hát a suli sem ment túl jól mostanában. De hogyan is figyeljen oda az ember arra a sok unalmas tantárgyra, mikor ennyi gondja van! Minden csak körbe-körbejárt a fejében, mint a biciklikerekek - sokszor már beleszédült.
Nem jön álom a szememre Seewan (2004.05.25)
Nem jön álom a szememre. Már vagy egy órája forgolódom az ágyamban, minden eredmény nélkül. Hiába, a megfeszített, többhetes munka most bosszulja meg magát. Egyszerűen annyira kimerültem, hogy nem bírok elaludni.
Az óra lassú, máskor álmosító, monoton hangja ütemenként a dobhártyámba szúr. Valaki kapcsolja ki, állítsa meg, így megsüketülök! Semmi nem mozdul. Szolgáim messze állítottam fel, megtiltottam nekik, hogy a közelbe jöjjenek.
A tükörszemű Pomona (2004.05.24)
Ismertem egy asszonyt, ismertem egy emberöltőn át, és minden éjszaka vele álmodom.
Magas volt, gyönyörű, haja, mint a fahéj, szeme, mint a tükör. A királyi udvarban a legtöbb férfi egy érintéséért is szívesen elkárhozott volna. Követték az illatát, csókolták még a lábnyomát is, verseket, dalokat írtak róla átvirrasztott éjszakákon. Amikor vele álmodom, mindig egy ének kíséri...
Utolsó lépés Kovács Kriszta (2004.05.21)
Felkelt a nap. Oszlani kezdett a félhomály, az égbolt lassan felvette gyönyörű liláskék színét. Amint az utolsó csillag eltűnt, megszólalt egy mindent betöltő zengés. A nap kezdete azon a bolygón.
Ahol az utolsó utca véget ért, a horizont végtelen síkságra nyílt, zöldes-indigó színű porral beterítve. Innen jól látszott a központi csillag, a bolygó napjának lassú ébredése. A kezdeti vörös, majd narancsszín fokozatosan átváltott vakító fehérbe. Elkezdődött egy új nap a bolygón.
Hosszú, hosszú nyár Hanna (2004.05.20)
Nyáron a tó partjára költözik az élet. A part tavasszal mocorogni kezd, s mikor az éjszakák meleg lehelete megtelik a párálló víztükör és a nádas fülledt, iszapos szagával, a pázsiton több kilométer hosszan kivirágoznak a napernyők. A nyár kezdetét veszi, s addig tombol, míg az ősz közeledtével hűtlenül el nem hagyják a tavat az emberek. A bungalók lehunyják szemüket, kipihenik a zsivajt. Felkészülnek a következő évre.
Félrelépés Hanna (2004.05.14)
Zeusz némi büszkeséggel pödörgette a szakállát, ahogy végignézett a márványszobrokon, melyek olümposzi kertje egy eldugott zugában fehérlettek. Dicső trófea volt mindegyik; a sziporkázó hajlatok hellén éjszakák leszakított gyümölcseiről árulkodtak. Amott a bal szélen Európa, nagyra nyitott szemében meglepettség, mintha épp most öklelte volna fel a bika. Emitt Danaé, kezét feltartva, mosolyogva fürdött a lezáporozó napsugarakban. Léda, hattyú nélkül. Mnémoszüné, aki mintha távoli muzsikaszóra fi
A kezdet Binary (2004.05.13)
Minden kezdet nehéz. Ez is egy kezdet volt. Kezdete annak, hogy emberből állattá váljak. Egy feladat, melyhez foghatót még soha nem kaptam. Csak egy esélyem volt. Csak egy címet kaptam, semmi mást.
Egy nappal korábban megérkeztem Dumnar városába. Egy kedves kis szállóban béreltem egy szobát kereskedőnek adva ki magam. A kardomat egyszerűen a köpenyem alatt csempésztem be. Megpróbáltam feltűnésmentes, de nem teljesen elzárkózott életet élni ez alatt az egy éjszaka alatt.
Egy tál közöny Hanna (2004.05.12)
- Aztán tessék jól érezni magát, Endre bácsi!
Schulteisz bácsinak még mindig a fülébe csengett Julika, a délelőttös ápolónő vidám hangja, aki induláskor megigazította az öregember gallérját, majd barátságosan meglökve a várakozó Opel felé irányította. A lány mindig boldognak látszott, talán ezért is esett jól felidézni az arcát.
A Nagy Ellenfél Binary (2004.05.07)
Mindenki találkozik olyan ellenféllel, aki ellen ha néha nyer is, egyszer biztos veszít. Azok, akik a kihívásokat keresik, általa kapják meg az utolsó kihívást. Akik nyugalomra vágynak, őrá vágynak. Mindig messziről jön. Ha már távol hallja, hogy nevetsz rajta, talán elfordul és elmegy, de később úgyis visszatér. Ő a Halál.
Vallatás M.G. (2004.05.06)
Ringtam.
Lánc csörrent valahol az embernyi magasság fölött. Lábujjhegyen pipiskedve álltam, magasba tartott karokkal, akár egy finom mozgású kis táncosnő, bár nem önszántamból tettem. A lánc tartott így, egyenként is kilónyi vasbilincsek pántjai a csuklómon.
Calimport Miklósi Attila (2004.05.05)
Útinaplóm ezen fejezete kicsit el fog térni a szokásos sablontól. Calimport hatalmas, gazdag város, ha azt mondom, itt szeretném leélni öregkorom évtizedeit, olvasóm tudni fogja mennyire megfogott, mi több, magával ragadott eklektikus építészete, népeinek habitusa, a hangulat és a fűszeres illatú levegő. És még rengeteg dolog, ami miatt alig várom, hogy visszatérjek ide, ahonnan épp búcsúzni készülök. Most továbbmegyek, de részben a dac, részben egy keserű jóslat megtöréseként visszajövök, ígére
Threkerizzu Borlay Márton (2004.05.04)
A végtelen Éter mágikus foszlányai világoskék árnyalatokban örvénylettek, lassú, komor táncot jártak, mint táncol sebes patakban a tépázott lepel. Threkerizzu, a Világ Sárkánya lustán szállt az áramlatokon, széles szárnyait kifeszítve. Szűkre húzott szemében tisztán látszott a sziporkázó vágy, mely felülkerekedett józan eszén. Mélán gondolkodva úszott a vadul változó ürességben. Threkerizzu nem létezett, csak bizonyos értelemben. Saját álmai szülték meg...
Fejvadászok végnapjai Lexa (2004.05.03)
A kölyök késett. Nem szeretem, ha késik. Igaz, sok mindent nem szeretek, de ennek megvan a konkrét oka. Legutoljára Cassy késett egy éve, ő is azért, mert valami alak fals melót adott. Különváltunk, és a katonák Cassyt találták meg előbb, majd meghívták az ülésre. Az összekötő még aznap éjjel meghalt, mint ahogy a kölyök apja is. Cassyvel együtt vitték az ülésre, így a kölyök az én nyakamon maradt, pedig Cassyvel sokkal jobban kijöttek.
Lidérctánc Kyol Halken (2004.04.30)
Kellemes napfény, hűsítő szellő, gyönyörűek ilyenkor a Bahamák. Igazán kijárt már nekem ez a kis nyaralás. Három éve nem voltam szabadságon, azóta, hogy szakítottam Jennyvel. Sokáig hiányzott, ezért menekültem a munkába, de már egyáltalán nem bánom, hogy így történt. Ez a lány itt, velem szemben, igazi bombázó..
A kert Borlay Márton (2004.04.29)
Feketéllő kertben barangolok naphosszat, keresve a kiutat, mely a jelenbe mutat. Elvesztem, mint a madár, ami követ árkon-bokron át, már nem bírom hallgatni álnok dalát. Csendesen suttogó szél kering a csavaros fák között, csillagok hajója ring az ég fölött. Tűnékeny látomásnak tetszik a táj, bíborló alkonnyal örökké vár. Áll itt az idő...
Vihar és kőszikla GiZmo (2004.04.28)
Csengetés. Lábak dobogása. Ajtó nyílása. Fürdőköpeny. Elkerekedett szemek.
- T-t-t-te mit ke-keresel itt? Hogy kerülsz i-ide?
- Szia, mókusom. Csak látni szerettelek volna. Régen volt nagyon. - Megnyerő mosoly. Makulátlan öltöny. Jólfésült haj. Divatos szemüveg. Vendég itt.
Vérnász Szemenkár Tamás (2004.04.27)
Hóhajúak lába mocskolja a lassan feledésbe merülő Cranta földjét. Vérük keveredik, s új eszmék hódítanak. Égbeszökő karcsú tornyok hirdetik Kyria nagyságát. A régi istenek feledésbe merülnek, egyesek szerint, a hódítók teremtői, s éltetői végeztek velük. Mások még reménykednek felbukkanásukban, s Cranta régi dicsőségének visszaállásában.
Isteni gondviselés Chomy (2004.04.26)
Fredrik Golian vagyok, Golianholm ura. Dalnok vagyok és legendák tudósa; karddal és bárddal szolgáló harcos, világjáró és kereskedő, s mindenekelőtt barátja és hű szolgája a tizenharmadik Corvick császárnak a Círan dinasztiából, élhessen soká az istenek kegyelméből.
Mester és a Szaki Szabó Csaba (2004.04.22)
A Mester és a Szaki az álmossággal küszködve álltak a Társaság kávé automatájánál. A Szaki elkeseredetten nyomkodta a forró csokis gombot.
- Miért nem ad löttyöt ez a szemét? – kérdésének nyomatékod adva megrugdosta a gépet.
- Azért, mert elromlott, és mivel a lötty ingyen van benne a Társaság, fikarcnyit sem törődik vele, ha pár napig nem jó.
Via versek Via (2004.04.21)
Hideg az éjjel süvít a szél,
A vándor végre nyugodni tér.
A megrakott máglya hidegen ég.
Nem melegít, csak halkan mesél.
Hajnalok párás, megfáradt árnyát,
Alkonyok tiszta, békés magányát,
Hajdani ifjúság tüzes világát
Suttogja el még, kihunyó parazsán.
Egy viharos éjjelen Borlay Márton (2004.04.20)
Egy viharos éjjelen lovaskocsi száguldott a Lénát és Fenort összekötő úton. A négy lovat nem rég cserélték le egy fogadónál, így gyorsabban száguldottak, mint a szél, mely üvöltve zúgott a két erdő közötti ösvényen, melyen haladtak. A kocsis még erősebb iramra ösztönözte az igavonókat az ostorával. Benn, a kocsiban beteg ura feküdt, akinek mihamarabb orvosra, netalán orvosokra volt szüksége.
A Fekete Vonat Kerezsi Béla (2004.04.19)
Hát ez jó volt, gondolta. Kár, hogy ilyen hamar vége. Szívesebben időzött volna még, de hát még igazán fiatal, és már annak is örült, hogy ennyi időre eljöhetett. Egy hétvége a Balatonon! És egyedül! Hihetetlen.
Szutykos kis motelban lakott, és már napfelkeltekor lement a tóhoz. Onnan pedig estig haza sem ment. Leginkább este szeretett úszni a tóban, amikor már alig-alig vannak a parton, a víz hideg, az égbolt csillagos, és látja a lábát a víz alatt, mert a tó már tisztult az egész napos roham
McDuff a lányát megölte (vers) SzóLó (2004.04.16)
McDuff a lányát megölte,
pedig jó lány volt ő nagyon,
Szeménél nem volt szebb semmi,
A hozománya egy vagyon.
McDuff hirig ember volt,
Ha a dühe lobbant, ütött,
Mert rábocsátott a vak ámok
Vérbő elméjére ködöt.
Vanitatum vanitas Sparrow (2004.04.15)
A páncélos lovag lassan poroszkált a füves síkságon – gyorsabb ügetésre nem is lett volna képes, hiszen hátasa így is alig bírta el a súlyát. A ló vékony, fehér szőrrel borított lábai minden lépésnél felkavarták a port, és néha egy-egy kavicsot rúgtak arrébb. A ritkás fű között néhány apró, kék harangvirág dalolta a tavaszt, de az állat sorra letaposta őket. Ló és lovasa egyaránt fáradt volt már – főleg a ló –, pedig az igazi kaland még jóval előttük állt.
A Főnix legendája Lipták László (2004.04.14)
Csak kevesen maradtunk, akik hisznek a legendákban.
Valamikor régen, tán évezredekkel ezelőtt, mikor a Főnix elhagyott bennünket, sokan tettek esküt arra, hogy küzdeni fognak. Küzdeni a dekadencia ellen, hogy lemoshassák a sötétség mocskát a civilizációnk romjairól.
Az ágy alatt Maurice (2004.04.09)
Mrs. Dawsont nem tanárnak teremtették. Avagy talán mégis de akkor legalább háromszáz évet késett a megteremtése. Szigorú kontyba fogott piszkosszürke haja, áttetsző, jéghideg kék szemei, mereven összepréselt ajkai és száraz papírzörgésre emlékeztető hangja bármelyik gyerekben (sőt, felnőttben is) azonnali utálatot váltott ki.
Valóság M.M.Simon (2004.04.08)
– Anya…
– Te vagy?
– Gyere…Had öleljelek meg!
A nő közelebb lép kezét széttárva, arcára meleg mosoly kúszik. A nő, aki az én anyám. Az anyám, aki meghalt.
Caedoni bordal (vers) Altemor Del Daitar (2004.04.07)
Csókot szájra, bort pohárba,
Vígadjon együtt pór, és nemes,
Ha otthon asszony sodrófája vár
cimborám, hát magadra vess.
Mert nem férfi, kit harsány hangú
Asszony parancsol haza,
Látom, papucsban érkeztél,
S otthon maradt a gatya.
Fényhozó Raon (2004.04.07)
Először mindenki csak kis dolgokkal kezdi. Nem kell mindjárt ajtóstul rontani a falnak, nem igaz? Nem kell hazudni, csak nem szükséges elmondani a teljes igazat. Egy kis titok csak feldobja a szürke hétköznapokat, nemde?
Hány sört ittál? Egyet. Nadehogy pohárral, üveggel avagy kartonnal… jól mondod, ez már részletkérdés. Érted, ugye? Persze, hogy érted. Nekem ne mondd, hogy te egyszer sem követted el. Pont velem akarod elhitetni? Jópofa vagy – bár értékelem a humorodat.
Hit a rácsok mögött Coyote (2004.04.06)
Archimond Patriárka egy összegöngyölt felszabadítási parancsot forgatott kezei között, miközben vörös bársonyszékén üldögélt az Apologeta városában lévő egyik kolostorban. Dísztelen, a kék árnyalataiból összeállított talárja meglebbent, ahogy gondoktól felhőzött homlokát végigsimította. Újra széthajtotta a pergament, majd a vaskos asztalon lévő gyertyák fényénél megint elolvasta.
Egy nyomozás naplója Peter Fenrirsson (2004.04.05)
Sosem felejtem el azt a házat. Tavasz volt, amikor először láttam. Úgy emlékszem, már a kőkerítés látványa formálni kezdte bennem a rettegést. Nem túl magas – gondoltam akkor. Ma már úgy fogalmaznék, hogy nem elég magas. Sokkal magasabbnak kéne lennie egy olyan kerítésnek, ami ilyesmit zár el a külvilágtól.
Johnny Kerezsi Béla (2004.04.02)
Szabálytalan ütemben kattogtak a billentyűk, a kisfiú keze ügyesen mozgott a betűk felett. Az írógépet a nagymamája ajándékozta neki a kilencedik születésnapjára, hogy mindig szép és rendes fogalmazásokat írjon angol órára. Azonkívül megsúgta kis unokájának, hogy a gép varázserővel bír, és valóra váltja majd minden álmát.
Verseim sime1 (2004.03.31)
Anyám ölébe futnék
S könnyezve kérdezném tőle:
-Anyám Hogy lehet íly remegve szeretni?
Hogy nem szaggatta szét szívedet..
Ez a rajongás,
Ahogy én szeretem
Két szívemből szakadt gyermekemet.
Időbank Szügyi Gábor (2004.03.31)
- Csak időt kérek, semmi mást! Annyi, de annyi dolgom van…!
- Jól hallottam, valaki időt kért?
- ??? Maga meg kicsoda és mit akar?
- Á, szóval Önnek kevés az ideje! Hallott már az Időbankról? Én az üzletkötőjük vagyok.
A tükrön túl Morthel (2004.03.30)
Mikor is volt? Nem emlékszem, de azt hiszem már nem is, számít. Eonok, vagy csak évek teltek el, az óta, mióta megszülettem, nem tudom. Egy ideje elvesztette számomra a valódi jelentését ez a szó: idő. Készakarva, vagy talán a véletlen folytán, nem áldott meg a teremtőm túl jó emlékezettel.
Könnyek, ha hullnak Moridin (2004.03.29)
Garl csendben suhant a sötét erdőben. Senki nem láthatta és nem hallhatta, hogy arra halad, tökéletesen álcázta magát. Ifjúkori éveiben mást se csinált egész nap, mint gyakorolta a lopakodást a fák és a bokrok közt, sziklákon, folyómedrekben. Ő volt mind közül a legjobb tanítvány. Mestere, az ősz hajú Berl szerint évek óta nem született olyan lopakodó, aki karnyújtásnyira meg tudott volna közelíteni egy őzet anélkül, hogy az állat akár csak megneszelte volna jelenlétét.
Felnőtté válni Edorn (2004.03.26)
Az ólomszürke fellegek nehézkesen vándorolnak dél felé. A betegesnek tetsző nap sugarai csak nagy ritkán éreznek magukban elég erőt, hogy áttörjenek a sűrű, nehéz függönyön, melyből nemsokára ezernyi apró mozdulatlanságba dermedt vízszellem fog aláhullani, hogy megpihenjék a földön egy időre. Majd a tavasz jöttére életre keljen, és a földbe beszivárogva éltet adjon gyermekeinek, akik sötétzöld ruhába, később ezernyi színben pompázó köntösbe öltöztetik a pusztákat.
Utolsó szörnyetegek Igaz Ember (2004.03.25)
A Hold fogyása alapján négy, esetleg öt nap telhetett el a bekattanásom óta. Legalábbis valami ilyesmi történhetett, ugyanis nincsenek emlékeim ebből az időből. Reméltem, hogy az őrjöngésem alatt nem öltem meg senkit a védők közül. Végül is miattuk maradtam itt.
Angyal (vers) Zeld (2004.03.24)
Az ajtó bezárult mögöttem,
Hamu kavarog körülöttem,
Lelkemig hasad csilingelő nevetése,
Gúnyos vigyorral arcán törik,
A hamis tükör szerteszéjjel.
Megtört, kábult léptek,
Elmémet ostromló kusza képek.
Versek Íjjász (2004.03.24)
Ma veled álmodtam,
s ugyanúgy láttalak,
mint akkor.
Kezedben kis csomag volt,
bájos mosollyal nyújtottad felém.
Mosott hajadon,
átfújt a szél,
a Nap illata érzett rajta.
Játszottunk,mint két
neveletlen gyerek,
ablakot nyitottunk
egymásnak a világra,
hittünk mindent,
ami kék,zöld és fehér volt.
Philoszophosz Rozsé (2004.03.23)
A zsebóra magányosan pihent; megbabonázva hallgatta saját, mágikusan monoton ketyegését. Félálomban számolgatta a másodperceket –ezt mindig is kellemes szórakozásnak találta. Szeme – azaz fedele – nyitva volt, így mindenki láthatta, hogy éppen mivel foglalkozik. Büszkén nyújtogatta három vékony, fekete végtagját, amelyek fáradhatatlanul rótták köreiket megszámlálhatatlan órák óta.
Kilencvenkilenc selyemkendő Horváth Sándor (2004.03.22)
Utolsó akkordom még a kocsma füstös levegőjében rezgett, amikor díszes lantomat az asztalra csaptam, ezzel megbontva a varázslatok tucatjaival tűzdelt előadásom által keltett harmóniát.
- Elregéltem hát a halált tagadó igaz történetét. Kérdezem én tőled, vénség, miért ne létezne ily csoda, mely az ember életét így megnyújtja? – Az izzó kandalló mellett ülő, negyvenes éveiben járó férfi úgy állt fel a székéről, mintha csak királya kérte volna erre. Minden mozdulata méltóságteljes volt, túl
A sárkányölő Horus (2004.03.19)
A keze nyirkosan szorult a kardja markolatára.
Szíve egyre hevesebben vert, ahogy fokozatosan közeledett a barlang felé, a fenevad otthonához. Még önmagának sem merte bevallani, mennyire félt, ám innen már nem hátrálhatott meg, hisz csak egy karnyújtásnyira volt a cél.
A talpig vasban, kékesen derengő karddal lassan, méltóságteljesen lépkedő lovag félelmetes látványt nyújtott.
Teher (vers) Szarvas Balazs (2004.03.18)
Összeroppanok a súly alatt
Atlasz terhét hordom én
Végtelen hajót velem huzattat
Rabszolgahajcsár a Volga mentén
Munkát végzek rettenetest
Sziszifusz mellettem eltörpül
A fal mi este emeltetett
Nekem reggelre összedül
A negyedik lakó Túrin (2004.03.17)
Döglök az ágyon, és már fél órája csak a neont bámulom. Hunyorítok, szélesebbre tárom a szemem, megint hunyorítok; pilláim milliméternyit rezzenek, mint a lepkeszárnyak, ahogy az egyenetlen, vibráló fény szemem alkalmazkodó készségét teszteli.
Örökké Gabez (2004.03.16)
A langyos déli szél lágyan simogatta mosolygós arcom, ahogy önfeledten ballagtam hazafelé az erdőben kanyargó ösvényen. Felettem a magas, széles törzsű fák zöld koronái lassan hajladoztak, ágaik és fényes leveleik szanaszét szórták a lemenőfélben lévő nap ezerszínű sugarait.
Lélekkufár Andrew Field (2004.03.15)
A pufók kis fickó hatalmasat nyekkent a földön, magával rántva egy kupa bort is a mellette álló asztalról. Minden arc a gyerek felé fordult, aki bizonnyal valamelyik tréfás kedvű kalandor kinyújtott lábában bukott el. A denír törpe, kinek félig teli kupája megszenvedte az esetet, méltatlankodva pattant fel, egyik kezével megragadta a kölyök haját, a másikkal pedig szinte a semmiből varázsolt elő egy éles kést.
Pán Orastes (2004.03.12)
Majdnem két évtizede nem jártam itthon, s anyám szülőföldjén, Nápolyban kerestem a kenyeremet, ott is laktam. Őt a háború sodorta Görögországba, azt remélte, hogy ott talán nyugalmasabb lesz az élete, de számításait keresztülhúzta a születésem. Apámat nem ismertem, anyám sem tudta a nevét - csak egy futó kaland volt a vész idején. Ahogy akkoriban sok nő, ő is ígéretet kapott egy katonától, hogy egyszer visszajön és elveszi feleségül. Persze ebből nem lett semmi.
Színjáték három felvonásban (vers) Gradvolt Endre 30Y (2004.03.11)
Ha elalszol este, egy kicsit meghalsz,
hogy másnap majd megint újraéld:
őszintén régóta nem kérdi senki meg
a hazugságaidról, hogy miért.
Mert idomulsz lassan az idomárodhoz,
a kamrába zárod el télire
a keveset, ami még maradtál,
hátha úgy nem látja senki se,
hogy lassan már felesleg mindegyik emlék.
Égi vándor Ayhmar (2004.03.10)
Hideg volt körülötte, és hideg volt ő maga is. Olyan sebességgel suhant, ami szinte hihetetlen egy parány ember számára, ő mégis lassúnak érezte, de nem berzenkedett miatta, már megszokta. Türelmesen rótta végtelennek tűnő útját az univerzumban immár évtízezredek óta, bár ennek nem volt tudatában. Kicsi volt azokhoz az óriásokhoz képest akik mellett elrepült, és akik cirógatva irányították új ösvényekre, mégis nagy volt, hiszen számtalan kisebb testvérével találkozott már.
A hősök útja Auroth (2004.03.09)
A sárban fekszem… Lélegezni próbálok, de vér és véres sár tör be tüdőmbe. Fuldoklok. Nem bírok mozdulni sem, minden izmom ég a fájdalomtól… Nem érem el a kardom. Csuklómra vasalt talpak nehezednek.
– Nézd a kölyköt – nevetett valaki a fejem felett. – Hősnek képzeli magát? Nem lett volna egyszerűbb, ha ideadja azt a redves pénzt?
Hanamacsi Raffy4 (2004.03.08)
Az úton hazafelé nem gondoltam semmire, csak néztem ki az ablakon: figyeltem az alattunk elsuhanó ipartelepeket és rizsföldeket, gyönyörködtem a tavaszi napsugárban. Egész életemben összesen kétszer ültem sinkazenen: egyszer, amikor tizennégy évesen eljöttem hazulról, és most, amikor tizenkét év távollét után visszatérek. Amíg általános iskolába jártam, sosem hagytam el a várost, utána pedig apám mindenhová repülővel vitetett.
A hajsza véget ér… Bloodskull (2004.03.05)
Hmm… különös a sors. Én hiszek a sorsban, mind úgy a végzetben is. Úgy érzem, saját végzetem most ért utol. Érzem a padló hidegét. Ez jó jel, mutatja, hogy még élek. Már ha lehet ezt életnek nevezni. Vérszopó vagyok. Évtizedek óta létezem eme testben, úgy hogy mások vérét szívom élhetésem céljából. Vagy mégsem azért?
Vihar Rozsee (2004.03.04)
Kegyetlen vihar ostromolja várost. Az eső hatalmas cseppekben hull alá, és kisebb folyókká gyűlik össze az utcákon. Késő este van. Az eső tompa morajlását csak néha töri meg egy-egy kóbor villám robaja. Régen még szerettem az efféle időjárást, de ma már képtelen vagyok élvezni. Nem nyugtat meg a monoton sistergés, amit az ablakhoz, betonhoz csapódó öngyilkos esőcseppek keltenek.
Nega-sztár Petrus (2004.03.03)
A műsorközlő hangja csak tompán, elmosódottan jutott el az öltözőkig, de a szpíker hangján már lehetett érezni a mesterkélt feszültséget és izgalmat. Idegesen megtörölte verejtékező homlokát a vállán keresztbe vetett törlőkendővel, aztán körülnézett. Ócska, zöld fémszekrények sorakoztak a fal mentén két oldalt, középen két összetolt fapaddal, melyek tompán csillogtak a mennyezeti neonlámpák fényében.
Az évtized meccse Eronar Diaras (2004.03.02)
Hideg, csontig hatoló hideg. Hiába a tömeg, hiába zsúfolódik össze ezernyi ember a nem is olyan apró peron körül, az ősz hidegét még együttes erővel sem bírják legyőzni. Pedig az állomás fedett, még tán fűtik is, illetve mindenki jól felkészülten több rétegnyi ruhával bugyolálta be magát. De legtöbbjüknek nincs pénze jófajta, márkás és legfőképpen speciális hővisszatartó és hőszabályozóval ellátott öltözékre.
A Jegy Eronar Diaras (2004.03.01)
Oleg épp a TV-t pakolta össze, miközben barátnője visító hangon kiabált vele.
- Nem viheted el a TV-t egy rohadt meccs miatt! Már elvitted a mikrót, meg mindent, amit csak el tudtál adni… Az összes megtakarított pénzed elment erre a rohadt meccsre! Mennyi kell még, hogy megvedd azt a rohadt jegyet?
A bérgyilkos Tiaro (2004.02.26)
Megkeseredtem?
Talán. Mondjuk úgy, hogy kijózanodtam. Régen még hittem a csodákban… Hittem a szabadságban, hittem, hogy a jövő megváltoztatható. Az olyan illúziókban, ahogy az ember ül a motoron, és hajt bele a semmibe. Ahogy a szél kimossa a fejéből az ostoba gondolatokat, hogy végre maga legyen.
Te Rorimack (2004.02.24)
Figyelj!
Van egy kis időd? Tényleg?
Nagyon jó, mert, tudod, van ez az izé, ez a dolog, amit már nagyon rég óta el szeretnék mondani neked...
Nem, nem, semmi titok, vagy vallomás, vagy ilyesmi. Csak hát tudod, vannak dolgok, amit az ember nem mondhat el csak úgy akárkinek. Nem mintha akármi is történne, hogyha kiderülne, csak hát tudod hogy van ez.
Dormitívum (vers) Arvion et Aenean (2004.02.20)
Ó nézd, mily' kék az ég!
Mint a nyugovó tenger olyan.
Színe sötétmélykék.
S rajta néhány szikra lobban,
melyek lidércfényüket lelkedbe adják,
benned a vágyat megragadják,
-létüket érted tagadják-
Sikítva égetik tüzük beléd!
A harmadik belenyugvás Darázs (2004.02.20)
Ott volt újra a zaj. Ez a hideg, metsző, függőleges zaj, amit már olyan jól ismert, s amit most mégis élesnek és fájdalmasnak érzett, mintha egyik napról a másikra elszokott volna tőle.
Üres koponyáján belül tompán és nyilallóan forgott. Mintha egy méhkas ébredt volna fel benne. Egymás utáni spirálvonalban egyre csak erősödött, és belülről dobolt, hamis és fülsértő vibrálásra kényszerítve teste biztos ritmusában a gerincoszlopát.
ADAM Szalók Dániel (2004.02.19)
A lift egy csilingeléssel megállt a CreaTech székház 235. emeletén. Két alak szállt ki belőle, egyik furcsább volt, mint a másik. A kevésbé szokatlan kinézetű ember volt, külsőre talán húsznak nézhetett ki: egy átlagos fiatalembernek, aki valószínűleg valamilyen híres vagy éppen teljesen átlagos egyetem padjait koptatja, ahogyan az már a XXI. század végén megszokott volt.
Kavicsok Horus (2004.02.18)
Biztosan te is észrevetted már.
Amikor olyasvalakire gondolsz, akit nagyon kedvelsz, egy pillanatra halvány mosoly jelenik meg az arcodon. Néha csak legbelül, de mégis, ott van. Elég, ha csak eszedbe jut, és máris jókedved támad.
Ezek azok a dolgok, melyekről ugyan nem beszélünk, ám mindannyian ismerjük őket. Olyan, akár a levegő.
Ars moriendi Orastes (2004.02.17)
Kathie sosem gondolta, hogy valami ennyire élethű is lehet, mint az a metszet, amit éppen megigézve nézett. A Halált ábrázolta, amint éppen kaszájával arat a pestis sújtotta nagyvárosban, az emberek pedig félrehúzódnak előle, és menekülnek. Nagyon megfogta a kiállítás, bár nem számított rá, hogy ilyen nagy hatással lehet rá néhány műremek.
A zsákos ember Uray Hunor (2004.02.16)
-…Ha tényleg nem tudod elmondani, írd le egy papírra, és olvasgasd magadban. Persze ez csak átmeneti megoldás, előbb-utóbb meg kell gyónnod. Nem lenne szabad így elengednem téged... Imádkozni fogok érted - azzal a fejemre tette a kezét, és olyan imát kezdett mormolni, amit utoljára a keresztelőmön hallhattam…
Csapongó képzelet. lenienn (2004.02.13)
Mostanában későn kelek fel. Olyan későn, hogy néha nem is látom a napot. Nehéz, mélyre lehúzó álmaim vannak. Nem könnyű csak úgy otthagyni őket. Az ébredés hidege erős rúgásokkal terel vissza valahová – ahová talán nem is akarok menni. Van úgy, hogy sokáig tétovázom az álom és az ébrenlét peremén, nem tudom eldönteni, merre induljak.
Az ítélet Oberon Kramanov (2004.02.12)
Hűvös őszi szél rázza a rozsdás vaslapokat, többé-kevésbé elrohadt oszlopokat, tartófalakat. A gyárudvar már legalább egy évtizede áll hasonló állapotban. Mindenen látszik az idő és a romlás nyoma. Kihalt minden, csak beton és roncsok mindenütt. Azaz nem teljesen. Kisebb csoport áll egy betonkáva körül. Beszélgetés foszlányait hozza felőlük a szél.
A harcos Tiaro (2004.02.11)
A lény magányosan üldögélt egy fagyos szikladarabon. Ez így persze nem fedte a valóságot: mivel nem akarta, jelenleg nem rendelkezett testtel, amivel ülhetett volna, mégis azt tette valamilyen formában. Élvezte az igazi téli csendéletet maga körül: a fölé magasodó hegycsúcsokat vastagon fedte az érintetlen, friss fehér hó, komor méltóságuk most valahogy még fenségesebb ruhát öltött.
…és csontujjak pengetik a húrokat… Jaegar (2004.02.10)
(Darton misztériumjáték) Színésztársaim, és Direktor Uram!
Azért is indultam útnak, hogy színházunkat más földekről származó színművekkel is gazdagítsam közönségünk örömére. Híven feladatomhoz, fáradhatatlanul gyűjtöm és lejegyzem a látott műveket, bárha egy szekéren adják is elő, vagy hatalmas kőszínházban.
Csapdában Ladycrow (2004.02.09)
- Üdvözöljük Önöket – recsegte a géphang. – Önök, mint ezzel nyilván tisztában vannak, abnormális létezők. A társadalom igazi ellenségei, s mint ilyenek, kiiktatandók. Kérem, ne próbálkozzanak semmi őrültséggel.
A négy alak csendesen fészkelődött. A helyiséget természetellenes, vakító neonfény töltötte be, így csak hunyorogva tudták kivenni a termet, ahova ki tudja, hogyan kerültek. Nem szóltak egy szót sem, tudták jól, a szócséplés felesleges volna.
A fogadó Pomona (2004.02.05)
A fogadó a városba (nevezzük inkább településnek) vezető út mentén árválkodott, és minden porcikájában – legalábbis látszólag – kielégítette bármilyen utazó igényeit. Kellően félreeső volt ahhoz, hogy magához vonzza az úton érkező vándorokat, akik leggyakrabban fekete köpenyt és az arcukba húzott csuklyát viseltek, és olyan légkört árasztottak, ami nyilvánvalóan sötét múltra utalt.
Egyszer, ha majd eltemetnek… Lich (2004.02.04)
Egyszer, ha majd eltemetnek, visszajövök.
Sötét árnyként fogok kiszállni hideg koporsómból, keresztültúrom magam a mázsányi földkupacon, amit talán nem is olyan rég lapátoltak rám az erre szerződtetett unott pofájú munkások. Bezzeg most hogy kihullna a cigaretta azokból a pofákból.
Ghetto Buster Raffy4 (2004.02.03)
Turnfelt minden délelőtt tizenegykor tartott egy negyed órás kávészünetet, előballagott a ház mögötti műhelyből, elment a szomszéd sarokig az éjjel-nappaliba, odaadta a lassan átláthatatlan falú üvegpoharát; aztán a kávéval együtt visszament a ház elé, a lépcsőre ült és elkortyolgatta a híg, keserű löttyöt.
A kert Halken Kyol (2004.02.02)
A kert, mint az év bármelyik napján, most is virágba borulva hízelgett szeretett lakójának, Geának. A szépséges nőnek, kinek akarata és dolgos kezei által életet kaphatott. Ez volt a paradicsom, amely a kietlen pusztaság zord vidékén az életet jelentette. Boldogság és nyugalom járta át a völgynek ezt az eldugott zugát. Tökéletesnek próbálták teremteni, mégis hiányzott valami. Valami nem volt teljes a békében és a szépségben, amit a csodás fák és virágok nyújthattak.
Tehén-mese (vers) Gradvolt Endre 30Y (2004.02.02)
Egy egyszeri tehén egy szimpla réten
a fűbe harapott, és azt hiszem,
hogy mit jelent átvitt értelmében
így ez a mondat, azt senki sem
mondta meg neki, mert balga bájjal
tovább evett, hogy hízhasson még,
és jó kövér legyen, ha levágják majd.
Bezárva köreinkbe Lac (2004.01.30)
- Miben segíthetek?
- Bemehetek?
Határozott hangok az esőcseppek között. A villa díszes bejáratával csak egy a baj: alig fedett. Nem mintha sokáig szoktak volna álldogálni előtte ilyen időben.
- Láthatnám a meghívóját, Uram? Tudja, ez egy zártkörű bál...
A Szerelem gyermekei Vaszilij (2004.01.29)
Az éjszaka mogorván, könyörtelenül lepte el a várost. Követe, a szürkület épphogy átszaladt az esőáztatta utak és házak felett, hogy átadja urának a hatalmat, egészen a hajnal beköszöntéig. A sötétben négy alak mosolygott egymásra a város peremén, aztán kart karba öltve elindultak befelé, szemeikkel prédára lesve. Senki sem látta őket, senki sem hallotta lépteik neszét, de akik mellett elhaladtak, furcsán, fázósan összeborzongtak, és akaratlanul is körbenéztek a csendes utcákon, hogy megbizonyo
A fészek Ligetvári Gábor (2004.01.28)
Georg beszállt a liftbe, odabiccentett a bent álló öltönyös férfinek és az egyenruhás pilótának, majd megnyomta a hetedik szint gombját. Az ajtók lassan zárultak. Georgot idegesítette a kimért mozgás, amivel az egész telep működött. A felvonók lassan álltak meg, lassan nyíltak ki és lassan szakadtak le.
A harcos halála Dixie (2004.01.26)
Holnap, azt hiszem, meghalok, és ez keserűséggel tölt el. Bár soha nem gondoltam volna, de az elmúlt évek folyamán lassan több lettem, mint egyszerű katona; igazi harcossá váltam. Hogy mi indított el ezen az úton, arra már nem is gondolok, csak mikor így elmerengek. Előző életem távoli álomnak tűnik csupán, valószerűtlennek, akár az egyszarvú futása, mit egyszer a tavaszi erdőben láttam.
Messzehíd / Kódex-lista Novella Szabó Jenő (2004.01.23)
Egyes bolondok úgy tartják, hogy mindenkinek van küldetése az életben, ami nélkül nem lehet boldog. Más bolondoknak az a meggyőződése, hogy a legfontosabb cél a világ megismerése. A methawa tanítások szerint élt valahol egy ember, aki születésétől egy küldetésnek élt, de a boldogságot csak hírből ismerte.
Vadászbaleset vinston (2004.01.22)
Bár az új feladat rutinmunkának ígérkezett, Geriodnak mégis elszorult a torka, amikor egy éles balkanyar után előbukkantak a város első házai. Gyűlölte ezt a helyet, és az érzést, ami a láttára mindig elfogta, de ez az önkéntelen reakció éppúgy együtt járt a neki kiutalt testtel, mint a törékeny, meszes váz és az azt körülfogó ványadt puha szövetek.
A Város Invictus Diarden (2004.01.21)
A Város halhatatlanságát nem célom megkérdőjelezni, így nem is teszem, ám az ott élő családok némelyikének hagyományi fölöttébb túlvilágiak, s mint ilyen, az én családomnak is megvannak a maga Ünnepei. Minden utódnak a Városban eleget kell tennie Ősei kívánalmainak, ha meg akarja kapni családja örökségét. Elérkezett az idő az én örökségem beteljesítésére. Nem késlekedtem hát.
Silvermoon versek Nagy Nikoletta Anna (2004.01.20)
Kivégzem a sok szót, mind, amiket neked írtam,
Kivégzem az érzést is, szabadulni akarván.
És múlnak a percek, csend remeg ágaikon…
Mert azt hiszem én, hogy könnyű feledni, de nem.
Itt ülsz a szívemben, a nagy vörös éren,
És dobbansz százezer érre szakadva.
Vadon nadire (2004.01.19)
A hegygerincről letekintve olyan volt a völgy, mint máskor. A lenyugvó Nap sugarai vörösre festették a lent elterülő ködöt. A fák koronái szigetekként emelkedtek ki, törzsüket sejtelmes homály takarta. A sötétség előkúszott rejtekéből, elfoglalta az ormokkal körbezárt katlant, és a rőt párát előbb lilává, majd sötétszürkévé fakította. A lánynak indulnia kellett, ha el akarta érni a Forrásokat, még a teljes sötétség előtt.
A mellékszereplő álma (vers) Gradvolt Endre 30Y (2004.01.16)
Egy átlagos férfi egy színdarabban
(nevezzük X-nek, hogy legyen neve),
színpadra lép egy felvonásban,
és eljátssza azt, hogy van élete.
Aprócska szerep, de X lel ebben
drámai éllel megfestett jellemet,
mert felvonás közben a függöny lelebben,
és emlékszem jól, ez egy jelenet,
amiben hazamegy, egy panellakásba,
és otthon is eljátssza azt, hogy él:
számlákat fizet, dolgozik naponta,
töpreng a múlton meg jövőt remél,
Rémesék #2 Petruz (2004.01.15)
A férfi a tükör előtt ült és sminkelte magát. Ez hozzátartozott a mindennapi életéhez, hiszen művész volt. Hamarosan eljön az idő, amikor a színpadra kell lépnie, hogy bemutassa tudományát.
Nem azzal törődött. A kisujjában volt az egész. Valami másra gondolt. Pontosabban, valaki másra.
Szellem a palackban Zalka Csenge (2004.01.14)
A lámpást egy kicsi, piszkos, eldugott boltocskában vettem. Tulajdonképpen véletlenül tévedtem oda – az ember ilyen eldugott helyekre csakis véletlenül tévedhet, mert akarattal sohasem találna oda. Bár elgondolkodtató az utóbbi események tükrében, hogy valóban a véletlen vezérli-e a lépteit. De ezt megítélni nem én fogom.
Halucinogén beteljesedés (vers) Slezák Diána (2004.01.13)
És villamosok élénksárga szennye metéli el
hajnali takarónk fáradt magányát,
szürke függöny-karokkal kibontva
téged belőlem,
átszőve testeden törthomály szárnyát,
önző mohóság táplálta karmait.
Ma is hagyom, hogy elszakítson
és szirmokra zúzzon szét,
épp csak hogy itt felejtse
lényed idősíkokon átszaggatott
és idementett
kávéizét
és illatát.
A szép és a szörnyeteg sws (2004.01.12)
A Torzszülött még csak pár napja volt velük, de már volt vele baj elég. Lyria arra a balul sikerült ereklyeszerző akcióra gondolt, ami Urh városában Unok király palotájában zajlott. A kalandornő két társával, Gorax-szal és Bel-lel tört be a palotába. A kincseskamráig egészen simán is ment a dolog. Ott aztán a kétbalkezes Bel aktivizálta az egyetlen csapdát, ami védte a kamrát. A palota rázkódni és inogni kezdett, a fáklyák kiborultak tartójukból, meggyújtva a faliszőnyegeket. Elharapózott a tűz
A vásár Rozmaring Péter (2004.01.09)
Még zsengelegény koromban esett meg velem a következő történet.
Nagyapámmal vásárba indultunk. Ez nagy esemény volt nálunk, pláne nékem, akit három vásárba, ha elvittek. No, de csak, azért láttam csak ily kevésszer, mert a vásárt harmadik faluban rendezték, és csak gyalogosan mehettünk. Odáig téblábolni pediglen nem ötéveseknek való.
Semmiből szakítva (vers) Slezák Diána (2004.01.07)
A hófátyol szárnyak tollcsonkjait
szürke habbá törte az ébredés.
Szálkákig szakadva mostam mozdulatlanná
a belső napok súlytalanul keringő holdjait,
mégsem olvadt nyugalommá
ez a szerzett szédülés.
Végzetté szabta magát érthetetlen
sorsvonalamon a fénytelenség táplálta
szomjúság, és bár ártatlanok még
a gézbilincsek,
öltözhet időtlenül is, selymes bíborba
ez a megszokott nyomorúság.
Rémesék Petruz (2004.01.06)
Thomas White mindent kitervelt. Rávette a feleségét, hogy kössenek nagy összegű életbiztosítást mindkettőjükre, elvégre benne voltak már a korban és eléggé szűkösen éltek. Így, ha valamelyikük meghal, a másiknak elég pénzt tud biztosítani a megélhetésre. Ezen felül rendszeresen lottóztak is, de sohasem nyertek.
Thomas White megölte a feleségét. A falu határában emelkedő sziklafalról a tengerbe lökte.
Amit Isten egybe kötött… Jámbor Attila (2004.01.05)
Az álom birodalmában szinte minden lélek csak alattvaló. Éjjelente remegve lesik az ismeretlen király akaratát, aki mintha csak szeszélye szerint szórná szét történeteit a trónusa elé járulók között. A kiszámíthatatlanság, a káosz azonban csak látszat. A birodalom ura, kinek valódi arcát vigyorgó - vagy talán vicsorgó - aranymaszk rejti, jól tudja, kinek mi a járandósága. Sőt, néha másoktól tanácsot is elfogad. Néhány léleknek megadatik a megtiszteltetés, hogy a trón mellé álljon, és óhaját az
A Sors útjai Virág Attila (2004.01.02)
Ezüst fénypászmák szűrődtek be. Selymes fényük sejtelmes homályt gyújtott a nehéz bársonyfüggönyök mögötti szobában. Hideg fénnyel izzott fel egy kecses ívű ruhásszekrény lófejet ábrázoló bronz fogantyúja. Átellenben egy alacsony ágy terpeszkedett, elfoglalva a helyiség majd harmadát. Rajta hófehér, csipkeveretes szélű, tisztaságszagú ágynemű gyűrődött hegyeket-völgyeket idéző ráncokba. Az ezüst hold sugarainak fény-árnyék játéka kitágította a képzelet határait.
Angyalszárnyak sws (2004.01.01)
Váratlanul jelentek meg.
És az egész kolónia megvadult.
Egyik reggel különös dologra ébredtek a település lakói. Ifjak keltek fel rémülten, ijedezve, kíváncsian és örömtelien. Asszonyok, anyák futottak ki a házakból, hogy elkiáltsák aggodalmukat és büszkeségüket. Lányok, nővérek tapogatták hitetlenkedve bátyjuk, testvérük vállát, öreg bölcsek ingatták a fejüket.
Szemében holt fénysugár… Virág Attila (2003.12.31)
Sötétség. Éjszakai sötétség mindenütt.
A Shirez alatti kazamaták nedvesek, dohosak, mi több bűzösek voltak, de mindenekelőtt sötétek. Ám ezek a tények még csak megtorpanásra sem késztették a három férfit.
Az élen haladó tolvaj – a Tetováltak alvilági klánjának feltörekvő tagja – kis túlzással ebben a labirintusszerű járatrendszerben élte egyáltalán nem irigylésre-méltó életét.
Az `orr` rejtély Torma Gábor (2003.12.30)
Gondolkoztam, hogy gondolkozom. Vagy mégsem?! Ha nem gondolkozom, nem is vagyok? Vagy mégis?! A fene sem érti ezeket a filozófusokat, de nem is erről akartam csevegni. Mindig a kezdéssel vagyok a legnagyobb bajban, szerintem az-az egészben a legnehezebb. Kezdhetném ugye úgy, hogy „Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy…” Persze, ha ez mese lenne…
Szilánk Nagy Krisztián (2003.12.29)
Úgy érzem jobb, ha naplót vezetek. Tudom, nagyon hasznos lesz ez a jegyzet később, mikor visszatér a memóriám. A nevemre, koromra és a lakhelyemre egyáltalán nem emlékszem. Az biztos, hogy a nemem férfi, de ez sem a múlt foszlányainak köszönthető. Azt sem tudom, pontosan hol vagyok, úgy vélem, valamiféle szanatóriumban.
A nevekről szóló tanítás sws (2003.12.25)
Ott ültem a vén boszorka kunyhójában, háromnapi járóföldre minden emberi településtől, és a fortyogó üst bugyborékolása közben az anyó zsörtölődését hallgattam.
- Az emberek egyszerűen már elfelejtették, mire szolgál a NÉV - prüszkölt Jada anyó.- Nem a nevén neveznek valakit, hanem csak azt mondják "hé te!". Marynek hívják a lányt, az anyját, és akkor most ki a Mary? Az anya, a lánya? Ez olyan mintha barnahajúként szólítanának. De ötszáz vagy több barnahajú közt honnan tudnád, hogy téged hívna
Megint karácsony Edem (2003.12.24)
Régen mindig imádtam a karácsonyokat. Amikor kisgyerek voltam. Nemcsak az ajándékok miatt – bár gyermekfejjel főként ez volt, amit felfogtam az egészből -, hanem a várakozással teli izgalomért, ami körüllengte az ünnepet.
December beköszöntével minden megváltozott. Lehullott a fehér hó, rövidültek a nappalok. Mindenki boldogan kezdte a visszaszámlálást, mely minden múló nappal egyre közelebbinek mutatta a karácsonyt.
Gyermekek a kút mélyén (versek) ellike (2003.12.23)
Gyermekek a kút mélyén
Hazugság a lét,
de hogy miért?
A hallgatásért.
Erőre kapok, álmodozok
s belül egyre csak születnek a gondolatok:
derű, kín, remény
sosemlátott cselekmény.
Az átkozott világ mégis
pengét szegez torkomnak:
gondolatid pusztuljanak!
Harlequin, a szomorú bohóc. Gáspár Gábor (2003.12.22)
Lépteim visszhangzanak a hatalmas vasszerkezeten, a hideg tél eleji szél az arcomba vág. Megszédülök, hirtelen kívülről látom magam.
Tizennyolc-húsz év körüli igen vékony fiú, testalkatának tűszerűségét még jobban kiemelő fekete ruhában, lapockáig érő vörös-fekete haj, zöldes-barna szemek, lágy – szinte már nőies – vonások. Hatalmas a telihold ma éjjel, szinte szembántó erővel tükrözi vissza nagy testvérének fényét. Elmosolyodok, ha arra gondolok, milyen groteszkül is festhetek
Expedíció a Vörös Bolygóra Villányi Dániel (2003.12.19)
Mint az űrben eltöltött hosszú utam során annyiszor, most is az ablak előtt lebegtem. Hát igen, vannak dolgok, amelyeket sohasem lehet megunni. Ilyen például a világűr rejtelmes mélységeiben való gyönyörködés is.
A súlytalanság viszont nem nagy szám, hamar megszokja az ember. Habár az első napokban (a kezdeti fejfájás és hányinger után) én is élveztem: ide-oda röpdöstem az űrhajómban, lebegő vízcseppeket ittam, és a minden egyes étkezésem során előadott akrobata mutatványommal még az irányítót
Angyali érintés Horus (2003.12.18)
Olyan volt, akár egy látomás.
Mintha a semmiből lépett volna elő. Sejtelmesen lengte körbe testét az ablakon beragyogó hold sápadt fénye.
Vágyakozó tekintettel, szinte megigézetten bámulta a lányt. Egy angyal, más nem lehet.
Amint beléptek az ajtón, azonnal egymásnak estek. A férfi mohón borította el csókokkal a lány testét, az ajkaik remegve egybe tapadtak.
Alma Mudri István (2003.12.17)
Lucy kezébe vette az almát.
Gyönyörű, mélyvörös héja bőrként feszült lédús húsára.
Tökéletes –gondolta – akárcsak én. Ma mindennek tökéletesnek kell lennie.
Szájához emelte a gyümölcsöt, és hibátlan, hófehér fogai gyengéd kegyetlenséggel martak bele a zamatos étekbe.
Egy lovecraft-i karácsony Pete Sears (2003.12.16)
Napló bejegyzés: Dec. 2.
Hosszú távollét után végre hazatértem. Úgy tû;nik mintha, az idõ; messze elkerülte volna Arkham városát. Persze megjelentek az utcákon a korunkra oly' jellemzõ; mobiltelefonok, de a szerszámbolt körül üldögélõ; öregfiú mintha ugyanaz a férfi volna, aki fiatal éveimben ült ott. Oly' sok idõ;t töltöttem a világ távoli sarkaiban, hogy saját gyermekkorom színhelye olyan különösnek és szokatlannak tû;nik számomra, mint azok a Yoruba törzsi
Találkozás Nera (2003.12.15)
Meleg nyári éjszaka volt, a városrész szinte kihaltnak tűnt. Szinte senki nem merészkedett már ilyenkor az utcára. Pedig nappal a hatalmas tömeg ricsajában az ember szinte a saját hangját se hallotta. Most néma csend volt. Akinek mégis valami annyira fontos dolga akadt, hogy kijött az utcára ebben a veszélyes időszakban, megpróbált teljesen hangtalanul járni, szinte még a lélegzetét is visszafojtani, nehogy bármi zajt keltsen.
Bűn és bűnhődés Morthel (2003.12.12)
- 7 – es cella. Mi a bűne? – kérdezte.
- Há’ a van e paár néki. –válaszolta akadémia tisztasággal a porkoláb.
Előbbi, tisztségének, teljes súlyával kérdezett, utóbbi nemtörődömségének teljes mivoltával válaszolt.
- Na, úgy mégis?! Azt, hogy „há’ a van e paár” – ismételte hangjában leplezetlen gúnnyal a tíznagy - nem írhatom a lajstromba. Vagy szerinted, ez lenne a helyénvaló? Nyalka! – a nevet a végén olyan hangerővel és hangsúllyal ejtve
Halotti beszéd (versek) Varga Gábor (2003.12.11)
Halotti beszéd
Nem tudom, mit mondjak...
Itthagyott.
Helyettünk más helyet választott.
Bizonytalan kép felé futott...
Elhagyta ezt a világot.
Nem õ; akarta,
a sorsd hozta így.
S kû;zdve a vak világot,
Vesztve hagyott itt.
Hercegnő: hazudtam Raffy4 (2003.12.10)
- Beng? – kérdeztem.
- Ahogy mondja. – felelte, és akkorát vágott a tarkómra, hogy ott helyben elájultam.
Egy masszív fűtőtesthez bilincselt kézzel a világ merőben másmilyennek tűnik. A bútorok sokkal nagyobbnak látszanak innen, a padlóról nézve; a parketta is sokkal keményebbnek érződik a bordáim alatt – mégis, a legnagyobb különbséget belül észlelem.
Az íj lelke Lyd (2003.12.09)
Lassan minden elmúlik. Eltűnik a tavasz, a nyár, az ősz, a tél, s velük távozom én is az életből. Hogy miért? Mert ez az élet rendje. És az elmúlás mindig valami újnak a kezdete: a régi legelőről az újra vándorolunk; ha megöregszik a harcos, egy fiatal veszi át a helyét…
Ami nem öl meg erősebbé tesz sarics (2003.12.08)
Ami nem öl meg erősebbé tesz – gondolta az első ütések után. A két vallató pár másodpercre abbahagyta az ütlegelést. Valami susmogást, vagy halk párbeszédet hallott, aztán felhangosították azt az idegtépő zenét. Talán összesúgtak azok a férgek? Próbálta a hangok irányába nézni, de csak nagyon tompa körvonalakat látott a bekötött szemén keresztül. Talán ketten vagy hárman lehetnek. Két oldalról kapja az ütéseket, de valaki folyton dumál hozzá...
Versek Monka (2003.12.05)
Égasszony, emeld fel a fejed, nyisd ki könnyes szemed,
Bánatod felhõ;je mögül vesd rám tekinteted.
Nekem is fáj, ha sírsz, de könnyed éltetõ;:
Ujjong és él a föld, ha lehull egy csepp esõ;.
A galamb TimeRobber (2003.12.04)
Versain szédült, és alig tudta tartani magát a nyeregben. Lova botladozott, mégis vágtában közeledett az állomás felé. Versain gondoskodott róla, hogy ne lassítson.
Az állat kétszáz méterrel az állomás előtt esett össze. Versain gyakorlottan ugrott le róla, és futva tette meg az út maradékát. Megrángatta az ajtót, mire rájött, hogy kopogtató is van. A férfi megszokhatta már a félholt látogatókat. Segített neki az ágyhoz tántorogni, és a kúthoz indult vízért.
A vér íze a számban Kámán Gábor (2003.12.03)
A vér íze a számban.
A törött fogak fájdalma, ahogy az állkapcsomba nyilall.
A nyúlós feketeség lassan szétoszlik, helyébe zúgás és fájdalom tolakszik.
Érzések (fájdalom), ízek (vér), szagok (benzin).
Kinyitnám a szemem, de csak az egyiket sikerül. A másik szemhéjamat valami szinte odaragasztja a szememre. Még túl kábult vagyok, hogy odanyúljak (a kezemet sem érzem). Krákognék, hogy száműzzem a számból ezt a... sós ízű ragacsot (a vérem), de helyette csak a hányingerrel kell megküzde
Színtelenül Uray Hunor (2003.12.02)
A kabátomba temetkezve ébredtem fel egy koszos vonat még koszosabb fülkéjében. Dohos, füstös szag vett körül jelezve, mikor takarítottak utoljára. Miközben megigazítottam magamon a ruhát, hallottam, ahogy két öregasszony összesúg mellettem. Mindezt olyan hangosan tették, mintha úgy hitték volna, érdekel egy percig is, mit gondolnak rólam. Tény, hogy nem voltam jó bőrben. Előző éjjel egy percet sem aludtam, hiszen a hírt éppen lefekvéshez készülődve kaptam. Meghalt a szerelmem.
Shielar története Rébeli Szabó Ferenc (2003.12.01)
Ki tudja mennyi idő telt el azóta, hogy a kontinens felett ismét három hold ragyogott. Nesiree vörös holdja, Amhe Ramun kék holdja, és a Shien Laana, az ezüst hold.
Hárman üldögéltek halkan adomázva, nagy szüneteket hagyva közben a lar-dori Hajnali Fűz fogadó egyik asztalánál. Egyikük a félkarú fogadós volt, Arvien, a shadoni, aki ritkán ült ki a vendégek közé, és akinek korát csak a nagyon merész és már ittas vendégek merték csak feszegetni… vajmi kevés sikerrel és példa nélkül kizáróla
Álmok Syttha (2003.11.28)
Ezüst virágok. Ezüst virágok nyílnak ott. Soha nem láttam, soha nem mertem odamenni, de az utazók mesélik, hogy ha feljön a nyári hold, a kis erdei tisztáson ezernyi szirmon ragyog fel a fénye.
Fehéren és vörösön. Hiszen nem csak ezüstszín virágok nőnek ott, hanem vérszínűek is. Különös hely lehet – bár már akkor annak tűnt; soha nem fogom elfelejteni azt a hideg borzongást, ami végigfutott a gerincemen, amikor először jártam ott. Igaz, nem vagyok próféta – hiszem, hogy a jövőbelátá
Vegyes versek Kyrill en-Davar (2003.11.27)
Őszi séta
Csukódik az ajtó, néma az éj,
Macskajaj víg zsivaja bentre szakad,
megnyugvást ivótól miért remél?
lépte komor zaja választalan marad.
Ásít csak mellette a Kis Liget,
Part rejtő kövére csak sós permet tapad,
a szerelmet beűzte a hideg,
az enyészet hava minden jót megtagad.
Kórterem Povi (2003.11.27)
Idegen, mégis ismerős helyen vagyok. A padlót szürke, kopott járólap, a falakat gennyzöld csempék borítják. Orromban fertőtlenítőszer és emberi vizelet szaga. Pizsama, fürdő köntös és olcsó habszivacs papucs van rajtam. Mint ha egy kórház folyosóján állnék. A folyosó végén fehér ajtó, rajta fém betűkkel kirakott felirat áll: Kórterem. Magam mögé nézek: a folyosó a végtelenbe nyúlik. Valahova távoznom kell ebből a lidércnyomásból: elindulok hát az ajtó felé. Kezem a kopott alumínium kilincsre tes
Megsemmisülés Forvith József (2003.11.25)
A Zeppelin Platz romokba dőlt épületgigászait fekete eső áztatta, amikor átosontak köztük. A napfelkelte épp csak sejleni látszott a város felett kavargó koromfelhőkön át.
Vaszilij csőre töltött nagannal szaladt a jakutföldi Manti nyomában. A szibériai vadembert viselte meg legkevésbé a háború, vagy legalábbis nem látszott rajta. Ördögi ügyességgel kerülte ki a német barikádokat és géppuskafészkeket, puskát csak a legritkább esetben használt, inkább hátulról tőrével szúrta tarkón, aki az útjáb
Kötelesség Ligetvári Gábor (2003.11.24)
Michel Draboin rozzant, kopott Fordja beparkolt a csinos, előkelő szálloda elé. A felügyelő kiszállt, leállította a motort és lezárta a kocsit. Egy vörös posztóruhás boy ugrott elé:
- Elnézést uram, ide nem jöhet be. Rendőrségi terület.
Valóban, a háta mögött a fotocellás ajtóban egyenruhás alakok álldogáltak. Michel elővette igazolványát, majd eltolta útjából a fiút. Végigsétált a vörös szőnyegen, biccentett a járőrök felé. Az egyik a liftekhez kísérte.
Ütközet Endrosz (2003.11.21)
A Kikuyu jellegzetes szirombűze lepte el a pilótafülke maradványait, elnyomva még a robbanólövedékek nyomainak, füstjének egyébként penetráns jelenlétét is. Jerome utálta a virágokat, majdnem elhányta magát. Szerencséje volt, hogy a sorozat a feje fölött csapódott be, ledarálva legszentebb kuckója felsőfelét, mert így az élete megmaradt. A gépe viszont szenzorok nélkül gyakorlatilag harcképtelen...
Ungoliant (vers) Abacs (2003.11.20)
Barlang teste sötétség,
Ott bújik egy ős rémség.
Ott rejtőzik, ólálkodik,
Századokig szunnyadozik.
Sötét csendben nincs nyugalma,
Századonként felzavarja
Csak egy lépés, csak egy szó.
Ébred már a benn alvó!
Lopakodik, ólálkodik,
Maró éhség falatozik:
„Enni kell, mert lenni kell,
Felfal a kín, nem hagy el!“
Majd hálót sző, hisz étket akar,
Fut a fény, ha élni akar!
A vadász és a préda Gab (2003.11.19)
Az órára ébredtem, mint minden nap, ma is pontban este nyolckor, így sötétedés után.
Felkeltem, és kinyújtóztattam elgémberedett végtagjaimat. Apró kis lyukban laktam, nem ment olyan fényesen, mint régen, nem mosolygott rám Fortuna mostanában. Felvettem a melegítőmet, és felmentem a tetőre a csillagfénybe. Felfelé tartva a falak ugyanolyan málón, vakolatot hullatva bámultak vissza rám, mint előző nap. Utáltam a mostani lakásom, ennél még a csatorna is jobb lehet talán.
Lenn délen édes éjen Stöki (2003.11.18)
Job ismét leszakított egy kövér fürtöt az akácfáról. Lecsipegette a szárról a virágfejeket, összefogta és a lány ajkához érintette őket. Esther gurgulázó kacagással fogadta a csöppnyi nektár édes ízét. A haszontalan szirmokat játékosan Jobra köpte, mire a fiú azonnal csiklandozni kezdte kedvesét. Esther sikongatva ugrott le az alsó ágról, és elszaladt a tűz felé.
Különös Ízek Povi (2003.11.17)
Csipog a telefonom. Kellemetlen, undorító hangon csipog. Ez azt jelenti, hogy délután egy van. Ma sem aludtam sokat. Hűvös izzadság csorog a testemen, számban cigaretta és sör íze keveredik. A tegnapi este sem telt el esemény nélkül ezek szerint. A fejem zsibbadt, a testem viszont pörög. Mint ha megittam volna tíz kávét, vagy felszívtam volna fél gramm spurit. Mary Sue jut az eszembe.
Üveglakás Kalion Daendil (2003.11.14)
A szomszédom háza, régről, mikor még nem ezen a helyen volt a lakásom, amikor még a talpán állt, nem így eldőlve, ferdén. Sok-sok ilyen lakás volt egymás mellett. Mindnek üvegből volt a fala, így átláthattam a szomszédaimhoz, sőt az ő szomszédjaikhoz, és tovább négy-öt lakáson át mindkét irányba. Hátrafelé egy fal sötétlett a házam mögött. És néha szemben látni véltem újabb üveglakások körvonalait.
aznap ameselo (2003.11.13)
Fel tudnék rúgni valakit.
Megőrjít ez a folyamatos bip - elés. Süket akarok lenni!!
Még mindig törött az a csempe. A bal alsó sarkából fut a szürke repedés a jobb felső sarokba. Vakít a fehérségben az a szürkeség. Árnyék. Hullára, mint a halál. A fehérségben érzi jól magát! Szemét!
Miért nem javítják már ki a burkolatot?
Milyen kórház ez??
Büdös.
Az Elefántember legendája Scorba (2003.11.12)
- Szóval ön az, aki azt állítja, hogy látta az Elefántembert.
Riley összerezzent a hangra, de ahelyett, hogy leejtette volna, nyugodtan tette vissza kiürült pohara mellé az itallapot, melyet éppen tanulmányozott. Felnézett a boksz mellett álló emberre. Na igen, jutott eszébe, hiszen látta is őt belépni az étterembe, de egyáltalán nem gondolta volna, hogy vele beszélt meg itt találkozót.
Maskarádé Uray Hunor (2003.11.12)
A világ megállt szinte. Évtizedek óta senki sem fogott fegyvert a földön. A kor amiben éltünk, talán a legvisszataszítóbb, amit ember megélhet. Nincs háború, hogy megtanítson értékelni a békét, és nincs éhezés, ami ízt adna az ételnek. Olyanok voltunk, mint azok a kisgyermekek, akik nem tanultak meg esni. Egy mindenek fölött álló hatalom vigyázott ránk. Tőle tartott mindenki, akinek lázadás fordult meg a fejében.
Egy kis hiba Tóth-Czifra András (2003.11.11)
Azon az éjszakán valami hiba csúszhatott az idő gépezetébe. Nem nagy, de elég ahhoz, hogy megzavarja az évezredes rendszert. A péntek után így – ez egyszer – nem szombat következett, hanem hétfő. Méghozzá az előző hétfő. Valaki megpróbálhatta orvosolni a tévedést, mert ez a hétfő hibátlanul szombatnak volt öltöztetve. Csak én láttam meg a szombat-álarc mögött rejtőzködni, mikor azon az éjszakán asztalom fölé görnyedve gondolkodtam.
A fűz és a folyó Zalka Csenge (2003.11.07)
Ezen a helyen nőttem ki a földből és itt állok azóta is. Sosem voltam nagyon mozgékony jellem, jó ez a hely nekem. Kényelmes. Kicsit távolabb áll a Társaság, ha nagyon fontos közölnivalóm van, akkor odakiáltok nekik, de nem lényeges. Túlságosan Erdő az ott…
Mikor kidugtam a fejem a föld alól egyetlen poggyászomként két levelet hozva magammal, a Patak már itt volt. Egészen vékonyka volt, az Eső hagyta el siettében. De már akkor is nagy volt a szája. Azt hitte, hogy amit szabad a viharnak,
Lelkek Jhon Castle (2003.11.07)
A feladaton töprengtem: egy külhoni zsoldosok kísérte kém érkezett este a fogadóba és ez valakinek nagyon nem tetszett. Annyira nem hogy csengő aranyakkal fizetett, azért hogy a követ ne térhessen haza többé. Túl jól hangzik, túl egyszerűen. Nem kellett sok fantázia ahhoz, hogy kitaláljam, hogy kik lehetnek az ügynök testőrei: kalandozók, akik ha ilyen feladatra vállalkoztak, nem lehetnek kezdők. Kézenfekvő volt, hogy bejutnunk és kijutnunk nem lesz olyan egyszerű, ahogy azt klánmesterek gondol
Bíbor éjszaka Gabriell Angelo D`Sai (2003.11.06)
Az egész este olyan átlagosan nyugodtnak indult, mint szokott. Otthon készülődtem, hogy a nap fáradalmai után kedvenc helyemre betérve ellazuljak egy pohár ital mellett, és elsimítsam fáradt idegeimet. Laptopomat a sarokba raktam, leellenőriztem a lakást, majd kifordultam, bezártam, és elindultam. A kricsmi felé árkádokon, és a kedvenc ligetemen kellett átvágnom. A máskor oly kellemes sétám ma valahogy nyomasztóan hatott rám, még a jól ismert fák közelsége sem tudott megnyugtatni. Nem tudom megm
Ludvig Kurz-Müller: Szerelmetes kis habcsókom Madár Andrea (2003.11.05)
Meg bosszúsan roskadt le karosszékébe.
„Hogy lehet, hogy nekem csak ilyen piszok, elfuserált, egoista, öntelt, unalmas –bár kétségkívül gazdag – alakok jutnak, mint ez a Jim?” gondolta, mert mérges volt Jimre. „Pedig szerintem sokkal jobbat érdemelnék, mert ilyen gyönyörű, szőke, kéxemű, okos, itell… inetl… intellligens, érzékeny, bájos és szerény nő vagyok” gondolta tovább, mert tisztában volt az értékeivel.
Elérni a folyót Hernád Péter: (2003.11.04)
Ha eléri a folyót, megmenekül.
Nem kételkedett benne, hogy végül sikerrel jár. Mikor a ló kidőlt alóla, egy pillanatra megfordult a fejében, hogy mindennek vége, de sikerült időben kirántania lábát a kengyelből, így megúszta súlyosabb sérülés nélkül. Egy lábtörés végzetes lehetett volna, vagy akár egy egyszerű bokaficam is; bármi, ami lelassítaná. Ha a saját lován menekül, nem fordulhatott volna elő a malőr, de lopott hátas nyergében volt kénytelen maga mögött hagyni Elhedrent, és elszámította
A csónak Péter Zsolt (2003.11.03)
Volt egyszer, nagyon régen, egy kis falu valamelyik tengerparton, valahol a nagyvilágban. Lakói becsületes, szorgos emberek voltak, akik halászatból és szövés-fonásból tengették életüket. Egyszerűen éltek és az élet is egyszerűen bánt velük.
Egy nap azután egy angyal jelent meg a faluban. Mindenki köré sereglett a faluból, az angyal pedig megvárta a tengeren lévők visszatértét is, hogy mindenki hallhassa, amit mond. Az Égnek tetszik, ahogy élitek életeteket, mondta az angyal, s megbízott enge
Electric Love Story Fefe (2003.10.31)
Rogernek volt egy különös hóbortja, szeretett adatkapcsolatokat elemezni. A tartalomnál jobban érdekelte a forma, a linkek és hivatkozások végtelen labirintusa. Egy saját készítésű progival 3d-s modelleket készített, szeretett az így létrejött ágas-bogas adatmodellekben gyönyörködni. Persze sok helyen password-ök, kódolások állták a forma sarjadzásának útját. Ezek sem törték le a kedvét, autodidakta hackerként jutott be az elzárt helyekre, de mivel nem nyúlt bent semmihez, sohasem fedezték fel t
Kis istenek háza Hanna (2003.10.30)
Danaé egészen az omladozó peremig jutott, amikor szívét megfacsarta az ismerős érzés, és lábát megrántotta a sürgetés: visszatérni! Remegő bensővel letérdelt a szúrós bogáncsok közé, és lekandikált a folyóra, mely zölden és habfehéren zubogott a meredek partok között. A kövek úgy álltak ki vizéből, akár szürke csigolyák.
Nisr D'ray daloskönyvéből (versek) Szekam (2003.10.29)
Szépség te kacér, gyorsan illanó –
gyönyörű múzsák, ihletet adók:
fohászom hozzátok szól!
Szerelmes vágyak szülte édes gondolat,
mely a halott kőből egy istennőt farag,
kertek lobbanó szíve, kecses rózsaszál,
szirmain ezernyi tündöklő fénysugár,
cseppnyi ékkövek, akár millió csillag
az éj szelíden simogató bársonyán.
Végső igazság Gábor Ignácz és Uhrin Tamás (2003.10.28)
A koldus az árnyékok között lapulva figyelte, ahogy a csuklyás idegen épp felé tartott. Szemből, a tivornyázók hangjától hangos italmérésből lépett ki a téli éjszakába, de másokkal ellentétben rajta nem látta a savanyú borok kártékony hatását. Elég tapasztalata volt már ilyen ügyekben ahhoz, hogy lássa, a kopott utazóruhát viselő férfi sebesen villanó tekintete őt keresi...
Macha Gica (2003.10.27)
Éktelen lármára ébredtem. Nagy hirtelenjében azt sem tudtam, hol vagyok, vagy hogy hová lettem. Aztán szép lassan eszembe jutott, hogy ezúttal a padlást neveztem ki éjszakai menedékemnek.
Megborzongtam. Kissé hűvös volt itt a reggel. Álmatagon néztem végig széttúrt fekhelyem romjain. A meleg elsuhant még a környékéről is. Körben, a párás arcú ablakok túloldalán bogyónyi, szürke hópelyhek zúdultak a környékre. Kirázott a hideg a gondolattól. Rongyaim közé túrtam, hátha megbújt még ott egy
Az olvasáshoz való jog Richard Stallman (2003.10.25)
( "A tychoi lázadáshoz vezető út" című cikkgyűjteményből a Lunai Forradalom előzményeiről, megjelent Luna Cityben, 2096-ban.)
Dan Halbert számára a Tychohoz vezető út az egyetemen kezdődött el, amikor Lissa Lenz kölcsönkérte a számítógépét. Az övé elromlott, és ha nem tudott volna szerezni egyet, akkor nem tudta volna megcsinálni a félévközepi projektjet. Senki sem mert neki kölöcsönözni, kivéve Dant.
Testvér és tenger Mario Ian Bridger (2003.10.24)
Az orrbástyán álló, sárkányfejes, faragott tűzköpők mellől bámultam a Quiron-tenger szélkorbácsolt, haragos hullámait. Az embermagas hullámok, fehér habfogakkal próbáltak az elszórtan ringatózó karakkák oldalába marni. Ám minduntalan tajtékot fröcskölve kellett rájönniük, hogy nem elég erősek ahhoz, hogy megrendítsék a toroni hajóhad büszkeségeit.
Portré spred (2003.10.23)
Karcsú női alak a ködben. Nemes tartással, határozott léptekkel tart hazafelé.
Hosszúra nyúlt a mai séta. Egyedül még soha sem töltött ennyi időt kint. Tudta, hogy értelmetlen a kinti barangolás, de valamiért szeretett kint lenni. Az ő benti világa valahogy nyomasztotta, szorongott tőle soha nem érezte magáénak.
Későre járt de remélte, hogy nem futott ki az időből, még elkerülheti őket.
Emlék? Varga László (2003.10.22)
Futott, rohant, ahogy csak az ina bírta, az ösztöne hajtotta, a túlélés ősi vágya. Egész teste lüktetett, zihált, fájdalom és a kimerültség keserű elegye töltötte ki egész lényét. Minden újabb lélegzet csak gyötrelmet és égető fájdalmat hozott könnyebbség helyett. Nem levegő, hanem vér tódult tüdejébe minden lépésnél, mégis csak tette egyik lábát a másik után egyre gépiesebben és egyre lassabban, mint egy, a gyermekkorában oly kedvelt felhúzható játék. Játék volt most ő is egy olyan játék, amine
Betonerdő Maurice (2003.10.21)
Még nem elviselhetetlen a fájdalom, még alattomosan megbújik az altató és a fájdalomcsillapítók hatása mögött, de már jelzi, hogy megérkezett, nemsokára pedig előmerészkedik és eszeveszett tombolásba kezd, pokollá téve jópár napomat. Ez a mostani rosszullét még csak a gyógyszerek utóhatása, de elég ahhoz, hogy úgy érezzem, képtelenség hazajutnom. Benn is maradhatnék persze a Központban, de az ágyért fizetni kell, nem is keveset, akkor pedig már inkább hazavergődök valahogy. Még az a szerencse, h
Zálogház Esbeth Isithrade (2003.10.20)
A szűk sikátorba kegyetlenül besüvített a szél. A férfi szorosabbra húzta köpenyének zsinórját. Szemeit becsukta, szemöldökét összeszorította. Gyors léptekkel haladt tovább, miközben a földet nézte. – Mocskos egy hely – gondolta a fogát csikorgatva.
Az utca, melyen keresztülhaladt, eléggé szűk volt. A szél köpenyének két szélét a falakhoz verte. Könnyedén átugrott egy szeméthalmon, majd egy olajos pocsolyán. A szél az arcában verte a szitáló esőt, így a csuklyát még jobban a szem
Egy Törött Világ Képei Lencse Tamás (2003.10.18)
Barátságos fény ragyogja be az otthonos kis szobát. Színek kavargó sokasága űzi el a gonosz egyhangúságot és szomorúságot. Finom illat és alig hallható, kellemes zene szökik át egy szomszédos szobából.
A szoba közepén középkorú férfi áll. Előtte fából készült állványon várja a fehér vászon, hogy a még mozdulatlan kézben pihenő, színes festékbe mártott ecset életre keltse. Hogy jelentést adjon neki, hogy a művész üzenetét elvihesse mindenkinek.
Nem is sejti, hogy ma este mekkora feladatot rótt
Átokföldje meséi: Parancs Sztorm (2003.10.17)
Nicholas Grey kapitány szánalmas állapotban volt - három napot töltött el a Dobozban. Sohasem félt igazán semmitől, akkor sem érzett semmi különöset, mikor először ledobták a Doboznak nevezett fülledt, földalatti lyukba. Általában azokat az újoncokat büntették így, akik megfeledkeznek a Testvériség szabályzatáról, tiszteletlenek feletteseikkel szemben, elvesztik, vagy megrongálják felszerelésüket.
Menekülés Gruthar (2003.10.16)
A nap fénye átszűrődött a ritkás lombozaton. Az aljnövényzet gyér volt, szinte csak elszáradt növényekből állt. Apró kőkupacok hevertek mindenfelé. Valószínűleg a közelben lévő sziklás hegyoldalból váltak le egy hatalmas robbanás következtében. Ideális hely lett volna egy gyíknak a napon való sütkérezésre.
De most más volt a helyzet. A vidék csendes és száraz volt, egy lélek nem mozdult...
A kísértet Scorba (2003.10.15)
Előfordul, hogy a lélek már jóval a halál beállta előtt elhagyja a testet. Én például több, mint két hétig szemléltem kívülállóként, ahogy hátralévő rövid, szánalmas életem végképp tönkreteszem.
Nem sokkal azután távoztam porhüvelyemből, hogy Rose magamra hagyott. Házasságunk rövid volt, de én azt hittem, örökké tart majd. Nem ez volt az egyetlen dolog, amiben tévedtem. Mindig is tudtam róla, hogy sokat kereste az igaz szerelmet, és sokszor vélte felfedezni, mielőtt velem találkozott.
Toreador Darksheer (2003.10.14)
Hogy is került ide? Lehangoltan nézett végig a hivalkodóan öltözött spicces társaságon. Hivalkodó? Ízléstelen. - Egy szó mint száz, igazi művészek, a szférák zenéjére finom érzékekkel hallgatózók helyett megint egy halom exhibicionista, túlcicomázott cerkófmajom közé keveredett. Nehéz illatú füstölők, tarka pávatollak között vihogó cafkák, meglepő öltözékben pózoló különcök, akiknek állandó sértett kifejezésbe torzul az arcuk, mintha állandó támadást kellene elhárítaniuk a világ felől…
A szappan utáni élet Raffy4 (2003.10.13)
Ugye ismerős a kép? Gyönyörű májusi napsütéses szombat délután, az ara – aki egyszerre szexis és szűzies – csábító mosollyal koronázott, mesterien sminkelt arccal, hosszú órák alatt tökéletessé varázsolt frizurával; habfehér, uszályos menyasszonyi ruhájában lépdel lefelé a templomlépcsőn. Szatén cipellőjét ezüst csat díszíti, nyakában édesanyja gyöngysora, amelynek fehérségével csak a fogai vehetik fel a versenyt...
Újrakezdés Varga László (2003.10.12)
A látvány szemet gyönyörködtető volt, halálosan szép. A föveny, ahol álltak hosszan, lustán nyújtózott kilométereken át. Az egykor aranysárga színű homok szinte fájón szikrázott a verőfényben. Minden olyan csendes, elhagyott volt, mintha nem is ezen a bolygón lettek volna. A máskor oly zsúfolt turistaparadicsom teljesen kihalt volt, néptelen és élettelen.
Napnyugta a dombok felett avagy Lethallian Horag élete Robert Theiss (2003.10.11)
Sárga, vörös. Kék, zöld. Narancs. Tűz, hevesség. Nyugalom, béke. Düh, csalódás, undor. Csodálkozás, szépség.
Egy hatalmas izzó tömeg az égen. Még pár pillanat és eltűnik. Átadja helyét a sötétségnek. A bosszú idejének. A vérvörös hold izzó, vért izzadó gömbjének.
De még nem bukott le a nap. Még van remény. A mai nap hátralevő részében még történhet valami csoda. Ha oly kicsiny is a valószínűsége.
A tartozás az tartozás Andrew Field (2003.10.10)
Kaleron városa még csak ébredezett. A Beltenger irányából sós illatot hozott erre a szél, amelybe belekeveredett a Kagylós folyó felől áradó fanyar, mégis kellemes levegő. Ez a fanyar szag áradt egész Kaleronból, beleette magát az itteniek ruházatába, házaiba, használati eszközeibe. Azonnal megérintette az idegeneket, s lehet, hogy kellemetlennek találták, de ha szóvá tették egy városlakónak, abból bizonyosan sértődés keletkezett. A kaleroniaknak ez a szag az életet jelentette, hiszen egész váro
1184 Csigás Gábor (2003.10.09)
Csak egy árnyék, ami az arcomon suhan keresztül. Odafentrôl tűz a Nap, az Úrnak egyetlen szeme, mely minket figyel, és én izzadok ennek a tekintetnek a súlya alatt. Pedig nem csak engem néz, hanem az egész világot egyszerre, mindent, amit itt ez a föld a hátán hord, engem, meg téged is, ki épp e sorokat olvasod. Na és, gondolom magamban, mi van, ha csak néz, de nem lát, mi van, ha nem is figyel rám, mi van, ha igazából hatalmas önzés azt gondolnom, hogy az Úr pont és minden pillanatban engem bám
Holdfénysugár Calien Awrel (2003.10.08)
- Megint itt van! Megint itt!
Bámulta a holdat. Telihold volt, s annak teste, és lénye ezüstben ragyogott. Az utazó fáklyája, fény az éjben a menekülőnek, de ő mást gondolt. Ő nem volt egyik sem. HARCOS volt. Vérbeli végvári legény. Olyan, aki nem az árnyékától ijed meg, de nem is a harc forgatagától vagy a halál dermesztő közelségétől. Ő tudta halálát. Tudta, mikor leli meg örök nyugalmát.
A Sivatag Zyro (2003.10.07)
Felébredtem, és találkoztam a széllel, amint üvöltve végigrohant a szobán. Az ajtó törött végtagként lógott az alsó csuklópántba csimpaszkodva, az ablak a külvilág mohó szájaként nyelte el a foszladozó függönyöket. Az ócska alumínium lámpaernyő hintázó gyermek módjára lengett a repedezett plafon alatt, a fogaim között pedig csikorogtak a homokszemek.
Nem volt kellemes ébredés.
Tél gillz (2003.10.06)
– A szemembe nézz, te szuka! – robban bele a homlokomba a szemközti ház. A tél falevélként hullajtja el a házakat, ahogy az ég tűzzel köpi tele a várost…
…Megint a földön fekszem, sokadszorra fehér feketeség fagyába burkolózva, s érzem, csontjaimba utat lelt a fájdalom. Forró csók emléke nyakamon, a rettentő tűzé, s most az éjszaka leplezi a szénné égett holttestet pár méternyire. Ó, hogy sikoltozott, hangja majd levitte róla az autónyi házdarabot. Nekem csak sebeimet sz
Amikor Fortuna elkerül Pampalini (2003.10.03)
Fémes csendülések ütemes zajára ébredt. Lassan, hunyorogva kinyitotta szénfekete szemeit, majd a szeme elé táruló látványtól dühösen huhogott egyet. Kora délután volt, a nap sugarai kérlelhetetlenül utat találtak a tölgyfa dús lombkoronái között, bevilágítva a szűk kis odúba is. Barna tollazatát ugyan kellemesen melengette, a fény azonban szinte elvakította. Ezért is aludt mindig háttal az odú bejáratának, és most sem tett volna másképp, ha fel nem ébred erre a borzalmas zajra. Mi a fészkes bago
Herceg Amon (2003.10.02)
Azt hiszem, hamarosan meg fogok halni, kedves barátom. Engedd meg hát, hadd meséljem el neked, mi is történt velem, amely ilyen sorsra juttatott. Akár hiszed, akár nem, T'horé hercege vagyok, bár jelenleg ugye e hely nem hasonlítható palotához, leginkább Reyké város tömlöcére hajaz, de úgy éljek, és úgy haljak, szent igaz, amit most elmondok neked.
A Kutya Zyro (2003.10.01)
Ülök egy gödör fenekén. Sötét van és hideg. Fázom. Félek is talán. Valahol, nagyon magasan a telihold jóságos arca mosolyog rám. Jó neki, hogy ott kint lehet, és mosolyoghat.
A gödör fölött süvít a szél. Hallom, ahogy sisteregve a talajnak dörgöli magát. Érzem a lekavargó por ízét a számban. A falon néha lebucskázik egy-egy rög, ahogy lassan, csendesen omladozik a perem. Talán egyszer betemet majd, és akkor már nem fogok sem fázni, sem félni.
Az angyalok városa (2. rész) Coyote (2003.09.30)
A démon a külvárosi rész egyik ócska, régóta elhagyatott templomának pincéjében ült egy pentagramma közepén. A padló megperzselődött a forróságtól, ami az ötszögön belülről áradt, a mágiát pedig a csúcsoknál és a metszéspontoknál vésett különféle jelek működtették. A szó szoros értelmében pokoli hőség jobb közérzetet biztosított számára, így már el tudta viselni a tétlen gubbasztást, amire önmagát ítélte - legalábbis addig, amíg a kárhozottak elő nem kerítik az újonnan született angyalt.
Az angyalok városa (1. rész) Coyote (2003.09.29)
Az egyre gyengülő nap fénye alig hatolt át a hamuszürke felhők garmadáján, melyek a készülő vihar ígéretét festették a pár órája még ragyogóan kék égre. A gomolygó fellegekben egészen fekete csíkok húzódtak; néhol összeverődött fehér felhőpamacsok adták a hozzáértő szemek tudtára: jég is fog zuhogni az aranyat érő májusi esőben. De vajon hány olyan ember akadhatott Los Angeles hatalmas városában, akik értettek az ilyesmihez?
Egy utolsó kívánság Hamlet (2003.09.28)
– Két orvosi táska, három rúd dinamit, egy felspécizett rohampuska… – a vén nigger izzadt homlokára tolta napszemüvegét. Felemelte, megvizsgálta a fegyvert. Megmutatta a mellette álló jambósapkás verőlegénynek is, azután hümmögve nézegette tovább a többi holmit. – Egy tucat mikrofúziós cella, egy katonai adóvevő, két doboz harci drog, egy szerszámkészlet és egy ígéret, hogy soha többé nem tolod ide a nyavalyás képedet…
Balsors Amon (2003.09.26)
Amint megláttuk a partot, rég tapasztalt öröm járt át. Hát itthon vagyok végre. T'horé, az általam olyannyira szeretett és gyűlölt város. Oly sok év után újra itthon. Sokat változott az alatt a ötven év alatt, amelyet nem itt töltöttem. A kikötő is egészen kiépült már, és a város messzi elterpeszkedik az öböl peremén. Csak álltam ott, és bámultam a Közöny Városát.
Egy történet a sok közül hadmik (2003.09.25)
Hideg volt. Csontig hatoló, kegyetlen hideg. Az a fajta hideg, amely nem csak az ember testét, hanem a lelkét is átjárja. Az égboltot beterítő hatalmas, sötét felhők a legapróbb napsugaraknak is útját állták, így hiába volt kora délután, a várost mégis félhomály uralta, mintha épp alkonyodott volna. Az ilyen napokra senki sem emlékszik vissza szívesen.
Melegkonyha (2. rész) Bergerac (2003.09.24)
Valamennyire megmosakszunk, felnyergelünk, a kapitány szól a falusiaknak, hogy a bajtársaink tetemeit hordják le a hegyről, mosdassák meg, és őrizzék, míg az erősítés megérkezik. A lovakat megehetik, de a bőr a Herceg kincstárának tulajdon. Ojerit itt hagyja, hogy irányítsa a munkát. Arról is beszél, hogy mi lesz, ha valamit megpróbálnak ellopni, és mindenkit meggyőz a becsületesség előnyeiről. Kikérdezi a helyieket, hogy merre is van a templom, én is fülelek. Aztán esőben lassan léptetve elhagy
Melegkonyha (1. rész) Bergerac (2003.09.23)
Ahogy lezúdulunk a völgybe, már látom, hogy itt nincs sok tennivaló. Szerencsére. A füsttől a romok alig látszanak, és mivel a házak főképp fából épülnek ezen a vidéken, nincs is belőlük sok. Csak néhány tetem van elszórva a vázak között, mind füstölgő, szenes kupac. A fák lombja is perzseltnek tűnik, barnán zörögnek a száraz levelek a kékes füst bodrai között. És büdös van. Nagyon.
Szabadság (avagy Újkori Apokrif) R`naggol (2003.09.22)
Lépcsők. Végtelen hosszú sorban, százszámra követték egymást. Monoton egyhangúságban, meredeken emelkedtek, s enyhe ívben kanyarodtak. A százszor is foltozott, többször felújított fém fal mellett szaladtak körbe, s ennek résein át bámultak ki a dühöngő viharba. Ezeken szűrődött be a villám fénye is: bár a legnagyobb lyuk is csak néhány ökölnyi volt, a villanás mit sem vesztett erejéből. Ahogy felvillant, éles kontrasztot vetett a felfelé rohanó nő képtelenül szép arcán, aztán kihunyt.
Nem mind arany… Pampalini (2003.09.20)
Apró tűzbogár villant a sötétben, ahogy remegő kézzel rágyújtott a cigijére. A második nagyobb slukk után már kicsit nyugodtabb lett, de még mindig nem tudta feledni az előbbi sikolyt. A rémült kiáltást, amelyre felriadt, és amitől még mindig fájt a torka.
Lassan három lesz – nézett ébresztőórájának számlapjára. A legközelebbi pólót magára kapva kiment a konyhába, felkapcsolta a villanyt és egy kisebb dobozt halászott elő a konyhaszekrény felső polcáról. Apró, rézcsatos fadobozka volt, ki
Vének Amon (2003.09.19)
Hát ennyire nem bíznak már bennem a Vének. De miért nem gyilkolt meg csendben? Miért tett úgy, mint aki csupán apró semmiségekért jött el hozzám? Ez a fajta hidegvér az, ami mindig is taszított az ilyen gyilkosokban. S néhányan még szeretni is képesek őket. Nem is olyan régen egyik lányom éppen ezért ivott a kanális vizéből, mert szerelmes lett. Pont egy ilyenbe. Sőt, éppen ennek az egyik emberébe.
Buborékok Andrew Field (2003.09.19)
- Atre! – a kiáltás az ifjú agyában csattant, fájdalmas visszhangot vetve a halántékánál. Mégis, kellett néhány pillanat ahhoz, hogy visszatérjen a valóságba. Tétován leengedte a kezét, amely már majdnem megérintette a relikviát. A szeme megrebbent, és beitta társai megdöbbent képét.
Arca bíborvörösre gyulladt, lehajtott fejjel bocsánatkérést motyogott, és a helyére hátrált. Mennyire szégyellte magát! A hosszú évek, a sok gyakorlás talán odavan a röpke gyengeség miatt, amely elfogta őt,
Éber Álom Szemi (2003.09.18)
Fájdalmas lassúsággal vonszolta ezüstszín váladékán magát tova az oly sokak által sápadt jelzővel ellátott Hold. Fénye az ablakon át bemocskolta az apró szoba falát, ahogy útján haladva csigaként vándorolt, most épp a szekrénytől a sarok felé. Néha egy-egy rémként vetettek árnyékot az elé beúszó felhők. Az ablak alatt egy tücsök ciripelt, monoton játékát távoli kutyaugatás zavarta.
Vampire életképek mg-b (2003.09.17)
Szánalmas volt. Ahogyan ott ült, velem szemben. Karnyújtásnyira. Csak beszélt és beszélt, szakadatlanul. Valami biztosításról, azt hiszem. Életbiztosításról. Nekem!
Nem figyeltem rá. Már az első perc után tudtam, hogy fölösleges. Inkább neki kellett volna biztosítást kötnie, mielőtt idejött. Bár ahogyan ezeket az ügynököket ismerem, bizonyára kötött is.
A mondandója nem érdekelt. Néztem, csak néztem szürke szemeimmel, közben szórakozottan forgattam kezemben a borospoharat. Neki fel se tűnt, ho
Talán nem... Zyro (2003.09.16)
Itt vagyok végre. Nincs más dolgom, mint várni. Várni és kiélvezni a pillanatot. A pillanat maga a történelem. A történelem pedig mindjárt véget ér. Legalábbis az itteni civilizációé biztosan. Igen, az én kezem fog neki véget vetni. Csak megmozdítom az ujjacskámat, és kész. Bumm. Csak így egyszerűen. Ki gondolná, milyen egyszerű visszavonhatatlant cselekedni…
Én vagyok az utolsó idelent. Nézegetem szemben a falat. Egy marha nagy ATTENTION: RADIATION felirat, meg egy mutagén kör. Ősi egy p
Főnix Meloran (2003.09.15)
A megszokott helyemen, nem messze a kandallótól ücsörögtem, a vacsorára fogyasztott csirkének már csak hervadt maradványai árválkodtak a tálcán. Kezem ügyében egy kupa vörössel – tudom, a csirkéhez fehér illene, de errefelé abból csak bűnrosszat kapni – épp óvatosan, de alaposan szemrevételeztem a fogadó ma esti hölgyvendégeit, amikor az öreg a velem szemközti székre rogyott. Ahogy az arcára néztem, bennem szorult az epés megjegyzés az udvarias neveltetésről. Kimerültnek, törődöttnek
Nyomot hagyni Sichetti (2003.09.12)
NEM nyikorgott a kötél. Ez volt a nyomozó első gondolata, ahogy a helyszínre ért. Miért is nyikorgott volna? Nincs szélmozgás, a holttest végvonaglása keltette imbolygás is elcsendesedett már, hogy mióta, csak a törvényszékiek a megmondhatói. Talán a filmek miatt várta a sztereotípiát, hogy az akasztott körbeforog a nyakánál fogva, miközben a kötél panaszosan sír.
Valóság Szajkó (2003.09.11)
A hely Budapest -de akár más város is lehetne. Az emberek itt élik mindennapjaikat, dolgoznak, halnak meg. Ahogy ez mindenhol elő szokott fordulni. A nap minden reggel vörösbe öltözteti a sötét város utcáit, tereit, sugárútjait. A fokozódó fénnyel együtt az emberek is kimozdulnak otthonaikból, mint egy formátlan iszaptömeg elöntik a piszokkal és szeméttel borított utcákat, tereket, sugárutakat.
A szürke Horus (2003.09.10)
Az ősz hajú, akiből földöntúli fény áradt, lassan előrehajolt miközben szakálla hevesen megrázkódott a hirtelen feltámadó indulattól.
Amaz szótlanul állt, földig érő fakó tógában árválkodott, lehajtott fejjel. Magas ösztövér szikár termete, majd egy fejjel magasodott társai fölé. Hosszú, koromfekete haja, keskeny arcába hullott, bőre beteges sápadtsággal világított ritkás szakálla körül.
Egyedül csak a szeme izzott, akár a tűz.
A mögötte kígyózó végtelen sorban, aranyhajú ragyogó áradat vá
A játék élvezetéért… Kramanov (2003.09.09)
- Uraim, ez bizony egy hetes póker! Ha nem tévedek egyikőjük sem tud ettől jobb lapokkal előrukkolni.
Döbbent csend üli meg a kicsi, homályos szobát. Az árnyakba burkolózó helység közepét egy kerek, egyszínű, méregzöld terítővel borított asztal uralja. Körülötte öt férfi üldögél. Ezekből négy most elképedve mered ötödik társukra. Az asztalon kártyalapok hevernek rendezett összevisszaságban, hasas bankókötegek társaságában. Az utóbbiból az imént vidám hangon megszólaló fickó előtt van a legtekin
Gyászmenet Pierre Corbeau (2003.09.08)
A Vittadora futárszolgálat csomagoktól púposra torzult batárja hatalmas porfelhőt kavarva kanyarodott Garhag városának főterére, kerekei alól apró köveket és murvát vágva a közelben álló épületek oldalának. Féloldalasan, egyik rúgóvasára billenve futott, tengelyei közül fémesen csikorgó hangokat fialva. Valószínűleg a jobb első keréktámasz adta meg magát a málladozó utak kátyúinak.
Üres forróság Csigás Gábor (2003.09.06)
ma
A mai nap a világ végének első napja.
Ez megmagyarázza, miért volt tegnap olyan meleg.
tegnap
Izzó napsütés.
Egyedül ébredtem, úgy három órával ezelőtt.
Szerencsére.
Hogy is hívták? Rosalyn? Alig lehetett több húsznál. Azt hiszem, korán reggel ment el, az első buszok valamelyikével. Itt hagyott, az ágyban, a letépett, pálmamintás függönybe csavarodva. Az is lehet, persze, hogy a függöny eredetileg lepedő volt, és csak én csináltam belőle függönyt, amikor beköszöntött a nyár. Már nem
Atsiluth - Harmadik rész: A Kiáradás Világa Raffy4 (2003.09.05)
A Mennyország, napjainkban
Egy kör alakú, márványfalú terem volt kedvenc tartózkodási helye, melynek mennyezetéről hatalmas, csillárszerű képződmény lógott a földig. Csápjai mintha éltek volna, és mindegyik egy-egy emberi – vagy inkább embertelenül torz – arcban végződött. Ezek az arcok örökkön más kifejezést öltöttek, amikor Sevotharte a kezébe vette és maga felé fordította őket; bár mimikájuk sokféleségét korlátozta a tény, hogy szájukban kis kerek vagy sokszögletű tükröket vise
A gomb Calien Awrel (2003.09.04)
Átlagos volt, kerek és piros. Körülötte százával villogtak az apró lámpák, kattogtak a kapcsolók, és hasonló, de kisebb gombok sorakoztak. Mindez egy hatalmas vezérlőn díszelgett, melyet emberek serege járt körbe, adatokat hordva, tanácskozva. A piros gomb előtt is ült egy ember. Neki kellett megnyomnia, ha szólnak.
Nem akarta megnyomni. Tudta, ha megnyomja, azzal milliók életét változtatja meg, rossz irányba. Ha megnyomja, a sugárzás útján több ezer km-re is elterjedhet a hatása.
Rajongó Abdul (2003.09.03)
Mindig is átlagos embernek tartottam magam. Igyekeztem nem sokban különbözni másoktól. Világéletemben békés, nyugodt, középszerű életre törekedtem, és zavart, ha valamiben kilógtam embertársaim közül. Abnormális kilengéseimet az idők során mindig sikerült orvosolnom. Tulajdonságokat vettem fel és dobtam el, mint valami ruhadarabokat. Ha szükségét érzem, ezt időnként még most is megteszem.
Assiah - Második rész: A Készítés Világa Raffy4 (2003.09.02)
Meg nem nevezett nagyváros, néhány hónappal ezelőtt
Száz év leforgása alatt alig változott: a klasszicista épületek homlokzata itt-ott megkopott, és világháborús lövedékek hagytak nyomot rajta; de néhány ház új, és még a réginél is ragyogóbb színben pompázott. Az ablakok fehér gipszstukkóin ugyanazok a szürke városi galambok üldögéltek. Kocsijával áthajtott a hídon, az idő nem volt alkalmas a városnézésre. Már nagyon régen vártak rá, és ezt ő pontosan tudta.
Örökség Harold Barouche (2003.08.30)
Egy ásó, méghozzá repedt nyelű. Egy kúria. Néhány apró, de tetszetősen csiszolt gyémánt. Egy vörös selyem. Van-e közös bennük? Minden bizonnyal az, hogy ugyanannak a történetnek kellékei. Mert minden egyes történet rendelkezik kellékekkel.
Az előbb felsoroltakon túl kellék lehet egy külvárosi csapszék, hajnalig tartó tivornyák színhelye. Olyan, amilyeneket az elszegényedett nemesi családok zülleni kívánó sarjai és persze rajtuk kívül kiöregedett zsoldosok látogatnak még. Innen csábítják a része
Yetsirah - Első rész: A Megformálás Világa Raffy4 (2003.08.29)
Az Angyalok Városa, napjainkban
Egy csaknem harminc emeletes felhőkarcoló tetején - nem volt semmi keresnivalója, de erre túl későn döbbent rá. A neonreklámok fénye, a türelmetlen sofőrök dudálása, a fékcsikorgások, a zöld lámpánál átsiető gyalogosok léptei, a nagyvárosi éjszaka egyetlen, egészen halk hanggá bábozódott. Olyan halkká, akár egy szívdobbanás.
Út az X304S - szektorba Máslányi Zsolt (2003.08.28)
Daniel izgatottan böngészte az űrhajó állapotát jelző monitort.
Hajótest rendben... Generátor rendben... Hajtómű rendben... Fedélzeti computer rendben...
A sorokat olvasva kissé megnyugodott. - Mivel minden OK, ideje lenne indulni - gondolta, majd lenyomott egy gombot a botkormány mellett. A monitoron új kép jelent meg: a hangár belseje volt az. Hosszan figyelte a hangárban cikázó vörös fényeket, s a táguló hangárajtót.
A szabály az szabály Ragnar Tornquist (2003.08.27)
Valami csúszkált, ahogy a csúszkáló lények szoktak, a ruhásszekrény ajtajának résétől az ágy felé.
Kint, a felnőttvilágban, szólt a TV és kusza hangok keveredtek a mosogatógép halk duruzsolásával.
Sara tudta, hogy papája a "gagyidoboz" előtt ül (így hívta a TV-t, ha azt akarta, hogy Sara ne nézze tovább a Nickelodeont) jobb kezében egy doboz sörrel, a távirányítóval a balban és chips-el a pocakján, és hogy anyukája valószínűleg a konyhában vagy a mosdóban van, vagy talán egy könyvet olvas a do
A hajó Kyrill en-Davar (2003.08.26)
A kis hajó vígan szántotta a vizet. Frissen bordázott testén megültek az apró vízcseppek, hogy a ragyogó nap sugarát ezernyi színre bontsák szét. Erős vitorláját dagasztotta a kellemes tengeri szél, feszes kötélzetén matrózok másztak vígan a magasba. Munkájuk közben tengeri nótákat daloltak, arcukon széles mosoly, kezük alatt égett a munka. Minden okuk megvolt a boldogságra, hisz felettük azúrkéken ragyogott az ég, alattuk lágyan hömpölygött a zöld tenger, s szabadon szárnyalhattak a szél és a v
A lányok… a lányok… a lányok angyalok… Isithrade (2003.08.25)
A Kék lovashoz címzett fogadóban mindig teltház volt, van és lesz. Füstös hangzavar uralkodik ott esténként állandóan. Hangos kurjongatások, hamis éneklések, nagy röhögések hallatszódnak ki az utcára. A barátságos légkört a fogadós és családja mindig kellően meg tudja teremteni. A fogadó mellett elhaladottakat a gyertyák sárgás fénye és a víg nótázás jó kedvvel tölti el, ezért kukkantanak be, hogy üdvözöljék az egész városban ismert fogadósékat, na és hogy igyanak egy-egy korsó habos sört. Néh
Angyal, látom szárnyaid Jámbor Attila (2003.08.22)
A város peremén egy oszlopon furcsa felirat függ. Mindegy, hogy jelen esetben melyik városról van szó; Budapest, Berlin, Athén, vagy Moszkva: Babilon mind. A felirat szabályosan fel van erősítve egy oszlopra, s a fehér lapon a fekete nyomtatott betűk temetőbogárként marják a szívemet, mikor olvasom őket: "Angel, I can see your wings". Nem tudom, ki írta - talán közölünk egy -, és kinek szánta a szöveget. Itt az országút mentén, hol csak autók ezrei robognak a városból ki és a városba be, senki s
Hagyomány Syttha (2003.08.21)
Akkor kezdődött minden. Amikor ősz derekán három hétig őriztem a hágót, a falu felett, akkor, amikor már csak megkésett utazók kísérelnek meg átjutni a havas csúcsok között. Mert amint leesik az első hó, minden út járhatatlanná válik. Még a hágó is. Akkor a klán is visszahúzódik a hegyi falvakba, és ott várjuk ki a tél végét. Ez a tanítás ideje, és az emlékezésé. Ilyenkor mesélünk a fiataloknak a Hagyományról, és így magunk is visszaemlékezünk rá.
Silentio mortem jokulator (2003.08.20)
Halott kövek közt lépkedek.
Halkat sóhajt a sószagú szél, régenvolt hangok vegyülnek belé; vidám gyermekcsivitelés.
Az utcákon a porrá égett város hamva kereng.
Csupasz csonkára égett fatörzsek korma tapad a kénmarta köveken.
Fiatal cédrusok hűlő helyére révedek, ébenek emlékeire, egy lepusztult tér közepére...
Hét fehér boríték Farkas Gábor (2003.08.19)
A Nap éppen felkelt a zöldellő nyári táj felett. A szél susogott, augusztus lévén valaminek már jeleznie kellett a közelgő őszt. A sugarak besütöttek a fiú ablakán is, aki ezek hatására hunyorogva nyitotta ki szemét, kinézett, majd látta milyen gyönyörű hirtelen minden, a bárányfelhők hogyan siklanak az ég tengerén. Ez nem egy átlagos nyári reggel volt. Sokkal több volt annál.
Calien Awrel – Legendák könyve Varga Gábor (2003.08.18)
Abban a pillanatban a zajtalanság leple ereszkedett a földre. Elmúlt a fém csörgése, a tömeg morajlása, a lovak horkantása, a paták dobolása és a harsonák zengése. Csend volt, míg…
A harsonák újra felzengtek. Ahogy hangjukkal csend termett, úgy foszlott most szét. A tömeg felharsant, szavaik értelmetlen morajlássá váltak. A két ló idegesen horkantott egyet, majd oldalukon érezték a bőrcsizma enyhe ütését, és tudták, mi a dolguk.
Freya érintése jokulator (2003.08.15)
Maroknyi csapatunkban néhány nő lézengett csak. Nem Nerien volt az abszolút legszebb, de valamely ismeretlen mérce szerint mégiscsak körülötte forgott a férfiak köre. Vérmérséklet és tapasztalat szerint ki így ki úgy közelített hozzá. A Pók, Acim, és Belos – aki egyszer részegsége mélypontján szerelmet vallott neki – régi ismerősei voltak, kötetlenül beszélgettek vele. Sychard, érett huszonöt a bámész kamaszok között, magabiztos férfimód.
Szerelmes versek (Thrillion Kincsei) válogatás (2003.08.14)
A Thrillion Kincsei játékban a Lant és Babér Szervezet által szervezett I. Dalnok Verseny szerelmes verseit olvashatjátok alább.Codric con Tibera: Zöld szemek Csillogó zöld szemek, hullámzó tengerek. Zöld színű csillagok, fényükben elveszek. Csillogó zöld szemek, örökké rabjuk leszek. Zöld színű csillagok, Mind oly szépen ragyog. Zöld színű csillagok, csillogó zöld szemek, Mindent megkapok, ha nézhetlek bennetek.
Átokföldje meséi: Ügyeletes hős Koós Tibor (2003.08.13)
Egy rozsdaszín Cadillac állt meg a roskatag emeletes ház előtt. A kocsi ajtaja kinyílt, egy magas férfi szállt ki belőle. Hosszú, fekete bőrkabátot viselt, ami majdnem súrolta a földet. Megigazította a napszemüvegét, így sokkal jobban érezte magát, a lemenő nappal szemben. A szája sarkában lógó cigit a földre dobta, bakancsával rátaposott. Az utcákon drogdílerek és örömlányok árulták a portékáikat. Mindkettő egy csepp mennyországot. Felsóhajtott...
Edgar Nelson visszaemlékezései 1882-ből Mudri M. Simon (2003.08.12)
Éjszaka volt. A legtisztább mióta csak Erdélybe érkeztem. Az ablaknál állva kinéztem a téli tájra. Volt benne valami. Valami nem evilági: a csipkézett hegygerincek hófödte csúcsai, az ég felé meredő ős-öreg, szikkadt fenyők, a makulátlanul fehér táj, és a telihold ezüstös ragyogása, ami megbabonázott, beette magát a szívembe és lehetetlenné tette, hogy elszakadjak apró kráterekkel lyuggatott halovány képétől.
A kicsi tündér Greguss Dávid (2003.08.08)
A kicsi tündér vidáman feküdt egy kis dombon.
Úgy húsz centi hosszú, zöldes bőrű kicsi lény volt, éppen egy napsugár melegét élvezte. Törékeny testét virágszirmokból font finom ruhácska fedte. Hátából négy hártyás szárny meredt .Arca, mint egy tíz éves kislányé. Két aranyzöld szeme szinte az egész arcát befedte, de most a nap miatt csukva volt. Arcán pajkos mosoly játszott, amiből arra lehetett következtetni, Hogy egy újabb tréfán töri a fejét. De most más okozott örömöt a csöpp lénynek; Az e
Pszichedelikus Kurtz ezredes Marvin (2003.08.07)
Haight-Ashbury szélesen terült ki előttünk, kár, hogy csak a képeslapon. A kormos papír feliratából annyi maradt, hogy üdvözöljük. Hogy hol, homályban marad, mert a képeslap másik fele elégett. Múlt századi téglaházak sora, mögöttük, a távolban a tenger, jobbra barnás pörkölődés, pernye, végül a nagy semmi. Leeresztettem az üdvözlőlapot, letöröltem pár könnyet. És előrebámultam a füstben.
Beszélgetés a temetőben Tiaro (2003.08.06)
Furcsa éjszaka volt. A felhők ezüstszínben úsztak az égen (sosem láttam még ilyennek őket) a hold éppoly fényes volt, mint bármikor, a csillagok szelíden, de hidegen mosolyogtak rám. Épp elég fényük volt ahhoz, hogy megvilágítsák az előttem komorló fejfát. Szép, fehér márványból volt kifaragva, a betűk régen lekopták már róla, de a kő nem veszített színéből. Persze lehet, hogy csak a holdfény miatt tetszett ilyennek.
Vajon ki fekszik ott? S milyen lehet odalent? Ő hamarosan megtudja. A jövő hé
Zsebeposz (vers) Madár Andrea (2003.08.05)
A homlokunkon Múzsa-rúzs,
hát halld (bár kissé nyers a vers):
A Hellászból való faló
hasából bősz sereg pereg,
majd édes húst akart a kard,
s most Trója várán ráng a láng
és ő szegény, ki ott lakott
a várból épp kijutva fut.
Csak baktat ő, ha jő a hő
vagy zúdul rá leső eső.
Tengerre hát, már vár az ár,
a végtelen sós ízű víz.
Sokára, mégis kél a szél,
s vihartól tört a jó hajó,
de már feléje tart a part.
Dzsungelláz Zékósza (2003.08.04)
Egy… kettő… három. Nem jó. Francba.
Jack megpróbált ellazulni. Nem sikerült. Hátát nekivetette a domboldalnak, és a zsebébe kotort, közben igyekezett nem szem elől téveszteni azt a négy alakot, akik ekkor bukkantak fel a vastag, lógó levelek alatt a tisztás szélén.
Stew ki fog nyírni… na próbáljuk csak meg még egyszer. Most spanyolul. Spanyolul általában szerencsém van. Legalábbis a piacon.
Uralkodó Mantis (2003.08.01)
Az uralkodónak méltóságteljesnek kell lennie. Még a modern korban is. Öltözete legyen egyszerű, de mégis más, mint az átlagos embereké. Épp csak annyira, hogy aki ránéz, tudja, hogy valami mást lát, valami különlegeset. Nem árt, ha nyugodt, csendes, halk szavú. Ordítozzanak csak a harmadik, negyedik, akárhanyadik világ diktátorai vörös fejjel, ha akarnak. Ne beszéljen sokat, az emberek azt várják, hogy a király néha szóljon csak egy-egy szót, ami azután szállóigévé válik. Akár csak annyit, hogy
Kincsvadászok Baribal (2003.07.31)
A négyfős csapat kitartóan kapaszkodott felfelé a vulkanikus hegy meredek oldalán. Lépteik nyomán köhögtető hamu és pernyefelhők szálltak fel, talpuk alatt idegesítően nyikorogtak a megdermedt lávaszilánkok.
- Messze van még? – lihegte a vézna, fehérköpenyes varázsló, majd köhögött párat és még egy réteg sálat tekert a szája elé. – Nem bírom már sokáig ezt a bűzt.
Két, harcos kinézetű társa egyetértően bólintott, de vezetőjük, aki tetőtől talpig csillogó vértbe öltözve, fénylő hegy
Malőr Wyquin (2003.07.30)
– Mindenki a helyén van? – kérdezte a szőke hajú férfi suttogva. A válasz csupán egy bólintás volt. A többiek kint maradnak, míg ők hárman bemennek, és megszerzik a ládikát. A nő mellette már az ajtó zárját nézte merőn. Századfordulós munka, nem jelenthet gondot. A harmadik, Kopasz, a murvával felszórt út túloldalán lapult.
Végül a városka temploma elütötte az éjfélt. Egy órájuk van, ha vajákos igazat mondott, csak ebben az egy órában lehet elemelni a ládikát. A szőke férfi bólintot
A visszatérő Zékósza (2003.07.28)
A Mester 77-ik évében, a Luna 34-es bázison, a Nyugalom Tengerétől keletre
- Mit nézeget ott a csaj?
- Honnan tudjam én azt? Steve, szólj neki, hogy jöjjön onnan, még agyonvágja az áram… a k...a életbe, annyi itt a lógó vezeték, mint dzsungelben az inda.
- Nagy a szád, Horst, még sosem jártál dzsungelben. Na tarzanozzál oda hozzá gyorsan, vagy a seggedbe eresztek egyet.
A Horst-nak nevezett, védőpáncélba öltözött férfi kelletlenül a vállára lendítette a fegyverét, és lassú léptekkel
Párbaj halálig (Thrillion Kincsei) Mortimmel (2003.07.25)
Erős ajtókopogás rázta meg a szobát, Klept tigrisként ugrott ki az ágyból, összekapta magát felhúzott pár ruhadarabot, és megmosta valamivel az arcát, ami reményei szerint víz volt. A kopogtató türelmetlenül csapkodta a tölgyfa ajtót, rugdosni kezdte és ordibált. Egyre többen kiáltoztak vele a szomszédos szobákból, és a helyi zsiványok az anyázás minden módszerét bevetették a kopogtató elhallgattatására. Klept az ajtóhoz rohant, kinyitotta és berángatta az alacsony fickót.
HunterZ garw (2003.07.24)
- Nem hittem volna, hogy valaha ismét találkozunk! - lépett oda Tomi a lányhoz, aki szintén a metróra várt. Közben úgy érezte, hogy bár ezzel a szófordulattal sikerült megragadni a pillanat esszenciáját, talán egy egyszerű „szia” is megtette volna. De rögtön ezután félre is tette ezirányú kétségeit, mert valahonnan régről úgy rémlett, hogy ilyen helyzetben az első négy mondatban kell lennie valami ilyesminek.
A bűntetőszázad Gregory Hines (2003.07.23)
Kieth Frenett világ életében gyáva volt. Nem tehetett róla, ilyennek született. Régen rájött már, hogy pályát tévesztett, de sikerült Marco Ricci hálózatában olyan magasra küzdenie magát, hogy ne kelljen sokat félnie. Senki sem firtatta, hogyan jutott jelenlegi pozíciójába, de ennél már sokkal többen voltak azok, akik úgy gondolták, hogy nem volt oda való.
Az utolsó villamos Scorba (2003.07.22)
Jogosan gondolhatják, hogy ha egy történetben a főhős két alvás között különböző szokatlan kalandokat él át, utóbb ki fog derülni, hogy az egész álom volt csupán, és csak a második ébredés volt valóságos.
Ebben az esetben erről szó sincs. Amit itt leírok, az szóról szóra megtörtént. Én aztán igazán nem szoktam csak úgy kitalálni ilyesmit.
Szóval az egész azzal kezdődött, hogy egy hosszúra nyúlt nap után a hazafelé vezető úton az üres, zötykölődő villamos álomba ringatott. Késő este volt,
A völgy Tiaro (2003.07.22)
A hadvezér némán ült a nyeregben. Hófehér lova igazi büszke tartású, nemes állat volt, szoborként állva tűrte a lovasa, és a rajta csillogó nehéz vértezet súlyát. A vezér méltó gazdája volt a ménnek: díszes, ezüstfehér páncélzatára aranyból verték az ősi címereket, tokjában nyugvó hosszú kardjának markolatgombján egy egész uradalmat vehetett volna bárki, aki kiszedi belőle a beléfoglalt tündöklő zafírt. Vörös palástja a lova térdéig ért, csak a fején nem viselt semmit: ősz haja, mélyen barázdált
Dace története Santito (2003.07.18)
Dace lova átviharzott a hídon, vágta közben pelyvaként szórva szét az állatembereket. Hajnalpír meglendült, és a daiklave fénylő ívet rajzolva hasította fel az egyik mellkasát azok közül, akik nem mentették elég gyorsan az irhájukat.
Ekkorra a hang nélkül előhömpölygő Esszencia már aranyszínű lángokba öltöztette Dace alakját. Az vezette fegyverforgató karját, amint hárította az állatemberek lándzsáit, félreütve három fegyver döfését és leszelve egy harmadik hegyét. Dace szűk körben táncoltat
Mr. Sandman Deutschepunk (2003.07.17)
Azon az éjjelen valahogy nem akart álom jönni Krisztián szemére... Már két teljes órája forgolódott ágyában, reménytelenül, a holnapra várva. De a holnap nem akart eljönni. Pedig a fiú mindent megpróbált. Maga sem értette miért, de lassacskán félelem kerítette hatalmába. Minden egyes másodperccel egyre erősebben.
A mesék áldozata Rajkai Zoltán (2003.07.16)
Ma is gyönyörű a reggel, akárcsak tegnap, de ma mégis valami más. A nap ugyanazzal a hévvel süt, mint tegnap, a madarak ugyanazt a dallamot éneklik, a fák születésüktől fogva ezzel a lassúsággal hajladoznak. Nem, nem a táj változott; az örök. Túlságosan is az. Évek óta ezt a dombot látom mikor felkelek, és ugyanezek a madarak köszöntenek vidám dalukkal.
A zöld rózsa Hanna (2003.07.15)
Tavasz ismét a királyságba érkezett. Vidáman szökdécselt le a meredek hegyoldalon, melyek az országot a külvilágtól elválasztotta, s nyomában csillag alakú, hófehér virágok fakadtak. Mögötte hirtelen felvetették fejüket a fűszálak, s nagyot nyújtózkodtak, mert télen a hódunna alatt ugyancsak elgémbe
...nyitva hagyott ajtókról, és más veszedelmekről Csigás Gábor (2003.07.14)
A falak talán az égig értek, oly magasak voltak. Csakhogy nem volt ég. Nem bizony. Csak a betonszürke falak és a padló. A vasvázas ágy mellett megállás nélkül csörgött egy ütött-kopott, egykor tán vérvörös telefon.
– Hogy térhetnék így pihenni? – üvöltötte az árnyékember a huzatban. – Megőrjít a zaj! Nem állhatom ezt a fényt! És huzat van! Fúj a szél!
Raoul Renier - Amíg a vas vág 1-4. rész Raoul Renier (2003.07.13)
A hétvégén Zsolt elküldte az Amíg a vas vág c. regényének 4. részét, ezt PDF formátumban az előző 3 fejezettel együtt le tudjátok tölteni tőlunk a kapcsolódó link alatt.
Jó olvasást!
Két vámpír vers Larissa (2003.07.11)
Vámpírok bálja, rémes éj - Fekete mosoly, éhes kéj.
Táncolj, szerelmem, táncolj velem, lüktessen az élet, Pirulj ki, kedvesem.
Mindenek ura Tiaro (2003.07.10)
A férfi lassan, de magabiztosan haladt előre, mint akinek semmi vesztenivalója nincs. Fogait összeszorítva, kifehéredett ujjakkal markolta a hatalmas, türkizkék jégből vert pallost, aminek pengéje oly tisztán csillogott, mintha éppúgy abból a kék kristályból metszették volna, mint a hatalmas markolatgombot. A harcos méltó gazdája volt a nemes fegyvernek, mélykék, természetellenesen szép szemei, zord arcvonásai, vakítóan szőke haja bármely ünnepelt bajnok becsületére vált volna. Hiszen ő maga is
Letűnt hatalmak reneszánsza (Thrillion Kincsei) R. Duck (2003.07.10)
– Meghoztad, amit kértem?
Wenayr hangja nem ígért sok jót. Az aszott alkimista nagyon érzékeny ízlésű megrendelő hírében állt, és csak a legjobb alapanyagokkal volt hajlandó dolgozni – az átverési kísérletekre pedig bosszúszomjasan reagált. Olyasvalakivel nem jó haragban lenni, akinek egy idegszálakat izzító kínméreg könnyed ujjgyakorlat csupán. A Kalandorok Álmoskönyve igen egyértelműen fogalmaz a kérdésben.
Egy rossz ötlet Gregory Hines (2003.07.09)
Hogyan lesz egy jó ötletből hirtelen rossz ötlet? Tom Hall is ezen gondolkodott, miközben megpróbálta kiszabadítani a kezét a bilincsből. Az ő jó ötlete akkor ment át ezen a látványos metamorfózison, mikor ma reggel arra ébredt, hogy egy sörétes puska csövével néz farkasszemet. Ez az élethelyzet nagyjából mindent rosszra tud fordítani, de Tom barátunk helyzete talán mégis némi magyarázatra szorul. A puska ugyanis egy öltönyös gorillában folytatódott, aki a Leone család alkalmazásában állt.
Szólít az éj Gabriel Thomas (2003.07.08)
Gyenge szél hajlongatja a toronyszobám ablaktámláit. Kintről semmilyen zaj sem hallatszik, csak egy boldogtalan bagoly huhogása, és a hegyi farkasok távolról jövő éneke. Zene, mely átjárja tagjaimat, és közben… felemészt. Nem tudok szabadulni tőle, hallom, érzem minden pillanatban. Szólít.
A fehér üsző Hanna (2003.07.07)
Ajtó zárja zörrent halkan. Bár a hang nem volt észrevétlen, Nelle úgy lépett az előszobába, mintha meg sem érkezett volna. Nem csak, hogy az ő lépteinek hangját nyomta el a televízió és a konyhában zúgó füstelszívó, de ő sem érezte úgy, hogy otthon lenne.
A daru Villányi Dániel (2003.07.04)
Matt Taylor rendőrnyomozó hivatali autójával leparkolt az építkezés mellett. Miután megállt, ráhajolt a kormányra, és a szélvédőn át feltekintett a kocsija előtt magasodó, épülőfélben lévő felhőkarcolóra.
Mikor az arany az élet Vincent Gavalliert (2003.07.02)
Kafur fáradtan és elcsüggedve lovagolt a Marashba vezető úton, hiszen számára ez az út nagy eséllyel Zunerr birodalmába vezet. Még egy nap és megérkezik a városba, ahol már várni fogja Vicenzo és az egész Fojtóhurok klán.
Vasorr Csigás Gábor (2003.07.01)
(Második, “világfüggetlen” változat; 1998 július.)
Tirapp-ta-dí-da-da-tidó. Sötét van. A sarokban ülünk, gúvvadt, sárga szemmel, rothadó fogakkal, szakadt körmökkel, penészes bőrrel. Mocskosak vagyunk. Magunk vagyunk a mocsok. Tirapp-ta-dí. Talán már nem is vagyunk emberek, nem vagyu
Abrado hercegének gyűrűje Angel_of_Mercy (2003.06.30)
A kis városkában megélénkült az élet, hiszen piacnap van. Az áruval megrakodott szekerek, kordék által felvert portól szinte alig lehet néhány lábnál messzebb látni a főutcán és a piactéren. Az emberek eltakarják arcukat mindenféle kendővel, vagy egyszerűen a kezükkel. A lovak prüszkölését elnyomják
Az utolsó ostrom (vers) Kyol Halken (2003.06.27)
Felvirradt egy újabb nap, piroslott a táj,
De hamarosan e szín feketévé vált.
Megérkezett hát a testet öltött gonosz,
Kyriala a démon, ki lelkeket oroz.
Tábort vertek reggel a várossal szemben,
Katonák ezrei várakoznak csendben.
A Sors rendezte ezt, itt dúl majd a csata,
Eldől hamarost,hogy
Látom, hogy haldokolnak Jámbor Attila (2003.06.27)
"The sky has frozen to a wall
We die we all"
Katatonia: Wealth
Sokáig nem volt otthonom és Gazdám, de most újra tartozom valahová. Örülnöm kéne, mégsem vagyok boldog, mivel valami borzasztóan megváltozott. Ebből a változásból nem érzékelhettem semmit, míg az átmenet tartott: körbe voltam vév
Az utolsó madár Villányi Dániel (2003.06.26)
A felkelő Nap sugaraiban megcsillantak a felhők fölé emelkedő toronyházak csúcsai. A felhőtengerből itt-ott előbukkanó beton- és fémtornyok az alant elterülő városrengeteg mérhetetlen nagyságát sejtették. S valóban, a kecses, égbe nyúló épületkolosszusok a felhők alatt egyre szélesebb, robosztusabb
Assasin Sambucus (2003.06.26)
Hogy hol kezdődött? Nem is igazán tudom megmondani. Semmiképp sem ott, ahol a feleségem gondolja, vagyis az éjszakai támadásnál, hanem jóval előbb, amikor még minden normálisnak tűnt.
Befizettem egy társasutazásra, magamnak, és Marie -nek, a feleségemnek, utolsó, kétségbeesett próbálkozásként, h
Halász Árnyék (2003.06.25)
„Apa, mesélsz nekem?” - kérdezte. Bájos teremtés. Még csak hét éves, de már gyönyörű, mint az anyja volt egykor. Jan körbenézett a szobában. Viszonylag kis szoba volt, de rend és tisztaság uralkodott. Erre különösen ügyelt.
Most azonban nem volt idő nézelődni. Azok a zöld szemek mesére
Otthon Tiaro (2003.06.24)
A három hófehér hajú vándor egykedvűen haladt előre. Lassan mentek, mintha minden lépésért meg kellett volna küzdeniük, s valójában nem is járt messze ez a kijelentés a valóságtól. Rongyos ruháik, maszatos, vérfoltos arcuk egyszerű csavargókká változtatta őket, pedig a kosz alatt nem közönséges föld
Láng, füst, hamu Olman (2003.06.23)
Kattanás. Rőt szikra pattant elő, s lobbot vetve lángot keltett a sikátor sötétjében. Elkeseredett, reménytelen arcot világított meg - a keskeny száj megremegett, ahogy az új erő szétáradt testében. Ismét elégedettség töltötte el, a világ ellenségességét, a kilátástalan mindennapok komorságát elemés
Ottfelejtve Raud (2003.06.21)
A kopottas medve-prémet viselő férfit Sir Arthur Woolrich-nek hívták. Jelenlegi siralmas állapotát látva (beesett arc, üveges tekintet, remegő kezek, cselekvésképtelenség), ki nem hallott felőle, tán’ el se hinné, hogy ezt az embert egykor a nép az istenek kegyeltjének tartotta, s hogy életvit
Látomás (vers) Vyriona (2003.06.19)
Ülök a sötétben, hallgatom
Szívem dobbanását.
Magam elé meredve
Nézek a fejemből kifele,
Várom, mikor láthatom
Életem múlását.
Egyszercsak csönd válik. Ez lenne
Hát az a pillanat?
Kezemre nézek:
Már nem nevezném kéznek...
Kiáltás, borzadállyal telve
Hagyja el ajkamat.
Pergamensárga, csup
Halál Sambucus (2003.06.18)
Hat hónapja történt. Hat hónapja változott meg végérvényesen az élete. Már ha ezt egyáltalán életnek lehet nevezni. Ha Bill eddig azt hitte, hogy nincs ihlete, akkor most azt mondhatta, teljesen kiégett. A nappalokat a pincében töltötte, egy jól zárható helyiségben, heverve csak, mint egy halott. Ne
Wyrd Gica (2003.06.17)
- Ha jól értem, nem tudod, hogyan tartsd vissza szeretett fivéredet az úttól – a szomorúszemű, valaha-sudár öregasszony mélyet szívott pipájából. – Az úttól, ami szerinted felesleges és a semmibe visz.
Felszálló füstbodrokat követő göcögés. Az ifjú lehajtotta fejét, keze ökölbe szorult
A Hold másik oldala (vers) Vyriona (2003.06.16)
tündértánc, fénylő rémségek,
bámulatra méltó szépségek,
fagyott kráter, völgykatlanok,
a fantáziáim laknak ott.
álmaim éber oltalma,
kísért a Hold másik oldala.
mikor farkasként vonyítok rá fel,
fénylő arca soha nem felel,
hasztalan lenne, bármit is mondana...
kísért a Hold másik oldala.
s
Lidércfény Szemi (2003.06.16)
A nap utolsó sugarai érkeztek a távoli Tarin hegység bércei felől. A fényes korong utolsót lobbanva tűnt el a bércek mögött, s még néhány percig rőt glóriát vont a sziklák fölött, majd átadta helyét a vörös holdnak, és a csillagoknak. Az ég tiszta volt akár a körforgásból éppen visszatérő lélek.
Ro
Az utolsó tigris Enit (2003.06.13)
Az utolsó tigris a ketrecében elnyúlva feküdt, és a sűrű rácson át bámulta az állatkerti látogatókat, akik már nem tudtak meglepetést okozni neki. Voltak, akik mozgásra próbálták bírni, integettek vagy felmásztak a ketrecét a sétánytól elválasztó korlátra, vagy éppen száraz kiflivégekkel próbálták m
A város Wyquin (2003.06.12)
Egyedül maradtam végül. Nem hibáztattam érte senkit. Akibe csak egy csöpp ész is szorult, már tegnapelőtt itt hagyta ezt a helyet. A legkitartóbbak két órája adták fel, mikor az utolsó mérések 300 méteren kétezer fokot mutattak.
Valami nem stimmelt. A tervek szerint nem ilyen hirtelen kellett volna
El sem hinnéd… Geisz Tamás (2003.06.11)
Fölébredek. Még nem kelek fel. Mindenütt sötétség. Körülölel. Kitölti a szobát. Kicsit hallgatom a csendet. Még a szívverésemet sem hallom. Nem hallom a lélegzésem nyugodt ritmusát. Elmosolyodom. Már soha többé nem hallom ezeket. Felülök az ágyban. Koncentrálok. Erősen arra gondolok, hogy lélegzem,
Éjközép után Jhon Castle (2003.06.10)
Suhant az éjszakában, szinte úszott a sötétségben. Kihalt csarnokokon rohant végig, amelyeknek tetejét sötétség leplezte el. Végigsuhant az agyán. Hogy vajon látná-e az égbenyúló oszlopok tartotta mennyezetet. Erősen remélte, hogy igen.
Ez a megbízás már az első pillanatban ellenérzést váltott ki
Rutinmeló Maurice (2003.06.06)
Összerezzenek a telefon éles hangjára. Már megint túl sokáig meredtem az odakinti sötétségre. Mélyet sóhajtok, és a kisasztalhoz sétálok. Figyelem mozdulataimat a falat borító tükörben. Semmi kivetni valót nem találok a látványban. Az ötödik csengés után nyúlok csak a kagylóért.
- Nos? – lehe
Mind fölött Zé (2003.06.05)
1.
Mélyet szívtam a cigarettámból. Néztem, ahogyan a füst felkígyózik a sötét szoba plafonjáig, s ott szétterül. Felálltam, az ablakhoz léptem, és elhúztam a függönyt. Hunyorogva fordultam vissza, az ágy felé. A lány kitakarózva feküdt rajta, még mindig mély álomban. A napfény még fehérebbnek mut
Monológ Lencse Tamás (2003.06.04)
Legjobb, ha a legelején kezdem. Tébolyult, őrült, bomlott elméjű vagyok.
Akár meglep téged, akár nem, ez így van, és már sohasem fog megváltozni. Az igazat megvallva nem is akarom, hogy bármi megváltozzon, odabent a fejemben.
Néha kifejezetten szórakoztat saját tébolyultságom, te talán másképpen
A lovag Abacs (2003.06.03)
Kelethon hegyormai közt roppant rendházak pöffeszkednek. Büszkék és bevehetetlenek, századok óta rendíthetetlenül várakoznak meredek sziklaormaik csúcsán. Címerükön egyetlen acélos kígyópár tekereg - Latet Aequitas, ezek az Úr legdicsőbb lovagjainak otthonai. Sokak álma, hogy egyszer a kígyó erődökb
Hurok Sambucus (2003.06.02)
„Első védelem a néma száj
Második az illékony halál
A harmadik ölelésre
tárt karral vár”
Mint valami idióta gyermekmondóka, amit körjátékokhoz dúdolnak a süvölvények, teljesen értelmetlen, ráadásul egy temetkezési vállalat mottójának fölöttébb illetlen is. Mégis, ez egy nagy múltú
Újra légy! Gender Tom (2003.05.30)
Mikor éltem Danken Forestnak neveztek akik ismertek. Halálom után pedig csupán egy lettem a pokol szenvedő lényei közül. Egészen egy bizonyos napig.
Keresztre feszítve égek a pokol tűzében. Ordítok, ég a hússom a lelkem húsa. A testem fáj pedig már rég halott vagyok. Évezredek óta. Igen már ennyi
Halál a hídon Daelon (2003.05.29)
“… és emlékezz gyermekem, a valóság sok arcot, sok életet rejt, s ezek közül egyesek sorsa gyakran összefonódik, még ha nem is tudnak egymásról. Ezek a sorsok mindig párhuzamosan futnak, olykor végig, olykor csak egy rövid ideig, s ez időnként tragédiákhoz vezet, hiszen csak a sorsok k
Álmodók Horus (2003.05.28)
“A csend ölelt, míg álom hullt szememre,
A feledés, hűs homályba vitt.
Az ébredés őrként állt fölöttem,
Valóság tépte ki, rongyos szárnyaim.
A bíborszínű hajnal rám köszöntött,
Kinyílt az ég egyetlen szeme.
A fájdalom lassacskán elöntött,
S hasztalan vigasztalt, napsugár keze.”
A fenevad igazsága Graum (2003.05.27)
"Különösnek rémlett a gondolat,
hogy a fenevad olyasvalami,
amire vadászhatnak és elpusztíthatják."
Csend. Szinte már fájt ez a furcsa idegen csend. Az őrület szakadéka ott örvénylett előttem, pattanásig feszült idegekkel próbáltam elkerülni a teljes feloldódást. A halál illata lengte be a
Akranai Legendák - Tűzkereszt Coyote (2003.05.26)
Az ork csapatok komótos tempóban gázolták a havat. Vastag bőrüket durva farkas és medve prémekbe bugyolálták a metsző hideg szél és a hó ellen. Ezen felül rozsdás fénnyel csillogó páncéldarabok, keményre edzett bőrvért feszült testükön. Erős kezeikben hatalmas balták, lándzsák, szablyák villogtak,
Viadal Sambucus (2003.05.25)
Majd a hetedik napon az Úr megpihent, mivel látta, hogy a földön bevégezte a teremtés művét. Gyönyörködött gyermekeiben, akiket saját képére alkotott, akikbe saját lényegének egy szikráját zárta, hogy az hajtsa őket a tökéletesség felé. Hasonlítottak is rá, nem csak külsőkben, hanem lelkükben is, ők
Utójáték Pampalini (2003.05.24)
– Örülök, hogy találkoztunk! – húzta fel a sliccét Szergej.
A hidrogénnel kezelt hajú, izmos férfi elfordult az előtte térdeplő lánytól. Amaz felállt, megigazította összekócolt vörös haját, és zsebkendőt vett elő táskájából.
– Kérem a húszezret, amit megbeszéltünk – törölt
Holtfény Opiario (2003.05.23)
Eleinte csak a szemem sarkából láttam. Sápadt, szőke lány volt, olyan fakó, mintha ott sem lett volna; az arcán szinte átderengett az ég. Az a fajta nő, akin önkéntelenül is átsiklik az ember tekintete. Ha nem érzem, hogy bámul, talán oda sem fordulok, hogy jobban szemügyre vegyem. De ahányszor csak
Ítélkezés Trini (2003.05.22)
Alion, a Rend 1632. Éve, késő ősz tájékán.
Tehát nincs ellenvetés? - szólalt meg az egyik aggastyán. Haja a vihar előszelétől lobog. A másik két bíra mélyen csuklyájába burkolózva hallgat. A reményvesztettség és tehetetlenség mély csendje üli meg a levegőt. Most az először minden jelenlévő úgy ér
A Grál Garw (2003.05.21)
Péter sosem rajongott az ötletért, hogy el kell lopnia a Grált. De tudta, hogy egyszer eljön az ideje, ez lesz a mestervizsgája. A templom márványmintás padlójára huppant, mit sem törődve a tűz elől menekülő lovagokkal. Odaszaladt az oltárhoz és begyakorolt mozdulattal belesöpörte a díszes kupát a
Ascens Morga Cyrus (2003.05.20)
Az anya könnyes szemekkel ölelte át kisfiát, majd beletúrt a rövidre vágott hajába. A kisfiú dacosan nézett anyjára, még nem értette miért is zokog. A fiúcska még alig hét éves, de alkalmasnak tartotta a rend, hogy befogadja. Anyja egy vadász, talán az utolsó küldetésre indul. Apja már halott, ő is
Halálcsapda WiLDoR (2003.05.20)
A harcos a sziklaszirten várakozott és tekintetével a látóhatárt fürkészte.
" Igen, - gondolta - hamarosan megérkeznek." Az idő, mint lassú patak csörgedezett tova, a percek óráknak, az órák pedig napoknak tűntek. A harcos azonban nyugodtan ült a sziklaszirten, csupán tekintete fürkészte a hajna
Az ötödik döndülés Abdul (2003.05.19)
A kétszárnyú bronzkapu felől halk döndülés hallatszott. A Smaragdtrónuson ülő Galaard király felkapta a fejét. A termet belengő fuvolahang elhalt.
A három-három vak rabszolga izmos kezébe kapta a súlyos láncokat, melyek nyakuknál fogva a kapuszárnyakhoz béklyózták őket. Galaard unottan bámulta a m
Sárkánykard (regény) Samuel B. Kingstone (2003.05.17)
Első fejezet
A nyári nap moccanatlanul trónolt az ég közepén, gyilkos fény-dárdáival taszítva a nemlétbe az arénában megbúvó árnyékokat. A lelátókon tombolt a tömeg, és ahogy a porondon a küzdelem a tetőfokára hágott, a nemesek és közrendűek, bármennyire is elkülönültek egymástól ruházatok és ülő
Cathan Igazsága Uhrin Tamás (2003.05.16)
"Az évek megszámlálatlanul repültek el fölöttem. Érzem, hogy az elmúlás szele borzolja gyérülő hajamat és ápolatlan szakállamat. Fakó szemem már ezen sorokat is alig látja, melyeket most vetek éppen a padló egyik kövének simára koptatott tetjére. Nem hiszem, hogy valaha is elolvassa bárki, de jóles
A teremtés koronái Aleister (2003.05.16)
Veszprém, 2003 Szerepjáték találkozó – Novellapályázat
1.
Zsíros tudta, hogy valami megint nem stimmel. „Ezek a hülyék ismét elszúrtak valamit.” – volt az első gondolata. Már percek óta kóborolt a kihalt, üres folyosón, de még egy teremtett lélekkel sem találkozott. A
Hullámvonal Juan Rodriguez (2003.05.15)
"A gyors nyíl szállhat bármily sebesen,
van olyan időpont, amikor se előre nem halad,
se meg nem áll."
Zénon
– Ismered azt a mágikus pillanatot? Gyere, megmutatom...
A syluriai őr térde megrogy, először a bal – egy ideig úgy látszik, oldalra dől –, azután a jobb. Hátul
Kanszej Antal Ádám (2003.05.15)
Sinmen Muszasi no kami Fujavara no Genshin tiszteletére és emlékére.
Éles tárgy szelte át az éjszaka tiszta és friss levegőjét. A hold fénye megcsillant a fémes tárgyon, melynek végét tollak ékesítették. Süvítő hangja hirtelen megállt, és reccsenéssé alakult. A nyílvesszőt még kettő követte.
Hit és Technokrácia Garw (2003.05.14)
Leonard bevágódott egy régi Chevrolet taxi hátsó ülésére - A reptérre! Gyerünk, gyerünk!
- Már repülünk is - felelte a rekedtes hangú taxis.
- Az Anti-Flag klubot ismeri?
- Hogyne.
- Ott kanyarodjon fel a főútra, előbb ne! - hadarta Leonard, de már nem is figyelt a válaszra, hanem elővette akta
Szállj Bárány Boglárka (2003.05.13)
Az éjszaka meglepően hűvös volt. A lány mégis úgy érezte, végre enyhül a nappal perzselő forrósága, bőrén hűs szellőként érezte a felhőkarcoló tetejét körülölelő vad szelet. Bár oka lett volna rá, mégsem fázott. Megnyugtatta a felhők száguldása a sötétségben, kinyújtotta karját feléjük, el akarta ér
Nem lehet kikapcsolni Petrus (2003.05.13)
Ahogy megjelentem a teremben és helyet foglaltam az asztalnál, máris megjelent Mina.
A félhomályos csarnok polcsorai ciklopszi magasságokba nyújtózkodtak körülöttem, felfelé és a távolba nyújtózkodva a sötétségbe; végeláthatatlan sorokban álltak rajtuk a könyvek, teljes összevisszaságban, a vékony
Kapitális példány Abdul (2003.05.12)
Az utolsó álomszobrász magányosan álldogált az elme peremén ásító feneketlen szakadék szélén, és zsörtölődve figyelte a mélyből feltörő álompamacsokat. Éjszaka volt, de ő ugyanolyan jól látta őket, mint nappal – bár az, amit látott, egyáltalán nem derítette jobb kedvre.
- Ez sem… - morm
...Apa... Antal Ádám (2003.05.10)
A hűvös reggeli szél ma sem maradt el. A fák levelei vidáman játszottak a lágy légmozdulatok ritmusára. Nyári évszakban kellemes érzést nyújtott ez a hajnali fuvallat. A nap gyönyörű volt. Európai emberek számára különleges lehet ez a csodálatos kis idő, amikor a nap felkel. Itt, a felkelő nap orszá
Meséld el a szélnek Aingus Og (2003.05.09)
Csípősen hűvös volt az idő. Olyan, amikor az embernek merengeni van csak kedve, vagy a lehulló leveleket figyelni, meg az őszi fű illatát beszippantani. Nekem nem volt kedvem ehhez, pedig mindig is imádtam az őszt. Reggel, mikor felébredtem, fásultan vettem tudomásul, hogy a csomagjaim még mindig ni
Euthanatos Totius (2003.05.09)
Bizarr halál-kultusz. Félt, meg nem értett mágusok. Kevesekkel van kapcsolatunk, minden időnket feladatunk teljesítése tölti ki: megölni azokat, akik készek rá. Hát igen, ezt emészteni kell.
Az emberek nem élik az életüket, nem törnek magasabb célok felé, csak kiszívják azt, elvesztegetik a lehet
Harc a végsőkig (vers) Coyote (2003.05.08)
Hűvös, ködös hajnalon újabb nap virrad,
Dühös, vörös fényénél felvonul két had.
Hatalmas létszámú sötét, baljós sereg,
Amott maroknyi hős kardjával tiszteleg.
A mezőt sok gonosz festi fekete tájjá,
Hőseinket nemes céljuk teszi naggyá.
Utolsó parancsok, tanácsok szárnyalnak:
„Esélyt se
Performansz Vaszilij (2003.05.08)
Lassan gyülekezett a közönség a Pinceszínházban. Fél kilencre járt, és az előadás csak kilenckor kezdődött, de a kiállítást már reggel óta meg lehetett tekinteni. Néhányan már elfoglalták a helyüket – tétovázva telepedtek le egy asztalhoz, a sarokba szórt párnákra, a helyiség közepére elszórt
Vérvonal - 3. rész Chavalier (2003.05.07)
6. Fejezet - Korlátlan hatalom
Lord Kilmore és családja néhány helyi kereskedő társaságában egy pompázatos vacsora kellős közepén tartott, mikor a terembe nyíló vasalt tölgyajtó szárnyai váratlanul kitárultak. Egy szolga rohant be lélekszakadva, hogy bejelentse a nem várt vendéget.
- Őfelsége, M
A kősivatag SunDown (2003.05.06)
A csillagtalan éj jégcsókkal köszöntötte a lángot. A gyertya egy szilára állítva ég. Egy csodálatosan egyszerű oltár, melyen a kagyló és a szarvasagancs között fehér rúnákkal díszített fekete gyertya áll. Mögötte lobogó árnyék vetül egy félgömb alakú füstölőre. Lágy vonalú füstcsík száll az egyre hű
Átokföldje meséi: Valami nyugaton (Fallout) Sztorm (2003.05.05)
Mack lefékezett motorjával, letette kétoldalt a lábait és végignézett az előtte elterülő csatatéren. Bár manapság az egész világ csatatér, gondolta magában keserűen, itt kétségtelenül az életükért küzdöttek valakik. Több, kevesebb sikerrel, ahogy arról a holttestek is árulkodtak. Leállította a jármű
Vérvonal - 2. rész Chavalier (2003.05.05)
3. Fejezet - Könyörület
Már órák óta meditált hálókamrájában. Érezte Thoras, a könyörületes szeretetteljes érintést. Mosolyogva bámult maga elé, szemeivel egy másik világra tekintve. A félelem, a harag, a fájdalom és a szomorúság hullámai egyszerre futottak végig rajta. Amint magához tért, felt
Vérvonal - 1. rész Chavalier (2003.05.02)
Aedalon, a legendák földje. Hol hófödte hegycsúcsok karmai tépnek sebet az ég kékjébe, s rohanó folyók szelik a termékeny földeket. Hol végeláthatatlan rengetegek, zöldellő rétek, dögletes mocsarak, s forró sivatagok váltják egymást.
Hol sós hullámok ostromolják lankadatlanul a partokat. Ez a föld
Örvény (vers) Brixcew Tenzer (2003.05.01)
Megint egy éjszaka. Sötét ingaként elsuhan
fejünk fölött, és újra itt a hajnal.
De nincs madár az égen, csak vijjogás,
röptük emléke csak.
Magunk is emlékké leszünk,
szélsodorta fantom-vándorok.
Jelek leszünk, karcolások, miket a fákra véstünk,
nyirkos barlangban a füst szaga,
kihúnyt tüzein
A bosszú… Szemi (2003.04.30)
A szürke sziklafal komoran állt a bosszú istenének szolgája előtt. A napfény utolsó sugarai még lobbantak egyet a lovag szikár alakján, majd mindent elborított a sötétség. Ronen hagyta, hogy a bosszúvágy átjárja szellemét, hogy egyszerre zúdíthassa majd gyűlölt ellenfelére. Nem sietett. A nyomok
Más valaki bűnei (Cyberpunk Budapest) Garw (2003.04.29)
Sosem fogom megérteni, mi mozgatja a politikát. A pénz nem elég, sem a hatalom, sem a kapcsolataid. Ha mégis van valamelyik, elkezded kisajtolni belőle a többit. Persze ez nem új dolog, régen is így volt. Voltak ilyen emberek, és tudtuk, hogy így van. Nagyon is jól tudtuk. Ma már sokkal többen van
A Fenevad (vers) Angwhirankoron (2003.04.28)
Égre kiállt Az, ma s mélybe le, zokogva, ki felkel a síromból.
Mert ha az élő nem, akkor a holt döbben s a képzete fényt romból.
Ördögi éneke s védi a csend leple, ahogy vadat öl s koncol.
Már szabadabb, jár-kell, és nyakakat vág el, először is egy párat…
Kedve is ettől lesz s tombolva
Swan története (Exalted novella) Santito (2003.04.28)
(Ez egy novella fordítása, ami az alapkönyvben szerepel)
Swan szellemként suhant át a tájon, kerülve minden feltűnést s az árulkodó szagnyomokat. Rókakölykök játszadoztak zavartalanul amint elhaladt mellettük és a vadászó moszpidok tekintete úgy söpört át felette, akárha ott sem lett volna. Az e
Az árnyékfaló Horus (2003.04.25)
A démon felüvöltött.
Cyrus jól megnézte magának a teremtményt, legalább kétembernyi magas iromba szörnyeteg, vaskos szarv türemkedett elő busa homlokából, testét vörösessárga fényes pikkelyek borították, ág vastagságú karjai karmos mancsokban végződtek. Fújtatva csapkodott denevérszárnyaival, szájá
Az elveszett erőd garw (2003.04.24)
A falakat sötét, lakkozott fenyő borította, mely egy gondosan faragott tájképet ábrázolt. Erdő, mező, dombok, egyetlen kimagasló hegy, a hegytetőn pedig a magányos erőd, ahogyan a vidék festett négyszáz évvel ezelőtt. A határerőd ura idővel tartományúri címet szerzett, klánt alapított, a vidék ben
Bűnösök Horus (2003.04.23)
Mind azok vagyunk. Születésünktől fogva. Ahogy élünk, ahogy halunk.
Földre hullott, szárnyaszegett angyalok, mégis bűnösök. Az arcunk az égre néz, de könnyünk a porba hull. Sírunk és nevetünk, szeretünk, gyűlölünk. Keressük a tökéletességet, az igazságot, a szépet s a jót, pedig tudjuk minden hi
Vasmarok Naru (2003.04.22)
A szél csendesen fújdogált, meglebbentve a lány köntösét, kivillantva sudár alakját. Az borzongva állt, a csillagokat fürkészte, szeme a sajátját kereste, az őrzőjét, ahová lelke tartozott. A csillag most talán fényesebben ragyogott, mint eddig bármikor a szörnyű évek alatt.
A lány nehéz szívvel m
Hó, fájdalom, vér, üvöltés, farkasok! Gemon (2003.04.22)
Az úr 1291 évében történt Magyarországon. Nagyon hideg volt a tél. Egymagam-voltam.
A társaimmal vagy az éhség vagy az üldözök, végeztek. A küldetésre hárman indultunk. Egy itáliai domíniumból kellet elhoznunk egy ódon fóliánst.
A küldetés sikerrel járt de két barát odalett!
Hó, fájdalom, vér,
Holtodiglan Pierre Corbeau (2003.04.18)
A tenger felől áradó köd mocskos szemfedélként takarta be a part menti lagúnákra épült városdögöt. Az Uwel havával érkezett, ezen a vidéken sosem látott fagy hamis ezüsttel ötvözte a naftatűztől feketére éget romok csonka tornyait, és vékony jéghártyát bűvölt az iszaposan sekély kikötő vízére. A
A nyolcadik parancs jokulator (2003.04.17)
A fogadó Rigann városállam legforgalmasabbjának számított, mégis volt üres asztal. Areen letelepedett, hideg sültet rendelt, s várta, hogy a zsoldosnak vélt ember mikor távozik attól az asztaltól, ahol záráskor kellett testvérével találkoznia. A dús körszakállú, szótlan férfiban csak tucat türelmetl
Project Firestart - Operation Big One - 2. rész Phoenix Wolf (2003.04.16)
3.
Mad Machine
2334. November 22. 0703
„Big One” rendszer, közel a Big-One-4-hez.
Hagetaka, Sabre osztályú hipernaszád
A négy Tetramoon fúziós hajtómű dübörgése áthallatszott a naszád teljes törzsén, a rázkódást átvette a teljes sárkányszerkezet, és a pilótafülkébe betört
Project Firestart - Operation Big One - 1. rész Phoenix Wolf (2003.04.15)
1.
Konya wa Hurricane
2334. November 21. 0934
A Delsalus Major rendszer peremén
SFC-01 Excalibur hordozó, főfedélzet
A nehéz Overdrive osztályú naszád megérkezését átható dübörgő hang kísérte, ahogy a gép áttörte az Excalibur főfedélzetét óvó erőtér hártyát. Carter százados még ennyi
Minden út… jokulator (2003.04.14)
Nem vágyott másra, csak egy üveg jó edorli fehérre, és egy forró fürdőre Bannara szobáinak egyikében. A Hurok már nem volt messze, hívogatón villantotta rá haloványsárga ablak-szemeit. Két lépésre volt a fogadó ajtajától.
- Hé sakálfattya, miből gondoltad, hogy nem találok rád, és büntetlenül megús
Végtelen tánc Michael H. Snow (2003.04.11)
Zoltán főnöke Kovács, általában véve is meglehetősen kellemetlen ember volt, de ezen a napon minden tőle telhetőt megtett annak érdekében, hogy elnyerhesse a világ legellenszenvesebb embere címet. Zoltán legalábbis, biztosan neki ítélte volna.
- Örömmel látom, hogy méltóztatott megtisztelni minke
Sodrásban Pomona (2003.04.10)
A kis csapat türelmesen várakozott a folyóparton. A komp a visszaút felénél tartott, a révész és a fia kitartó mozdulatokkal hajtották előre a gyenge sodrásban. A délutáni verőfény szikrákat vetett a hullámokon, ahogy az imbolygó vízi alkotmány a számtalanszor megtett utat rótta a folyón keresztül.
A bosszú Tobias (2003.04.09)
I.
Végre felkelt a nap. Sugarai könnyedén átjutottak a rácsokon, melyek a cella ablakait védték az esetleges szökni próbálókkal szemben, egy kis életet lehelve az ott raboskodók unalmas mindennapjaiba. De ez a nap merőben más volt, mint a többi. Már csak ő volt itt egyedül, és tudta, hogy már ő s
A fekete Eraman (2003.04.08)
Hatalmas jószág volt. Óriási nyugalommal állt a sikátor mesterségesen elkerített részében, és rá sem hederített a körülötte tomboló tömeg üvöltözésére. Az emberek meg voltak vadulva, szinte eksztatikus magasságokba hágott a hangulat, míg a küzdőtérre várták az ellenfelet. Egyesek azon kezdtek el szó
A Magány Kyra (2003.04.07)
Csak ültem a pentagramma haloványan derengő körvonalain belül, ökölbe rándult kezekkel, húsomba vájt körmökkel. Tehetetlen görcsbe rándultak érzelmeim, csupán egy szó visszhangzott lelkem folyosóin: magány. Hideg veríték csurgott a homlokomról. Hamuszín sóhajok rétegei rakódtak lassan egymásra, ma
A próba Bárdos Dávid (2003.04.04)
Hol volt, hol nem volt, hogy hol nem volt, tudom, hogy hol volt, nem tudom, az üveghegyen is túl, ám az üvegvisszaváltón talán már innen, ahol a kurta farkú malac túr, volt egy királyság. Nem volt túl nagy, lovon épp el lehetett jutni két nap alatt egyik végéből a másikig. Ezzel szemben viszont a má
Holdvilág Mádi András (2003.04.03)
Egy Magyarországon játszódó novella H. P. Lovecraft stílusában
Már csak pár órám volt hátra a teljes sötétség beálltáig, amikor magam mögött hagytam Csobánkát és nekiindultam a Holdvilág-árokig vezető pár kilométeres turistaút leküzdésének. December 21. napját írtuk, a sötétség ilyenkor volt erej
Fejezet Egy Törött Világ Képeiből: Tündérmese Lencse Tamás (2003.04.02)
Dermedt szárnyú galambok verték fel a szürke port, ami most mozdulatlanul lebeg a kopott lépcsők felett. Hosszú évek óta.
Szakadt orrú cipő tapodja végig az öreg köveket, hosszú kabátba öltözött őrjöngő alak szalad keresztül az eddig feltéphetetlennek tűnő függönyön. Vad üvöltését elnyeli a por, a
A jég és a kő rabja Lady Crow (2003.04.01)
Thabat lassan magához tért. Hideg, sötétség, fájdalom – ezek voltak első gondolatai. Karjain fagyos fém szorítását érezte. - Béklyók… láncok… rab vagyok… – Szabadulni próbált, mindhiába. Morajlást hallott, ám nem tudta megítélni, honnan. A komor, mély hang körbevette.
Átokföldje meséi: Az üzlet Fülöp Tamás (2003.03.31)
Egy történet, mely a Fallout mítoszában játszódik.
„Vigyorgott rám és ült meredten:
Az aranyon ült, az aranyon,
Éreztem, megöl, ha hagyom.”
Miller. A teljes nevét senki sem tudta, de itt nem is számit. Ő egy „üzletember”. Raiderektől lop és nekik adja el a cuccot. Egy
Ész és kárhozat Péteri Gábor (2003.03.28)
Szárnyalva szállunk fölfelé, a mélybe
És elveszítjük, amit elhagyunk
Koldussá aláz a gazdag gondolat
Mert a végzetünk lesz, ami utat mutat
A Vadászat éjszakája ez. Felkészülök.
Fenn jéghideg van, a hold se süt. A falvak kis házai fázósan összebújnak. Érzik tán a vészt? Alig hiszem. Ha tudnák,
Az egyetlen igazság Lethys (2003.03.26)
Fellegek mindenütt. Halovány tejszínű pamacsok. Mindent csodálatos fehér fény tölt be. Makulátlan és tiszta. Lágy, meleg, és árad belőle a szeretet. Egy árny siklik el a felhők fölött. Én. Csodaszép dallam tölt be mindent, mintha ezernyi gyermek énekelné.
Szabad vagyok, szárnyalok. Oly sokan van
Kezdet Zyro (2003.03.25)
Látom őt. Látom, ki ő most, látom ki volt, ki lesz.
*
Megszületett, és vele halt a remény. Tudnom kellett volna! Megszületett itt bent, és csendben növekedett. Szörnyeteg lett, falánk, mégis óvatos. Minden pislákoló fényt rettegve félő, mégis csillapíthatatlan étvágyú bestia… És nem tehe
Egy csepp élet Ellike (2003.03.21)
Madárcsiripelésre ébredtem, az erdő zöldje megnyugtató hatással volt, s a tó hűtötte a levegőt, amit a már magasan járó nap hevesen izzított sugaraival. Ekkor megláttam Őt. Egy finommívű levél tetején. Lassan görgedezett, megédesítve a levélnek ezt a percet, hisz a növények rettentően szeretik a sim
A büntetés Lac (2003.03.20)
Hullócsillag volt.
Elegánsan, kimért magabiztossággal kezdte a beszélgetést. Sokszor cinikusan válaszolt, mintha félvállról venné az érzelmeit. Elérhetetlennek, félelmetesen, vonzóan mélynek akart látszani. Szerep volt-e? Ugyan, ennél sokkal felelőtlenebb szórakozásának voltak részei az ál
Gyors ütem (vers) Antal Ádám (2003.03.20)
A hideg penge csontot ér,
Mellkasán csordul a forró vér,
A kard átsiklik, visszatér,
Tokba csúszik, s a mozdulat véget ér.
Vér spriccel és hulla bűzlik,
Csönd honol. A vadat űzik.
Lég mozdul, majd fém suhan,
A fák mögött egy árny surran.
Fém csendül és félre kúszik,
A dobócsillag vérbe
Sellő hátán lovagolni Lethys (2003.03.19)
Alkonyi vérrel festette be a Nap a messzi kékség egyhangúságát, tűzgolyóként búcsút intve a közeli partoknak, és a végtelen mélységnek. A Kadras-óceán csendes volt, mint mindig. Fölötte az égbolt csak néhány narancssárga köntöst öltő bárányfelhővel örvendeztette meg a szelekkel kacérkodó sirályoka
Curriculum Vitae Azazel (2003.03.18)
Az éjszakai portás elbóbiskolt, csak az időközben megérkezett lift ajtajának halk csendülésére rezzent fel. Zavartan pattant fel székéből:
-Jó estét Uram, már vártunk Önre!- mondta fontoskodó hangon. Ő visszanézve biccentett neki, majd beszállt a liftbe, és beütötte a nyolcvankilences számot.
Od
Kezdet Michael H. Snow (2003.03.17)
Riasztás! Ismét mennem kell. Ha nem megyek, megölnek. Talán jobb is volna. Charan látja lelkem, jobb volna. Éget belül, meghalok, ha nem kaphatom meg. Megőrültem. Nem, nem, össze kell szednem magam. Gondolkozz! Gondolkozz! Térj magadhoz, te őrült, különben halál fia vagy.
Jönnek, érzem. Hallani
Túlélő Mantis (2003.03.14)
Utána. Most már utána van.
Régebben sok korzsak volt, amikor még ez számított valamit. Most már csak annyi van, hogy előtte, és uátna. Minden más volt előtte, és minden más lett utána.
Előtte ember voltam, biológus. Volt családom, sok gyerekem volt. Ötre emlékszem. Boldog voltam? Nem biztos, de
Álmok Szemi (2003.03.13)
Kék alapon fehér paca. Innen nem tűnik másnak. Persze, ha az ember megmozgatja kicsit a fantáziáját, akkor lehet kutya, sárkány, virág, a kedvese arca, vagy akármi más, de számomra most sokkal fontosabb a kék alap, meg én a kék alap mögött. Mégis muszáj megemlítenem a felhőt, mert ebben a pillanat
Éjszakai utazás Marvin (2003.03.12)
A hegek alig látszottak. Fogtam a pengét, és a fürdőszobatükörben újravágtam mind a három csíkot a jobb arcomon. Égett rohadtul, és nincsenek effajta hajlamaim, kösz, csak mindenki egyetértett abban, hogy a túlsó oldal lakói komálják az önkéntes fájdalom efféle nyomait. Én nem. Timsót neki, fogak sz
Virágok Kevin Weaver (2003.03.11)
Izgatottan figyelte a felé érkezõ; jelzéseket az û;rhajó központi agyából.Amire népe oly hosszú ideje várt,végre bekövetkezett.Felfedeztek egy lakott bolygót. A bolygó legnagyobb részét szárazföld és növényzet borította,a szárazföldek a mesterséges beavatkozás nyomait viselték magukon,biz
Meráni szív - 2. rész Andrew Field (2003.03.10)
3.
- Élsz, jóuram?
A kérdés távolinak és értelmetlennel látszott. Élet. Mi az az élet. És van-e értelme, ha az ember kudarcot vallott?
- Élsz-e, jóuram?
A kérdés sürgette. Megpróbálta kinyitni a szemeit, de azokon ólompecsét lehetett, mert meg sem mozdultak.
- Élsz még, jóuram?
Nyöszörgöt
A Bürokrata Brutalis (2003.03.07)
A Bürokratáról terjedelmes anyag gyűlt már össze a természetfeletti könyvtárakban, annak ellenére, hogy maga ízig-vérig hétköznapi halandó, és bolondnak nézne bárkit, aki az ördögök, angyalok, démonok, különböző féle-fajta varázslók vagy tündérek létezésével zaklatja. A kételkedés amolyan márkavédje
Kardpróba Tóth Gábor (2003.03.06)
Hűvös tavaszi reggel volt, az északi szél pirospozsgásra csípte az emberek arcát, s a Nap félénken bújt meg, s ásítozott a hajnali felhőfátyol mögött. Egy férfi baktatott az úton, kezeit leheletével melengetve. Egy zsák volt a hóna alatt, mit a piacon szándékozott megtölteni mindennapi élelmiszerekk
A külső sötétségbe Zé (2003.03.05)
Daniel megigazította a gallérját. A tél, bár még semmi nyoma nem látszott, már ott settenkedett a fák között, s minden lélegzetével elszívott valamennyit a levelek zöldjéből, a napsugár fényéből, a langyos őszi szellőből… S rövidesen, gondolta Daniel, lesznek számosak, akik már soha nem látják
Katonák (Fallout) Sztorm (2003.03.04)
Jake kinézett a fedezékként szolgáló kocsironcs mögül. Csak egy pillanatra dugta ki a fejét, aztán rögtön visszarántotta, mert - ahogy számított is rá - jutalma bőséges ólomzápor volt.
- Hogyaza… - dörmögte miközben végigsimított háromnapos borostáján. Kiürült M60- asát a betonra ejtette.
Meráni szív - 1. rész Andrew Field (2003.03.03)
Freddy Hutcher és Andrew Field ötleteiből írta: Andrew Field
1.
A clastrum ajtaja nyikorogva tárult fel, és bentről édeskés, dohos szagot söpört ki a szél. A kapuban álló két komor tekintetű férfi gyomra minden bizonnyal felfordult, ahogyan orrukba csapódott a bűz, de arcizmuk sem rándult. Rán
Nehéz döntés Michael H. Snow (2003.02.28)
Nem először járt itt, de a hely most is ugyanúgy lenyűgözte, mint a legelső alkalommal. Nem változott semmit azóta, még a legapróbb részletben sem, mégis másnak tűnt minden egyes ittjártakor. A boltíves bejáraton belépve, és egy szűk folyosón végighaladva jutott abba az óriási, fényes terembe, ahol
Hazug szerelem Szarvas Balázs (2003.02.28)
- Jaj, de jó! - kiáltottak fel a kisgyerekek a lelkesedés hangján. Végre találtak valakit, aki hajlandó mesélni nekik. Örömkiáltásokat hallattak és kíváncsian körülülték a jövevényt. Aranyos arcából és hegyes füléből felismerték, hogy a mesélő csakis elf lehet.
- Jól figyeljetek, gyerekek! Nem lesz
A csaló Xellos (2003.02.27)
Pikk hatos… kőr nyolcas
Emilien kiskorában bűvész akart lenni. A koszos kis faluba, ahol élt, mindenhová csodákat képzelt. Ennyi boldogság jutott neki. Az omladozó, ázott, penészes falak romvárat jelentettek, ahol nagy csaták játszódtak. A gyomverte kertek sűrű erdők voltak. Koboldokkal,
Emlék Wyquin (2003.02.27)
Érezted valaha, hogy most valamit igazán jól csináltál? Hogy most aztán akkor is sikerülni fog, ha a fene fenét eszik? Amikor nem kellett erőlködnöd, csak egyszerűen megtetted, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga?
Nekem csak néhányszor volt szerencsém az érzéshez. Emlékszem egys
Gyógyítok Dave (2003.02.26)
Felmentem a domboldalra épült házak közti szűk kis utcán. A nap már vörösen izzott a látóhatár alján, a felhőket vérrel kenve be. A hanyagul leöntött aszfalton lépéseim zaja úgy verte fel a csendet, mint puskalövés a madárrajt. A lerobbant házak külső folyosóiról reménytelenül bámult kifelé a beteg
Az utolsó Eb garw (2003.02.25)
Már harmadik napja űzzük Satupofát. A Vadászom így nevezi, én Vadásznak hívnám őt is. Úgy érzem olyan, mint mi, csak ő a vadon szabad népéhez tartozik, nekünk pedig meg kell védenünk családjainkat. Tőle.
Nekem kölykeim vannak, a Vadászomnak felesége és gyermekei, és rajtunk kívül még sokan élnek a
Ellenzék Marvin (2003.02.25)
- Elárulná, mit álldogál itt kozmikus magányában?
Nem árulta el, tovalibbent. A sarkon túl az esti csúcslökdösődésbe keveredett, és úgy döntött, hagyja magát taszigálni. A tömeg tette a dolgát, amit odabent oly sok grafikonon mutattak ki róla: sodort. Ő csak zavartan bámulta a betonon előtte
Átokföldje meséi: A Halálzóna szabályai Koós Tibor (2003.02.24)
Egy történet, mely a Fallout mítoszában játszódik.
Szabályok.
Mindent szabályok irányítanak.
Néhányat alapvetően megszeg az ember, mondván, azok azért vannak, hogy megszegjék őket. Nos, a Halálzóna szabályai mások.
Éjszaka volt, a holdat fekete felhők lepték el. A hó is esett. Friend, a maga
David Gemmell: Árnyjáró Delta Vision (2003.02.21)
David Gemmell Árnyjáró címû; regénye február 23.-án az Átjáró nap keretein belül kerül a közönség elé. Várunk minden Gemmell rajongót akik nem tudtak anno betelni a Legenda soraival.
Megérte a várakozás, mert most megismerhetjük az előzményeket is.
Borítószöveg
David Gemmell első regény
Végtelenül… Szemi (2003.02.21)
Lonely egy szék támláján egyensúlyozott. Jó egyensúlyérzéke volt, de most nem akarta sokáig hasznát venni. Nyaka körül egy elég vastag kötél tekeredett ahhoz, hogy megtartsa, ha esetleg a szék eldőlne. A fiú nem akarta megvárni, míg a szék úgy dönt, hogy odébbáll, ezért elhatározta, egy jól irányzot
Éjszaka a Havasokon (vers) Laira (2003.02.21)
Ezüstfényes tükörszemmel
Ezüsthabot vet a tenger.
Véres ma a hold udvara,
Vért ontanak ma éjszaka.
Ezüsthabot vet a tenger,
Holdban fürdik a fák ága,
Vöröskönnyes holdvilágban
Emberleány tündeszíve
A holdkeltét egyre várja,
Emberférfi leány szívét
Keresi és nem találja.
Ezüstfényes ezüs
Nhil Bhog - Egy tolvaj történetei naotius (2003.02.20)
"Poros könyvek között keress, kutass,
Egy világ rejlik ott.
Mit ésszel felfogsz, megtanulsz,
kincsre válthatod"
Narancssárga bőre szinte izzott az izgalomtól. Végre itt van! Itt áll a szekrény előtt, s már csak egyetlen zár választja el a drágakőtől. Próbált nyugodt maradni. Egy pillanatra
Karcolat Hegyesi József (2003.02.19)
A kövekkel kirakott úton hatalmas pocsolyák terülnek el. Felületüket csak néha fodrozza fel egy-egy lanyha szellő. Ifin, eső után. A méter-vastag terméskőfalak, párát lehelnek ki, mintha az évezredes építmény sóhajtozna az idő járma alatt. Hangos dübörgés, ahogy a vasalt kocsikerekek csattannak a kö
Béke Tege (2003.02.18)
Raddan da Tod báró komoran üldögélt itt-ott még parázsló kastélyának romjai között. Előtte két férfi feküdt ájultan; egész kis birodalmából ennyi maradt neki: a pohárnok és a testőrkapitány.
Nemrég a környék leggazdagabb uradalma volt az övé, most pedig a tartomány minden boszorkányvadásza őt kutat
Requiem Soóki Tamás (2003.02.17)
Gyönyörű éjszaka volt. A csillagok mint megannyi fénylő bogár pislákoltak a tiszta őszi égbolton, s a Hold kékes fénybe borítva a mezőt rótta le tiszteletét a halálra készülők előtt. A dombon holttestek százai hevertek, s borították be a földet hajdan volt hősök nemes vérével. Csak két férfi állt r
Elveszett szív Zarbon (2003.02.14)
Jó idő volt, a lehető legtökéletesebb: a sivár hómező felett magasan sűrű fehér felhőréteg gomolygott. A hó kövér pelyhekben hullott alá belőle. Sűrűn esett, estére biztosan leesik még vagy fél méter.
Brandon nyugodtan sétált mély lábnyomokat hagyva maga mögött a nagy hóban. Tudta, hogy a hómezőn
Egy írás az új Fanfár magazinból goblin (2003.02.13)
Ismét itt a Fanfár hasábjain. Sajnos Lazlo történetét nem folytathatom nektek, nos már nem időszerű. Ehelyett itt van egy… azt hiszem bírálat, úgy goblinosan. Ne értsetek félre, most nem bántani akarok senkit azok közül, akik játszanak. Én is ilyen vagyok, sőt lehet, még ilyenebb. Néha röhögök
Kitudja örökre-e? Ottmár Andrea (2003.02.13)
A sötét éjszakában egy árny suhant át a jelöletlen, néma sziklasírok között. Az alak hangtalanul surrant, akár egy macska. A holdfény kísérteties aurát vont csuklyás feje köré. Köpenye alól ki-kivillant két, díszes tőrkardja. Egy csökött agyú, tudatlan lény nyugodtan mondhatta volna rá, hogy vagy to
Álmodtam. József Marianna (2003.02.12)
Álmomban egy angyal voltam, hosszú selymes aranyló hajzuhataggal, smaragdzöld szemekkel, cseresznye ajkakkal, mézszín szárnyakkal. Hófehér, könnyű selyemruhában táncoltam a világ tetején, magas hegyek csúcsán. Elrugaszkodtam egy szikláról, és repültem, szárnyaltam a tiszta, bárányfelhő tarkította ég
Angel Sztorm (2003.02.11)
Angel még egyszer, utoljára hátranézett, majd lekuporodott egy nagyobb szikla mögé és keservesen sírni kezdett. Percekig rázta a sírógörcs, miközben homályosan hallotta a hangokat, melyek kísértették. Soha ne menj a fákon túlra kislányom, nem biztonságos! Édesanyja hangja elhalványult, egy új hang n
Átokföldje meséi: Egy álom emléke Brother T (2003.02.10)
Egy történet, mely a Fallout mítoszában játszódik.
„Hátha minden e világon,
Földi életem, halálom
Csak mese, csalódás, álom?... ”
- Mintha élne! - csodálkozott a lány, de a mellette levő férfit ez nem érdekelte. Látta már elégszer ezt az elátkozott sivatagot. Száraz torkából fájd
Árnyék Lethys (2003.02.06)
Vajon én megtagadom önmagam? Mi vagyok én lényegébe véve? Hiszen érzem nap, mint nap, hogy a lelkem vágyik az éjszakára, egy a sötéttel, magába fogadja a Semmit. Vagy talán akkor tagadnám meg magam, ha feladnám a harcot?
Úgy érzem öreg a lelkem és fáradt, egy másik kor, egy másik eón maradványa, v
Kékia (mese) József Marianna (2003.02.05)
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagyon furcsa ország. Kékiának hívták, mert ott minden kék volt. Világoskék, sötétkék, szürkéskék, hupikék. Ott nem ismertek más színt csak a kéket. Kék emberek dolgoztak a kék irodákban, kék tollaikkal írtak kék tintával kék papírjaikra. Kék utcákon kék
Vándorló lélek Meloran (2003.02.03)
Ez Yneven, egy olyan jövőben játszódó sztori, ami valószínűleg nem válik majd hivatalossá, nem jelenik meg. De ha már megírtam, olvassátok. : )
1.
Ébredés. Újra érzi testét, már jobban, tisztábban, mint előző alkalmakkor, nem kábítja érzékeit semmi. Kezeibe, lábaiba most nem vágnak kötelek,
Bevezető az RPG.HU találkozó MAGUS moduljához Hiúz (2003.01.31)
Az alábbi novella a II.RPG.HU találkozó MAGUS versenyének bevezetője. A benne szereplő fejvadászok maguk a játékosok által megszemélyesített karakterek, a kaland pedig a novella végén indul majd...
Írta : Hiúz (Pászti Ferenc)
Már napok óta havazott. A közeli hegyek mind fehér bundát öltöttek
Raquo con Giordovik Jesper (2003.01.31)
Idézet a Szent Inkvizíció titkos anyagából.
Az alábbi bejegyzés Cornelius De Abligiani-tól, a Kutatók edorli rendházának vezetőjétől származik, ki szervezetünkben "Kuvik" néven ismeretes.
"Az Égi Fény 3698.esztendeje, Darton terce, Csontok hava, harmadik nap."
Ma reggel ájtatosságom lej
Kezdetben stargazer (2003.01.31)
Üdvözöllek egy új világ szülőhelyén…
KEZDETBEN
Csillagok miriádjai ragyognak az őserdei éjszaka tiszta égboltján. Akárcsak az idők kezdetén, egy hajdanvolt világ szülőhelyén. Így tartják a vének. Azt mondják, mikor meghalunk, mi is olyanok vagyunk, mint a csillagok: fényünk, emlékünk tov
Szép mese volt... Edem (2003.01.30)
Az utolsó faun reménytelenül rótta az erdőt. Ó, hogyne emlékezett volna a régi időkre, a nimfák énekére, a driádok táncára. Emlékezett a ligetekre, a napfényre. De emlékezett a Fáklyahordozók jóslatára is. Nem hitte el akkor – nem hihette, hogy vége lesz a szépségnek, vége lesz a táncnak, a da
Vírus Sambucus (2003.01.29)
- Mi a baj drágám? Feldúltnak látszol.
- Ne is kérdezd! Kirúgtak.
- Na de miért? Elrontottál valamit?
- Akár így is mondhatjuk. Megsemmisítettem három év kutatási eredményeit.
- De miért?
- Tudod, a PT504 - es vírussal kísérleteztünk, ellenanyagot akartunk kifejleszteni ellene. A vírus maga nag
Csata után… Preacher (2003.01.28)
Egy kövér izzadságcsepp gördült végig arcán, vékony folyadék barázdát hagyva maga után. Elérte széles állkapcsa élét, ott megállt egy időre, majd amikor elegendő nagyságúra duzzadt, lecsöppent. Le a vértől és verejtéktől átnedvesedett földre. Az adrenalin még dolgozott benne. Vérnyomása magas volt,
Álmok valósága (Fallout novella) Koós Tibor (2003.01.27)
És újból álmodom.
Biztosan álmodom, hiszen itt van.
És szeret.
Érzések kavarognak bennem, jók és rosszak.
És ekkor a harmónia, mint az álmom… szertefoszlik.
Belép a szobába. Tudom, hogy ő az, megérzem jelenlétét. Igen, most már pontosan tudom, hogy ő az. Felém lép, majd megáll előttem.
Bardon serlege Tege (2003.01.27)
Gogglúf csendesen ballagott az aszisz verőfényben. A forró szél időnként befurakodott sötétzöld incognója alá, s a kis szerzet ilyenkor szorosabbra vonta maga körül a kopottas anyagot.
Gogglúf pont egy öl magas volt. Persze nem emberi öl; az jóval több volt a sajátjánál. Még egy törpéé is nagyobb k
Az út Woodtownba Celsior (2003.01.24)
1.
Forewell City nem ismeri a színeket. Az év nagy részében úgy zuhog, hogy az ember kabátja alatt kicsírázik a géppisztoly. A mocsokszín égből szakadó hideg, olajízű cseppektől persze csak koszosabbak lesznek a kormos falak. Amikor azonban nagyritkán kisüt a nap, percek alatt negyven fok fölé em
Betondzsungel 2 - Hazatérés Diamond Dave (2003.01.24)
Az eső csendesen verte a szélvédőt, sejtelmes vízfátylat vont elém, melyen olykor rést ütött egy-egy szemből jövő autó elmaszatolódott reflektorfoltja. Órák óta hallgattam már az ablaktörlő monoton kattogását és az abroncsok által felcsapott víz sistergését. A sáros permet átlátszatlan felhőbe rend
A törpe Ávár Imre (2003.01.23)
Sinog Kul, az Északi Szövetség börtöne
A törpe haldoklott.
Vére szétömlött a kőpadlón, tócsába gyűlve vette körül sebekkel borított testét. Az egykoron oly büszkén viselt tarini láncingje cafatokban lógott rajta, a valaha kékre edzett vértjét most saját vére festette vörösre.
A támadók már
Vidra Sambucus (2003.01.22)
- Nadír vezessen, fiam!
Milyen kellemes volt is ez akkor, amikor a férfivá válás előtti utolsó próbára indult Nolaii az alig pelyhedző szakállú ifjú. Anyja ezekkel a szokásos nador szavakkal búcsúztatta. A próba kemény, de teljesíthető. Minden Nadornak ezzel kell bizonyítania érettségét, vagyis egy
Mindegy Nyitrai Antal (2003.01.21)
Az imént egy öregasszonnyal beszélgettem. Azt hiszem, valamiféle boszorkány lehetett, vajákos, jósnő, kinek hogy tetszik. Furcsa dolgot mondott. Ha igazat beszélt, egy napon megtalálom az utat vissza, a régi énemhez. Vak vagyok, ezért nem láthattam a szemét, de a hangja igaznak csengett. Hiszek neki
Gyűrű Samuel B. Kingstone (2003.01.20)
Csendes volt a nyári hajnal. Munka után hazafelé ballagtam, körülöttem aludt még a város, néhány korán kelő kerékpáros húzott csak el mellettem, dinamójuk sírása felverte a házakra telepedett nyúlós csendet. Valahol rigó kiabált, oldalamat húzta a bilincs és a fegyver.
Éjszakai akcióban vettünk rés
Érzékcsalódás _mic (2003.01.17)
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer két jóbarát. Sülve-főve együtt voltak. Az egyik amolyan tudós féle, sokat olvasott volt, ő tanítgatta barátját minden újdonságra. A padlásán egy kisebb csillagászati távcsövet tartott, mellyel a fontosabb kozmikus jelenségeket észlelhette. Megfigyeléseit mind
Királygepárd Samuel B. Kingstone (2003.01.16)
A királygepárd meglapult a fűben, hátsó lábát maga alá húzta, zöldarany szemével meredten figyelte a tőle alig néhány lépésnyire a tisztáson legelésző szarvascsaládot. A késő délutáni nap bágyadtan próbált meg átkapaszkodni a felhőkön, a szarvasok illatát a szél incselkedve sodorta a hatalmas macska
Álom Sambucus (2003.01.15)
- Miért vagy ilyen nyugtalan ma reggel Sanji? Felizgatott valami?
- Igen, Mester, egy lány.
- Akkor már értem. Magas, szőke, kékszemű?
- Nem Mester. Az az igazság, hogy nem is tudom, hogy néz ki.
- Az hogy lehet? Hiszen ilyen fiatalon az ember még nem szokott lefátyolozott hölgyek után epekedni.
Karácsonyi csoda arctic_dragon (2003.01.14)
Átlagos december volt. A hópelyhek csendben hullottak alá az égből, hogy azután vízcseppként gördüljenek le a férfi arcán, hogy végül könnycseppé magasztosuljanak szeme sarkában. A férfi feljebb emelte fejét, ekkor látszott csak, milyen gyönyörű, barna szemei vannak. Hangosan köszönt a sarki presszó
Új hon Meloran (2003.01.13)
... Erőlködve próbáltam levegőt venni az újabb roham után. Éreztem, ez már az utolsók egyike volt, a méreg kiváltotta görcsök előbb-utóbb megállítják a szívemet. Igen, fájt a vereség, de elismerést is éreztem...
Az akció végrehajtásának módja méltó volt majd egy évszázados viszályunkhoz. Egy gond
Nem is emlékszem Totius (2003.01.10)
Nem is emlékszem pontosan, hogy kerültem ide. Állok az utcán, körülöttem suhognak az autók, járókelők szlalomoznak az úttesten, miközben az autók dudálva tiltakoznak eme szentségtörés ellen. Nem is lenne ebben semmi különös, ha nem hallanám folyamatosan a gondolataikat a fejemben, és nem kezdene el
Gondolatok In Nomine (2003.01.10)
Ülök. Nézem a körülöttem elsuhanó tájat. Fények. Eszembe jut a csodálatos nyár. Zöldbe borult fák szökellő szarvasok, vaddisznók amint csemetéikkel kutatnak élelem után. Aztán sötétség. Elmúlást hoz magával, s a depresszió hangulatát. Szinte érzem. A zsigereimben. Valami történni fog. Emberek. Megan
Vámpírsárkány Samuel B. Kingstone (2003.01.09)
A sárkányok Janashornak, a szél istenének teremtényei. Ezt mindenki tudja, s nem is szükséges évek hosszú sorát eltölteni poros könyvtárak mélyén ahhoz, hogy belássuk, igaza van a mondásnak. Ezek a hatalmas, értelmes lények, akik évezredekben számolják az időt, s egyeduralkodói a levegőnek, valóban
Haláli Sambucus (2003.01.08)
Kovács úr nagyon félt a haláltól. Jobban mondva nem is a haláltól, hanem attól, ami utána jön. Elolvasott sok filozófiai tanulmányt, minden este órákon át jógázott, hithű keresztény volt, ott volt minden vasárnapi misén, gyújtott füstölőt a sintó istenek tiszteletére, betanulta a Halottak Könyvét, m
Álomvilág Richelieu (2003.01.07)
Álmodott. Az égen ragyogott a nap, aranyló sugarai tűként szúrták át a lusta, kövér bárányfelhőket. A lába alatt friss méregzöld fű ropogott. Vadvirágok nehéz, fűszeres illata terjengett a levegőben. Nem messze egy ezeréves erdő állt, melynek fatörzsei egy réges-régi elfeledett nép templomának bolto
Oda az igazság! Pampalini (2003.01.06)
Észak-keletről hideg, metsző szél fújt ezen az éjjelen is. Dermesztő ujjai erőszakosan keresték a szélvédett helyek, paletták réseit. A rideg karmok nem kímélték sem az istállóban pihenő békés lovakat, sem a zubbonyaik menedékében védelmet kereső derék katonáimat. Azonban hiába volt minden igyekezet
Holdárnyékban mg-b (2003.01.03)
A kordé nem mozdult. Kerekei félig a sárba süppedtek, zavaros barna folyam kavargott a küllők körül. Ostor pattogott, izmok feszültek, ló nyerített, s közben minden ellepett a víz. A kocsis vadul rikoltozott, de sem az ösztövér lovak, sem a katonák nem segíthettek.
– Beragadt – vitte a
Két kikelet Kéth Dávid (2002.12.31)
Fájó napokat élt Hármendork messzehíres vára.
Az ég tavaszi azúrba borult a délceg tornyok fölött, de nem volt, aki megtölthette volna győztes énekével. A visszatérő madarak röptét nem leste senki, hogy szilaj jövendőt olvasson ki belőle a vitézlő ifjaknak, s a környező ligetekben nem suhantak szir
Warhammer Fantasy csaták - Kharym krónikája III. Celsior (2002.12.30)
forrás: Alan O` Connor honlap
2519 január
Nerdoill eleste avagy sok lúd...
Az Erúnnan északi partja felől gomolygó reggeli köd elrejtette a fenyves fáinak gyanús mozgását, letompította a loholó goblinhad rikácsolását, a hótakaró elnyelte az ezernyi karmos láb dobogását. A vakarcsok tudták
Szorgalom és engedelmesség Ardin con Tyrus (2002.12.25)
Ez a nap is úgy kezdődött, mint az összes eddigi. Az éjszakai munkából visszatérő társaim lármája ébresztett. A teremben, ahol vagy száz társammal együtt pihentem, élénk mozgolódás támadt. Kellemes pillangó-álmok tűntek el hirtelen, a rideg valóságot hagyva maguk után: sárgásbarna homokkőből épített
Boldogság szérum Diamond Dave (2002.12.24)
Azon az őszön a Boldogság-szérum volt a sláger a Syd&Meyers-nél.
Holcz ott tolongott a karácsonyi vásárlók hisztérikus áradatában és gúnyos mosoly játszadozott nem létező bajusza alatt. A széles folyosókon minduntalan reklám-holok és babaarcú, bögyös tinik állták az útját a szürkedobozos új csoda
Dr. Jonathan Dunsirn - Halál előtti állapotok Edorn (2002.12.20)
Hideg, csontig hatoló hideg. Orrfacsaró bűz. Vízcsobogás, mely messze visszhangzik. Sötét. Fájdalom, fájdalom a fejemben és amolyan zsibbadás a tarkómon. A földön fekszem. Hol vagyok? És hogy kerültem ide? Hiszen pár perce még épp lefekvéshez készülődtem a méregdrága szobámban, amit abban a méregdrá
Kezdetben vala a sötétség….. Imperator (2002.12.20)
Csend volt. Semmi sem zavarhatta meg a Végtelen nyugalmát. Az idő nem volt több, mint egy értelem nélküli fogalom. Egy évmillió vagy egy ezredmásodperc, mindegy volt, hisz senki sem mérte az időt.
A csatateret roncsok borították. Egy haldokló faj utolsó háborújának utolsó csatája zajlott itt. Hogy
Találkozás Nagyapóval Raffy4 (2002.12.19)
Amikor a repülőgép ajtajában megálltam, és a forró szél az arcomba vágott egy marék port vagy homokot, az ex-feleségem jutott eszembe. Felettébb furcsa, gondoltam, hiszen lassan már hat éve elváltunk, azóta pedig igyekeztem őt száműzni a mindennapjaimból. Eleinte rá emlékeztettek a macska-méretű agy
Betondzsungel Diamond Dave (2002.12.17)
[Bringa]
Egy Baráth Olga nevű csaj hozta a megbízást, aki így - th-val - írta a nevét. Egy cetlire firkantotta le a számával együtt és megkért, hogy estig passzoljam el a cuccot. Különben máshoz viszi.
- Ez egy indexállomány, érti? - magyarázta és olcsó, papírtasakos disk-et pottyantott a dohá
A legnagyobb csata Lethys (2002.12.16)
Eljött hát a nap. Itt állunk e mezőn, melyen oly sokunk sorsa fog örökre megpecsételődni. Maga Danath is reánk mosolygott, Napunk magasztos istene, elűzve maga elől a rakoncátlan bárányfelhőket. Előbb jöttünk, mint az ellen, jobbak az esélyeink. Lassan sátrat bont, s ébred a sereg. Dicső vezéreink
A tükörkép Antarys (2002.12.16)
Vízcseppek, előbb csak egy, aztán tíz, s végül megszámlálhatatlan. Zúgó rengeteg, tisztaságot hozó felfrissülés. Egy, az égből aláhulló könnycseppek áztatta arc, egy magányos szempár tekintetét látom mindenütt. Remegő, vibráló látomás mozdul lomhán alattam, s engem bámul.
- Mit nézel? - kérdem
Megbabonázva Vaszilij (2002.12.13)
Már akkor elvesztem, amikor először megpillantottam. Épp csak egy villanásnyit csíptem el belőle, de ennyi is elég volt ahhoz, hogy álmatlan éjszakákat és zaklatott álmokat okozzon.
Pedig eléggé átlagosan indult az a szombat este. Úgy tíz óra tájban indultam el otthonról összeszedni a haverokat &
Féltem, nagyon féltem Torn (2002.12.12)
- Csukd be a könyvet! Csukd be a könyvet! – kiáltottam, de már késő volt. Túl késő. A szoba megtelt a sötét kavargó iszonyattal. Mindent elárasztott a rothadás, és a bűnös hatalom érzete. Végig simította a bőrömet ez a fekete tűz, és megperzselte a szívemet. Sikoltani akartam, de észre kellett
Mese a Napról, a Sárkányról és egy Lovagról Leiric (2002.12.12)
Szép, csöndes nyári este volt, a vöröslő Nap lassan, méltóságteljesen bukott a távoli dombok mögé. Miközben útjára indította húgát, a Holdat, és mielőtt átadta volna perzselő sugarai helyét a csalóka árnyaknak és az ezüstös derengésnek, még utoljára végignézett az alant nyüzsgő milliónyi ember-pará
Warhammer Fantasy csaták - Kharym krónikája Celsior (2002.12.11)
(Prológus)
Mikor Birodalmi időszámítás szerint 2518-ban egy törpe rúnakovácsból, egy sokat próbált veremharcosból és egy fanatikus Jade-druidából álló kalandozócsapat a Felső-Talabec mocsara közelében felfedezte a menhirekből rótt kőkört, senki sem sejtette, hogy az emberfaj számára egy új világ
Vívódás Karlovich (2002.12.11)
Előttem a sötétlő ablaknyílás. Óvatosan felemelem a lábam. A túloldalt nem tudom, mit találok. Valószínűleg a padlót csak, de ki tudja? Jobb óvatosnak lenni. Behúzom a másik lábam is, a padló szintjénél nem sokkal volt feljebb az ablak, könnyen beléptem. Hirtelen megrohan a megkönnyebbülés. Pedig mo
Túlélés Szféra garw (2002.12.11)
03.07
Christine Allison, az LA-ben működő High Hopes magazin tulajdonosa az irodájában feküdt kedvenc kanapéján és elmélyült, spanyolos gitárzenét hallgatott. Ez a zene volt az oka, hogy az elmúlt hetekben olyan szétszórt volt. Bármit is csinált, egy idő után mindig csak a zenére gondolt, hallani
Dicsőséges szeretet, quo vadis? Syrith-ungmaiel (2002.12.10)
Nos, ez a gondolat ma ötlött fel bennem, a metrón. De erről majd később. Nem vagyok valami nagy szónok, de azért megpróbálom leírni mire is gondolok.
Nos, egy parkban írom ezt. Hogy miért? Mert csak itt tudok rendesen gondolkozni, ugyanis a hűtő mormogása, a számítógép zümmögése és a tv ordibálása
Valami történt NGábor (2002.12.10)
Megállás nélkül esik az eső, a fellegek szűnni nem akaró folyamatossággal ontják magukból ocsmány levüket. Már nem is emlékszem mikor láttam utoljára a napot. Gyomromat keserű éhség mardossa. Rothadt szagú szemetes ládám, az otthonom, ma sem szolgált, semmi ehetőt. Örültem, hogy este van. A sötétség
Semmi sem tökéletes Földes Péter (2002.12.09)
Szevasz csumba. Hogy ityeg. Tetszik a kocsim? Igen, az a vadiúj Merci a parkolóban. Hát, lehet, hogy hivatalosan egy kisebb ország egy éves költségvetésébe kerül, de nekem sikerült ingyen hozzájutnom. Na jó, elmesélem.
Brüsszelben kezdődött minden. Pár éve épült ott egy autó gyár. Direkt méregdrá
Utolsó este Sterr J.E. (2002.12.06)
Fekete árny suhant át a kis tábor felett. A sátrak mellett nagy tűz égett, pár őr bóbiskolt mellettük.
Csak akkor riadt fel egyikük, amikor egy durva csuhát viselő ember lépett mellé.
- Hol van az Öreg?
- Mondd meg, ki vagy és odavezetlek, ha kell.
A csuhás szemei áthatoltak a köztük levő söté
A dolgok helye Earthly (2002.12.05)
- Ne nyúlj hozzá! – Kiáltott rá Rutiusz a tanoncra, aki épp valami sárga folyadékkal teli üvegcsét készült megérinteni – négy évembe telt, amíg napunk fényét belesűrítettem abba az üvegbe. Nagyobb energiák lakoznak benne, mint minden emberben együtt véve.
- Elnézést mester, kérem, bocsá
Fidus, spus, et misericordia Kerényi Zsolt (2002.12.04)
Látom őket. Pedig nem lenne szabad. Meghaltak. Mindketten. Mégis látom őket. Mi történik itt? Két nappal ezelőtt még hárman jártuk a város utcáit. Mostanra csak én maradtam. Ők ketten magamra hagytak. Meghaltak. Mindig is úgy gondoltam, hogy ez nem történhet meg. Fiatalok vagyunk. Voltunk. Többet ör
Tüzes szekér San (2002.12.03)
Mi ez a büdös? Szimat, szimat.
- Ti is érzitek?
- Mit?
- Hát ezt a büdöset?
Egyikük beleszimatol a levegőbe, a másik beleszörcsög. Az ő légpumpája el van dugulva, meg van fázva szegény.
- Én deb érzek sebbit! - mondja felháborodva, amiért kedvenc témájába vágtam.
- Én sem!
Pedig itt határozo
Az elveszett ártatlanság garw (2002.12.02)
Túlélés Szféra 2.
Az ezüstszínű Ford lefékezett a kereszteződés előtt. A környék nyugis, a forgalom gyér, de valami mégsem volt rendben. Ezt érezte meg a sofőr, mielőtt még bekanyarodott volna a keresztutcába.
- Gond, Notti? - Kérdezte Negi.
- Csak a barátaid - szólt Nottingham és lassan előr
A verem mélye Kiss Dániel (2002.11.30)
A veremben sötét volt. Gar nem törődött a vállába hasító fájdalommal, és azonnal talpra ugrott. Minden oldalról neszezést hallott, ezért megvetette lábát a talajon, és felkészült a támadásra. Tudta, hogy ellenfelei számbeli fölényben vannak, ezért feszülten figyelt.
A következő másodpercek óráknak
Az utolsó varázslat twillight (2002.11.29)
Az utolsó varázslat a Földön egészen aprócska csoda volt. Mindössze egy egyszerű mesekönyv. Egy vékonyka képeskönyv gyermekeknek.
Nem találtál volna benne semmi különöset, hihetetlen dolgokat: nem lelhettél benne mozgó képeket, amik eljátszanák a történteket, nem kacsintottak volna rád a festett em
Csata Kevin kocsmájában Shade (2002.11.28)
Az alábbi csata a Thrillion Kincsei játékban a Fórumon (Kevin kocsmájában) esett meg, de valószínűleg nem-játékosok is élvezni fogják - BePe
Egy történetet mondok most el, mely két dicső harcos nemes küzdelméről szól. Engem ért a megtiszteltetés, hogy eme nemes küzdelmet levezethessem, és tanú
Kártyavár Zyro (2002.11.27)
Kártyavár.
Ez a szó jutott eszembe, amikor kiléptem a kaszinó ajtaján. Az egész rendszer úgy dőlt össze bennem, mint egy kártyavár. Akkor jöttem rá, hogy mennyire kicsi porszem is vagyok, mikor
„…a bank nyert…”
az összes zsetonom elfogyott. Azt hittem, képes leszek rá meg
Őrségváltás Lorac (2002.11.26)
Őrségváltás órája. Guadarlajban zuhogott az eső. Az égbolt sötét vásznát hangos dörejek kíséretében szaggatták az ezüstös villanások. Az esőcseppek azonban hiába verték szakadatlanul a házak tetejét, a szél nem segítette a víz munkáját. A zivatar és a sötétség kísértetiessé átkozták a mozdulatlan v
A leghatalmasabb mágus Sterr J.E. (2002.11.26)
Fénylő kristálypalotában lakott. Ezernyi szolga vette körül. Hatalmával bármit elért és el is akarta érni. Ő volt a második leghatalmasabb mágus. A leghatalmasabb mágus - nevezzük L. M. -nek - otthon ült.
Nézte kicsit a tv-t, meglocsolta a virágait. Kinézett a hóesésre és arra gondolt, megint nem
Egy ház a sötétben Bocsi Rajmund (2002.11.26)
A ház egy lankás dombon állt, nem messze az erdő szélétől. Két lépés széles földút vezetett keresztül a gizgazos mezőn, egészen a házig. A mező valamikor szántóföld lehetett, de látszott rajta, hogy már évek óta nem művelték.
Maga a ház sem volt jobb állapotban. Fagerendás, kétszintes kőház, melyet
Acheron Liandas (2002.11.25)
Réges-régen, valahol keleten fakadt. Tiszta vizű, gyors sodrású csermelyként magas élettel teli hegyekből száguldott alább. Örökzöld fenyvesek alatt vidáman csobogva sok éles kanyarral ért egyre lejjebb és lejjebb. Számosabbnál számosabb kis patak csatlakozott az egyre nagyobb folyócskához, és együt
Pech Ranagol60 (2002.11.25)
Első ránézésre látszott rajta, hogy gorviki. A hollófekete haj, a furcsa metszésű szem és a kissé kreol beütésű arcbőr egy avatott szemnek sok mindenről árulkodott volna. De nem itt.
Ranagol háta mögötti vidék volt a hely, legalább is Mersanti szerint. Fogalma sem lehetett róla, hogy az óelfek t
Az igéző Raffy4 (2002.11.23)
A vénasszonyok nyara véget ért: délután sűrű felhők gyülekeztek a falu fölött, és alkonyatra már nem lehetett látni a napot: a zivatar azóta is szakadatlanul verte a vár ablakait, ostromolta a kőtornyokat. Odabent a gróf nyugodtan, méltóságteljesen ült kandallója előtt, családjától körülvéve. A gróf
A Felismerés Lessthanzero (2002.11.22)
Ruthio lassan szedte a lépcsőfokokat, amelyek minden lépésénél felnyögtek, a múló korok szemtanúiként. Ősöreg kövek voltak, Ruthio majdnem biztos volt benne hogy már több ezer emberöltő óta itt fekszenek. Szívesen elidőzött volna a tanulmányozásával, de tudta hogy erre vajmi kevés ideje maradt, főle
Felvonó a végtelenbe Péteri Gábor (2002.11.22)
A liftben találkozunk. Te a hetedikre mész, én a tizenharmadikra. Próbállak nem bámulni, megfordulok – egyenesen a tükörbe nézek. Összeakad a tekintetünk. Éppen megszólalnék, mikor hangos zökkenéssel megáll a lift. A lámpák villódzni kezdenek, tömör-fekete műanyag-füst száll fel az ajtószárnya
Haegemonia (részlet) - Sellei György regénye Gáspár A. története alapján (2002.11.21)
1
ÖRDÖG & POKOL
Sol rendszer, Oort övezet
Thule Dzéta szektor
2105 szeptember 9
A marsi romboló az utolsó pillanatig játszotta a gyanútlan áldozat szerepét: a torpedó már a húsz kilométeres biztonsági zónán belül járt, mikor fékezni kezdett, és a menekülő hajószerelvény mögött keres
Két utazó Meloran (2002.11.21)
“ Fagyos az éj, süvít a szél, fut a vízen egy fénylő hajó,
Örök a tél, hol partot ér, szól egy távoli bús harangszó,
Két szótlan árnyki partra száll, jött, hogy folytassa ősi harcát,
Mögöttük holt évmilliók őrzik küzdelmük régi titkát"
A fa tetején feszülten figyelő nő megborzongott, ah
Ütött az órád, te… (javított verzió) Marvin (2002.11.21)
Darabról darabra szedtem össze, persze nem a kukákból, aki ott turkál, ott is marad, hanem a használtcumós boltokból. A múlt századi műanyagfelületek egyenszíne, az a fura mindenhol jelenvaló bézs, meg a modernebb, kúl fekete gépdarabok tömbjei beterítették az asztalt, lépésről lépésre az alsó lapok
Tragédia Skylis T. Tomahawk (2002.11.20)
Kinyitotta a könyvet és olvasott. Artikuláltan és hangosan. a teremben mindenki értette szavait olyan hatásosan adta elő művét, hogy sírtak, mikor az író is sírt volna, és néha még nevettek is.
Az író nevetve csukta be a könyvet. Az emberek, kik a barátai lettek, körülfogták és kérdezgették. - Trag
Hősök Lobogója Zeld (2002.11.20)
„Domvik szent városában, Shadonban, a világmegváltó ötlet születésének napján, egy sejtelmes éjjelen, egy bizonyára jó hírű kocsmában…”
A felhőtlen kék ég kacagva hirdette Domvik nagyszerűségét, ragyogó fénnyel öntözve Shadon népes utcáit. Csak enyhe szél cirógatta az angyal szo
Megint játék Sterr J.E. (2002.11.19)
Ment az utcán egy lány. Rövid, barna haja volt és meleg, világosbarna kabátja.
Boldog dolgokon gondolkodott, a jövőjét tervezgette, ahol minden nyugodt volt és boldog, hiszen éppen szerelmes volt. Hirtelen megállt, és az arca falfehérre változott. A szájáról eltűnt a mosoly, a szemébe megdöbbenés
Egy bukott angyal naplója Normal (2002.11.19)
Itt voltak az FBI épülete körül. Elég kényelmetlen a padlón hasalni, majdnem beletenyereltem az üvegszilánkokba. Az ablak nemrég robbant szét a golyóktól, s a szemközti falat látva - csaknem én is. Nem gondoltam, hogy megtörténik, legalábbis nem ilyen hamar. És nem velem. A Megajándékozottak közül l
Sárkánykönny Lekrinszki Rita (2002.11.18)
- Miért sírsz?
- Tessék?
- Azt kérdeztem, miért sírsz?...Talán szomorú vagy? Vagy netalán bántott valaki?
- Nem tudom. Azt sem tudtam, hogy ez a sírás.
- Talán még soha nem sírtál ezelőtt?
- Nem, nem tudok róla.
- Furcsa. Pedig így ránézésre lehetsz vagy húsz éves. És azt mondod, hogy m
Múlandó szépség Vaszilij (2002.11.15)
“Hátára veszi
A dühös szél az esőt.
Viharrá vadul.”
XXI. századi haiku
Sosem értettem a férfimagazinok tesztjeit. Mit néz meg először egy nőn? A legszexisebb női testrész ön szerint? Mi a legvonzóbb a partnerében? És a válaszok közt sosem szerepel az arc.
Benne is az arca fogo
A rakpart kövén ültem én... San (2002.11.14)
Érdekes helyek vannak a világon. Van ugye egy részt Ázsia, meg aztán ott van Amerika. Nézhetjük szűkebben is a dolgot, városokra, tájakra vizsgálva. Vagy legyen csak egy tényleg apró dolog. Mondjuk egy vízpart, vagy legyen csak egy rakpart. Az már úgyis kipróbált hely. Válasszuk ki a sor ezer közül,
Lenn délen édes éjen - A hadjárat Daoldin (2002.11.13)
Virágillatú tavasz volt, mikor dicső, friss és tettre kész harcosaink benyomultak a fervinek földjére, és nyirkos, sáros ősz lett, mikorra véresen és mocskosan elakadtunk a kopár erdőkben. Fekete, göcsörtös fák között hajtottuk álomra fejünket, nappal pedig örökösen köd ülte ingoványokban próbáltunk
Egy pszichopátia - kórtörténet három lövöldözésben garw (2002.11.12)
Sz. V. Attilának boldog, irigylésre méltó gyermekkora volt, szülei szerették, figyeltek rá és komoly figyelmet szenteltek személyisége fejlődésének. Mindennel igyekeztek megismertetni. Humánus szellemben nevelték, az élet, a tudomány és az emberek tiszteletére. Tanulmányait is úgy alakították, hogy
Az Éjszemű Szappanos Szabolcs (2002.11.11)
(A veszprémi szerepjáték találkozó egyik legjobb novellája)
A férfi lassan jártatta körbe tekintetét a fogadó talán legkisebb szobájában. Arcát kámzsa takarta, így a fogadós sem sokat láthatott belőle. Egyedül markáns vonalú álla, és orrának hegye látszott ki.
A férfi alig hallhatóan szólalt meg
Azok a szemek Mladonyiczki Balázs (2002.11.08)
A város lángolt. Narancsszín, örökké éhes szörnyeteg falta mindazt, ami az egykori Fővárosból megmaradt. Itt- ott még felismerhetők voltak az ősi épületek, a csavart tornyok, az oszlopokkal díszített, gyönyörű paloták, egy volt birodalom mementói. De mostanra a többség hamuvá lett, hófehér falaik ma
Ezüst toll és alkonyrózsa Geiszt Zoltán (2002.11.07)
(A veszprémi szerepjáték találkozó egyik legjobb novellája)
1.
A nap ereje teljében ragyogott még odakint, de a kisfiú úgy érezte, valahogy az ittbenti hűvösséget még a hatalmas ablaktáblákon bekéredzkedő sugarak sem képesek igazán felmelegíteni, a templom mindig komoly - és komor - hely marad
Véres kazamata Andrew Field (2002.11.06)
1.
- Álljatok meg! – A hang parancsolóan határozott volt, de látszott, hogy a két idegen nem akar ellenszegülni. Ők is, mint minden vándor, pontosan tudták, hogy megvan a maga módja annak, ha bebocsáttatást akarnak nyerni egy városba. Különösen, ha az ilyen hatalmas császári város, mint ami
Vérfürdő a hágónál Lendvai Ferenc (2002.11.05)
(A veszprémi szerepjáték találkozó egyik legjobb novellája)
- A falanx bármelyik pillanatban összeomolhat, sorait áttörik az orkok Sir.
- Küldjék a Rongyosokat! Tartanunk kell a hágót.
A futár gyorsan, katonásan tisztelgett, majd kisietett a sátorból. Odakinn kürtök harsantak, zászlók rebbentek
Thrillion kincsei - Kleeros utazása - 7. rész Wyquin (2002.11.04)
A futam kezdete előtt néhány perccel Crois is megérkezett.
– Hát nem sokat sikerült kiszednem az emberekből – morogta. – A tegnap este történtek híre olyan gyorsan terjed, mint a latrina szaga és zsoldfizetés napja. Nemigen vannak, akik hajlandóak tippeket adni Vabig ellenségeine
Jéghideg Ren the Unclean (2002.11.04)
- Mester, fázom!
A fiatal tanonc bátortalan hangja szinte teljesen elveszett a bugyogásban. A minden ízlést mellőzően, ám praktikusan berendezett szoba másik végében egy kámzsás alak görnyedt az asztal mellett. Előtte nyitott könyv, félig üres tintásüveg, egy köteg papír, kezében írótoll. Tőle balr
A kocka Zeld (2002.11.01)
Élt egyszer egy ikerpár, Enutrof, és Enutrofnu. Apjuk egy kaszinó birtokosa volt, anyjuk táncosnő. Jólétben éltek egészen addig, amíg apjuk el nem vesztette a kaszinót egy kártya parti alkalmával. Az apa hitt abban, hogy egykori vagyonát visszaszerezheti fiaival, és beavatta őket a szerencsejátékok
Sötét véletlen Minya Balázs (2002.10.31)
Részlet Achors Vendemol
dartonita paplovag,
Mordan Zatandorhoz
írt leveléből:
" Korra délután érkeztem a folyóhoz, melynek túlpartján már látszott a fogadó. Nagyon reméltem, hogy ez lesz az amiről öcsém a levelében beszélt, mert már majdnem odafagytam a nyereghez a hidegtől. Bár igaz, ho
Thrillion kincsei - Kleeros utazása - 6. rész Wyquin (2002.10.30)
Valhel szemrebbenés nélkül nézett szembe az erősítéssel. Pedig Vabig mögött jól felfegyverzett csapat állt, s Kleeros többségüket messze elkerülte eddig; a túlélés parancsára.
– Megegyeztünk – mondta az Inkvizítor. Hangjában árnyalatnyi haragot, mélységes megvetést hallott Kleeros, még
Halott kövek és hervadó virágok.... Matzi (2002.10.30)
A nap lehunyt. Csendes őszi nap volt. Az út kövei egyenetlenek voltak, felületükön csillogott a mécsesek fénye. Egyszerű mécsesek voltak, már órák óta égtek. Semmi nem zavarta nyugalmukat. Még az emberek rakták oda, elhelyezték az út mellett. Sorban, a virágok előtt. Sárga fényük bevilágította az e
Egy örök barát Edorn (2002.10.29)
Sötét volt. Sötét és hideg. A fejem fájt, a kezemet és lábamat szorította valami. A falnak támaszkodva ültem a hideg földön. Kezeim, lábaim összekötözték. Ahogy lassan, zavartan körülnéztem, láttam, hogy egy kis, szinte teljesen üres szoba egyik sarkában ülök. Csupán egy kis éjjeliszekrény volt a he
Isbard mezeje Zyro (2002.10.28)
Tisztán emlékszem a napra, mikor Ragel, a Fogyó Hold Hercege megfújta kürtjét erdeink felett. A Sárga Hegy tetején tisztán látszott alakja a telihold fényében, s mi tudtuk, hogy eljött az idő. Eljött az idő, mikor a Mélyben Lakozó fenséges Arca újra felénk fordult, hogy erőnket megsokszorozza, s mi
Egyszer egy bús éjféltájon... Bocsi Rajmund (2002.10.25)
Szörnyű szemmel ül a Holló, alvó démonhoz hasonló,
míg a lámpa rájaomló fényén roppant árnya száll,
s lelkem itt e lomha árnyból, mely padlón elöntve száll,
fel nem röppen, - soha már!
E. A. Poe: A holló
Nem messze, a városban, tizenkettőt ütött az óra. Olyan hangja volt, mint egy nagy, öreg
A térkép titka - 2. rész Michael H. Snow (2002.10.24)
Kellen és Twek megvitatták a térkép és a tölgy ügyét, és végül Kellennek sikerült meggyőznie Tweket, hogy semmi bajuk nem eshet a vén fánál. Nem volt könnyű dolga, mert Twek nagyon félt attól, hogy valami szörnyűséges dolgot fognak ott találni. Leginkább a szellemektől tartott és a különböző szörnye
Anyám és a végítélet Hanna (2002.10.23)
Anyám gyermek- s felnőttkora magányos volt, mert a zseni nem választ magának barátot és társat a körülötte nyüzsgő lelkes állatok közül. Szerette az embereket, ahogy a kiskutyákat vagy a csimpánzokat szokás szeretni; de nem tudott beszélni velük. Érdeklődve s egy kicsit irigykedve figyelte őket, de
Partnerek Lethys (2002.10.22)
Hatalmas előtér. Néma csend. A padlót mindenhol bíbor-fekte márványkövek borítják. A fal fekete, néhol királykék minták törik meg egységességét. Az egész hely olyan, mintha a végtelen űrből kivágtak volna egy darabot. Még az idő is lomhábbá válik itt. A terem végén kis íróasztal, rajta számítógép,
Második esély (Battletech) - 2.rész Gulyás `A.T.I.` Attila (2002.10.21)
/Az írás a Méregfog Trinária befejezõ; epizódjának második része/
A Csempész Útvesztője
Trell I
3053. április 20. 22:50
-Csillagezredes, befejeztem az őrjáratot! –mondta Refa Andrews. Még mindig rajta volt az elementál páncél, és ilyen veszélyes helyzetben nem is állt szándéká
Fehér galamb Horus (2002.10.21)
Kezemben a fegyverrel, várok.
Nem tudom mióta tart, de mintha egy örökkévalóság telt volna el azóta, hogy elkezdődött.
Második napja nem alszom. Várok valamire. Igazából, mindennap várok valamire.
Azt hiszem, talán egy jelre.
Közben vívom a saját háborúmat, azokkal, akiket megöltem.
Katona
A be nem zárult kör Ren the Unclean (2002.10.18)
... Minden készen állt a nagy eseményre. A kis szobában nem volt más jelen, csak a Mester és a Szolga. Sötét, ablaktalan, ötoldalú szoba volt. Közepén egy pentagrammában ötágú kandeláber, minden karjában egy-egy gyertya. A Szolga éppen ezeket gyújtotta meg. Miután már mind égett, meggyújtotta a pent
Egy napom Lethys (2002.10.18)
Eloszlanak a formák. Feloldódnak az alakok. Mindent elborít az idő átláthatatlan szürke köde. Az a köd, mely lezárja az ember előtt a jövőt és elmossa a múltat. S amin, mióta kitaláltuk az „időt” át szeretnénk látni. Sok-sok évvel előrébb vagyunk, vagy talán csak néhánnyal, a hely, mint
Európa II – az áthelyezés garw (2002.10.17)
- Nos Norick fiam, nem kell aggódnod az ólomkristály miatt.
- Biztosíthatom, hogy a lehető legjobb úton haladunk, hogy... Hogy?
- Mondom, ne törd magad, sokkal komolyabb problémák elé nézünk.
- De minden szálon jók a kilátás ok - próbálkozott Norick Riez, hogy főnökére is átsugározza optimizmusát
Második esély (Battletech) - 1.rész Gulyás `A.T.I.` Attila (2002.10.16)
/Az írás a Méregfog Trinária befejezõ; része/
Prológus
Viperafészek
Arcadia
3052. november 17.
A kávéból felszálló fehér gőzpamacsok még álmosítóbbá tették a helységet, mint amilyen volt. A halvány csík felkúszott az asztali lámpáig, körbejárta a belecsavart izzót, kibújt a búr
A szobor Tobias (2002.10.16)
I.
A fekete csuklyás alak belekortyolt az italába. Mindig is utálta ezeket a helyeket, de küldetései során sok százszor kellett már ilyen, és ezekhez hasonló tuskók egyszerű fogadójában megszállnia. És mindahányszor ez megesett, hasonló, nemesi varázslóhoz nem méltó szolgáltatásokat kellett élvez
Aki felkutat Garw (2002.10.15)
Akik a halált félik,
Akik az életet élik.
Akik nem hisznek másban,
Csak a halálban.
A nyilvesszőt nyugodtan helyezte az idegre. Keze már évek óta nem remegett, bármilyen közel járt is a halál. Legyen az sajátja, vagy bárki másé.
- Üdv idegen, ha Fogírt keresed halál fia vagy! – Szólt.
Szentségtörés Túrin (2002.10.14)
Mennyire szigorú volt ez az arc! Mennyire őszinte, mennyire egyértelmű! A homlok tükrös boltozatán - mint szelíd égen a haragvó felhők – gyűlnek a redők, közelgő vihart jelezvén. Félreérthetetlenül. Az orr oly merészen hasít helyet magának a térből, mint villámsújtotta kőszirt. Az orrcimpák r
A Táncos és a lelkész Zyro (2002.10.11)
Yosh a rágóját csócsálta. Többre jelenleg nem futotta a repertoárjából.
A busz vezetője ferde szemekkel méregette. A sofőr ugyanis kínai volt. Yosh nem volt kínai. Ez szemlátomást nem tetszett a fickónak. Yosh úgy gondolta megpróbál jó benyomást kelteni, és a felmutatott menetjegy mellé felkínált
Az áruló Minya Balázs (2002.10.10)
Valahol a Déli – városállamok területén, a P.sz. 3715. évben.
A Krán - hegység felől érkező hóvihar eredménytelenül ostromolta az ólomkeretbe foglalt üvegtáblákat. A jégvirágokkal teli ablakok rendre visszaverték ostromukat. A hatalmas hópelyhek aléltan hullottak a széles ablakpárkányra.
Hollószárny Horus (2002.10.09)
"Semmi sem örök,
csak a föld, meg a hegyek"
-cheyenne dal-
Mesélik.
Mikor még az öregek öregjei is fiatal suhancok voltak. A folyón túl, a fekete hegyek mögött, kristályvizű tóban, az égből lehullt holló tollából, hullámok tajtékából, holdszín ezüstjéből, szél sóhajtásából született. Éjfe
Patkányok (SLA Industries) zsebpiszok (2002.10.09)
Philip Marlowe emlékére
Ajánlott zene: Cypress Hill – Highlife
Csendesen esik a szomorú eső, hogy aztán a járda mellett húgyszagú patakokban vesszen a csatornába. A száztíz emeletes kerámia alapú házak mintha az ég felé menekülnének előle. Itt a grundon a legfinomabb víz: mire a sztratoszf
Galzani történet Edorn (2002.10.07)
egy történet, melyet Galzan egyik kocsmájában mesélt el egy vándor
A fenyőerdővel borított hegyoldalban meghúzódó kis kunyhó, egy favágócsalád otthonául szolgált. Már legalább három nemzedék óta állt itt magányosan, ez az aprócska kis építmény. Lakói szorgos, becsületes emberek voltak; a favágó V
Múzsámhoz (vers) Zeld (2002.10.07)
Csend, ha körülvesz,
Értelek,
Sötétség, ha betakar,
Féltelek.
Folyó, ha árad,
Szinte látlak,
Mintha szemem elé,
Terítenének fátylat,
Melyen keresztül,
A valóság feszül,
Aranyos képkeretbe.
Elmondanám, ha lenne vágyam,
S te értenéd, néma társam.
Saburo (Battletech novella) Gulyás `A.T.I.` Attila (2002.10.04)
Prológus
A Nakamura rezidencia, Kio-ma (város)
New Mendham, Drakónis Szövetség
3007. Június 9.
Ezen a reggelen Nakamura Saburo különösen frissen ébredt. Kiugrott az ágyból mielőtt még a nap felkelt volna, és neki látott a napi teendőinek. Először is rendbe tette fekhelyét, majd felaggatta az
Halálos mosoly Horus (2002.10.03)
Rohant.
Lendületből zúzta be az ajtót, páncéllal vasalt válla fölött faforgácsok szilánkjai hullottak szerteszét. Megállás nélkül száguldott tovább az évszázados falak között. A szemben lévő járaton át, a Boszorkánymester elátkozott fattyai özönlötték el a termet. Tucatnyian voltak. Torz arcú rémis
Az Élet Szajkó (2002.10.02)
A bárd elgondolkodott. Miért kapott ő olyan nevet, hogy Jackdaw? Ez még eszébe sem jutott. Sok embert elkápráztatott már nagyon jó előadásmódjával. A társaság tagjai is tisztelték és élvezték történeteit, hiszen teljesen beleélte magát, elmerengett a saját történetén. Most is ezt tette. A lovag már
Thrillion kincsei - Kleeros utazása - 5. rész Wyquin (2002.10.01)
Jó kétszáz lépést tehettek meg, mikor Valhel megtorpant és levett a nyakából egy láncot. Csibészes mosollyal az ajkán pattintotta szét a zárókapcsot, s a tenyerébe rázta óvatosan a féltucat koromfekete gyöngyöt. Egy kivételével mindet egy apró zsákocskába öntötte, az utolsót pedig forgatta egy dara
Újjászületés Mile Csaba Károly (2002.10.01)
A lenyugvó nap sugarai vörösre színezték a fák koronáját. A múlóban levő nappal emléke még madarak hangjával töltötte meg az erdőt, de a fák alatti félhomályban már az éjszaka ragadozói ébredeztek, hogy rövidesen megszokott portyájukra induljanak.
A táj akár idilli is lehetett volna. Ám az erdő egy
Blake békéje Gulyás `A.T.I.` Attila (2002.09.30)
3052. Május 11.
Tukayyid, Ördögkatlan
Komsztár lövészárok
-Gyerünk, indulás, meg mielőtt a Viperák ideérnek!! -mondta Simms püspök, majd körülnézett, hogy minden rendben megy-e. Csak egyetlen katona maradt az árokban, a lábán átvérzett kötéssel. Megpróbált felkapaszkodni, hogy a többiek után me
Elrontott életek Nádor Gábor (2002.09.27)
Leszáll az est. A szorosra zárt spaletták mögül, még a gyertyák és mécsesek pislogása sem tör át. A csend némaságát egy gyorsan közeledő kocsi hangja veri fel, ahogy vasalt kerekei és lovainak vasalt patái a piszkos kockakövekhez verődnek, de elhal, ahogy tovagördül és csak a rettegés, marad és a fé
Így készül a nyami-leves Andrew Field (2002.09.26)
Pusztító Kyzir iszonyú pallosa lecsapott, és az előtte remegő, vézna sinnar katona teste derékig kettényílva zuhant a földre. A yöder-ork az égre üvöltötte győzelmi rikoltását, és két kezébe fogva, a feje fölött rázta fegyverét. Ugyanezt tette az a tizenöt-húsz ork is, akik körülvették vezérüket. A
Tenyérnyi csipkék börtönében (fantasy komédia) Raon (2002.09.25)
- Ynev fantasy, komédia -
Tudod mi veled a legnagyobb baj, Craftyr?
Hogy folyton csak hazudsz, mint a vízfolyás: kikerekített történeteidből nem hihető el egyetlen árva szó sem.
Drága barátom. Ne higgy a szóbeszédnek. Nekem higgy.
Pont így történt minden, ha mondom…
1. rész: Áruló
Sárkánytövis (Battletech novella) Gulyás `A.T.I.` Attila (2002.09.25)
(a novella az I. RPG.HU találkozón a Magyar Battletech Lista tagjai által szervezett `Battle of Berenson` BT versenyen induló egyik zsoldos csapat alapítójának az elõ;története)
Bevezető
Bizonyára mindannyiunk fejében megfordult már, hogy tulajdonképpen mit is jelenthet katonának le
Légsúlyúak Túrin (2002.09.24)
I
Úgy történt, hogy mindketten részt vettünk az Aeronautikai Akadémia gyűlésén, melyet a Légügyi Minisztérium épületében rendeztek. A fiam muszájból, én kényszerből.
Belépünk a terembe. Elöl az akadémia elnöke, szikár jelenség, kora megbecsülhetetlen. Arca fagyott, mint egy színházi maszk.
Thrillion kincsei - Kleeros utazása - 4. rész Wyquin (2002.09.23)
– Már… már nincs nálam – nyögte ki végül, egy örökkévalóságnak tűnő csend után.
– Értem – az idegen egy cseppet sem tűnt bosszúsnak, ami nemcsak meglepte Kleerost, hanem rossz előérzete is támadt tőle. Az iménti pillanat, amikor minden olyan világosnak tűnt, mintha nyo
A harmadik bolygó Horus (2002.09.23)
Hreer megállt egy pillanatra.
Eddig biztosak voltak benne, hogy idegen civilizációk nem léteznek. Csak az élénk fantáziájú rém-űrfilmek írói, meg a repülő dwen dobozok megszállottjai találták ki őket. Tanácstalanul vakarta meg a csápjait. - Hát mégis! - Minden eddigi feltevés hibásnak bizonyult.
Thaedra City sárkányai (Battletech) - 2. rész Gulyás `A.T.I.` Attila (2002.09.20)
Irec rendszer, Drakónis Szövetség
3033. Október 16.
Thaedra City
Boeisha támaszpont
-Tomiko vigyázz!! –az üvöltő yakuza hangjára Tomiko egyből az előbb még messzinek és ártalmatlannak tűnő Jenner felé fordította Pantherének törzsét. Egy másodperc múlva kék villám tört elő a Mech jo
Modern rekviem Mókus (2002.09.19)
A zuhanyfülkéből kiáramló gőz meg- megrebbentette a pislákoló gyertya lángját. A félhomály különös gondolatokat, nehéz álmokat szült. Achilles nem tudott másra gondolni, csak a nőre. Arra, amit teste adhatott neki. Az utcán szedte fel. Alexnek hívták, egy prosti. Elragadó volt, ahogy állt ott a neon
Sogron Ötödik Tűzzsoltára (vers) szekam (2002.09.18)
A Hollóidők c. regényben található meg két 4 soros versike (tűzzsoltárok), melyeket egy tűzvarázsló mond el. Annyira illett a karakterhez, és az éppen történő eseményekhez, hogy nekem is meg kellett próbálnom írni egyet. A mondanivalót a közeljövőben megírásra kerülő előtörténethez igazítottam, de r
Thaedra City sárkányai (Battletech) - 1. rész Gulyás `A.T.I.` Attila (2002.09.18)
Prológus
Irec rendszer, Drakónis Szövetség
3021. Május 3.
Thaedra City
Késő este volt már, amikor a Sörpagoda bezárt, és a kocsmáros megkérte a vendégeket, hogy távozzanak. A legtöbben engedelmeskedtek is, csupán három férfi akart még egy kört rendelni. Őket a bejáratnál őrködő öltönyös
Dorani igazság Meloran (2002.09.17)
forrás: Ynevi krónikák - http://yk.rpg.hu/
"Pedig olyan egyszerû;nek tû;nt az egész. A dorani ügynök Erionban keresett meg minket, ahol az elõ;zõ; akciónkból származó pénzt próbáltuk éppen elkölteni. Átadott egy kis ladikát, hogy jutassuk el Al-Abadana székvárosába, egy ke
Menekülés Adanos (2002.09.17)
Hangokat hallott. A régi időkből ez még megmaradt: Kelar azonnal felriadt. Visszafojtotta a lélegzetét és fülelt. Nem mozdult meg, először arról akart megbizonyosodni, hogy érdemes-e. Ha túl közelről jön, elég ha csak szembefordul ellenfelével az utolsó csapás előtt… ha viszont van ideje felké
Mestermunka - Dolna anya Raon (2002.09.16)
Halk, kimért kopogás volt - talán éppen ezért idegesítő.
Az idős asszonyság lassú mozdulattal állt fel karosszékéből és átkozódni kezdett az esti zavargatásért: a hajlított fűz recsegve nyögött fel az irdatlan testtömeg miatt.
- Ki a rosseb lehet az.
Az újabb kopogás határozottabb is, erősebb is
Thrillion kincsei - Kleeros utazása - 3. rész Wyquin (2002.09.14)
Kleeros egész délelőtt a várost járta. Volt néhány elintézetlen ügy, amit be kellett fejeznie, mielőtt eltűnik a városból. A Céh mindenütt jelenlévő fülei és szemei igencsak megnehezítették a dolgát, mivel esze ágában sem volt az orrukra kötni, mire készül. A legnagyobb titokban és óvatossággal oso
Hadjárat a pokolban (Battletech regény) - 3. rész Gulyás `A.T.I.` Attila (2002.09.13)
--13—
Az Ördögkatlan
Tukayyid
3052. május 9. (A tukayyidi csata kilencedik napja)
A municiódepó mellett J-27-esek álltak, ezeket pedig az éppen őrjáratozó Mechek borították árnyékba. A két Mad Dog a Viper és a két Goshawk épp a déli őrjárat felénél tartottak, eljött a pilóták le
Menekülők Abdul (2002.09.12)
Azon az éjszakán találkoztam utoljára az Ördöggel.
Úgy történt, hogy mindketten részt vettünk az Aeronautikai Akadémia gyűlésén, melyet a Légügyi Minisztérium épületében rendeztek. Hogyan kerültem oda? Kacifántos történet, talán egyszer majd elmesélem. Lényeg az, hogy ott voltam, vártam és féltem,
Okkult tanok börtönében Raon (2002.09.12)
„ A sátánizmus újabb áldozata a megyei könyvtárban. Megmagyarázhatatlan haláleset a múlt éjjelen. A könyvtáros esküszik rá, hogy senkit sem látott bemenni az ajtón, reggelre mégis holtan találták a takarítónőt az egyik raktárban.
Az orvosi szakvélemény szerint a nő még élt, amikor felhasított
Hadjárat a pokolban (Battletech regény) - 2. rész Gulyás `A.T.I.` Attila (2002.09.11)
--8—
Komsztár Vezérlőközpont, Hilton Head-sziget
Észak-Amerika, Terra
3052. február 25.
Myndo Waterly, te ördög. Le merném fogadni, hogy a tervembe a lehető legnagyobb mértékben beleástad magad, és a csapatok létszámát a minimumra kurtítottad. Még szerencse, hogy alaposan túlbecsül
A kripta Adanos (2002.09.10)
Kelar az enyhe fuvallatra azonnal a falhoz lapult és megmerevedett. Az asztrális síkon teste helyén csak az üres tér látszott, de még így is félt, hogy mozdulatai elárulják. Izzadtság gyöngyözött a homlokán a hűvös ellenére. Ynev síkján még csak nem is tudták, hogy ő hajtja végre a leghajmeresztőbb
Hadjárat a pokolban (Battletech regény) - 1. rész Gulyás `A.T.I.` Attila (2002.09.09)
A Hadjárat a pokolban c. 3 részes írás a `Méregfog trinária` c. trilógia 2. része
Prológus
Az Andrews tesköz kiképzőhelye
Arcadia, az Acélviperák otthona
3042. január 2.
Ismét leültek mindannyian az ősz hajú nő köré, és beköltözött elméjükbe a kíváncsiság. Az egyikük odaadta neki a kör s
Thrillion kincsei - Kleeros utazása - 2. rész Wyquin (2002.09.03)
– Micsoda? – a kérdés feltevése is az öngyilkosság egy kevéssé fájdalommentes módjával volt határos. Kleeros mégsem tudta megállni szó nélkül. Döbbenten meredt Vabigra. A Céh fejének szeme veszedelmesen összeszűkült.
– Talán valami kifogásod van a tartozásod rendezése ellen?
Kle
Méregfog trinária (Battletech kisregény) Gulyás `A.T.I.` Attila (2002.09.02)
--1--
Arcadia, az Acélviperák otthona
3050. március 10.
Megint az az átkozott szerencsétlenség.
Shyla Mech harcos lehunyta a szemét és megnyomta a fúziós reaktor leállítógombját. Mély lélegzetet vett és gondolkodni kezdett. Nem lett volna értelme kimásznia Mechjéből, mivel azzal csak kudar
Egy szerelem emléke (vers) szekam (2002.08.31)
Szépséged a kezdet,
hajnali napfény,
törékeny könnycsepp
szívem rejtekén;
hol tűz lobog,
míg szemed rám ragyog.
Áldassék Sogron,
s az út min járhatok.
Szépséged a vég,
bársonyos éji ég,
tested tűzben ég,
hamvaiddal táncol a szél.
S én itt vagyok,
emléked rám ragyog.
Áldassék Sogr
Vonatok az éjszakában Horus (2002.08.30)
Igen. Ezek vagyunk.
Száguldozunk a néma csendben és csodálkozva bámuljuk az ablakon át, ahogy elsuhan mellettünk az élet. Minden forduló tartogat valami újabb meglepetést, hogy jót vagy rosszat mindegy, a sín csak egy irányba visz. Ha jobban belegondolok, mind ugyanazokat az állomásokat járjuk be.
Pandora kinyitja a szelencét Opiario (2002.08.29)
Köd volt. Álmomban ilyenkor sírni szoktam és addig tévelygek a Blaha és a Keleti között, míg csak fel nem ébredek. Sötét van, éjszaka, az úttest vizesen fénylik, az utcák idegenek és ellenségesek. Keresek valamit. Vagy valakit. De csak gyorséttermeket találok és álombéli, kihalt szórakozóhelyeket.
Thrillion kincsei - Kleeros utazása Wyquin (2002.08.28)
…s akkor Beelon fejet és térdet hajtott az égi hatalmasság előtt.
– Követem parancsaid Thrillion ura – szólott. Azután vakító fényesség támadt, s az isten eltűnt. Hagyott azonban egy gyűrűt Beelonnak, mely azóta hűen segíti klánját. Eme gyűrű kettéválik, valahányszor arra érdemes
Legenda Raffy4 (2002.08.28)
- Sárkányfenyőnek hívták. Nem akadt nála szebb fa szerte Kránban. A lombja dús, a virágja színpompás; egyszerre fakasztott rügyet és érlelt gyümölcsöt, és törzsét tizenketten sem érték volna át. – a korosodó harcos tovább tisztogatta a térdére fektetett kardot, majd ujjával az idegen felé bökö
Futás Norel (2002.08.27)
Tágra nyílt szemeid ide-oda cikáznak, rémült tekinteted sehol sem pihen pillantásnál tovább. Félsz. Üldöznek, tudod jól... Az éjjel hidege a csontjaidig hatol, nem csak a félelemtől remegsz... Az erdő megszokott hangjai fenyegető mordulások, eszeveszett sikítás a szél süvítése, a Telihold sápadt fén
A korcskirály Stöki (2002.08.26)
Széles mancsommal megszorítottam a korcs nyakát, mire az halk roppanással adta meg magát iszonyú erőmnek. Ezzel utolsó támadóm is elhullott. Valamelyik részem – talán a medve, talán a farkas – azt követelte, hogy tépjem le áldozatom bozontos hiúzfejét, és elnyújtott üvöltés kíséretében
Oratio Florae (vers) Horus (2002.08.23)
A súlyos bársony szönyegen
állnak a nehéz terhû; fák,
alattuk nyíló kisvirág
hírdeti mag sírját, mi jeltelen.
Lehullt levél, te hallgatag,
fedetlen põ;re föld, ki vagy:
Életet, most mond, ki ád,
ha elveszted zõ;ldszín ruhád?
Megtesszük, mi tõ;lünk telt, lehet,
elébed
Születés Morad (2002.08.22)
Éva óvatosan emelte ki a gyermeket az inkubátorból. Már sokszor látta az üvegen keresztül, de még mindig megborzongatta a gondolat, hogy bár külsőre egészen más, mégis ugyanolyan, mint ő. Hosszú, szürke ujjaival letette a pólyára és elmosolyodott: milyen aranyosan néz rá apró szemeivel. De még mielő
Néma kiáltás Horus (2002.08.21)
Karcolatok a mátrixból, avagy amiről a kezek suttognak.
Ahogy kilépett a homályból, arculcsapásként érték a kora tavaszi nap sugarai. Megállt. Leporolta a ruháját és megvárta, míg a szeme hozzászokik a fényhez mielőtt körülnézett volna a szabadban. A feltámadó szél jólesően simogatta az arcát. El
Fohász Péteri Gábor (2002.08.20)
Segíts meg, Névtelen! Bánat gyötör – három csapás ért az éjjel.
Nem madárdal keltett – kardsuhogás. Arrébb gurultam.
A feleségem meghalt – megölték. Szeretkeztünk, elfáradtunk. Elaludtunk. Ő feküdt az én helyemen.
Kardot ragadtam. A padlón hevertek az őrök – a halotthide
És a többi már történelem... Valgab (2002.08.19)
A smaragdbolygó lustán forgott a csillagokkal pöttyözött sötétség ölén gyöngyházszín légkör-foglalatában, melyet a távoli nap fénye varázsolt köré. Az örvénylő felhőtakaró helyenként eléggé megvékonyult ahhoz, hogy kicsillanhasson a burjánzó erdők zöldje vagy, ritkábban, a tengerek kékje. Hold nem k
Téli éj Jarog (2002.08.18)
A hajnalodó éjszaka fényei beszivárogtak a leeresztett ablakredőnyök résein keresztül, a szoba sejtelmes félhomályba borult. Fáradt csend ült a lakáson, csak néha szűrődött be egy-egy, távoli autózúgás. A levegőben, füstölő egzotikus, édes illata keveredett egy éppen meggyújtott cigaretta füstjével.
A Játék (vers) Poetapoeta (2002.08.17)
A képzelet útjain születik a játék,
Ismeretlen világ, vad, idegen tájék.
Alkotásod élő, s mi lélegzünk benne,
Nincs semmi, mi izgalmasabb lenne.
Harcolj és érezz, miként izzik véred,
A kocsmában este a sörödet kéred.
Vándor vagy, ki este a csillagot leste,
Hajnalra a táborban kihűlt már a t
Jogos paranoia Péteri Gábor (2002.08.16)
A homály formálódni kezd egy ház tövében.
Ahogy mész haza az utcán. Nincs okom félni! – üvölti a racionálisabb feled (az, amelyik nem szűköl minden villámcsapásnál). A kulcsodat előkészíted, hogy a kapu kinyitása egy gyors mozdulat legyen.
És megmoccannak az ősi kötelékek.
Bejutsz a l
Király Lány nosfi (2002.08.15)
Hol volt, hol nem volt... Volt egyszer hetedhét határon is túl. Ott, hol sok-sok Tzimisce földet túr, ott élt egy lány bezárva egy sötét szobába. Egy várnak legmagasabb tornyába, ott élt ő egymagába, bezárva abba a sötét, sötét szobába. Őt őrizte a gonosz 7 fejű Tzimisce! Jöttek hozzá meg mentők Ven
Figo, Zidane, Rivaldo Jarog (2002.08.14)
A tömeg felbolydult méhkasként hullámzott a lelátókon, a szurkolók moraja süvítő orkánná dagadt a tomboló arénában. A porondon, a zöld pázsitot nyaldosó reflektorfényben ősi riválisok vívták évszázados küzdelmüket. A modern kor bálványai, elkényeztetett sztárok és elszánt harcosok.
A Bernabeu forty
Salina irta: Freddy Flameborn (2002.08.13)
`Árulás! Valaki elárult bennünket!`
Ezek a gondolatok keringtek Joe fejében. A csapatból már csak ketten maradtak Salinával, de a tünde nő kiberverjei az elektrosokktól tönkrementek, s így csupán a természetes adottságaiban bízhatott. Steve, a dekás még a támadás első pár másodpercében kilehelte le
Egy üveg szilvalekvár Szabados Ernő (2002.08.12)
Láttál már goblint? Vartyi, fajtájának illusztris példánya, e nembe tartozott. Szürke, szőrös kis arc, nagy, szemekkel, kócos zöld hajjal. Szemei akár egy macskáé, sárgák és tágak a gyér fényben, mégis volt bennük valami emberi ravaszság és kíváncsiság. Inge leginkább zöld volt, de eredeti szinét mé
Angyal-bordal (vers) Uriel (2002.08.09)
Angyalok, hé, angyalok!
Messze van a menny gyalog!
Szállni néha úgy a szép, ha
pár pohárral ittatok.
Emberek, hé, emberek!
Szólni is alig merek,
de - egy angyal,
piás aggyal
közöttetek ténfereg.
Földijei égiek,
felesége jéghideg,
de a lényeg:
hogyha részeg,
szárnyai a rég
Blackjack ElfQT (2002.08.07)
Perode vagyok. Huszonöt éves. Néha úgy tűnik, már nagyon régóta vagyok huszonöt éves. A huszonötös szám áthatja az életem. Mindig a huszonötöst lóra fogadok. Huszonöt lánnyal feküdtem le. Huszonöt éves a kocsim is - egy rakás ócskavas. Van huszonöt fehéregerem - nem direkt, ennyi lett az új alommal
Sam Humblee Sir Sam (2002.08.06)
A sötét éjszakában egy apró kis kordé döcögött a széles erdei úton. Kis kétkerekű batár volt, nagy viaszosvászon ponyvával amely esőzések alkalmával biztonságot nyújt kisszámú utasainak, meg egy imbolygó fényű viharlámpával amely egy rúdon himbálódzott a kordé elején. Egy szürke szamár lépkedett eg
Egy Tökéletes Nap Horus (2002.08.02)
Karcolatok a mátrixból, avagy amiről a kezek suttognak.
Egy Tökéletes Nap
"A Net ami összeköt, de egyben el is választ"
-Horus-
Csendesen suhant mellettem a táj. Az ablakon kinézve álmosan figyeltem amint a köd lassan végighömpölyög rajta elborítva mindent. Csak a fák álltak ellent, kis szig
A Riport Zyro (2002.08.01)
„Ain’t no angel gonna greet me:
There’s just You an’ I, my friend...”
Esik. Mit esik! Zuhog. Dől, mintha dézsából öntenék. Sötét éji fellegekből még sötétebb, fekete zivatar fúrja vízdárdáit az aszfaltba. Az út szélén pocsolyák, dobálják a kocsit, sötét vizükkel
Béke, Haza, Becsület Raon (2002.07.31)
az írás az Embervadászok című cikk hangulatteremtő anyaga
Északi krónikák jegyezték fel egyszer: ékes példázat lehet a lánglelkű tanoncok számára.
Béke, Haza, Becsület
Villanás csupán az élet.
A fekete penge lecsapott: át véren, húson, csonton. Forgatója, acélszürke szemű, formátlan árny t
Tügay utazása Abdul (2002.07.30)
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Tügay nevű ifjú, s annak egy kedvese, Sülaya. Tügay a főnök fia volt, erős és jóképű harcos, Sülaya a törzs legszebb leánya. Az Öregisten is egymásnak teremtette őket, s mindenki azt mondta: összeillenek.
Ám egy nap, mikor a lány kilépett a jurtájából,
Thrillion kincsei - A Sors útjai Raon (2002.07.29)
Álmodott.
Hatalmas falak tû;ntek fel elõ;tte, égig érõ; tornyok a felhõ;k mélyén: benn, a paloták tengerében szivárványszín örvényeket szült a ragyogás. Ahogy az égre nézett, a nap és a hold egyszerre kelt fel felette, csillagok kergették egymást gomolygó fellegekkel: képtel
A scifi+fantasy írások tipikus hibái Orson Scott Card (2002.07.26)
fordította: Kleinheincz Csilla - fiddlesticks@freemail.hu
A SZTORI HIBÁI:
Álszituációk:
- "mi a szösz?" sztori – a helyzet nincs elég nyomatékosan ábrázolva ahhoz, hogy az olvasót érdekelje: megoldódik-e a probléma vagy sem
- a szituáció túl könnyen megoldódik, unalmas
- félreértés
Két vers Szekam (2002.07.26)
Ketrecben
Ösztön hajtotta
vad világ vadásza,
határtalan szabadsága
ketrecbe zárva…
napok telnek
szüntelen
Az égő lélek
csak hamvadó kéreg
mi érzi a véget,
s az üres létet…
hónapok telnek
szüntelen
Üres tekintetében
mozdulatlan a csend;
céltalan és reménytelen…
Kalandozók Kecskés Krisztián (2002.07.25)
Nem volt nehéz elintézni az őröket. Persze a meglepetés ereje sokat segített. Nem tudhatták a szerencsétlenek, hogy fáklyáik fénykörében tökéletes célpontot nyújtanak a két, sötétben lapuló íjász számára. Csak az utolsónál akadt némi gond, ugyanis mire rá került volna a sor, a fickó fedezéket talál
Arel (vers) Zeld (2002.07.24)
Essen eső fújjon a szél,
Küzdj meg velem a holnapért,
Feszül az íj, pendül húr,
Biztos kéz, vezéred legyen gyilkos nyíl,
Holnapra is jusson penge mely szíven szúr.
Essen eső fújjon a szél,
Életünk egy ima a holnapért,
Erős a kard is, ha erős kéz tartja,
Dobjunk kendőt a holnapnak,
Szép a na
Idegen közöttünk Redguy (2002.07.23)
- ….könnycseppek. Nyomtalanul hullanak alá. Eltűnnek az odalent tomboló örvényben, semmivé válnak, ahogy lassan kiégünk mi is. Mindannyian. Minden csalódás után meghalunk egy kicsit. Persze, neked könnyebb dolgod van, mint nekem, de hát nem lehet mindenkinek kilenc élete! Gondolom, ezt megérte
A Halál Szemei Lekrinszki Rita (2002.07.17)
Bár kint ítéletidő tombolt, a fogadó mégis viszonylag üres és csendes maradt. Mindössze öt vendég volt benn. Egy háromtagú, vidáman beszélgető társaság, a fogadó közepén álló asztal körül. Egy csendes öregember az emeletre vezető lépcső melletti sarokban üldögélt. Egy nagy hangú fiatal fiú, aki a pu
Barlang-sötét Péteri Gábor (2002.07.16)
… bolyong tovább a lélek,
a sok csatában örökre elveszetten…
Eltévedtem. Azt hiszem, végleg.
Lejöttem ebbe az átkozott barlangba. Hamarosan az utolsó fáklyám is kialszik…
Koromsötét lesz.
Lejöttem, hogy megöljek egy sárkányt. Hogy hős legyek. Igen, pénzt is ígértek ért
A révész Lethys (2002.07.15)
„Crossing alone the nighted ferry
With the one coin for fee,
Whom on the wharf of Lethe waiting,
Count you to find? Not me.”
(Crossing Alone the Nighted Ferry
A. E. Housman)
A sötét, csillagtalan éjszaka kényelmesen terült el a réven, magához ölelve mindent. Társául szeg
Okirathamisítás Wyquin (2002.07.12)
Egy idő óta csak röhögök a filmeken. Az, hogy az amerikai krimiknek nem sok közük van a valósághoz, egy ideje már sejdítettem. De hogy a magyar valóság milyen távol áll a filmektől!
Na jó, engem nem gyilkosságért hallgattak ki, csak okirat hamisításért. Persze az is lehet izgalmas, de én csak egy
Kihallgatás Hamlet (2002.07.11)
Kovács József soha olyan gyorsan nem ért még be az egyetemre, mint azon a ködös csütörtök reggelen. A kivágódó lengőajtók robajára hiába kapta fel busa fejét a mogorva portás, mikor fém csattant fémnek – testes rézfogantyú az ormótlan vaskorlátnak – Kovács József már messze járt.
Egy le
Világmindenség hatalma - Az élet hősei irta: Nagy Csaba (2002.07.09)
Sarlahot átjárta az erő, ő lett a leghatalmasabb ezen a világon.
Mindig ébernek kellett lennie, és tudatát irányitania kellett, hiszen ha akarta minden gondolota valóra válhatott. Igy nem álmodhatott, mert egyetlen rémálma elpusztíthatta volna a világot, de saját magát is.
Győztes mosollyal vette
Mestermunka Wyquin (2002.07.08)
Időnként, amikor az ember valamit nagyon jól akar csinálni, az Élet megmutatja, hogy mindig tud még rosszabb helyzetet teremteni.
Mivel a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve, tartja a mondás, ezúttal is így indult a dolog. Egy barátom kocsijával akadtak gondok. Osztottunk-szoroztunk h
A szabadok ura – az utolsó próba Bumbi (2002.07.05)
–Te szoktál néha félni? –kérdezte, s vacogó fogakkal közelebb húzódott.
–Néha mindenki fél! –válaszoltam a közhellyel – Fázol? –kérdeztem vissza, majd a bólintásra a vállára terítettem egy pokrócot. Hűvös volt a kunyhóban.
–Tudod, én, ha nagy leszek, semm
Arthiz és a fekete seregek Sipos Zoltán (2002.07.04)
A Sanson bércei közt egy fáradt kalandor pihenést keres és talál is egy odvas fa tövében. Gondolatai messzire repítik őt, el, egy másik világba, ahol talán több szerencséje lenne. A vándor elővette majdnem telerótt papirosát, majd még egy mondatot írt az utolsó, maradék fehér sorba. Kezében a penna,
Egy más világ Turpi Úrfi (2002.07.03)
Amint Vinyó kitekintett szobájának ablakán át a kora nyári délutánba, különös gondolat ébredt benne. Visszamerengett azokra az időkre, amikor tagja volt egy olyan levelezős fórumnak, amely Lucas mester világát kívánta közös szerepjáték életre kelteni. E fórum tagjai különféle szerepekbe bújva szőtt
Boda Piroska Hollós Judit (2002.07.02)
Anyát már eltemettem, aztán apát és a nagyszülőket. Igen, így történt. Először anya, aztán apa, aztán a nagyszülők. Sorba mentek, egymás után: betegség, ápolás, kórház, temetés, betegség-ápolás-kórház-temetés, betegségápoláskórháztemetés.
Először csak zsibbadt fáradtság, később a visszhang nélküli
Toposzok és sárkányok Csendes Ádám (2002.07.01)
Elkeseredett szándékom, hogy találjak magamnak olyan embereket, akik esetleg segíthetnének, úgy éreztem, kudarcot vallott. Téboly kezdett úrrá lenni rajtam, mert két napja alvás nélkül barangoltam a közeli városokat, ahol esetleg kalandozókba botolhatok, de mindeddig nem járt sikerrel küldetésem. Ne
A merénylő Arkadij (2002.06.30)
- Hé, öcsi, nincs egy cigid? – hasított a gúnyos hangsúlyú kérdés a sikátor csendjében.
A halványkék hajú, vajszínű ballonba burkolódzott alak megtorpant, majd lassan megfordult, hogy szembenézzen a kérdezővel. A szűk, külvárosi sikátorban hatan álltak. Öten a Vaskarom bandajelét viselték mag
Idegen közöttünk - Kabayagora Hamlet (2002.06.29)
Banza-Sanda falu, Angol-Egyiptomi Szudán déli határánál, 1935
Jócskán elmúlt dél is, mire sikerült – úgy ahogy – megvarrnom az ingemet. Az igaz ugyan, hogy London legelfuseráltabb szabóinasa is szebb öltéseket használt volna nálam, de itt, az Isten háta mögötti kis faluban én bőve
Test, gondolat, lélek Lexa (2002.06.28)
„Miért is a reménytelen szerelem?”
Kinev a kódexből felnézve hangokat hallott. Nem fizikailag, de már tudta, hogy menekülnie kell. Felkapta a könyvet, s könnyedén átvetette magát az ablakpárkányon. Odakinn esőre állt az idő, s a viharos szél őrülten tépte a fák jajgató lombjait. Mer
Mestermunka Zé, a Kósza (2002.06.27)
“A mestermű: mindazt, amit valaha tettem,
egyetlen pillanatban látni és megérteni.”
(Goethe)
- Tisztelt hölgyeim és uraim, üdvözlöm önöket a Kultúrkeselyű délutáni adásában. Míves Géza vagyok, mai vendégem pedig egy igen… különös, vagyishogy inkább különc ember. A hobbija ugya
Utolsó napon Rorimack (2002.06.27)
Az utolsó napon elhallgattak a madarak.
Máskor a nappal keltek, csacsogtak, hangjuk a reggeli kávé illatával keveredve űzte el az álom utolsó morzsáit János szeméből.
Máskor meglepődött volna, de most, de ma, tudta, bármi megtörténhet. Még az is, hogy nem hallja Éva hangját a konyhából. Még az i
Idegen közöttünk Gica (2002.06.26)
Megpróbáltam a lehető leghalkabban becserkészni a szobát. Az alvatag csend és a vaksötét egymást ölelve töltötte be minden szegletét. A függönyök mind-mind behúzva, s a lakásban alvó némaságot is csak nagy néha törte meg a szomszédos épületben járó hűtőgépek halk zúgása. Úgy festhettem, mint a ci
Árulás Lexa (2002.06.25)
A falevelek mint árva fejek hulltak le a porba, mikor Lesalun kibaktatott az erdőből. Szőrén ülte meg gesztenye ménjét, de súlyosabb gond aggasztotta a lelkét, mint egy rosszul szerszámozott ló. A követségből csak nemrég tért meg a tünde otthonába, ahol újabb feladat várta. Minél előbb meg kell gyóg
Malanor rózsái Rorimack (2002.06.24)
a sátorvetőnek és
a gitárosnak,
a dalokért
„Azt hiszem, csak holt királyok pora
fölött ég így a rózsa bíbora
s egy kékszemű lány hamván születik
minden jácint és minden ibolya.”
Azok a kövek halálról mesélnek, ne menj oda, kölyök, ott csak a szél dalol. Nyeregtáskád míves h
Tudathasadás Turin (2002.06.23)
“Tükörhöz kulcsunk reggel elveszett
Ilyen a világ. Egyre ilyenebb...”
Nem tudta, a Fény mikor lépett be az életébe. Már nem emlékeze
Köszönet (vers) Hollós Judit (2002.06.22)
Köszönni öt évet:
ezen töröm fejem.
Mi együtt volt: feléledt,
most elém dereng.
Köszönjek perceket,
édes leheletet?
Bajból jött szerelmet,
ősi félelmeket?
Hogy köszönjem Párizst
a "persze!" lehetetlent?
a meg nem adott hitet,
a felbecsülhetetlent!
Köszömjem a "nem"-et:
hogy elteme
A bárd Lorac (2002.06.21)
Guadarlaj. Város délen. Éjjeli sikátor. Rohanó léptek…
A varázsló
Rohant, mint még soha. Fülében szabálytalan ütemre verte ritmusát szíve harci dobja. Vére zúgva dalolt. Közeli fegyvercsörgés adta hozzá a kíséretet. Oldalába megannyi lándzsaként szúrt a fájdalom.
Rohant, nehogy
Vírus Rorimack (2002.06.20)
(www.intomymind.com/myfears.html)
Rózsi néninek
Olvastál kiberpunkot. Tudod, Gibson, meg pengelányok, rohadó szemét és szilikon szervek, motoros rock, világvége, napi betevő tabletták. Nomeg az embergépek, kiborg, hálózat az agyba. Retinareklám és agyhalál. Fekete Jég.
Sci-fi. Jövő, ilyen nem
Alias... Hollós Judit (2002.06.19)
Sokszor és sokáig ízlelgette, mormogta is néha a szót, és tulajdonképpen tetszett is neki, később pedig már kifejezetten szerette. Csak sokáig nem értette. Miért? És miért pont ezt?
Egész kis lurkó volt még, talán elsős, vagy másodikos, amikor anyja olyan fennkölt arccal és mosollyal hozta tudom
Gorkij 17 Rorimack (2002.06.18)
-Madeira-mártással...
A pofon ezuttal a lovagtól jött. Azt, hogy megütött, nem is éreztem, ám a hang, ahogy a nyálkával kevert vér odatoccsant a füstüvegre, még percek múlva is ott dobolt a fejemben. Legalábbis addig mindenféleképpen, míg fel nem ocsúdtam az ájulásból.
Ők még mindig ugyanúgy állta
Jelenések kora V. King (2002.06.17)
- Elnézést, eltetszett ejteni a kulcs csomóját az előbb ! - csendült az angyali hang a háta mögül. A park szinte átfordult a hangforrás felé ahogy a galambok éles szárnycsattogásokat hallatván az égbe emelkedtek. A szürkület ólmossá tette az amúgy elhanyagolt környéket , amit néha meg-meg világítot
Vizek sodrásában - A Nester Ház J. Goldenlane (2002.06.14)
Az alábbiakban a népszerű írónő egy korábbi, neten terjedő regénye olvasható.
A szerző eddig megjelent könyvei:
- A Szélhámos és a Varázsló
- Isteni balhé
- Papírtigris
Alig voltam tizenhat esztendős, amikor az Estra Sagna kötelezte a Nester Házat, hogy Niladus Harim Sinetar meggyilkolásá
Arel kedve szerint Gica (2002.06.13)
- Végre megérkeztél, hölgyem! Már jó ideje vártam rád. – A férfi egy apró üvegpoharat tartott a kezében és körkörös mozdulattal rázogatta a benne örvénylő folyadékot. Mosolyogva helyezte azt a mellette lévő asztalkára, és karjait mellkasa előtt összefonva fordult a lány felé. Tűnődve vizslatt
Cégalbínók Raon (2002.06.12)
Tűnődve meredtem a karnyi vastag aktára, tétova mozdulattal lapozva a gyűrött lapokat. Számok, csak számok, kanyargó sorokban mindenütt.
A tévedés hiú remény, a tények nem hazudnak. Bajban vagyunk. Nagyon nagy bajban.
- Dórika – szóltam a kihangosítóba – Keresse meg kérem ezt a Kovács fi
Utolsó esély Wyquin (2002.06.11)
Csak egy percnyi pihenőt engedélyeztem magamnak, amíg ellenőriztem a hevenyészett térképet. Hátamat egy vastag fatörzsnek vetve igyekeztem lassan venni lélegzetet. A kínzó légszomj kényszerének engedve mégis újra meg újra kapkodni kezdtem a levegőt. Nem fogom megcsinálni, zakatolt bennem a gondolat
Az utolsó napon Marvin (2002.06.10)
Sosem hitte volna, hogy varjú szárnyán a tollak villanása ilyen éles is lehet, mintha csak az utca távoli, homályos végében, az üzemen kívüli, döglött óvodák homályában csaptak volna fel egy vízszintesen perdülő kirakatüveget. Az egyik madár az ágak nyálkás végén ült, a másik minden rejtélyesség nél
Észak Zé, a Kósza (2002.06.09)
- Utálom ezt a rohadt kolostort – morogta a kapitány, miközben kifele bámult a pálmalevelekkel álcázott, ideiglenes főhadiszállásnak kinevezett buddhista szentélyből. Odakint szakadt az eső, és mivel a szentély csak részben volt fedett, jutott belőle jócskán a búzaszemekkel, hamuval és megsárgu
Pókok Daoldin (2002.06.07)
Pókok laknak a számítógépemben.
Anyukám mondta el, ő látta az egyiket. Épp szokásos, délutáni mahjonggját játszotta, valami komolyzenei ajándék cd-t hallgatva, amikor észrevette, hogy egy apró, hihetetlenül fehér potrohú pók mászik ki a házból, a cd lejátszó környékén. A cd-m sokat makrancoskodott
Raymond E. Feist: Krondor: Árulás küldte: Maci (2002.06.06)
Prológus
FIGYELMEZTETÉS
A szél üvöltött.
Locklear, a krondori hercegi udvar apródja, lova hátán ülve összekuporodott vastag köpenye alatt. A nyár gyorsan elszaladt az Északifelföldön és a hágókon, amelyek a Világ Fogsora néven ismert hegységen vezettek át. Délen az őszi éjszakák lehet, hogy még
Kalandozók és egyéb állatfajták Wyquin (2002.06.06)
A robbanás legalább tíz lábnyira repített. Alkaromat, mellkasomat és a lábaimat hólyagosra perzselte a szerte freccsenő tűz, a szemem világát egyedül annak köszönhettem, hogy az arcom elé kaptam a kezem, mikor végre ráébredtem, mire készül az a megveszekedett őrült. A ruhám meggyulladt, s én ide-oda
Harcostárs ValGab (2002.06.05)
Cserbenhagytam Thorgilt.
Hogy tehettem ilyet? Magam sem értem. Hiszen olyan jó volt hozzám. Thorgil és én... tökéletes párost alkottunk. Már nem is tudom, hány csatában álltam mellette, hányszor segítettem neki, vagy éppen mentettem meg az életét. Na nem mintha annyira a segítségemre szorult volna.
Búcsú Brutalis (2002.06.04)
– Biztos, hogy oda akarsz menni?
Alexander Norton fészkelődni kezdett a székén. Nem számított erre a beszélgetésre, és cseppet sem örült neki. Gabriel Walters, a phoenixi FBI-irodát vezető ügynök éppen indulás előtt hívatta fel az irodájába.
– Gabe – fogta könyörgőre a dolgot R
Keresztút Wyquin (2002.06.03)
Késő délutáni nyomott, fülledt langymeleg ülte meg a tájat. A világosság és árnyék határa kezdett elmosódni, mintha az egyre szürkébb fellegek mögé búvó nap mind – bármily képtelenségnek hangozzék is – sötétebb fényt csorgatott volna a fákra és földekre. A világosság lassanként fenyegetővé
Születés és Szerelem Verusvera (2002.06.03)
Hajnal van. Minden oly friss, oly fiatal, oly tiszta. Érzed a levegőben, hogy ez Valami kezdete. Nincs Semmi, mi el tudná rejteni az ébredező Fényt. Most született harmatcseppek peregnek a kicsi fűszálakon, s élvezik a Nap fényét, mely még gyengéd, mint újszülött gyermeke arcát simogató édesanya. A
Korlátok nélkül Vaszilij (2002.05.31)
“A te utad, te választasz,
hogy egy lehetőséget megtartasz
vagy elszalasztasz.”
Alvin és a mókusok
Csillagfényes, langyos nyári éjszaka volt, a levegő tele virágillattal, a nappal elviselhetetlen forrósága után felüdülést hozó cirógató szellővel. Romantikus séták, parkok eldugot
Bűncselekmény Wyquin (2002.05.30)
Egy idő óta csak röhögök a filmeken. Az, hogy az amerikai krimiknek nem sok közük van a valósághoz, egy ideje már sejdítettem. De hogy a magyar valóság milyen távol áll a filmektől!
Na jó, engem nem gyilkosságért hallgattak ki, csak okirat hamisításért. Persze az is lehet izgalmas, de én csak egy e
Életkép Hamlet (2002.05.29)
Kovács József elsőéves joghallgató unottan szállt be a metróba. Éppenséggel gyalog is elsétálhatott volna a Deák tértől az egyetemig, de nem tette meg. Kovács József elkényelmesedett ember volt.
„Tessék vigyázni, az ajtók záródnak! A Ferenciek tere következik.” – recsegte az unalo
Kocsmagondolatok Alan Shearer (2002.05.28)
- Létezik szerelem? - kérdeztem
A barátom meglepetten pillantott fel a söréből.
- Szerelem?
- Igen, szerelem.
- Talán tetszik valaki?
- Csak egy lány az egyetemről, de nem ezért kérdeztem.
- Értem. Kérsz egy szál cigit? Nem? Rendben. Szóval, hogy létezik- e szerelem, de mi is az a szerelem egy
Egykor volt barátság Jarog (2002.05.27)
Aranyló napfényben lovagoltak be a városkapun. A városfal közelében álló házak kéményeiből füst szállt a kék ég felé. Férfiak és nők tértek haza a földekről, gyerekek szaladgáltak a poros főutcán.
Mindketten élvezték a napsugarak melengető erejét és a harmóniát, amely körbevette őket. Kutyák csah
A Tartozás Zé, a Kósza (2002.05.26)
Ryell, a csavargó, Ryell, az istenek átka, Ryell, az istenek ajándéka. Hol vagy már? Ennyire nehezedre esne igazságot tenni? Végezni azzal, aki már amúgy is halott…
Ryell… Ryell…
Az a kéjenc Tharr-pap valószínűleg régen megbánta már a játszadozást. Talán már azt is megbánta, hogy
Fehér és fekete Wyquin (2002.05.25)
Fehér és fekete
Kris büszke lett volna rám. Észrevétlenül jutottam el a rakpartig. A telepről csodával határos módon sikerült kitörnöm, és valamikor az elmúlt órák során az üldözőimet is leráztam. Elég sok időt elvesztegettem, amíg végre feltűnt a folyami rendőrség egy csónakja. Elsütöttem a pis
Szabadság-szerelem Hamlet (2002.05.24)
Andrássy Zoli szeretett Budapest utcáin lófrálni. Emléktáblákat olvasgatva és a házakat tanulmányozva akár órákat is el tudott tölteni ebben a sokak által szidott világvárosban. Egyszerűen nem tudott betelni a legkülönfélébb építészeti stílusokat magukban egyesítő épületsorok látványával. Ami persz
A Hűséges Vendég Zohaum (2002.05.23)
Éjszaka volt. A férfi egy hűvös szobában ült. Egy asztalnál munkálkodott, melyet egy kandeláber fénye világított meg. Szürke páncélinget viselt, s a több napos munka eredményeként borosta éktelenkedett arcán.
Homlokát erősen ráncolva végezte munkáját. Valamin erősen gondolkodott. Látszott, hogy mi
Bogota Diamond Dave (2002.05.22)
Sometimes love is better off dead…
(Motley Crue: You`re All I Need)
Bogota. Számomra ez a szó egyet jelent a leghevesebb lángolással, a beteljesült és elvesztett szerelem minden kínzó fájdalmával. Vannak emberek, akik hisznek a sorsszerűségben. Ezek közé tartozónak vallom magam. Bizt
Vadvirág Hamlet (2002.05.21)
Katt-katt… Katt-katt…
Továbbra is csak ugyanaz az árva villanykörte próbálta fénybe borítani a folyosót, pedig a mennyezeten sorjázó lámpák közül néhánynak még működnie kellett volna. A fehérköpenyes férfi azért még harmadjára is megpróbált életet lehelni beléjük, persze hiába. Biztosan a
Pengetánc Raon (2002.05.20)
- Ynev novella, részlet -
Megfordult körülötte a világ.
Nem látta, de biztos volt benne, hogy a teremőr hullája ott lehet a brokátfüggönyök mögött: a gyomra felkavarodott, ahogy megérezte a frissen ontott vér édeskés illatát.
Ha felfedezik, egy pillanata sem marad a magyarázkodásra.
Belévillan
Utolsó nap Abdul (2002.05.17)
Ajánlott zene:
Heather Mére: 2Night
Zsebredugott kézzel álltam a sír előtt. Elcsíptem egy éppen arra járó gondolatfoszlányt, és lehajtott fejjel ismételgetni kezdtem magamban: A két ököl a zsebben, a két ököl a két ronggyá rohadt zsebben…
Végtelen magány szállt meg, rögtön utána pedig a
Bogár, barátság, lépcső Padre Aldo (2002.05.16)
Kyokónak.
Csakis Kyokónak.
Dani és én még a középiskolában ismertük meg egymást. Mivel hasonló dolgok érdekeltek bennünket, ugyanazt a zenét szerettük, ugyanannak a focicsapatnak szurkoltunk, hamarosan barátok lettünk. Igazán jó barátok. Az utolsó évben már sülve-főve együtt voltunk. Az iskoláb
A leghűségesebbek Raon (2002.05.14)
“… Nyolcvanhetedik perc.
Tizenegyes! Nem hiszem el, tizenegyest kaptunk!
Be kell rúgni! – kiáltottam többedmagammal együtt és nem tudtam észhez térni pillanatok múlva sem: ez a meccs, ez a végkifejlett túlságosan drámaian alakult. Rosszul játszottunk, mit rosszul, gyalázatosan, pocs
A Kölyök még él Zyro (2002.05.06)
„Volt már rá példa – tudom,
Nem én vagyok az első a sorban,
Aki csak egy nyomorult préda…”
(Tankcsapda – Múlik)
Nem szép látvány. Aki csinálta, jó munkát végzett, az egyszer biztos: nem lennék a Kölyök helyében. Úgy néz ki, amint a vérmocskos kórházi ágyon fekszik, m
Egy levél és változatai Chaos (2002.04.30)
Eredeti (egy barátnőmnek írt levél részlete, nyelvhelyességi és helyesírási hibák kijavítva):
…
Kezem, mint már mondtam, kerékpáros balesetben törtem el. Van pár verzióm, ahogy ezt elõ szoktam adni, de most azt hiszem, egyszerűen csak leírom a baleset menetét.
Adott két utca, amik t
A Csapdaállító és a Sutavári Lich (2002.04.29)
- BEEENG!- visszhangozta Lord Beriadur várának pincefolyosója.
- beeeng…beeeng….beeeeng…- adták tovább a hangot a kisebb oldaljáratok is.
- bang…- törte meg a mindeddig egységes kórust egy pimasz kis folyosó. Na ebben feküdt hátán a rőtszakállú törpe, merthogy a robbanás bizon
Telihold _Phobos_ (2002.04.25)
Seattle, 2060. szeptember 16. 23:04
Szokásos őszi idő volt aznap éjjel. Az eső esett, ami kissé lecsökkentette a megszokott szmog szintet, a város világítását pedig már rég elnyomták a villogó fényreklámok és az utcák megteltek az árnyélet újabb éjszakájára készülőkkel és azokkal akiknek nincs ho
Az érem két oldala Schundi (2002.04.23)
Gyönyörű fák borulnak a kis tisztás fölé, leveleik vidáman táncolnak a hajnali szélben. Talpam alatt méregzöld fű, érzem, ahogy a Természet ereje átjárja lelkem. Minden oly tökéletes, oly meghitt, mint amilyen csak a legendákban élő Őshaza lehetett egykor. De valami zavarja ezt a harmóniát. Nem tudo
A gátõr Petrus (2002.04.22)
Négy gyufaszál, egy kipattintható pengéjû zsebkés, egy fél körömcipõ, de hová lett a halott nõ?
Alig öt órával ezelõtt is ugyanígy álltam a gát tetején, kezemben az ócska viharlámpával és próbáltam talpon maradni a jégtõl csúszós téglafelületen, miközben körülöttem to
Kétszáznyolcvannegyedik F. J. Arcanaeis (2002.04.19)
Történt egyszer, hogy egy idegen – a neve később tán még az eszembe jut – behatolt Ynxtcillbe, a Könyvtárba. Miként tette, honnan jött, s hogy valójában mi szándék vezérelte, nem tudom egyszer csak ott állt a kapuban, csapzott arccal, de a szemében vakító fény lobogott – a tudásszomj
Egy kiegyensúlyozott lélek Verthil (2002.04.18)
Az éjjeli erdő átható illata felfrissítette fáradt agyamat. Meglapultam egy korhadt fatörzs védelmet adó teste mögött, és közönyös nyugalommal vártam. Vártam, mert tudtam, hogy lesz valami, aminek meg kell történnie. Amióta elhagytam Gael poros kis fogadóját, benne a hasonlóan poros, unalmas emb
Shadowrun Online Kaland - szerkeszett verzió küldte: FreddyHawk (2002.04.17)
(Gratulálok FreddyHawknak, amiért összeboronálta a Srun online kaland írásait. Az esetleges ékezethiányokért a olvasók elnézését kérem - szerk)
1
Éjszaka volt, borús hideg éjszaka.
A lámpák a pusztulat kelős közepén "természetesen" nem működtek.
A kislány - 12 eves forma - mégis bátran,
Mese a két angyalról Lich (2002.04.16)
Két angyalka minap gondolt egyet, s leruccant a Földre...
Igazából előző nap este betegre itták magukat ambróziával és nektárral, s reggelre olyan rosszul lettek, hogy mikor megjelentek az Úr színe előtt audencián, szabályosan összehányták a Magasságos Úristen fogadószobájának dicsőséges fektetett
Egy bajtárs emlékezete Forvith József (2002.04.12)
Igen, ismertem azt a fickót. Hogyne emlékeznék rá, ő is a fronton harcolt mint én. Azt kérdi milyen volt? Ami azt illeti különös, néha rémisztő. Egész nap csak ült a lövészárokban és gondolkozott. Nem szólt egy árva szót sem, csak akkor kapta fel a fejét, amikor a franciák elkezdték szórni a gránáto
Szerelem 2 Torn (2002.04.11)
Az érzés, amit mindenki átélt már legalább egyszer. A gondolat, ami megérint. Egy szó, aminek segítségével már több millió CD-t adtak el világszerte. Nézz nyugodtan utána.
És sunyi, semmilyen sunyibb dolgot nem tudok elképzelni nála. Talán a szúnyogot. Egyszer egy okos ember mondta, az az igazán o
Fertiena (volt: Joana Rolls) Lady Igree Anezka (2002.04.10)
Szereplők
A Kápolna Őre: Joana Rolls
Az iskola igazgatója és a „mágusok mágusa”: Mystra Bright
További főbb szereplők:
Fertiena Kingslow
Zaknafein Do’Urden
Thomas Cunningham
Mellék- vagy epizódszereplők:
Brad Kingslow
Jude Paltrow
A Kápolnát őrző papnők
A fő teleporto
Világháló Hamlet (2002.04.09)
A harmadik évezredben már kevés olyan pontja volt a Földnek, ahol ne tudták volna, mi az az Internet. A Háló optikai kábelei már tényleg pókhálóként borították be az óceánokat és a szárazföldeket. Mások egyszerűen miniatűr mobiltelefonjaikhoz csatoltak egy aprócska billentyűzetet beépített egérrel,
Nembiztos napló Csendes Ádám (2002.04.04)
Az orvos urak azt tanácsolták nekem, hogy írjam le, amit gondolok. De lehet az egy megtörtént eset is, melynek tanúja vagy szereplője voltam. Ha ezt megírom, akkor tudnak csak igazán megvizsgálni vagy mi. Mert tudniillik én nagyon szótlan vagyok. Néha napokig is ülök egyhelyben, míg szólásra nem kén
A különös világ Grosmar (2002.03.28)
Végre... Végre újra beszívhatom a friss levegőt.
Megszöktem a börtönből. Nem bírtam a fegyházat. Újra szabad vagyok!
De vajon meddig? Ám most ezzel nem törődök. Csak a szabadságra figyelek.
De mi ez? Mi történt? Olyan furcsa minden. Rég volt, amikor utoljára a szabadba lehettem, de nem ennyire.
Csillagok Abdul (2002.03.27)
Huszonöt éve is megvan már, hogy utoljára végiglépkedtem ezen az utcán. Azóta minden megváltozott. A fák, a házak, az emberek már nem jelentenek semmit.
Huszonöt év, tűnődtem. Mi lett ezalatt belőlem? Harminchárom éves vagyok, sikeres, jól kereső ügyvéd. Van feleségem. Fiam, aki a nevemet viseli. V
A választás joga Grosmar (2002.03.26)
Jake ott kuporgott a dohos szoba sarkában. Egy gyenge lámpa pislákolt csak. A falakon kívül a rácsok az egyedüli barátai már nagyon hosszú ideje. Az egyetlen, “akik” még meghallgatják Őt.
Az órák és napok már nem jelentettek számára semmit. Mivel ablak nem volt, így nem tudta (és már nem
A `D` projekt Zyro (2002.03.25)
“She said: son, this is the road to Hell…”
Chris Rea
Boldog gyermekkorom volt. Sokkal boldogabb, mint a legtöbb embernek. Szerető és törődő szüleim voltak, bár ezt néha inkább éreztem terhesnek, mintsem jónak. Volt egy nagy házunk, egy nagy kocsink – amit ma már legnagyobb jó
Állatkert Szepi (2002.03.23)
Nyugodtan feküdt a hasán. Lustán felkelt, megmozgatta elgémberedett izmait, majd ásított. Nem volt érdemes sietnie – hisz oly régóta fogoly volt. Tettetett dühvel merronat. Néha azt képzelte, hogy régi élete csak álom volt (az időérzéke teljesen cserbenhagyta), de ilyenkor mindig eszébe jutott,
Lég-tér-felek Petrus (2002.03.22)
...A szürkére mázolt kétfedeles Raya megbillent az oldalán végigsöprõ sorozattól, és az ork pilóta kétségbeesetten bukott alá a mélyebb rétegekben húzódó füstfelhõkbe, hogy elrejtse gépét a támadó elõl. A felsõ szárnyon és a géptest középsõ részén a cakkos szél&ucir
Nod Háborúja Schunder László (2002.03.21)
- Igaza van, Ingrid, ez a hely valóban szinte sugározza magából az - ön szavaival élve - dekadens erotikát. Nem is tudja, mekkora elismerés ez nekem - a férfi közelebb hajolt a szőke szépséghez, és elegánsan megemelte a kristálypoharat. - Szerény igyekezeteimnek pont ez volt a célja.
- Ne sze
Orson Scott Card: A királylány és a medve fordította: Scorba (2002.03.20)
Tudom, láttad az oroszlánokat. Mindenütt ott vannak: az ajtók mellett, a trón két oldalán, ott bőgnek a tányérokon a konyhában, vizet köpnek az eresz alatt.
Sosem tűnődtél még el azon, miért ábrázol medvét a szobor a városkapu felett?
Sok évvel ezelőtt, éppen ebben a városban, éppen ebben a kastél
Dalnoksors Raon (2002.03.19)
Akad egy érzés, negédes,
Mi csalfa, vak és szertelen
A mennyekbe repít és a kárhozatba dönt
Ha úgy tartja kedve épp
Játszik, felemel, gyötör,
Merítve erőt Odabentről végtelen,
Képzelt és áhított, varázsos idill,
Az érző lélek zavaros-ködös álmaiból...
Az utód Eryr Aur (2002.03.18)
Johnson figyelmeztette, hogy a nő kissé megviselt, de erre egyáltalán nem számított. Hiszen Mrs. Hounner már több napja csak vízen élt, olyannyira, hogy még a kenyér is megszáradt, amit a szomszéd hozott, hátha sikerül az asszonyt lebeszélnie erről az eszeveszett koplalásról.
Amióta belépett a szob
Táncosok Schundi (2002.03.14)
„Kuporgok az esőben. Nem vagyok semmi, csupán egy sűrűbb árnycsomó a bokrok tövében. Az Árnyakban Neszező figyelmez rám. A préda közeleg. Nem csörtet, nem csap nagyobb zajt, mint az esőcseppek neszezése a leveleken, de közeleg. Nem látom, nem hallom, egyszerűen érzem: itt van. Engem vár, engem
Modern mese Bálint (2002.03.13)
Az árnyék némi nehézség árán átjutott a kutyán. Hiába aludt a hűséges eb a gyerekszoba bejáratában a sötét folt felkúszott a falra, majd a résnyire nyitott ajtón át belibbent. Odabent elkezdett testet ölteni. Éjnél is sötétebb kezek formálódtak az amorf masszából, majd lábak végül egy torz fej. Az u
A gyilkos Yaluar (2002.03.12)
Megint esik. Mire is számítottam? Mióta elhagytuk azt az istenverte, elátkozott helyet - a helybéliek Tainoorsnak hívják -, egyfolytában esik. Mintha sohasem akarna elállni. Végignézek útitársaimon, valóságos kis karaván. Hát, szánalmas látványt nyújtunk, az már biztos! Folt, folt hátán, a szerencsé
Reggel Almási Gábor (2002.03.11)
A megbízót Net Katovich – nak hívták. Az a tipikus napbarnított humán macho volt, nem tévesztett meg az öltönye. Furcsálltam, hogy elárulja a nevét… Féregirtó arcán láttam, hogy ismeri valahonnan, de fenemód jó a srác, sohasem mond többet, mint amennyit kell, én pedig nem kérdezem.
Háro
Csak még egyszer… Zyro (2002.03.11)
“…my name is Never Was,
my name’s Forgotten…”
(-Hole: Celebrity Skin-)
Belépett. Csak egy füstös kocsma, mint a többi. Villódzó fények, kábultan rángatózó táncosok, a bárpult halovány fényei a sarokban. Ópiátok és illegális dohány füstje a levegőben. A terem túlsó végéb
Vér és eső Alan Shearer (2002.03.08)
Miután megöltem zuhogni kezdett az eső. Mintha az ég csak erre várt volna, hogy megtegyem és utána megnyissa fellegeit.
Mindig is írtóztam a vértől, de itt most minden véres. A padló, a bútorok, minden csupa vér.
Az eső még mindig ütemesen dobol az ablakon, mintha megállt volna az idő. A szoba fal
Játék az élet Stöki (2002.03.07)
Huszonegy.
Meredten bámultam a szabályos geometriai idomot. Pislogtam, a szememet dörgöltem, majd először gyengéden, végül apait-anyait beleadva pofozni kezdtem magam. Mindez mit sem változtatott azon a nyilvánvaló tényen, hogy sikerült egy húszoldalú kockával huszonegyet dobnom. Éppen varázsló kar
Egy átlagos reggel Ursa Maior (2002.03.07)
Letette a távcsövét. A tizenkét égő űrork jármű mellett halomban álló zöldbőrű hullákat a távolból lehetetlen volt megszámolni. Újabb rohamot vertek vissza. Az orkok támadásai egyre hátrébb és hátrébb nyomták, de áttörni nem tudták a birodalmi gárda harmadik daareus-i ezredének vonalát. A főparancsn
Különös élmények egy egyszerű városban Szilágyi Cs. Tibor (2002.03.06)
„Nappal s éjszaka, e kettő mindörökké egyben...”
reggel
„Valami nincs rendben ” – gondolta. Egy pillanatra – talán, mert nagyon figyelt -, egyetlen rövid, ám mégis végtelen pillanatra a kép kimerevedett, az idő összezsugorodott körülötte. Ebben a villanásba
Az utolsó remény Eryr Aur (2002.03.05)
- Szerintem, nem lenne szabad!
- De hát miért?! Ez tűnik az utolsó reményünknek, és te nem élnél vele? A Kharrok nemsokára itt is ránk találnak, és akkor mit fogsz tenni? Lásd be Tannen, itt a szép szó már nem vezet eredményre, lépnünk kell. Háború van, viselkedjünk is úgy, én ezt mondom.
A férf
A másik én Diamond Dave (2002.03.04)
Kultúrák, helyzetek, történetek. Tűnékeny múlt, tüneményes jövő. Nem érezte igazán otthon magát sehol, mégis mindenütt otthon volt. Kaméleonalkata lehetővé tette, hogy különösebb nehézség nélkül lépjen át téren és időn, kultúrák és emberek felett. Mivel tudta, hogy bármikor visszatérhet, nem sajnált
Az átok démona Eryr Aur (2002.02.28)
Nem baj, ha becsukom?
Rendben.
Micsoda?
Ja, hogy hogyan kerültem ide… ez egy hosszú történet.
Igaza van, tényleg van időnk. Csak ne lenne itt mindenki olyan csöndes. Megőrjít ez a némaság, a fehér falak. Örülök, hogy maga hajlandó beszélgetni.
Bocsásson meg, tán kicsit kuszák lehet
Csepűrágók Hanna (2002.02.27)
Szeretem a rizspor illatát. Amikor az arcunkra simítjuk, még olyan, akár egy szűziesen szétnyíló virág, de aztán, a színpadon lassan beléivódik a verejték, és mire a függöny legördül, nehéz lesz a szaga és fojtó. Éppen fordítva, mint a színészek szíve. Kezdetben remegünk és ólomsúlyúnak érezzük kezü
Egy szög miatt… Zé, a Kósza (2002.02.26)
(Az eredeti angol mondókát átdolgozta: Zé, a Kósza)
Az ajtó hatalmas lendülettel vágódott a falnak, ahogyan a Király berontott udvari varázslójának toronyszobájába. A Varázsló tölgyfa asztalánál ült, kedélyesen pipázgatva lapozgatta vastag könyveit.
- Egy szög miatt egy patkó elveszett! – k
Sikoly Le Jaulte (2002.02.25)
A grafikát készítette: Thor
“Mit nékem Isten, jajgató imák!
Inkább a téboly jöjjön – enyhe mák –
Tíz ujjam közül az üdvösség kifolyt
Csörgősipkámba fojtom a sikolyt.”
– Wedekind: Sikoly [részlet]
Aznap
A veszteségtől megrendülve – s magam sem tudom, mi módon
Az utolsó vadász Eryr Aur (2002.02.21)
Kinyitotta az ajtót, és belépett a szobába. Sötétség fogadta, mint már annyiszor eddigi élete során, ha a munkáját végezte. Úgy ölelte körül, incselkedve játszott vele, mint macska az egérrel, most azonban ő volt a ragadozó. Olyanná kellett válnia, mint az ellenség, egyébként a küzdelem előre eldőlt
Tanulságos történet a sakk kitalálójáról Kormi (2002.02.20)
Habár maga a történet régi keletű és közismert, ebben a megközelítésben még nem olvastam... :) - szerk.
Mondjak, hogy regen, mikoron egy bolcs, am fondorlatos lelkuletu oregember feltalalta a sakk osi jatekat, hamar nagy hire ment, s sok nepnek telt benne nagy gyonyorusege. S mert az emberek latt
Kihallgatás Csendes Ádám (2002.02.19)
2020. január 19. - „Krajcer” kihallgatása.
Név: Krajcer (az igazi név ismeretlen)
Kor: látszatra 29 év
Két fogdaőr bekíséri a megbilincselt gyanúsított személyt. Az leül, és a vizsgálati tiszt megkérdezi:
Tiszt: Mikor lépett kapcsolatba először a társaival?
Krajcer: Egy héttel eze
Vadvirág Raon (2002.02.15)
Nem mondom, nagy a választék.
Néha már zavarba ejtően nagy: sokan nem is bírnak magukkal és egyszerre akarják mindet.
Van világos és sötét, rikító és színes: van, amelyiknek csodaszép szirma van, másutt a különleges forma érinti meg az embert. Egzotikus virág, pompázatos virág, kicsi és egyszer
Egy Exorcista Meséi – II. Mese Tiberius (2002.02.14)
4. Xox keze
Az Exorcista megállt a tetem fölött. Ködös tekintettel nézte. A gigászi test élettelenül hevert a csarnok padlóján. Végtagjai kifordulva, kicsavarodva a helyükről. Belső szervei kitüremkedtek rettenetes sebein, melyek teljesen elborították. Üstöke hátrahajlott a hátára, mintha ott kív
Aki meghalt csak alszik… Szelle László (2002.02.13)
Hosszú utat tettem meg idáig, mégsem éreztem fáradságot. Az evező engedelmesen simult a tenyerembe és hagytam, hogy a karomba vezesse a folyó sodró erejét. Oda sem kellett figyelnem, a hosszú mérföldek alatt testem az elem rezdüléseire hangolódott és ösztönösen terelte kis lélekvesztőmet a helyes
Aneh-Suah Lexa (2002.02.12)
A három utazó megállt a sötétben s a szemeit meresztgette. Mikor a hold újból előbukkant a sűrű felhő egy résén, megpillantották Aneh-Suaht. Megerősítették szívüket, majd tovább indultak. Nem volt vesztegetni való idejük s nem volt okuk félni a völgy árnyaitól. Így hitték. Aneh-Suah árnyait nem isme
Emberállat Raon (2002.02.11)
Hatalmas, gyönyörű példány volt.
Még fajtája közül is kirítt királyi megjelenésével: erőtől duzzadó teste nyers brutalitást, szépséges bundája, az a makulátlan tisztaság különös méltóságot kölcsönzött neki. Ahogy végigmért, sosem felejtem el: volt valami ámulatbaejtő azokban az intelligens szemekb
A térkép titka – 1. rész Michael H. Snow (2002.02.08)
Hondar egy félreeső, nyugodt kis falu volt, melyet békés emberek laktak, kik többnyire a földjük megműveléséből tartották el magukat, de emellett gyakran indultak vadászatokra is, a közeli erdőkbe.
Élt közöttük egy régi hagyomány, mely szerint minden felnőttkorba lépő gyermeknek egy hőstettel ke
A spleen helye Csendes Ádám (2002.02.07)
1.nap
Öszvér volt az az állat, melyen becaplattam a mai reggelen ebbe az igazán szép városba. Az őszi szél a nyárfák ágait lengette, s kellemesen zizegtek a zöld levelek. Vékony ösvény futott az út mentén, nyilván itt haladnak a gyalogosok. Mehettem volna az úton, de az még süppedős volt a pár na
Csak pár lépéssel közelebb Magyar Tibor (2002.02.06)
Valamikor, az idők hajnalán…
A kalandor megtörölte homlokát, majd nagyot húzott kulacsából. Sajnos szomja felülkerekedett józan eszén és kiitta az utolsó cseppig. Még nem tudta honnan szerez újabb adag vizet, de legalább most felüdült.
Körülnézett.
Sivatag, és ezt a helyet kellene lakha
Fura pár Mátyus Tibor (2002.02.05)
Valahol délen egy tengerparti várkastély tornyában…
…add ide!
Dehogy adom, majd én öntöm.
Add már ide mert nem tudom mit csinálok veled!
Igen? Önző alak. Én is ki akarom venni a részem belőle!
Majd diktálhatod a litániát…
Aha. Nagy élmény. Miközben te teljesíted „urun
A múlt serege (vers) Rothar (2002.02.05)
Minden évben egy holdfényes éjjelen,
A sírok közt egy árnyalak megjelen,
Suttogása szétárad a széllel,
A fákat egy bűvige befedi a dérrel.
Kékesen felizzik tíz ősi rúna,
S feltárul újra a túlvilág kapuja.
Ekkor sírjukból kiszállnak a holtak,
Kik egy régi kor bajnokai voltak.
Mindig felkészül
Egy Exorcista Meséi – I. Mese Tiberius (2002.02.04)
1. Tölgyzug
A Kékköpenyes lassan bandukolt a poros, erdei úton. Saját magasságával vetekedő, termetes botjával segítette lépteit. Körötte az el-elmaradozó fák komor némasággal követték láthatatlan tekintetükkel. Az Égi Tűz már kezdte megérinteni a közelben tornyosuló Barna Hegységet, emiatt az
Joana Rolls Földesi Johanna (2002.01.30)
Prológus
2001. november 1.
(Mindenszentek napja)
Az őszi szünet szinte suhant, annyira jól telt eddig mármint a többiek szerint. Az a sok más lány és fiú, aki vele volt egyidős, nem értette, miért görnyed Joana Rolls az okkult tudományok kötetei fölött. Valamit keresett valami támaszpontot te
A hacker Torn (2002.01.29)
Az eső kopogása nem vehette fel a versenyt az ujjaival. Már régen elmúlt az az idő, hogy csak 160 szó per percet gépelt. Éppen egy Bruteforce programot javított fel, hogy feltörjön egy Hotmail-es címet. Ami a legerősebben védett levelezőnek számított, hisz négy szerveren kellett átvágnia magát az e
Plázacicák Rorimack (2002.01.28)
Halász Margitnak, a ritmusért, amit sikerült kerékbe törni
Nagyplázában, üvegfényben, gyorsétterem plasztikpadján, három lányok összegyűltek, festett hajjal cseverésztek. És hogy miről beszélgettek? „Ezután csak lánnyal kezdek! –szól az egyik, de mind értik, babaarcán kacér mosoly. Mine
Az Igazság Lexa (2002.01.25)
Koppant az ajtó. A sápadt hold ridegen pillantott le az érkező vándorra. A komor hegyek között velőig ható szél üvöltött. Újabb kopogás, majd egy sietős hang hallatszott:
- Mi lesz már?
Az ajtó hirtelen kitárult, s egy vén öregasszony nézett végig sötéten a vándoron, majd megenyhült.
- Már
Ha vége van a nyárnak Rorimack (2002.01.24)
- És valamikor lejössz onnan? –kérdezte a kisfiú a sárkányt.
Az nem válaszolt. A sárkányok nem szoktak válaszolni kisfiuknak, főleg, ha fél lábbal e
éppen egy szilvafán egyensúlyoznak. A sárkányok lovagokat esznek. Meg szilvát.
- Különben is, még nem is érett. Zöld.
- A sárkányok a zöld
A szörny naplója - folytatás GwalkeR (2002.01.23)
2002. Január 1.
Ma reggel valahogy nem volt kedvem kimenni a kastélyból. A csend és a hideg annyira körbevett, a nedves falakon burjánzó penész kellemesen beette magát a ruhámba az éjszaka - egyszóval tökéletes volt idebent. Kint undorítóan szép volt az idö, a madarak daloltak, a pillangók röpköd
A Jók Háborúja Zé, a Kósza (2002.01.23)
Hogy mi lett volna akkor, ha a Császár nem lép közbe, nem tudom. Valószínűleg most is háborúban állnánk egymással, és sohasem tudtuk volna meg, milyen is a valódi hatalom. Az a hatalom, ami az összefogásból, az egységből származik. És a lelkem, az örökkévaló lélek, ami bennem lakik, talán az ő sorsa
A csapás Boreger (2002.01.22)
A támadók 8. rajának a parancsnoka körbetekintett, a csatamezőn. A láthatáron két csavarodott ágyúcső meredezett, amiket az előző éjszaka sikerült kilőniük. A törzs megelégedett ezzel a sikerrel és visszavonta, a rajt éjszakai pihenőre. Nem volt várható, hogy az éjszaka újabb erősítés érkezzen a
Égtől való Raon (2002.01.21)
A Nagyúr kegyéből ott lehetett mindenütt.
Kiszítta a föld erejét, száradt kopárságot hintve szerte a pusztaságokon: odébb, az aranyszín homok tengerében már bevégezte munkáját. A Nap ragyogó korongja fények játéka lett volna nélküle: egyszerre élet és halál felett uralkodott az áldott-gyilkos fo
Így kezdődött Belfegor (2002.01.16)
A kocsma olyan volt, mint mindegyik Abaszisz kisebb városaiban: kopottas fénye régmúlt időkre emlékezett. Nehéz tölgyfa asztalok, sok nadrágtól fényesre csiszolt padok, időrágta söntéspult, mögötte nagydarab, zsírosarcú
kocsmárossal. Az ivó vendégköre vegyes képet mutatott. A pultnál egy két és fé
Tánclépésben Raon (2002.01.15)
Nem ment.
Rákészültem, meditálás, tuti zene, nagy levegő… de nem ment, az istennek sem. Rögtön az első lépést sikerül elvétenem, miként az igazi írók kezében sem villanhat mindig jól a toll: a korrigálás annyi erőmet emésztette fel, hogy pillanatok alatt elvette az összes kedvemet.
Csak sze
A véletlen szerepe Somkuti Bálint (2002.01.14)
Utru mar Dzsalibe magabiztosan lépett fel a gondosan feldíszített faemelvényre. Ahogy felemelte görbe pengéjű áldozókését pánikot látott megcsillanni a pulpitus közepére kötözött, félig kábult lány szemében. “Tökéletes -gondolta- minél jobban retteg, Yzlagim annál gyorsabban találja meg félelme
Örökség Lipták László (2002.01.11)
A belső viszályok szabdalta császári tartományokban hatalmi intrikák és polgárháborúk dúlnak. A Birodalom lomha és tehetetlen, a gigantikus korporációk egymással háborúznak a profitért. Senki sem törődik a peremszektorok autonóm, elszigetelt világaival, és a galaktika peremén túl elterülő, kisebb, d
Hollótánc - részlet David Wilson (2002.01.11)
„ A fejlődés ott kezdődik, amikor a tanítvány legyőzi mesterét.”
Leegard, Ryvain mestere
- Hóóóóóóóóóóó!…Hóóóóóóóóóóóóó! – kiáltott a kocsis előre a lovaknak, s a szekér azon nyomban meg is állt.
- Mi az?! Mi történt? – riadt fel félálmából Ryvain, aki majdnem megfe
Szerelem Torn (2002.01.10)
Szerelem. Erõsebb, mint Mike Tyson. Nagyobb, mint Watergate botrány. És fájdalmasabb, mint az epilálás. Bármit is mondjanak a lányok.
Ez egy történet, ami arról a fiúról szól, aki már várt a lányra eleget, majd keresett egy másikat, és elkövette azt a hibát, hogy azt hitte, megkapta. Már
Treff Raon (2002.01.09)
A szerző előszava:
Lomelind O’Thin mondáinak gyűjteménye kedvelt hősi története a valér népnek. Az alábbi részlet Lomelind kései éveiből való, amikorra már élő legendává nőtte ki magát: túl harmincadik évén a határokon kívül szolgálja hazáját, a Nagykirályt és amire felesküdött egykor – a
Foglyok Éjszakája Straw (2002.01.08)
A nő megigazította kabátját és kifordult a Szállások Útjára. Tekintetét gondosan jártatta végig a céllal vagy a nélkül ballagó és siető alakokon. A fogadók ablakain meleg fény szűrődött ki az utcára, néhol hangos veszekedés, máshol mulatozás hangjai csaptak ki a kitárt ablaktáblák közül. Aztán észre
Talina álma Slo-mo (2002.01.07)
Talina nyugtalanul hánykódott baldachinos ágyának meleg ölelésében. Hollófekete haja izzadtan tapadt halántékára, homlokáról gyöngyöző verejtékcseppek futottak alá az arcát végigszántó elmélyült ráncokban. Elfehéredett ujjaival tépte, szaggatta a drága lepedőt, amely rátekeredve a nő testére
Mindjárt Éjfél Takács Balázs (2002.01.04)
Leszállt az este. A magas kőfal árnyékban lapuló magányos alakot senki nem vette észre. Megmozgatta elgémberedett izmait és a felkelő holdra pillantott. A hold fénye hideg szürke tekintetet világított meg. A köpcös, vállas alak, szokatlan fürgeséggel kapaszkodott fel a háromembernyi magas falra.
Zenebona Szilágyi Cs. Tibor (2002.01.04)
Roh várában hideg honolt, csend és némaság. Kísértetek rótták a folyosókat, lenge porköntöst kavarva az évszázadok homályából. Famulus kereste siránkozva gazdáját, kicsinyke kobold, ám a az egykori hősök vértjei a falakon nem feleltek. Fakuló félelmek, árnyak. Tükrök, egyszer s mindenkorra ellobbant
A halál mezsgyéjén Scpr A.T.I. (2002.01.03)
A pattogó tűz kevés menedéket nyújtott a csípős őszi szél ellen, mégis mindkét férfi rezzenéstelen arckifejezéssel ült a kiterített marhabőrön. Mellettük két-két fémtál volt a sült hús maradékával megtelve.
Falevelek szálltak feléjük a tisztáson álldogáló egyetlen hatalmas fa koronájáról, és bete
Gyehenna fordította: Peth & Bacchus (2002.01.02)
Az alábbiakban bemutatott Gyehenna-prófécia nem a sajátom. 1993 áprilisában egy Mithrandir nevű, feltehetőleg amerikai vértestvér jegyezte le. Bár már régóta figyelem a csillagokat, a jövő még mindig ködbe burkolózik előttem, ezért se cáfolni, se megerősíteni nem tudom a következő sorokat. A
A lélekorzó diamond dave (2001.12.20)
A Rácsbazár a 27-es út mentén Trinityville-től délre, egy kivénhedt gyártelep mellett épült. Az aprócska hátsó udvart övező több embernyi magasságú kerítésen túl még látszanak a szerelőcsarnokok maradványai: hosszúkás téglalapok a senkiföldje közepén. Betört ablakok poros, fekete üvegcserép szilánk
Úton Halo (2001.12.19)
Elfáradt.
Nem csak a testi fáradtság gyötörte, lelke is kimondhatatlanul sajgott. Szíve fájdalommal telt meg, szeme könnytől volt homályos. Kardja mellette hevert, vérben fürödve, csakúgy, mint saját maga.
Körülötte három holttest, egy nagyobb és egy kisebb szenes kupac emelkedett ki a tisztásból.
Őszintén! Redguy (2001.12.18)
Képzeljük csak el!
Sam érkezett elsőnek a tárgyalás helyszínére. Lendületesen kiugrott Cadillacjéből, a slusszkulcsot lazán a mexikói portásnak hajította.
- Parkolja le fiam! - szólalt meg derűsen, és ropogós húszdollárost dobott neki.
Fritz volt a második. Másodpercre pontosan jött. Maga
A háborús életfilozófia Vincze Lajos Zoltán (2001.12.13)
Részlet Cyrrion en Mantlin toroni nemes, Tharr felkent harcos szolgájának gondolataiból:
A stabilitás rossz. A frontvonal megmerevedése rossz. Nem a vereség vagy a győzelem a fontos, hanem a mozgás, az instabilitás. Ha valami megmerevedik, fellép az unalom, a megszokás, az elkényelmesedés. A fro
A bukott lovag lossign (2001.12.12)
Hogy hogyan jutottam idáig, ez egy hosszú történet barátom. Talán kezdjük a legelején:
A főváros Niver közelében születtem egy nagyobb faluban Nice-ben. Apám mindig is dolgos ember volt, nem voltunk szegények, igaz gazdagok sem, de mindig került betevő falat az asztalra. Apám mindig arra bíztat
Fekete por Takács Balázs (2001.12.11)
A harcos, magányosan állt, hátát egy sziklának vetve. Zömök , vállas fickó volt, szegecsekkel kivert bőrpáncélja még jobban kihangsúlyozta, erőteljes alkatát. Vastag szemöldöke alól, kivillanó átható szürke tekintete a mindent körülölelő ködbe meredt. Külső szemlélő egy erős, hideg, parancsoló tekin
Zuhanás Straw (2001.12.10)
/Christofernek/
Az elején kezdem a történetet, bár lehet, hogy a végével kellene. De mégis, jobb, ha a kezdetétől fogva válik világossá minden, lépésről lépésre értheted meg a lényegét. Tölts egy kis bort magadnak!
Egy késő délelőtti órán kezdődött minden. Ültem a toronyszobában, az ablakok zs
A pech - a vagy a három életveszélyes hiba történe Zyro (2001.12.07)
Sötét. Csak az az átkozott sötétség mindenütt. Úgy takarja előlem a kiutat, mint valami hatalmas, fekete lepel. A különbség csak annyi, hogy ezt a leplet nem lehet félrerántani. Lehetne, ha működne a bal szemem. De amikor az az átok Bertram pofán törölt, már ez is bekrepált. És ha ez még nem lenne
In memoriam Nigel D. Findley Thpreg (2001.12.06)
Az alábbi cikk a Chaos Ultra szerepjátékos és sci-fi lemezújság/online magazin 29-es számában jelent meg (http://member.rpg.hu/cu), és nyitó darabja az RPG.HU számára felajánlott cikkek sorozatának. (Terveink szerint Magyarország legnagyobb, szerepjátékokkal foglalkozó honlapján havonta olvashattok
Senki Gatts Taichou (2001.12.06)
Odakint hangosan süvöltött a jeges szél, mintha a tébolyult forgatag fájdalmát sikította volna a sziklabércek falának. A kavargó hóviharban alig lehetett látni valamit. A fogadó ablakai opálosan be voltak párásodva és néhány helyen megfolyt rajtuk a koszos víz, mint elszíneződött könnycseppek. A vih
Az Utolsó Katona Zyro (2001.12.05)
Kipp-kopp… egy csepp, meg még egy… meg még egy… Unalmasan kopogó esőcseppek zaja a párkányon… Ezerrel tépő fekete gomolyfelhők az éjjeli égen, furcsa fák haját cibáló szél… Ketyegő vekker az ócska alumínium-asztalon… Kilátástalanság az elmében, eleve vesztes ellenfeléü
Szerelem Abdul (2001.12.04)
Jehut a hatalmas kőfal legtetején állt, és annak magasított peremére támaszkodva figyelte a lenti nyüzsgést, amely immáron hetedik napja zajlott baljósan és fenyegetően.
A zsidók lassan befejezték a hetedik kört odalent. Négy harcosuk cipelte a frigyládát, amit szentként tiszteletek előttük és mögö
Liliomfény Raon (2001.12.03)
Menekültünk.
Páni félelemmel rohantunk a fekete rengetegben, át bozóton, cserjésen, tisztáson. A fagyott ágak kíméletlenül osztogatták a vérző sebeket, tekintet nélkül korra és nemre, de senki sem állt meg: volt, ahol térdig süppedtünk a hóba, volt, ahol derékig kellett gázolnunk a jéghideg patakba
Szentségtörés Wyquin (2001.11.30)
Azt hittem, soha többé nem kell átélnem azt a rettegést, amit üldöztetésem elsõ éjszakáján, midõn elõször pillantottam meg az udvari fáklyák fényében megcsillanó köpenyeket. Ha nincs a mindent elsöprõ, zsigereimbe markoló félelem, még talán meg is ihlet e látvány. A hagyomány
Sawreven Legendája Jarog (2001.11.29)
A feketébe öltözött ember híre hamarabb ért a városba, mint nehéz léptű koromfekete hátasa. A városlakók összesúgtak az utcán, félve igyekeztek otthonaik képzelt biztonságába, ahogy végigléptetett a főutca kövezett talaján. A lenyugvó nap bágyadt sugarai megcsillantak a tüskékkel kivert vértezeten,
Hullócsillag Blues - II. Diamond Dave (2001.11.29)
A délutánt egy üveg jóféle whisky társaságában töltöttem egy alvókapszulában a fresno-i reptér mellett. A nyitott ajtóból egy széles, betonozott térre nyílt kilátás, ahol ötpercenként böhöm nagy kamionok forgolódtak, baseball sapkás sofőrök ordítoztak, és szerelők rohangáltak olajtól megszürkült ove
A férfi széttárt karokkal állt a napsütésben.. Ladaniel (2001.11.28)
Élvezte az arcát és fekete ruháján át egész testét melegítő fényt. Aztán rágyújtott. Nem törődött többet a nappal, csak a cigarettája izzó parazsát figyelte. Semmi se elég, hogy elűzze a belső hideget. Vacogott. Eleinte még hitte, rendbe jöhetnek a dolgok, elsimulhatnak a köztük lévő problémák. Most
Roland Morgan: Mestervizsga - részlet Roland Morgan (2001.11.27)
November végén megjelenik a TÁVOLI VILÁGOK sorozat elsõ regénye, a MESTERVIZSGA.
MAGUS égisze alatt megjelent Sárkányháború és a Mágikus Vihar írójának, Roland Morgannek legújabb könyve Erdalianra kalauzol el minket. Hõseinek izgalmas kalandjain, a pusztuló varázslóiskolák és a kegyet
Az elátkozott erdõ Herbie (2001.11.26)
A feladat:
CIM: Az elátkozott erdõ
SZEREPLOK: Jockey Ewing (azaz J.R. Ewing) és Óz, a nagy varázsló
HELYSZIN: Route 66
TEMA: videoklip forgatás
Az út olyan volt, akár egy régi forradás. Hosszú sebhely, amely néhol már elkopott, néhol új hegek rejtették el. A sivatag lakói szerint megf
Hullócsillag Blues - I. Diamond Dave (2001.11.26)
Billy Monzano-t még `62-ben láttam először Phoenix-ben, a Plaesure Dome-ban. Éjfekete bőrszerkót, fekete west-coast csizmát viselt, fehér polójának leszakított bal válla láttatni engedte a mellétől a kulcscsontjáig felkúszó, zöld és piros színekben pompázó tetoválást, mely egy tőr köré csavarodó kíg
A Titok Lothar (2001.11.23)
A hold csalóka fényének ragyogása ezüstben úsztatta a szobát. Mindössze két kisebb ablakon szűrődött be a halvány ezüstsugár, ám ez a csekély fényforrás tökéletesen megfelelt a jelenlévők igényeinek. Egyikük sem lakott itt, csupán társalogni tértek be a négyemeletes romház ódon falai közé. Beszél
A bosszú lángjai Straw (2001.11.22)
A férfi fáradtan hajtotta arcát a tenyerébe, unottan bámulta egyre üresebb boroskupáját― már a negyedik pintet itta aznap este. A kocsma tele volt semmirekellőkkel, legtöbben helybéliek, a részegség különböző fokain álltak, vagy némelyek inkább fetrengtek. A szemben lévő sarokban pár fiatal sza
Angyalok pokla Raon (2001.11.21)
Ez a depresszió más volt, mint a többi.
A sötét sötétebb volt, a fény elérhetetlenebb, a szürkeség hatalmasabb, mint valaha. Íztelen ételek, örömtelen lét és az a nagy büdös semmi ott belül: kezdetben még görcsöltem, ha felébredtek bennem az emlékek, később már méltán súlyos közönnyel szemléltem a
Hősi lélek Gica (2001.11.20)
Alkonyodott. A nap ahhoz a szakaszához érkezett, amikor az ég keleti fele azúr leplekbe bújik, míg nyugati része még az arany, a vörös és a ragyogó sárga cifra, világló színeibe mártja magát, s csillagnyi gombjait feltűzve, finomkodó hölgyként csak óvatosan érintkezik a másként tetsző kékséggel. A
Gondolatok még régről Aleister (2001.11.19)
Már jóideje létezett. Élte nyugodt napjait a menedék biztonságos melegében. Itt bent sosem fázott, mindig kellemes langymeleg volt a levegő, s noha tudta, hogy kint sokszor cudar idő lehet, Őt ez nem érdekelte. Ilyenkor jólesően nyújtózkodott egyet, s áldotta az eget, hogy ilyen jó dolga van. Az éle
A Kis Pelegrál története - 3. rész Mithrian (2001.11.19)
Az Ikon
"Balga ki két tûz között jámbor,
Ki Istenétõl cseppet sem fél.
Eljõ még veszteségének híre,
S haza többé már soha nem tér."
Edron középsõ részén, a kabhilioni birodalom szívében, a Fekete Kastély központi tornyának emeleti teraszainak egyikén, egy
Ember Balla Rajmund (2001.11.16)
Nem hallotta, mit üvöltött az őrmester, csak a kézmozdulataira ösztönösen reagálva vetette ki magát a csapatszállítóból. Még le sem ért, már a pozícióját jelző pontot kereste a látómezeje jobb szálán levő taktikai minitérképen. Amint leemelte róla a tekintetét, a térkép összébb ment, hogy ne zavarj
Átverés Diamond Dave (2001.11.15)
Az egész egy szimpla, ócska kis megbízással kezdődött. Talán egyszer részletesen is elmesélem. A fene gondolta, hogy ez lesz belőle.
Egy sima, mindennapos ügynek indult. Rutinmeló. Egy átlagos napon is majd’ 8-900 ezer ember lép be a Belső Gyűrűbe. Szórakozni vágyók. Túristák. Szájtátiak. Ri
Másodpercek treeman (2001.11.14)
Száguldott. Ezért született, több éve lapult bármikor készen állva rá hogy végrehajtsa a feladatát, amiért létrehozták. Most végre tettekre válthatta az évek óta benne szunnyadó késztetést, megtette az első „lépéseket”. Hogy ki volt az, aki kiszabadította, történetesen egy gombnyomással n
A fel-felbukkanó Dominus (2001.11.13)
A fel-felbukkanó
Sokan szerencsétlen embernek tartják magukat, úgy gondolják, hogy a Fortuna nagy ívben elkerüli őket. Pedig ők nem élték át, amit én, nem láttak azt a valamit, amit a régiek csak a Láthatatlan Ősi Rettenetnek hívnek. Ha azt a szót hallom, hogy balszerencse saját énem jut eszembe,
Mithrian - A Kis Pelegrál története - 2. rész Mithrian (2001.11.12)
Az üldözés
"Erdõn vágtat át a szarvas,
Agancsa beakad, s elterül.
Vadász ki látod e képet
Ne lõj, hagyd el ki menekül..."
D`hanor hercege, aki ma a szokásosnál is korábban kelt fel, idõskorú, köszvénnyel megvert, hajlott hátú ork nemes volt. Éjszakája nem volt
Inez Straw (2001.11.09)
Inez
Egy kisebb rengés rázta meg a földet egy teliholdas éjszakán, alig lehetett érezni is. Mégis fontos hatása volt.
Valahol, lenn a föld mélyén, egy rég romba dűlt épület egymásra zuhant köveit elmozdította, a holdsugár egy percre bevilágított a résen. A romok alatt, egy évszázadok óta szunn
A démon tíz napja Auroth (2001.11.08)
Bevezető
Történt egyszer... nem, inkább nem így kezdeném. Sokat látott szememmel láttam a bizonyítékát annak, hogy most a valóságot fogom elmesélni néked, nem kezdhetem hát történetem úgy, mintha egy kitalált mese lenne. Pedig bővelkedik ám oly elemekben, melyet nyájas hallgatóm, csak a mesékben
Gyermekem keresve Vampire Online Kaland (2001.11.07)
Szerzõk:
E.L.Machelli, Pixel J, polika, Wiera
Rendszerezte és novellát írt belõle:
Póliska Csaba (polika)
Az Ambrosia nevû viharvert, görög teherhajó nyikorogva simult a kikötõ 27-es dokkjának vasbeton mólójához. Rozsdamarta testérõl acél és kendersodronyok lógt
Shirroko - MAGUS szappanopera - 3. Joel McNeel (2001.11.06)
Ebben a pillanatban a páncélos kirántotta kardját.
- Mindig tudtam, hogy nem lehet mindenben adni a szavadra - vágta asztalhoz a méretes kardot.
- Igazán? - kérdezett vissza, fejét fel sem emelve Jaruss. - Talán valami baj van?
- Baj? Baj az mindig van! Nem értem, miért pont minket kellett elküld
Kaland nélkül (Yabbagabb kalandjai - részletek) Dörnyei Kálmán (2001.11.06)
Négy kalandozó ül egy asztal körül Karavan, a Mongor Birodalom dekadens fővárosának kétes hírű fogadójában, a Sárga Kígyóban. Behemor, a berserker barbár, Csibor, a goblin pap, Zaislo, az alkoholista kocsmai verekedő és Yabbagabb, a harcos-varázsló pszionicista vadtehetség. Nyugodt társalgásukat sem
Északai Portya Ignis (2001.11.06)
(Requiem az Eltávozottakért)
Sting élesen fordult az egymotoros vadászgépével, mikor egy légvédelmi lövedék eltalálta. A propeller a gép orrában rögtön megállt, és a gép zuhanni kezdett.
A fiú a nagy nehezen egyenesbe hozta a kis repülõgépét és a nagy szárnyfelület segítségével siklani
Mithrian - A Kis Pelegrál története - 1. rész Mithrian (2001.11.05)
Az Ikon
"Balga ki két tûz között jámbor,
Ki Istenétõl cseppet sem fél.
Eljõ még veszteségének híre,
S haza többé már soha nem tér."
Edron középsõ részén, a kabhilioni birodalom szívében, a Fekete Kastély központi tornyának emeleti teraszainak egyikén, egy
Beavatás Rorimack (2001.11.05)
Az elsô pillanattól fogva átláttam rajtuk. Tudtam, hogy hazudnak nekem. Éreztem. Hogy nagyon sajnáljuk, igen, itt volt, véletlen baleset. Hogy remélték, hogy eljön valaki közeli hozzátartozó.
Véletlen.
Baleset
Na persze. De fogadjam el, személyes holmi, nomeg némi kártérités, tényleg, nem tehetn
Keriah Rorimack (2001.10.31)
-Téged szólitalak, Atyám! Ezer Igaz Neveden káromollak, Uram! Itt állok Házad oltáránál, kólával öblítem le Fiad testét, és vérét adom inni a dáliáknak! Sújts le rám haragoddal!
-És Te Fiú, aki megváltottad a világot, te sem hajítasz ki, mint a kufárokat, Templomodból? Elcsábítottam leendõ ar
Álmok halála Wyquin (2001.10.30)
– …és az utánpótlás is lehetetlen. Az Ezüst seregnek kétheti utat kellene megtennie ellenséges területen, a sarkukban egy négy-ötszörös túlerőben lévő üldöző csapattal, s mivel nem tudjuk, hogy őket követnék-e, vagy inkább ránk támadnak, az egyetlen biztos megelőzés, míg fel nem készülünk
Búcsú a fenyvesektől Scorba (2001.10.29)
- Óriási szerencsénk van ezzel a döggel - nyugtázta büszkén Barton a szarvas teteme felett. - Jó, ha egy hónapban egyszer a környékre téved egy ilyen. - Tekintetét barátja nem kevésbé elégedetten mosolygó arcára fordította, amit a lemenő nap bágyadt fényénél is tisztán látott, hála az áttetsző, zöld
Az ajándék Rorimack (2001.10.27)
Késõbb meggyújtották a gyertyákat is. Varázslatos, idõtlen éjszaka volt: gyöngyözve folyt a bor, es messzire szállt a nevetés.
Hamarosan az utolsó vendégek is hazafelé vették útjukat.
Egyedül maradtak, s mert oly barátságosan sütött be a hold az ablakon, oly csábítóan ragyogtak a csill
Hatalomátvétel Schmiedt Zoltán (2001.10.26)
Detorusz, a Varázslószövetség elnöke, elmélázva járta az üres folyosókat. Nem is figyelte már a felbecsülhetetlen értékű falifestményeket, szőnyegeket és vázákat, amiket évszázadok alatt a világ sok pontjáról hozták kereskedők, vagy hódító hadjáratok gyümölcsei, esetleg hálás uralkodók ajándékai. Mi
Foglyok éjszakája Straw (2001.10.25)
A nő megigazította kabátját és kifordult a Szállások Útjára. Tekintetét gondosan jártatta végig a céllal vagy a nélkül ballagó és siető alakokon. A fogadók ablakain meleg fény szűrődött ki az utcára, néhol hangos veszekedés, máshol mulatozás hangjai csaptak ki a kitárt ablaktáblák közül. Aztán észre
Shirroko - MAGUS szappanopera - 2. Joel McNeel (2001.10.24)
Az állat lassú léptei csak jobban felszínre hozták félelmeit. Homloka gyöngyözni kezdett úgy, mint még soha életében. Karjait ólomnak, szívét nehéz kőnek érezte, és szégyellte magát, amiért ott bujkált belsőjében az átkozott kín. Igyekezett még jobban visszafogni lovát, habár erre nem volt szükség.
Fényevő Raon (2001.10.21)
Halotti csend. Fénytelen sötét. Mozdulatlan világ.
Tűnődve meredtem ki a toronyház ablakán, ósdi íróasztalom mellől: bár hosszú percek óta itt ültem már, nemigen akaródzott semmi mást tennem. Hosszú egy nap volt, tizenhat órányi őrület a világ legocsmán
